Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hejj. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hejj. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 10., kedd

A Nagy Lapos Mezőváros tavasza és A Kert

Akkora vastag por volt az autón, hogy alig ismertem fel Szegeden a tegnap. Megjött a tavasz az őspannon sivatagunkba. Fújja a szél a port, de hejj. Rágni is lehet, csak ki kell nyitani a szád hozzá.

Hát, estére csak hazaértem, a stájri fővárosból a nagy laposba. Ide né, a nagy kuplerájba.

HÉÉÉ! Tavasz van! :-)) 

Főszereplőnk: A KERT.

Reggel szedtem a kert mindenféle szegleteiből citromfüvet, mentát és csihányt. Ebből fabrikáltam egy valóban zöld színű teát. Ez még sokáig tartó meló, mert még csak most bújnak az első fejecskék.

Reggelire húztam zöld hagymát és tyúkhúrt a kert közepéből. Az legalább kompakt ügy, lusta kertész öröme tavasszal.

Délutánra megérkezett egy háromtagú brigád, hogy összelapátolja és elszállítsa a kert végibe lezúdított törmeléket. Tudjátok, az mind ama fürdőkád alatt és felett vala, amelyik jelenleg a kertben vár. :-D Ott a kapu mellett éktelenkedett két veder még régről, tele téglatörmelékkel. Hát csak nem fogják csúfítani a kertet? Azt is felpakoltam melléje. Juhhéj!

Még hátravan valami száraz ágak ide-oda cúgolása, hogy nehogy azt higgye valaki, a Mosó masa mosodáját olvassa (minnyá bekeverek  még valami csőrikeszlenget, na utty).

Tavasz van, hejjjj! Ma megmostam az autót egy vízágyúval. Majdnem elrepültem tőle. Mivel én télen nem szoktam zsírba takarózni, ideje nekiállnom a kerti wellness programnak, hogy rendesen megálljak a lábamon. Legalábbis a kötetszerkesztés mellé... Basszus, hogy tudok én vajon egy hét alatt 10 írást kigyomlálni? Vajon melyik egyszerűbb, kipucolni a kertet vagy előkészíteni a tördelőnek az anyagot?

2026. február 26., csütörtök

Újjászületésre várva

Tavaszi böjtre hangolódás, fürdőkáddal:

Továbbá, Csőrike-mix, veriförszt, komolyan, 10 darabot kaptam a Kúglitrutyiról, az elektronikai intézettől, nem Witz, egy Hildegard von Bingen felvételemre kaptam kristályokat, egész pontosan: "Kristalline Form"-okat. Még nem tudom, hogy kell feltölteni ide, de egyelőre kemény wellness projektnek ígérkezik, ahogy én stúdióban szórakozom a saját hangommal...

Szóval, apdejt. Cseptörr 1:


Cseptörr 2:


Cseptörr 3:


 

Húú... ebből ejszen vihar lesz!

2025. október 31., péntek

Prágai nekemsorsomvan

Nekem sorsom van - mondta a képen a csaj (a nevét nem írom ki, legalábbis nem én). A cucc műfaját tekintve szerintem kicsit hamiskás ez a street art, merthogy a földszinten valóban egy Peron nevű kocsma van. Ahol van jófajta sör (tankove pivo). De a kocsma nevében nincs ékezet, ugyebár, szóval értitek, lehetne a földszinten akár lakás is.

 

Nekem sorsom van - mondta Csőrike. A gregorián workshop úgy nézett ki, hogy a 3. emeleti teremből egyenesen a mesterek állványaira láttunk, azaz időnként elbattyogott egy-két figura, vederrel, szerszámmal, miegyéb. Bent meg ugye, eszkatológiai vonatkozások a szent zenében, a révületről is kell itt szólni mi nem szívunk füvet, mert eleve fölösleges. Szóval, középkelet-európai, csőrike-inglisül: 

"You know, the daily practice with Gregorian music... it is just like what you see outside: after a while, you will get a well groomed, healthy physique... Don't be surprized: during this summer, I took some weeks for doing something very similar at home... oh yes, I worked just like these people outside. Look at me: I can stay only on one feet... I have a very good balance from my singing technique. A good balance can be reached with Gregorian practice, too."

Az egyetem épülete ott bent van, túlfelől a belső udvar, a bejárat a sarokban jobboldalt, a homlokzat még csak ezután lesz felállványozva.


Nekem sorsom van - mondta ez a merkúrfi a lépcsőkorláton. Feszt bankba vagy biztosítópalotába kerülök (voálá, pár házszámmal arrébb!), pörgök veszettül, nincs megállás!

 


 

2024. szeptember 7., szombat

Római staféta

Minden út Rómába vezet.

De tényleg, szó szerint, basszus!

Rőtmalac itt lett emeritusz, tíz év dupla műszak után. A gregorián szemiológia atyjának, Dom Eugéne Cardine-nak a székét vette át, jéé, hogy tényleg één? (még ezelőtt harminc évvel mondták neki, hogy ez lesz belőle, ha így halad, akkor nem is hitte el). Szóval a tíz év párhuzamos műszak StF-ban és Rómában egyszerre, az nem volt piskóta. El is ment minden pénze az ingázásra. Dehát: RÓMA. Én.

Most pedig Ingabinga. Megnyerte a versenyvizsgát, amit a Rőtmalac megüresedett székére szerveztek meg még valamikor májusban. Most meg nem tudja befogni a száját, hogy hihetetlenkedve, hogy jéé, tényleg? Rómába. Én. Októberben kezdjük a tanévet, tejóég, MOST.

Persze ez nem túl jól fizető meló, de a világon a Nr. 1., legalábbis presztízsben. Mégiscsak gregorián a római katolikus liturgia első számú zenéje - a zsinat szerint, ugyebár (erről lenne egynek s másnak hozzáfűznie széles nagy katolikus világon, de na).

A vicc az, hogy az újdonsült professoressa éppen nyakig áll a rőtmalaci kötetszerkesztésben. Velem.

Még nem is jártam Rómában, apropó. Én még nem. Bevallom, így igaz!

2024. július 27., szombat

Testrészek

Hát, én nem vagyok valami jó alanya a kárpát-medencei nagy magyarságnak, tegnap azon csodálkoztam, hogy mennyire elavultnak szólt a nagy magyar rockbanda szövege a rádióban, hogy bennünket összeköt az a valami, meg egy test, sok kar meg láb, és mind ilyenek. 20-30 évvel ezelőtt a trianoni csapást másképp lehetett megélni a könyvespolc mellett és a kocsmában, de hogy ma mi az, ami összeköt bennünket, és ki az a mi, hát ez jó kérdés. Kit és mivel köt össze az a micsoda?... HÖÖ?

Most éppen himnológiai konfit szervezünk Prágában, és egy műsorfüzetet szerkesztettem, ahol spéci nagyon jól esett és büszkén javítottam a magyar szótagolásainkat a füzetben. A németet és az angolt is meg tudtam csinálni. Olyan jó, hogy a másik kolléga túlfelől a cseh és szlovák szövegeket gondozta. Szóval például nekem így jó magyarnak lenni, hogy összeköt az 1501-es énekeskönyv dallamkészlete minket.

Ami ezen is túl összeköt, az a waccapp csoportunk, 27-es hívószámtól a 49-ig... a glóbuszt kettészeltük hemiszférákra, a felső szeletet brit kolléga mmoderálja, az alsót dél-afrikai. Na, így érzem én magam az egész test részének! :-))

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2022. december 31., szombat

Presbiterkedésemre készülök

Kemény dió a protestáns teológia. Ma textusokat gyártottam, aztán prédikáció lett belőle, kettő darab. Zúgnak a hangyák az agyamban. Van ugyebár egy mondvacsinált református esemény, hogyaszongya zenés áhítat, mindjárt újév után, szóval karácsony és epifánia között, ott fogunk énekelni a kórussal és mivel a lelkész nem lesz ott, elvállaltam, hogy a szövegeket én szolgáltatom. Huppsz! Karácsony és vízkereszt?? utóbbiról most tudtam meg, hogy nem is létezik mindenhol!... Mit mondjak, nagy kín ez a nagy szabadság, direktórium sehol, ágenda hol van, hol nincs, ahol a kurta farkú malac túr, az üveghegyen is túl. Jó esetben. Van viszont egy szuper, modern énekeskönyv, holland mintára készült. Én még ilyent a katolikusoknál nem láttam: aszongya a nagy vastag könyv (Az egyházi év) szerzője, hogy vissza kell fordítani a református egyház félrecsángált útját az értékes régi ünnepek felé, mint amilyen a vízkereszt is. És hogy: ebben nagy segítséget adhat az (akkor még készülőben levő) új énekeskönyv!... és valóban, ott vannak az ajánlott zsoltárok. Az egyházi fejesek nemhogy megkérdezik az egyházzenészek véleményét a liturgikus dolgokban, hanem egyenesen hozzájuk irányítják a népet! És én, vak tyúkot játszva, már egy hónapja azon agyalok, igazából az epifánia sokkal régebbi, az advent is arra való volt kezdetben, mi legyen a textus... És lásd, találtam három közös zsoltárt az énekeskönyvben, karácsony és vízkereszt ünnepére: 2, 89, 93. Úgyhogy a petárdazúgások közepette (hülyevagyokhülyevagyok) legyártottam két saját prédikációt, összevetve Szenci Molnár szövegét az új protestáns bilbiafordítással, Lutherrel, Vulgátával, Pázmány agyalásaival Kálvinról és a Mamáról való emlékeimmel-. Még hátravan a 93. zsoltár alapján gyártott elmélkedésem. Ezt vagy megírom ma, vagy belealszom a durrogtatásba, biztos egyelőre csak annyi, hogy engemet is jól fejre ejthettek. DE: Kezdek érteni egyet s mást a dologból. He! Úgy néz ki, nem hiába piszkáltam éveken keresztül azt az LO-t. Tökmindegy, milyen felekezetről van szó éppen, a tanulság mindig ugyanaz: Rend a lelke mindennek! (ezt se én mondtam...) BÚÉK, na, értem én.

2022. december 20., kedd

Kántorböjtben

Mijjen szép kívánságokat kíván ijjjenkor mindenki, ugye. Az egyházzenész általában csak túlélni szeretne - a háziasszony dettó, kamaszgyerekekről nem is beszélve, brrr, rokoni menü és jópofizás, hogy senki se sértődjék meg valami előrelátható és nem kiküszöbölhető bakiból kifolyólag.Pedig még csak a kántorböjtnél tartanánk, csak idén minden időérzék be akar csapni, itt van ez a hosszú adventelés például.

Az elmúlt héten annyira összecsukódott az agyamban a számlálógép, mint egy csuklós busz a kanyarban. De egy amolyan egysávos alagútban, mint Barivölgyében, a szerb kolostoroknál (ott két km után nem mertem tovább menni befelé, mert nem tudtam, mikor jön szembe valami, aminek esetleg nincs lámpája, mert világítás se volt, csúcs pedig a tetejéről csordogáló víz volt, kerék alatt a gödörnél gödrebb loccsantók, szóval ehhez idegek kellettek). Egyszóval, visszahoci, egy hét alatt 2x kellett StF-ba menni dolgozni, először bürossz kölkeimmel, autóval, aminek meg is lett az eredménye, mert a közepső addig mind halmozta a cukkolósdit, hogy ecceribe behúztam a volánt a sáncba. Egy angyal ülhetett a szembejövő autóban, amelyik azt mondta a sofőröknek, segítsetek ennek a bigének, setét van, eső van, hideg van, fene tudja hová mehet ez a lúzercsaj a három gyermekkel, de vagy most, vagy soha. Úgyhogy addig telefonálgattak erre-arra, míg jött egy sárga vontató traktor (bámultak a kölkök, igeen!) és megfogta az autó fenekét oszt kihúzta a sárból. Szerncsére nem lett senkinek és semminek baja, és még fizetnünk se kellett, mondom én, vajon mit gondolhttak, de lényeg, hogy 11 óra alatt végül abszolváltuk a horribilis utat. Bűnbaki 3 óra hosszát meg nem mert szólalni, szóval monddhatom eléggé stresszmentesre sikerült az út második része.

Vezénylés, Wunderkarussel, vattacukor, babámfüle, könyvtárolás, könyvtárolás, Nammama ette a kefét ezalatt, de lényeg, hogy összecsükésztem egy polcnyi könyvet a köv. határidős munkákra:

Közben zsolozsmázom, ha teccik a kölköknek, ha nem, de kezdik megszokni, aminek én örülni nagyon, mert kéremszépen, nekem is van életem, saját, szóval csak kijár nekem az, amit én szeretnék magamnak, merem remélni, egyre többet. Legkisebb Csőrikém ugyanígy gondolhatja, mialatt én énekelek, kreatívan másolja a számítógépem képernyőjét. Szerencsére van még a neumás táblázatból, mert hanem tépném a hajam kicsit a kreatív lábjegyzettől.

Ezt a kétszínű összehasonlító táblázatot Rőtmalac barlangjában találtam a konyak melletti fiókban, igaz, ernyő sehol nem volt, pedig eleget kutakodtam abban a dzsumbujban, úgyhogy koncert után pénteken jól elvert a havaseső a biciklin hazafelé, de egye fene. Azok a karintiai torkok, na attól van az osztrák énekes kultúra olyan szinten, ami esetleg, de én ezzel általában véve nagyon szkeptikus (is) lennék egyben. Jó koncert volt, csak hosszú, az út hazafelé dettó. De volt meleg ágyikó, zsupsz. Csak alvásra gondolok, meg-megállva, mit is mondjak...

S közben bebecsap a tudatomba, hogy a peer review-re január 31-e a határidő, de két hét múlva már nem csak az a 4000 karakter kell nekik, szóval fel kell kötnöm a gatyát. És nem elfelejteni meghosszabbítani a könyvtárban a jan. 16-át. A határon a jól bevált: Ital, cigaretta? Nemam nista.... meg se lövöm, van gyakorlatom. Ezeket a könyveket, szám szerint 12-t tutira nem lehetne átbuherálni a határon, de errefelé a vámosokat nem érdeklik az ilyesmik, szerencsére.

Karácsony? Na neee. Áldott, meghitt, csendes meg ilyenek?... Majd máskor.

2022. május 14., szombat

Darálónak az alján

A dógok mennek ahogy szoktak... hát mifelénk úgy szoktak, hogy ordítnak és vonszolják magukat. Vagy pedig sziszegve és hörögve (amelyik éppen kényelmesebb az adott helyzetben) galoppoznak elfelé.

Én már nem tudom, milyen bulit kell éppen előkészíteni, mert legszívesebben behúznám a nyakam tövig, de tényleg. Április 8 a legkisebb szülinapja, 23 Kaktuszé (na jó, ezt éppen én akartam, hogy legyen, lett is egy lepcsentett rotty torta helyett, de megettük kanállal, még a padlóról is, vendéget nem hurcoltunk haza, trambulin is kimarada, príma. Pipa!).... oááá.

A májusi elsőáldozás lakadalom letudva, hát komolyan, tényleg kellett a pálinka a tulipános ládából, nem vicc. A királylánynak családi koprodukció révén tökéletes lett az áutfitje, frizurája dettó, a legkisebbnek pedig éppen akkor kellett lebetegedni, dehát vegyük a pozitív oldalát, otthonülős nagynéni legalább kimaradt a templomi tülekedős buliból az ominózus ülőhelyért, amikoris éppen a komáméknak nem maradt a kijelölt padban hely, anyósomék és retyerutyájuk jóvoltából (ennek az egésznek eléggé feketén látom a jövőképét, mert ha ilyen tempóban megy a be- és megroggyanás odaát, a végén az én szakamba szakad mindenki eccő. Amikor éppen nyugdíj nélküli nyugdíjas éveimbe érkezem. Kösz, nem kérek még a gondolatából se most. Brrr.) Curukk vissza a templomba, a diakónus intézi már az új helyeket, szerencsére perfekt dójcs, pipa.

Közben éppen elsőáldozás előtti nap jött ide NLM-ba a marosvásárhelyi színtársulat egy olyan darabbal, amelyiknek a rendezője anyámnak az a másodunokatestvére, akit saccra negyven, vagy legalábbis harminc éve látott utoljára. Azaz színházba mentünk, mindenki (kicsinykét beivott német komám és a beteg otthoni szekció kivételével), oda, ahol pajzán kakasos-kalapos jelmezben járták a lányok a legényest és a fekete démonok táncolták az erotikus álmokat. Merthogy a rendező ex zenetanárnő vala abban a suliban, ahová én jártam (ennek kábé ezer éve, utána átlógott egy kapitalista országba, aztán etnomuzikológiával vagy mi a babám kénnyával foglalkozott). NA. Ilyen nincs még egy, mert véletlen az mifelénk, ebben a bolondokházában startból kizárva, s ezért sorsszerűségtől vezérelve az első alkalmas pillanatban aszontam a bátyámnak, te csak menj a tulipános ládához, nyisd fel, oszt vegyél belőle valami pálinkát.

S miután mindenki elment a dolgára, lagzi-vasárnap este végre sikerült megennünk együtt azt a szombati pityókatokányt, és komolyan mondom, hogy ezt senki nem értené meg, nem is fogja.... Most is felmenekültem a gyermekeim elől a munkaszobámba enni, mert úgy rühellem az itthoni veszekedős-bunyós evéseket, hogy engem ne tessék soha családi ebédre híni meg ilyenek. DE akkor vasárnap este, na olyan jól esett a nagycsaládommal (persze nem az anyósomék bandája, mert ott már a húsleves a torkomon akad) a tokányevés, ahol se veszekedés, se bunyó nem volt, én nemtom, de jó volt kiengedni azt a gőzt....

A hét utána - hát az ledarált rendesen, asszem ezzel nem vagyok egyedül. De ma az egyik diákom aszonta, kicsit olyan vagyok, mint Mr. Keating a Holt költőkben, úgyhogy ennek a hétnek a szarnyelései után csak jött valami, izé, soraimból kibillentő dolog :-) 

S ha nem is fogok elmenni az elsőáldozó leányzóm leendő szülinapján Bukarestben megtartott Maiden koncertre, azért be fogok nyomulni Hobó estjére a Módzsóba, kábé ugyanakkor. Ki tudja, mikor látni őt utoljára, szen olyan öreg már, mint az országút. Apropó Mr. Keating: tegnap éppen Weber volt terítéken, sakkó mán csak nem hagyhattam ki a buliból azt a másik Vadászatot?! Na ugye. Első a rend, aztán a csend, fegyelem.... Figyelem!!!


2022. április 10., vasárnap

Pszeudo-poszkovidos nyitás

Legkisebb csőrikének tegnap megtartottuk a hatodik szülinapját - azaz az első komolyabb posztkovidos rendezvényt, ITT nálunk.... s ha a népmesei esztendőnél maradunk, akkor ezer évben talán egyszer esedékes, nálunk is el lett rendezve egy csomó minden, lett kb. 150 l merő szemét, hétfőn lesz mivel oldalára döntsem a kukásautót... Kár, hogy nem lehetett ezt a leánkát férjhez is adni ez alkalommal. Elvégre itt volt "szerelmem, Bazsi"! (Meg Toscának az elsőáldozást is megrendezni. Hiszen ennek is ott a ruha a szekrényben! Sőt, az idei összes nagy hepajt megejtettük volna ezzel a felfordulással, nagy kár, hogy nem gondolkoztunk időben, ugyi. :-D )

Égszakadás és földindulás időjárásból csak a legszéle ért el bennünket, úgyhogy mégis volt trambulinos ugrálás, de a kinti bulinak amúgy nagyjából lőttek. És szülő se maradt egy szál se a két óra alatt, úgyhogy a 10 lehűtött sörből kettőt a nagy buli után hirtelenjében belőttünk Kaktusszal, a nagy izgalom után ennyi kijárt nekünk, asszem.

Hogy boldogul nap mint nap, az óvónéni a 24 gyerekkel, amiből "csupán" 13 fiú, jó kérdés. Nekem spéci a 4 legény is elég nagy falatnak bizonyult a tízes leánycsürhe mellé, de jelentem, szerencsésen megbirkóztam a feladattal. :-)

Ma délutánig nagyiéknál lesz a három kirányleánka. Kicsit talán sikerül kifújnom magam!...

2021. december 23., csütörtök

Ringispíííl

Jobb nekem fotózni, itt lent:



2021. november 13., szombat

Nyamm

Kint köd van, hozzá meg kemény egy fok, azaz hogy már pluszban...

Vendéglőbe se jártunk még ilyenformán: előre bejelentkeztünk tegnapelőtt, tegnap lepakoltunk, leültünk az asztalhoz, aztán a főnökasszony bezárta az ajtót (csak védettségivel rendelkező klienseket enged be, őket is előzetes egyeztetés alapján). Mikrovilág.

A menü és ambiente természetesen tartotta magát (Erkel és Eric Clapton... :-D ), itt most csak néhány kép lesz:

1. csalános tésztabatyu házi pástétommal töltve, cickafark, tyúkhúr, füstölt szárított tojás, grillezett zöldparadicsom, érlelt sajt etc. tál

2. kökény-bodza desszert, grillázskerítéssel: kökény-"kaviár", kökénysajt, jeges bodzahab etc.
Ugye de izé, ilyen időben egyáltalán felcihelődni és búcsút inteni ezeknek a menüknek...

2021. augusztus 27., péntek

Főváros, izé

Az ausztrál hapik közt van egy fiatal thaiföldi fickó is, aki valahol a maláj félszigeten él, nála este 6 óra van, mikor nálam dél. Ma mondta is, hogy hol lakik pontosan, de nem értettem s ezért elküldte messengeren.

Az én dolgaim a fővárosokkal általában nem túl jók, nem igazán szeretem őket, mi tagadás, van néhány rossz tapasztalatom, hogy sznob rohadék fővárosok finnyásan félrehúzzák az orrukat és tudomást sem vesznek rólam, mert nekik nem létezem. Én annyira vagyok csak provinciális, hogy a szűkagyú falusi mentalitást szívből rühellem, de a nagyobb városok vidéki egyetemein általában igencsak jól elvagyok profokkal, diákokkal... emberekkel, na.

Hát bizony tényleg, ott lakik, hogy: Kuala Lumpur! az első bazinagy sikerem egy fővárosban!... megfordul a glóbusz, hogy valaki Csőrikétől gregó órát vehessen, bakker. Most röhögnöm kell, de azért jólesik, mégis. :-)

2021. július 6., kedd

A Nagy Fordulat

Igen, helyesbítés ideje eljött. De jó érzés, hogy káosz-é vagy mianyavalya, de az én életformám még mindig jó, azaz élhető.

A szállóvendégek leléptek, azaz tulajdonképpen csak anyuka, a három égedelem átköltözött két hétre a nagymamájukhoz (az is előző nap érkezett Ausztriából, ahol tulajdonképpen dolgozik, úgyhogy el lehet képzelni. De az a túlfelől már nem az én bulim). Tehát marad az, hogy gyakoroljam a rendszert és a rendet, hihetetlen hogy elérkeztünk ehhez a pontig, de mostantól fogva én leszek a rendet és rendszert alkotó, különben káncs a barátságnak. A vicc meg az, hogy q nagy kompetenciát is érzek minderre, de tényleg, ezt a fílinget... Lelkigyakorlatnak is kiváló, exercitium magnum.

Baratina óránként változtatta a programot, szóval ebbe három nap múltán jól bele is fáradtam. Hogy a p...ban lehet általában véve így élni, nemtom, örülök hogy vagyok ahogy vagyok.

Naszóval. Heti 5x naponta három órát lesznek együtt itt nálam, az első pedig az lesz, hogy veszek mindenkinek házipapucsot. Aztán kinti lábikókkal csak úgy fogunk bejönni, hogy először lábat mosunk (lavór a bejárati ajtónál? hm.) Szerintem lesz ma legalább 5 mosógépnyi ruha. Sáros és homokos lábikókkal végignyargaltunk mindent, zsupsz a baratinák azaz csőrikéim ágyába, dejóbuli. Öööö....

2021. június 27., vasárnap

Festői szoknyám mögül, e

Kihúzta a tegnapi nap a belemet, de hihetetlen jól sikerült az előadás - ahhoz képest meg pláne, hogy tegnap reggel 5-kor álltam neki összerakni azt a prezit.... Mind a két püspök és az öreg profok is odavoltak.

Ennek örömére ma és holnap össze fogok állítani két másik rezümét, egyiket angolul, másikat csak magyarul, és ehhez kibelelem az itteni irodalmat. Szentendre a festők városa, nomeg a zenyimé, ha a sógorom könyvtáráról van szó. (beton, hejj)

A tegnapi szoknyámmal csináltam dolgozóárnyékot, hángulatott, megiszom hozzá egy bili teát. Balról megüresítettem és berendeztem egy olvasótermi "mozgóasztalkát" (a türkiznek a pontosan passzoló zöld testvére lesz az), a már kivégzett könyveket oda fogom tenni.

Nyaralni otthon házat rendezni készülök, úgyhogy előtte egyet még beledurrantok a munkába. DAI!




2021. április 30., péntek

Erdő, erdő, erdőcske

Ma éjjel a palántákból már kint hagytam néhányat. Mivel három napig tart a tavasz minálunk, nappali majdnemharminccal, este nem fogok beszedni egyet se közülük: kimenős lesz a társaság! Juhéj!...

Holnap és holnapután illene bedugosgatnom a földbe ezt az egész erdőcskét, ami a fülemre nőtt az elmúlt hónapokban. 

KI akarna kétéves koráig cumisüvegen élni?!

2021. április 20., kedd

Két hét egyenlő nyolc

A heti négy szerbóra úgy működik nálam, mint egy hidraulikus szerkentyű, szóval egy egyfajta arsis-thesis a zsoltárversek közti aszteriszkusznál, szoktam egykoron mondogatni (utóbb főleg írogatni, minekutána nem sok hangképzésdiákom volt az utóbbi hónapokban... nyehh). Beszívom, kiszívom, aztán közben lesz valami megvilágosodás, átlényegülés... (ha lesz, höhö). 

Naszóval hidraulika. Egyrészt ugye, elszívja az agyam, másrészt pedig... a kettes rádióadót, ahol nem csak dumamasina, hanem jó zene is szokott lenni, kezdtem egyre jobban érteni. Ez a nyelv egyelőre nekem logikusnak tűnik, legalábbis a nyelvtani kivételeket vagy abban a húsz vagy mennyi százalékban nem csekkolom a folyó beszédben, ahogy előfordulnak, vagy pedig asszimilálódik egyúttal a csukorkéknyi kivételes eset, amikor éppen "csak" hallgatom, ravaszul a bőröm alá mászik. Természetesen órán folyton beléjük botlom és Cruella keményem megizzaszt ilyenkor, de na. Évekig lehet húzni a lötyögős "nyelvtanulást", minimális vagy semmi haszonnal, na most azért látom a kettő közti különbséget. Ennyit csak megér az ebadta befektetett pénz és idő!...

2021. április 4., vasárnap

Konvenciómentesen

Tehát a sok fájdalom után nem megy olyan könnyen átcsapni a bulizós móduszba, csak mondom, hogy a húsvétolás nekem lelkileg egy igen nehéz kérdés. De az ünnep itt van, és ha maga az Úr mondja, hogy ünnepelni kell, én leszek a leghitelesebb angyal, ne féljetek, kit kerestek etc. (Tudjátok, az, amelyiknek szúrt a szeme, nemhogy a fehér lebernyege. Na így valahogy.) Igazából ez egy nagy, letűnt falusi halotti torra emlékeztet, ahol a sok pia és muzsika kinyitja azt a másik dimenziót, hogy a feltámadás igenis itt van. 

Örüljünk és vigadjunk, alleluja!

2021. március 4., csütörtök

Kocaparaszt-híradó

Hajnali fagyok után mondhatni, optimális időjárásunk volt: az "itt-ott"- darabkák a héten sikeres apadásnak indultak.

Szeszélyes segédem, mint mérőoszlop, mutatja, meddig kellene még ásnunk, hogy kijöjjön saccra a 62 négyzetméternyi művelésre szánt terület.

 

A mérést követő nap még sikerült felszabadítani a fal melletti dzsumbujt és befejezni az ex-pityókaföld kitakarítását (ide kerülnek majd a narancssárga és a többi, színes murkok).



Melegágyi hírek: jelentem, a padlófűtés megtette a hatását, a karalábék és a cukkinik is kibújtak a vizesflakonból. Az éjszakai fagyok kikerülése a napi szinten fűtőházba való pakolgatással szintén okos dolognak bizonyult, a nagy dézsában öt nap alatt kikeltek a többszínű retkek. Mivel kevésnek találom a decembert az adventi kalendáriumhoz, ezért retekből és murokból is többszínű cuccokat vettem, hogy ne tudjuk meg egyhamar, milyen színűt rángatunk éppen kifelé a földből (ha már ott tartunk, persze....).


2021. február 27., szombat

Az égig érő tök

Gibanica-, a "király"-tök. Ha csak ez éli túl a kipalántálást, már ettől is boldogabb leszek. Egyelőre olyan iramban nő, mint az égig érő paszuly.

A kezdetek:

 


És ugyanaz 6 (hat) nap múlva:

A kertben még egy kb. 2 méteres sávot kellene most először felásni, szerencsére nem hosszában, de na. A többi meg itt-ott, vetemény-szigetecskék, szerencsére azokon csak kevés a gyom, a tavaly már egyszer felástam. Háát... ma igencsak szeles és borult az idő. De ha esni akarna, azt az "itt-ott"-ot jó lenne még ma felásni, mert hanem szarrá fog ázni. A traktor "a rétbe" még rá sem megy a földre, olyan vizes. Ahhoz képest én mindenképpen előnyben vagyok, az eddigi ásást és a súlyomat tekintve (tegnapi doku):

Szemben a szomszéd fala, amivel nincs mit csinálni, legfeljebb magas paradicsomokkal takarni (azon leszek, rajtam ne múljon). Balról a panzió ablak nélküli oldala. A diófán túl és jobboldalt egy-két "itt-ott". Jobbfelől kellene még felszabadítani azt a két métert, kb. addig, ahol az a műanyag gyomos flakon van. Azaz: Gatyát felkötni!