Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatkert. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatkert. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 1., hétfő

Sántier, te állat

Csőrike billegő fejét hátracsapta az idén nyáron, uccu neki, hajrá. Magasztos tervek nem dugába dőltek, nemnem emésztették fel idejét és erejét, és semmit és senkit nem kímélve, lépcsőt, korlátokat, kerítést, tetőt reperálva, Csőrike hősies jelleméről tanúbizonyságot tevén,

  • újbatett két sornyi kerítést az alsó erkélyen
  • erőnek erejével leszerelt és kidobott egy csigalépcsőnyi és erkélynyi régi csicsalécet; amit meg nem sikerült leszedni, azt sikerült lefűrészelgetni és megsimogatni a sarokcsiszolóval (á la 1900W, azaz minden indításkor ugrottak rá egyet: a szerszám és Csőrike)
  • kiszerelt két ablakot a nappaliból, melyek már szépen csillognak és bűzölögnek a 2. kencefice után
  • sok-sok lécet csiszolt és festett már, valahol a 100-nál abbahagyta a számolást
  • mocskolt, gübült, mocskolt, gübült és ismétlőjel 

Ami maradt (Karácsonyig ejsze meglesz, de szavamon ne fogjatok):

  • sok-sok másik ronda léc amit nem kell kidobni, csak "újbatenni" (3x csiszolni, 3x festeni, köztes csiszolásokkal) 
  • takarítás, takarítás, takarítás
  • szanálás, zsákolás, komplex kukamunkálatok (nnem guberálás, nnemnem) 

Ez így mind szép és jó, és a terv is szépen virított az irrealitásban, ott, a határidős naplóban, hogy júliusban négy hét alatt meglesz a terasz. Haha.

Közben leadtam egy könyvet a tördelőnek, de maradt még egy-kettő az idénre (na jó, három), jövő héten esment konferencia, tanulmány leadása, pályázati dokumentumok feltöltése a rendszerbe, és ha nem lenne elég, kaptam egy új tantárgyat, aminek a szkriptumja sehol, az egyetemen persze gondolják, hogy a fejemben van, hát bizony nem, hanem egy nagy szopóca lesz ez, már előre látom. De az októberre inkább nem gondolok, elég nekem most a szeptember.

Itthon minden nap olyan mocskos leszek már délelőttre, mint egy disznó. Felváltva sántier-lefety-cuccok versus kiskosztüm és konferencia. Az a helyzet, hogy ilyen szúnyog fenékkel nem lehet ennyi helyre ülni. Egyszerre. Ja, ne felejtsem, mellesleg elkezdődött az iskola! A 3., 7. és a gimis 3. osztály.

Hó-rukk! Nyomás teregetni.

2025. július 11., péntek

A templom egere

Történelmi év ez, legalábbis be van csempézve (N.B: két egész hete!!) a konyha és a fürdő közti lyuk, és megszűnt az aknaszerű lyuk a padlóban, ami egyenesen az udvarra vezetett. Jó, tele volt tömve homokkal de akkor is. Az elmúlt napokban eget-földet rengettem, konkrétan is, a flextől ólomnehéz minden tagom. Majd lesz valami fótográfia róla, egyelőre nyakig a sántier itthon.

Ma Szent Benedek atyánk tiszteletére lenyomtam reggel egy misét, Kaktusz helyett, aki imprókurzuson van. Éppen az evangéliumnál álltam oldalt - miután lejöttem az ambótól -, amikor megjelent az egér. Ott lent, az oltárnál. Erzsike és Márta a szemük sarkából figyelték, de nagyon ám, én úgyszintén. Magasztos pillanat, most nem sikítunk! (amúgy alig tudok mozogni, nemhogy rángatózni, lásd fent) 

Az egér se cincogott, mint valami neveletlen egér, de azért kíváncsian pislogott jobbra és balra: jött hallgatni az evangéliumot! :-D

2024. augusztus 31., szombat

Rőtmalac mammut állatja

Kész lett ez a nyers-nyers kötet (van rajta egy teljes köpet, vágná rá Varró Miska). 446 oldalnyi lett. A tördelőm reggel küldte - valószínű elment aludni utána. Ez a "fake version", amit darabokban már 5 napja korrektúrázunk.... Ingabinga a fake tegnapi utolsó rágóját 23.30-kor köpte bele egy mailbe. Én 5.30-kor kezdtem a napot, időnként öblögetve és köpködve (holmi foghúzás utáni ínygyulladás, tegnap kezdtem). Ha belegondolunk, hogy a harmadik tagunk azalatt dolgozott, míg mi csucsukáltunk, akkor ez bizony egy háromszemélyes komoly üzem, nem afféle hobbi manufaktúra.

Csak már legyen megszáradva a ragasztás is, legkésőbb 25-ére, mikor a kicsi kék autóba be fogom nyüszkölni, a pezsgőkkel együtt. Izgi lesz, mert akkor is frissen húzott fog után leszek, alig egy nappal, a doki 24-én bányássza ki a bal alsó hatost.

Hogy mennyit szopunk ezzel a születésnapi ajándékkal... remélem nem vágja be a sarokba az ünnepelt az első két oldal után. Még utána jönnek a püspöki köszöntők sorban. Bízzunk a hiúságában, meg hogy a tanulmányokat is el fogja olvasni és nem kap székrekedést tőle.

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!

2023. október 23., hétfő

Állattartásom

A nemtomhányfejű sárkányt legalább papíron meg kéne kísérelnem egészben látni, esetleg a fejei mellé valamiféle biztató dátumokat fabrikálni, hogy mikor esedékes a lenyisszantásuk. Mintha egyre több feje lenne, nemtom mikor lettek?!

A szomszédnak persze sokkal egyszerűbb a dolga. Szombat reggel levágta a nagy disznót (én spéci még mindig bele vagyok betegedve, a disznótartásába általában véve és ezek a legyilkok, hát komolyan, nem nekem valók), most hullacsend van. Az utóbbi időben azért nem volt semmi, a disznó egyre nagyobb lett, aztán naponta 3x rátört az  éhség... olyankor azt gondoltam, mindjárt érkezik át hozzánk, miután kidöntötte a pajtáját, utána a téglakerítést is, mint valami El Toro.

Biztosan velem van a baj, én nem bírom ezt az életformát. Fáradt vagyok, kolostor kellene most, de még ki kell húznom egy darabig.

Ide azt a listát.

2023. augusztus 17., csütörtök

Csőrike Vitéz

A sárkányomnak időközben lett tizedik feje is a kilencedik mellé, de jelentem királyuramnak, mostanra lecsaptam hármat belőle.

Most éppen a maradék hét fejével birkózom veszettül (neeem, a hetedik nem leszek énmagam, ott még nem tartunk).

Jelentem továbbá, ambíciós vitéz vagyok, naná, nyomulok én, ha kell!...

2022. december 22., csütörtök

Homokóra, csatabárd... rémek vagymi

Már megint egyedül kell mindent megszervezni és megcsinálni, nagyon szép és jó, hogy a házasság intézménye egy vasbeton konstrukció, de az is abból a bunker fajtából. Kibírni persze nekem kell.

Az éjjel addig ugatott ordított a szomszédban egy kutya, amíg szerencsésen felvert álmomból. Jobban mondva ebben az álmomban egyszerre csak a kamasz lányom kezdett el ordítani, de olyan furcsán, ütemesen... aztán rájöttem fél öt tájában, hogy nem ő, hanem egy kutya az, de nem az eddigiek, hanem egy idegen, új állat, a másik szomszédnál. Le voltam izzadva, ahogy a füldugó után nyúltam. Az előzményekhez még hozzátartozik, hogy tegnap este a karácsonyi kavalkádban hajszál híján múlt, hogy nem egy kutyaviadalba pottyantunk, ugyanis alig szálltunk ki a gyerekekkel az autóból, jött egy kóbor kutya, aztán egy másik, de harci pórázon, ordítozás lett, szerintem vér is folyt, sipirc vissza az autóba, aztán meg se álltunk a park másik végén. Bele se gondolok: ha kicsit később szállunk ki és pont ott, lehet, hogy belőlünk is kihasított volna egy darabot az a rettenetes dög (NEM dog). Micsoda kalandok. Legnagyobb csőrikém megjegyezte: mint egy horrorfilmben!.. erre inkább nem kérdezek rá, de biztosan tudja, neki úgyis jobbak az idegei, mint nekem, aki már egy pszichotrillertől rémeket álmodok. Múltkorjában bevallotta, hogy megnézte a Twilight-ot, 18+, és egyáltalán nem rémes. Na jól állunk.

Rémes viszont a következő két napom, egészen vasárnap estig kell produkálnom magamat, különböző szerepekben, és én már most behúznám jól a nyakam, dehát nem lehet. Úgyhogy imádkozom sűrűn, egész nap kicsit, aztán megint kicsit, hogy valahogy kibírjam egyedül ezt a hajszát és jól sikerüljön a nagyja. Ahol a papok táncolnak, kábé, tényleg nem nagyok az igényeim, legyen valami karácsonyuk a gyerkőcöknek, aztán aludjak már végre egy jót, de nem: erre még kell várni, ki tudja, hány napot...

2022. november 9., szerda

Csőrikét keressük

Felhívott a prof a szomszédból, hogy kutatónak keresnek. Pont engem. És pont azt kellene csinálni, mint amit csinálok, azaz csak folytassam a népénekek kibizgerálását a galambszarból, kéne publikálni és az anyagokat konferenciákra vinni. Havi fizetésért. Kettő másik kollégával, úgy, hogy mindenki végzi a maga baját. Hejj.

Röhej, hogy évekig munkanélküliként kuliztam ugyanezt s ha lesz egy kis szerencsém, először a már meglévő cuccaimat fizettetem meg. Jujujuj, ez máris nagyképűen hangzik.... Mama mondott valami olyasmit anno, hogy "csillog a szeme a vagyonra". Lehetséges, hogy máris elindultam azon a bizonyos lejtőn??.... Pedig még csak a népmesei kotlósnál tartunk, ahajt tervezzük az ágy alatt készülő vagyont!

Egy biztos: nem ártana már végre egy rendes kapu és kerítés. Ja, és elkezdeni végre, farigcsálni lefelé abból a tengernyi adósságból, egy, kettő, .... 

Na jó. Hiszem, ha látom! dehát milyen az ember, egyből kigyúlt nekem is az a 220 V: két melóból már csak összejön nekem is, hogy ne kolduljak már tovább. Kunyerálni fűnek-fának, meg lehet ezt is unni ám rendesen. Hejj, mocorog a kotlós!...

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.

2022. március 30., szerda

Kifelé

Kint maradt Kóla a teraszon... úgyhogy ma is száradni fog. Kóla a plüsskutya, aki akkora, mint két gyerekpárna. Tegnap kimostuk és felteregettük. Ööö... azaz volna. Mivel ez nem olyan egyszerű neki, inkább beleraktuk egy könnyű szatyorba és felakasztottuk az egyik lécre a teraszon.

Ma további muskátlik és társaik benyomkodása következik az előre kikészített dézsákba, mert csakazértis tavasz van és virág kell, neki és neki, az árgyélusát. Kaptunk a pálinkás barátunktól egy talicskát ajándékba. Élni kell, forgásba jönni, voálá. :-)

2021. október 19., kedd

A templom egere

Nem rólam lesz szó, bármilyen nagy a késztetés, hogy időről időre rinyáljak sanyarú anyagi helyzetemen (ki az, aki soha nem nyekereg, hogy neki milyen gáz, hol ezért, hol azért, hol meg csak úgy, raanda modern világ, neuraszténia, miegymás?...). Csakazértis van világ azon kívül, hogy házi rinya, hahaha!... a héten 11 ember hótt meg ebben a nagylaposban, a kántor nem bírja már szusszal és aggyal a sok temetést, búcsúztatót. Én meg ingyér dolgozom, de lényeg, hogy képes vagyok rá, izé... egészséggel. Bakker!

Nos, visszatérve a templom egerére, én tudom, hogy néppusztítás folyt itt minden eszközzel, ezért is akasztófa-kategória, hát mi más lehetne, de azért - hogy stílusosan dark maradjak - majdnem halálra röhögtem magam. Merthogy a templom egere szó szerint lekráncizta azt a részt, hogyaszongya Wir deiner Kirche Glieder (mi, az egyházad tagjai).


 

Hát, ebben a helyi nagy pocsolyában is kezd kavarogni a trutyi, mert az új püspök fogott egy szakajtó kavicsot és elkezdte befelé hajigálni, egyenként. Azaz a plébink megijedt, muramista, szinódus lesz mint odaát!... hát akkor gyorsan alapítsunk új pasztorális tanácsot, az egyik tag természetesen Csőrike legyen. (Kíváncsian várom a fej(l)eményeket.)

2021. augusztus 16., hétfő

Búcsúból

Búcsú* az bizony lakoma és rongyrázás szok lenni, nemhiába van az a mondás, hogy hányik, mint a kutya a búcsúban. (ööö... vagy valami hasonló?...) Én nem ettem agyon magam, csak a papbácsi a vendégeivel, és amikor délután elmentek, még annyi maradt az ünnepi menüből, hogy mi is ellennénk belőle egy hétig ötön, ki is szolgáltam magam fellépés előtt, mert én hamar elégetem odabent a kaját s akkor hanem nem lesz erőm énekelni. Szerintem senki nem konstatálta utána, hogy hiányozna valami. A búcsúmise kemény két órát tartott 10-12-ig, lényeg hogy túléltem, hab a tortán, hogy a végére a hármas áldást egyszerűen kihagyta a pap (HÖÖ?), azaz miután lejártak a mindennemű régi és újmagyar picsogós énekek (az utolsó különösen rémes volt, szerintem valami neomagyar filmzene, még jó hogy nem láttam, az ilyent és társait csak elfelejteni lehet), egyszerűen szó nélkül szélnek eresztette a búcsús társaságot, pedig még énekkar és vonósnégyes is volt a 40%-ban félrepedálozó kántor mellett, sőt, két operaénekest is verbuváltak ez alkalomból - ezt úgy, hogy hétköznap van 3-4 néni a misén. Ejha... Volt körmenet is odakii, se maszk, se semmi, itt időutazás van, úgy éreztem, ride the horse. Amúgy találtam magamnak egy elhagyatott karzatot odafent (három is van belőle, a templomtér tényleg fanti), őszintén, nagyon jólesett, hogy másfél év után végre énekelhetek kedvemre, meg már nagyon hiányzik egy rendes liturgia (ezzel maradok, asszem... öö), de a körmenetezést inkább kihagytam. A templom tele volt gyermekkel, gondoltam, az enyémeknek szuvenyírbe nem viszek semmi koronácskát. Micsináljak, mindenki más gyermekéért csak nem felelhetek?! Mondom én, időutazás van!... *(vall.) egy illető templom névadó ünnepe. Egy Nagyboldogasszony-templomnak aug. 15-én van a búcsúja, azaz "névnapja"

2021. augusztus 7., szombat

Második nap

A tegnapi nap további meredeken ívelt mindenfelé, lassacskán kezdtem magam úgy érezni, mint egy fémagy valami sci-fi-ből, amiből sugarasan állnak ki a csápok. Mindenhová meredezve.

Mivel reggel a rossz tájékozódásom miatt egy segítőkész cácát is igénybe vettem, csekély félórát vett fel az eredetileg 15 perces gyaloglás a legközelebbi automatához (ami végül a központban volt, milyen jó, hogy egy idő után kezdett gyanús lenni az út, én tudom hogy jóindulattal, de igencsak elirányított engem az a maca). Aztán Misinél a további kalandok. Miután átcocóztam a hotelból a Kapitányba (ebben az utcában lakott abban a rumliban), a kocsimat "kicsit elvitte tesztelni", hogy tényleg jók-e a fékek. De jó, hogy nem mentem vele! Mikor visszaért, félvigyorában megjegyezte, most már jó égett szaguk van. Ha a kocsi kibírja az ő tesztelését, akkor a tulajdonosa is meg van vele elégedve, ő ezt tapasztalatból mondja. Közben elejtette, hogy éppen 3 gyorshajtás van a számláján, pedig hát egyik se több 83-nál (városban, persze). Ezért nincs neki jobbb autója, csak egy összekalapált Dacia. Mert nem neki való a performer autó, mindig felülről kezdeni lefaragni a sebességet. Na jó. Kilépett még valahová, hiszen aznap délutáni váltásban volt s én is úgy gondoltam, jobb lesz, ha ő nyomja át megint a szalagon, nem a kontroll (akinek feltűnhet még a jobb hátső futómű, na meg főleg a beszakadt lengéscsillapítóm). Tehát még egyszer a fékek, ez volt betervezve, ő kilépett valahová, én meg nekiálltam esment Hildegardisnak, mert hát közben sikerült befejezni az előszó fordítását s akkor lássuk az irodalmat. Eszembe jutott, hogy éhes vagyok, mert reggel sebtiben összecsomagoltam a reggelit s ennyi volt (zsolozsmára sajna már nem maradt elég jel abban a megátalkodott wifiben, pedig Urunk színeváltozása volt, ejnye, ejnye, 4x potyára próbálkoztam rácsatlakozni a zummra, az anyja zummját neki.). Tehát először a pufulecet etem meg, aztán nekiálltam a pástétomos szendvicsnek, amikor egyszerre csak.... óóóriási fej szuszog bele jobbról a kajámba!!! Egy hatalmas juhászkutya, eddig nem is vettem észre!.. ezek meg itt hagynak engem egyedül! a kutyával!... Első reakcióm, mert érzem, hogy mindketten megijedtünk: gyorsan befutok a házba a kajámmal. Hiába kiabálok, Misi öccse biztosan számítógépen játszik, fülhallgató lehet rajta, le se bajszintja, hogy én bent kocsonyázok. Az üveges ajtón keresztül szemezek kifelé: Jóóó kutya, nyuuugodt kutya, kiengedsz-é?... Kutya áll, mint a cövek, hegyezi a fülét. Az én szendvicsemre! Dehát kérdés, ha megenné, vajon jönne-e a következőért?... Ó, a számítógépem! Hogy fogok most rajta dolgozni? Misi biztosan már egy félórája, hogy elment. Próbálom valahogy lejjebb faragni magamban az adrenalint, aztán kimegyek. A kutya elindul. Huss, de vissza azonnal, besutty egy második ajtón (ez is üveges). Na így voltam kábé félórát, míg haza nem jött az autószerelő, s közben elhűlve konstatáltam, tee, ezeknél itthon mekkora ruszvaj van!... nálunk messze nem ennyi a ledobált cucc és a piszok. Ebből végül az lett, hogy mikor délutánra végül hazacsángáltam a mi drága nagy laposunkba, az első dolgom a kádpucolás és egy meleg fürdő volt. (A tök is csak azért ért derékig ezeknél, mert szeméttelepen nőtt. A tök pedig... hát nem tudom, mennyire ápol, de hogy eltakar, az biztos. Brrr és brrr!)

Never ever. Még jó, hogy nem ott aludtam. Öreg vagyok én már ehhez. Jó itthon! ;-)

2021. augusztus 5., csütörtök

Fogkefe a mellényzsebben

Milyen jó, hogy nem tudom az egész nap kimenetelét már reggeliben, mert össze is fostam volna magam az idegességtől úgy, hogy el se indulok.

Biztonságból du. 5-re csináltattam onlány időpontot a műszakira, mert ugye megértem én már horribile határátkelést ezen a két határon, összesen 7,5 óra várakozással. Szóval én, Csőrike, igaz, hogy egy egészségügyi nővér pontossága még igencsak hibádzik belőlem (höhö), de a körülményekhez képest megszerveztem időben és elégséges ráhagyással mindazt, amit csak lehetett. 

0. Kezdődött azzal, hogy a pékség felé vettem az irányt, persze a másik városkijárathoz levőhöz és csak ott vettem észre, hogy ejha, nem is erre akarok menni. Ez még NLM-ban volt, ugye, de szerencsére tudom a főutat onnét is a hídra. Bingó!

1. Gyála előtt jött az istennyila, de több is, egyszerre azon vettem észre magam, hogy mindjárt lefújja a szél az autót. Vagy nem is a szél, hanem az eső??.. mindenesetre ott csapkodtak az autó körül Zeusz nyilai, hát.... eléggé kísérteties volt, alig tudtam tartaani a kormányt.

2. A szerb oldalon rendes hosszúságú és szélességű a tető. (Már megint ezek a szerbek, ugye!... bocs, ez egy kiirthatatlan toposz énnálam, hát ez van.) A rendőr maca szemmel láthatóan nem akart egy villámba se bonyolódni, de még kicsit se. Azaz ultragyorsan hozzámvágta az útlevelemet, haide!

3. A magyar oldal kész kaland volt (már megint! és még mindig!...). Olyan széles a tető, mint a tanga pántja, de hátulról, persze. Gyanútlan Csőrike, megpattintom az ajtót, loccs!! Krccs!!!... kipattanok én is, becsületemre mondva, én még eddig soha, de soha nem azzal szálltam ki egy határátkelőn (a HATÁRŐR képébe), hogy: Baszmeeeeg!.... Az ajtót a szél hozzácsapta a határőr bódéjához, szerencsére a lakk nem jött le, de míg ketten próbáltuk becsukni abban az orkánban, bedőlt a víz a kormányra és a sofőrülésre. Príma! A kocsi könyvét ezek se akarták kérni, mentek volna be a picsába bodegába, de sajna még mögöttem is volt vagy három autó, és mindegyiket meg kellett nekik nézni. Pech, pech. (Erősen eszembe jutott Vukból az a jelenet, amikor éppen elrabolják a rókacsajszit. Abban a szép időben, naná.)

4. Abszolút naiv Csőrike, gondoltam ezek után, hogy ha már Aradig a sofőrülést megszárítottam, hadd menjek el helyi idő szerint du. fél kettőkor a műszaki állomásra, ejszen hamarább végzünk s ha eléggé kegyes lesz velem az Úr, még ma haza is bokázok a palántáimhoz NLM-ba. Az, hogy hamarább mentem, fantasztikusan jó ötletnek bizonyult (bármi is következett). Első cucc: a lámpák. Az indexek. Működik mind. Háát... ha megnézzük az első lámpákat, akkor Doamna, márpedig ezt az autót a vizsgán elvágom. (Hö?!) Látja, teljesen matt a felülete, messziről ez nem látszik rendesen este. Ha mi a pecsétet ráütjük, akkor nekünk nagy bajunk lehet belőle, érti, mi hivatalosan bejegyzett engedéllyel működünk. Na érti. De van egy megoldás. Nem lakom messze, én lekezelem magának a lámpák elejét egy géppel s ha ezután maga visszajön, a fiúk befejezik a műszakit. A fékjei remélem rendben vannak, nem?...

(Csőrike belenéz Mihai kissé zavaros tekintetébe, eszébe jut, hogy neki máma innét el kéne pucolni, hát lássuk, megyünk Mihai után haza, a maszekolós autószervízbe.)

5. Mihai tulajdonképpen Misi, ez akkor derül ki számomra, amikor az apja (ex autószerelő) hátramegy megetetni a kecskéket. Míg komótosan csinálja a dolgát, megpróbálok Hildegardis nővér előszavával bajlódni, először is fordítgatom magyarra a szöveget. Mek-meek. A konnektor a garázsban az egyik biztosítékégés emlékét őrzi, hát ebben kaptam helyet a laptopnak. Sebaj!... Kész van Misi, blazírt pofával benyújtja a számlát: 70 lej! Perkálok, de hajjaj, hússzal adósa maradok, kéne már nagyon egy automata, de visszajövök én még a pénzzel ma.

6. Boldog és büszke Csőrike, lám, elintéztem! Visszamegyek a kollégához, szépek az első lámpák, ugye?... a próbánál beleakad az első kerék abba a rémes szerkezetbe, alig sikerül kirángatnia az autót. Aztán a hátsó is. Villognak a pirosok, a számokból nem sokat értek, de kezdem gyanítani, hogy  kibaszás mértéke a piroson követhető nyomon. És nédda. Doamna, ez nem jó, elöl nem működik a bal fék. De hátul se, a jobb! A kézifék messze a megengedett szint alatt van.... Sajnálom, de a számítógép rögzíti az egész folyamatot, ezt a kocsit pedig ilyen súlyos technikai problémákkal nem lehet átengedni. Tényleg sajnálom!... A vizsgáztatásért kérünk száz lejt!...

Kifizetem, izé, minden pénz elment, visszamegyek, találtam egy automatát útközben, Misi a kaput közben bezárta, begyürkölöm a postaládába a húsz lejt, az útmentén parkolva pedig elkezdek agyalni, mi legyen tovább. Két határ vissza, kettő megint ide?... valamelyiken biztosan megszívom, kelleni fog majd az egyik rendőrnek a lejárt dokumentumom, brr és brrr. Dehát nem csak ez, hanem HOGY menjek ki egy akármilyen, bármilyen országútra úgy, hogy a fékek nem működnek?!...

7. Míg próbálom elérni Kaktuszt (sikertelenül), kidugja a fejét Misi, tessék csak beljebb hajtani! Naa, semmi stressz. Ugyan hülyeség, megnézem én a fékeket. Misi apja kifejezetten örül nekem, hét kiadó lakást üzemeltet, félignyugdíjas, vagy miféle. És persze, a kecskék, menjek hátra, nézzem meg őket!... A mi rumlink csendes lugas az mellett, autótemető, rozsdás vasrugó, most már sohatöbbé nem szól az autórádijó amiken nekem át kell kutyagolnom. Mosolyogva mondja, megérkeztünk, itt van a két bakkecske és egy nőstény, az egyik kuncsaft hozta az autószerelésért, aki nem tudott készpénzben fizetni (Csőrike, kösd fel a gatyád!). Misi eközben hallom hogy káromkodik, mintha egy rossz fogat köpött volna, kidob egy vasdarabot az autó alól, aztán még egyet. Nyakig rozsdásak, már ami maradt belőlük. A fékpofákból. Te jó Isten, ezekkel hajtottam ma...

8. Ki kell ezeket cserélni, bazmeg, pula mea, ezek nekem éppen nincsenek itthon! Szóval indulunk a városba alkatrészért, de a Misi autójával, mert az enyém ugye éppen ki van belelve (Időnként megjelenik egy kisördög a fejemben, aki piszkálni kezd. NA DE. Melyik a jobb, a rendőr, vagy Misi műhelye? na ugye.). Harmadik üzletben sincs ez a q Hyundai alkatrész, telefon jobbra, balra, aztán sokadik haver holnap reggel ígér neki kettőt valahonnét. 250 lejben minden benne lesz!

9. Hazafelé szerencsére Misinek eszébe jut, hogy a Doamna nem lesz hol aludjon, és van is egy hotel az utca sarkán, most éppen jó, mert nem lesz lakodalom, megvárom, amíg rendel egy szobát! Szerencsére, van szoba.

10. Míg szedem kifelé a cuccaimat az akna fölött kibelelt autóból, Misi apja szívélyesen invitálna valamelyik szobájukba, mert hát az egyikben gyorsan rendet tudnának tenni és felhúzni nekem éjszakára egy szállást, de szerencsére hivatkozhatok a frissiben foglalt hotelszobára, a szálloda amúgy tényleg "decens", ahogy azt Misi fejtegette az apjának. Mek-meek. Balkáni valóból is megárt a sok.

Vettem hazafelé jövet fogkefét, fogpasztát. És egy sört. A probléma mivel ilyen nagy, milyen jó ugye, hogy nem fostam magam össze a reggel! le is öblintem ezt a napot, alszom a mai blúzomban, dejó hogy hoztam legalább a laptopot. Micsoda transfiguratio!....

Tegnap micsoda jó színházat láttam Kavillón, na persze hogy a mai napot nem lehet elvonatkoztatni tőle. Én ezzel mind tisztában vagyok, dehát ez akkor is túlzás.

2021. július 28., szerda

Oftalmikus harcok

Zélet lenni alattomos harcok sorozata, az egyik áldozat pedig az itteni életemben az orrom. Na nem valami sziranói orr, amire itt gondolni kéne, nekem egészen normális méretű orrom van, legalábbis kívülről. Dehát mi bajom nekem ezzel a világgal? nem vagyok pollenallergiás, szénanáthás, nincs megnagyobbodott polipom meg ilyenek.

Ebbe a nagylapos vidékbe ágyazott életem viszont agresszíven támadja az orrom, komolyan mondom, minden évszakban. Az állandó szagok: disznószarszag odakint. Idebent pedig feszt romlik valami élelmiszer, sokszor nem tudom idejében kideríteni, mi volt, mert mire megtaláltam, már van egy újabb.

Télen extra szolgáltatás, ahogyan és amivel tüzel a nép, s mivel már fél év de facto fűtési szezon lett, rendesebb (fa) tüzelő csak igazán nagy hidegben kerül be a kályhákba. El lehet képzelni, mi jön ki a kéményekből kb. öt hónapon át.

Nade ne rinyáljak, elvégre nyár van! Nem tüzelünk. De van bőséggel:

1. állattartás. Disznószarszagban kelünk, fekszünk, ez mellé eszünk, éjjel pedig vígan beszuszogjuk (a legközelebbi tele pajta kb. 50 m-re van s ha mi így szenvedünk, el lehet képzelni, mi volt itt, amikor a kápolna helyén az elődünk legalább két disznót tartott. Böe.). Ha csirkét kell vágni valahol, a biciklin meglegyint ez-az, aztán a következő érintett portán ismét. Vagy éppen a kutya döglött meg?...Hm.

2. mezőgazdaság. Azaz növénytermesztés, ez nem is lenne önmagában baj, de a tenyérnyi portákon a nem megfelelően kialakított, összesutymizott komposztgödrök, mint valami rothadó istennyilák, köpködik a levegőbe a hitvány cefreszagot, de csak úgy alulról, alattomosan. Külön oftalmikus csúcsélmény, ahogy hétfőn a kukásautó elvonul: minden zacskó folyik!... ami belekerül? dinnyemaradék, barackmagok s általában minden szezonális finomság, ami rövid időn belül rettenetté erjed, szagoljad, seperjed vízsugárral az utat utána, basszus. Nem is seperi senki, akinek kéne, brrr. Anyósomhoz megérkezünk, a kapuban a cefre keveredik a kecske- és tyúkszarral. Nagyon büszkék arra, hogy náluk nem büdösít a disznó. Csúcsélmény, mit mondjak!

3. a konyhám, basszus. Ez a q 20 nm-es "lik", vagy inkább zeppelin, ma reggel is lejöttem, de csak nem jövök rá, mi rothad. Kinyitom a hűtőt, megáll a kezem a levegőben. Innét egy másik szag jön ki, nem is tudom, melyik a rémesebb. Gyorsan becsukom, úgyis elfelejtettem már, mit is akartam kivenni. Kinyitom kulccsal az ajtót, kéne locsolni. Még a cipőmet se húztam fel rendesen, de egy biztos: disznó a szomszédban felkelt! Na mindegy, a föld ordít a vízért, megitatom egy kicsit. Visszajövök. A konyhai szag enyhén módosult (fél óra telt el!). Mi a fene ez???... Oldalt a sarokban a Kaktusz ledobott ruhái. Megmondtam, naponta 2x kell tusolni!.. nem tudom már, mivel mossam össze ezeket a csöves cuccokat. Hajthatatlan az ember, naná, leszarja. Rettenetes.... Még szerencse, hogy hoztam be a kertből egy marék teafüvet: borsmentát, fodormentát, citromfüvet és csihányt. Főzök egy teát és végre inhalálhatok egyet.....

Nagy hiba volt nyáron abbahagyni a pálinkás fertőtlenítést. Asszem visszacsángálok a napi egy pohárkához. Ebbe a rohadt életbe!

2021. június 19., szombat

Hullámvasút

Kicsit bekadtam lent egy hurokba, amitől csak azt érzem, hogy forog és zúg a fülem. Legalábbis.

A legnagyobb csőrikém, akiben a legtöbb melankólia után egyből a flegma jön (hát hogy van ez), kezdte enni magát a leendő bogárium miatt. Vagyis napok-hetek alatt szépen megért benne az undor az egész iránt. Na nem mondom, hogy nekem nem undi, ahogy az átszúrt rovarok még napokig elkínlódnak, mielőtt megdöglenének, egyszerűen mélységesen elítélem, dehát feszt karattyol az a másik oldal! anyósomék, akik szorgalmasan szúrták-gyűjtötték az unoka számára a rovarokat... (Pfuj. A 21. században! a wikipédia és mobiltelefon korában!) Merthogy ez mindig is így volt, ezen nem kell gondolkozni, ez kell hatodik végén. (Aztán már nyugodt lelkiismerettel csavarhatja ki a csirke nyakát felnőttkorában, értem én.)

Ja, igazából  csinálhatnánk kitömött madarakból is gyűjteményt, miért is ne. Hogy nem ismerjük, mit fogtunk el?.... hát, most ha védett állat, akkor védett állat, de kell a gyűjteménybe. A rovarok úgyis olyan jelentéktelenek. (Az egyik fiúnak még begyűjtött méhe is volt, csőrikém látta, mikor a többiek leadták. Hát, tekintettel a drasztikusan fogyatkozó méhállományra, az az egy se nem oszt, se nem szoroz, ugye. Mit kell ezen idegeskedni?...)

A rovargyűjtemény annulálása igazából több napig tartott, észrevétlenül befurakodott a családba a rovarügy által keltett feszültség. Egy darabig még nem is látszott, hogy már megint galiba lesz minálunk. De amikor múlt vasárnap már megint egy adag élveszúrt rovar érkezett vissza dobozolva nagyiéktól a gyerekekkel együtt, szakadt a film, és elsőként nem is nálam, hanem Kaktusznál. Pedig neki is "kellett hatodik végén" anno, és mégis. Kaktusz hétfő este döbbenten konstatálta, hogy a bogarak életben vannak. Nem bírta cérnával, kiszedett kettőt és elengedte őket az udvaron. Aztán következett csőrikémtől egy nagy nyafogás, hogy mi lesz kedden a bogáriummal?!... aztán félóra kertben való, ádáz szóló masírozás után a döntés. Én mindvégig lapítottam. Aztán mondtam, én helyeslem, lesz ami lesz, csak már béke legyen. Persze, csőrikém kiengedte az egészet, a megdöglötteket is kidobta. Írtam messengeren a tanárnőnek, vállaljuk a következményeket. Aztán a gyerek nyugodtan aludt el. Meg peersze, mi is.

Másnap meglett az egyes, csőrikém meg olyan átszellemült arccal jött haza, mint Szent Pál, komolyan, én még egyesnek ennyire nem örültem, biztosan meg vagyok buggyanva. De, őszintén, fene bassza azt a jegyet!...

Megegyeztünk, hogy nyáron elkészítjük együtt az igazi modern bogáriumot ennek a p...nak, hogy nehogy azt higgye, lusta a gyerek, aki meg őtet szívatja. 

Naszóval. A rovargyűjtemény szerintem a gyerek gyarapodó lexikális tudásának a bizonyítéka, és egy modernebb pedagógia szerint a következő lépésekből fog állni:

1. tanulmányozzuk a Szerbia rovarállománya nevű wikipédiás linket.

2. nyitott szemmel közlekedünk nyáron: ha van egy gyakran szembejövő rovar, tenyérbe vele, lefotózni (utána elengedni - poloskát és más rohadékot ki lehet nyírni, de csak azt, amiről tudjuk, hogy invazív és káros).

3. a beazonosított rovaroknak elkészíteni az adatlapját (latin név, rövid leírás stb.)

4. egy névre szóló füzetet készíteni, kvázi fotóalbumként, jó minőségű fényképekkel, az oldalakat lefűzni, kész a modern bogárium!

Na kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. (A fejemben annyi ökörség van, nagy a hajsza az elsőbbségért. Hát persze.)

2021. június 6., vasárnap

Famula (sic) sed non mulier

Milyen szépen alakult a délutáni meló a tegnap, wunderbar. Mikor már rendesen lefárasztottam az agyamat, felástam fél négyzetmétert a kinti diófa mellett. És ezzel a diófától felfelé ki van takarítva, jöhet a fű. Na persze, most éppen rázendített az eső, a még nem kihúzott gyomok örülnek és híznak a veteményben... khh. NA DE. Vajon mivel döglöttem ki előtte úgy, hogy még jól is esett?...

Kántor uram 1872-es könyve megér egy misét. Én ilyent még soha nem csináltam, de én a legutóbbi konfira úgy jelentkeztem be úgy egy hete, hogy egy nap alatt összeütöttem a vasútállomáson egy absztraktot, sűrűn anyázva az új mobil billentyűzetét, se könyvtárazás, se semmi. Szóval ez úgy vót, hogy még úton, Nürnbergből hazatelefonyáltam neten Kaktusznak, aki akkor éppen itthon vala, izé, keresd meg a kék szatyrot, abban van a kézirat, de gyorsan, négy kötet van, keresd gyorsan az oltáriszentséges énekeket.... na, kezdd el dudorászni, melyiket nem ismered?... Hát, ezt nem ismerem, nézd, így kezdődik, hogy: lá-lá-láá-láá... Jóvanna, de te biztosan nem ismered?... Nem, nem, soha nem is hallottam!... OK: akkor ez lesz az előadás címe!

És így lett, basszus!!! Püspök bácsi már másnap visszaírt, hogy nagyon üdvözli az előadásomat, betette a programba!...

Tegnap végre elkezdtem bogarászni a kéziratos könyveket, mellé irodalamat sötöbö. Ez az a képlékeny állapot, amikor még lehet ide vagy oda igazítani az előadást, ha esetleg nagyon elszartad volna a címét. Hát, egyre nagyobb szemeket kezdtem mereszteni, mert kántorom könyvében egy olyan verzió van dokumentálva, ami nem a standard Orgonahangok vagy a Fekete-féle Kántorkönyv és egy harmadik szerint van, aminek most nem jut eszembe a címe. Ráadásul a jubiláló (mert meglepi konfi lesz, egy ismerős prof valamennyire kerek évfordulója) tavaly adott ki egy tanulmánykötetet, ahol szintén szó van erről az énekről egy janzenista püspök kéziratában, a prof ezt boncolgatja, még szerencsére az egész pdf-et le tudtam tölteni. A címem tehát kiváló, sőt, igazi meglepi lesz, mert kántorom anyanyelve nímet vala, és itt valamiféle saját fordítást jelez az én orrom, de ha másé lenne, akkor se valami gyakori az én verzióm, a kék szatyorban. (A könyvet galambszar alól vakartam ki még decemberben. A temerini orgonapad alatti rekeszből. Tehát a szatyorban mindenképpen jobb helyen van, különben már nem is büdös.)

Kaktusznak ritkaszar tudományos vénája van, de mondom neki tegnap, vak tyúk is talál szemet. Azaz, pardon, kakas. Vajmi. Ööö.

2021. június 3., csütörtök

Hebdomada ista...

El vagyok én maradva a bejegyzéseimmel, mint a stabilan késő borravaló.... igazából egy napja már itthon "csücsülök", ááá, Kaktusz, háztartás, gyerekek.... viszonylag okés állapotok vártak, bár a lassan szivárgó dögszag hosszantartó erjedési folyamatokról árulkodott, mikor az ajtófélfához támaszkodva lecibáltam a cipőmet. Este nem is nézelődtem sokat, belőttem egy oblátapálinkát, egy hazai sört, aztán uccu aludni mentem.

Persze tegnap reggel és egész délelőtt azt próbáltam menteni, ami még menthető, a bebüdösödött áztatnivaló ruhát egész szépen sikerült kicúgolnom és mosnom a további használat erejéig, eldugult tusoló, kagyló kipucolva, mosogató és környéke, tűzhely dettó, és még főztem is a két mosógépnyi ruha mellé. Azaz mindenféle intellektuális munkának káncs vót a tegnap, ma reggel bepirkáltam az obláta hírlevélbe azt, amit kértek tőlem, és valamikor még el kell intéznem két absztraktot és egy előadást is egészben, ezt mind a köv. 2 hétben. Hát, Cruellát tegnapról fájó szívvel lemondtam, mert azért ő már sehogyse fért bele ebbe az összepréselt programba.

A kertben közben kihajtott a brokkoli, úgy értem, kivirágzott, úgyhogy szép, csakhát enni már nem lehet, valamikor lett 2 db. cukkini (egy hete még virág se vót rajta, ember!), a csihány másfél méteres és tetves, az a szúrós tövises szar meg, amit ma ki fogok ásni mindenhonnét, de igencsak ám, comközépig ér. Van négy hüvely borsó. Rukkola, nagy levelekkel! És egy spenóterdő :-)

Én meg bepottyantok egy csomó képet, ha már ezt is össze kell préselni, mert hát na. Jobb már nem leszek, hiába, reménykedni persze azért lehet.

Hát akkor egy gyönyörű nagy bikkfa a schwanbergi erdőben:

Azaz... a tövében jól látszik, hogy ez egy urnatemető, bikkfa éppen nyolcszemélyes. És itt egy sír, éppen most hantoltuk el pénteken az obláta hamvait. Én igaz, hogy nem ismertem, de gondoltam, sírásónak éppen elég praxisra tettem szert itthon ebben a kertben. És tényleg, én is ástam egy jó adagot, sőt, ügyesebben es, mint a többi. A virágkupac, na az a sírdomb. Dombocska inkább:
Ez valami naplementés izéke az ablakomból, ez egy muszájbetenni.
Ez már tarisznyásék temploma Stf-ban, a rácsos ajtót de sokszor döngettük, mikor el voltunk késve! hát persze, ez a kórusfeljáró, ahol anno miséket nyomtam én is az orgonán. Meg Kaktusz is. Nosztalgia!...
Ez a Murán a központi híd, a szétvágott aortamardványok úgy rácsimpaszkodnak az ember agyára, hogy ha már egyszer látta, ki nem megy a fejéből ez az izé. Vagyis a Kunsthaus.
Itt már csapom a szamarat a hat éve nem látott gráci pótanyámtól a másik dilinyós szlovén ismerősömhöz, aki éppen Magyarországon alkik, hát ezen a fordításon Szentgotthárd határában kicsit fennakadok. Ööö:
Na de múltkor (10 éve?...) vagy túl részeg voltam, vagy más vezetett vagy mittudomén, de alig tudtam felcepekedni ide az Isten háta mögötti felsőszölnöki köves hegyi úton. Persze, amikor ezt meglátom, már tudom, hogy jó helyen járok, komaasszonynál már csak a koma buggyantabb, most már biztosan nem tévedtem el, mert aszongya az erdőben: Ordo St. Wigberti. Bingó!

A konyhába lépcsőn kell felfelé menni. Aztán erre lépsz (két lábbal, persze, mint a török budiban):
Kománé a konyhában vár (nem, neki tényleg nincs semmilyen vasorra nincs, ez egyszerűen egy ilyen ház):
Itt esszük meg a ebédet. Finom házi mindenféle-levest, és szilvakotyós túrósgombócot!
Visszafele már "mertem" fényképezni, igaz, csak naagyon rövidkét (meg is láccik):

Aztán vendégszobába érkeztem nővéremékhez, esős és bedugult autópálya meg minden izé, és persze egy nagyon finom vacsora után:

...ahol a falon két öregasszony mulatott a képeken, mint két dilinyósan kedves kölyök, és Mosómedve őrizte az álmom:

Aztán másnap rohangásztam a fővárosban egyet, utána huss vissza, spuri haza.

Háát, ennek a ciklonnak kicsit le kell csökkenteni a sebességét, de amúgy sok jó is volt az egészben, most egy ideig fel vagyok töltődve. Huhhh!



2021. május 29., szombat

Szombat. Már nem egészen egy nap.

Ha az új mobiltelefon nem lenne egy majom gép, hanem jobban utánozná az embert, akkor nagyokat röhögne rajtam, de az az igazság, még mindig nem értem, hogy tűnik el a kép a bejegyzésből, öö? Most végre számítógépnél vagyok, azaz mehet minden a régi mederben (kiakadok ettől a sok technikai gubanctól, még egy olyant nem kérek, hogy esment be kéne bizonyítanom kódokkal amiket nem tudok idejében leírni és alkalmazni, hogy én vagyok-e én. Jé, tényleg, vajon én vagyok az?...)

Közben tele napok után van végre egy félóra csak úgy - persze mindeközben kicsit kecetelek, mert leírtam a holnapi szövegemet inkább, de most meg azon parázok, látszani fog az izzadságtól gyürkölt cetli a kezemben az eskütétel előtt, jááj...

Nézegessünk inkább képeket.

Hát, ez fogadott itt a hegyen:

Volt valami 8 fok!.. Ahhoz képest, hogy előtte 2 nappal csorgott az izzadság a határon a bögyeim közt, nagyon durva volt a váltás. Ráadásul azóta is állandóan nyitott ablaknál folynak az előadások, miegymás, van 35 résztvevő, úgyhogy abszolút maximálisak azok a fránya biztonsági intézkedések, nonstop hűtőszekrényben, brrr.

Aztán ma reggel már végre látszott a budiablakból a rendesebb kilátás. De azért nem adtam meg magam, úgy éreztem, jó lesz még egy ideig ölelgetni a fűtőtestet a szobámban, a két előadás közti félórás szünetben.

Itt a hattyú a torony tetején, elvégre Schwanberg hattyúhegy lenne vagy mi a madárbögye.
Ha este van, jobb kapucnit tenni, mint kitenni a parókát a denevérveszélynek. Ők akár még be is nézhetnek a fürdőszobaablakodon, ha kedvük szottyanna hozzá.
A puttók kertje egyrészt dzsumbuj (a szobaablakból lekukkoltam a helyzetet, combközépig ér a csihány), másfelől udvarias infó emlékezteti a járókelőt, hogy a feszület alatti szenteltvíztartóban éppen egy rozsdafarkú költ, van öt tojása, tessék szépen a mamát nem zavarni, danke. (Mintha csak Szent Lioba írta volna, a drága.)
A kastély alagsorában, a másik csihányborította dombról, azaz hátulról ezt a vasajtót találtam. Kajaszaporítás a konyha bozótba dugott hátsó kijáratánál?.. Hal csak egy van, az  is titokzatos mosollyal üzeni, az öt kenyér mind itt van, de a másik halat ne itt keresd. Micsoda allegória!...


2021. április 27., kedd

Napszúrta

Negyvenkét év alatt még egyszer sem sikerült igazából napszúrást kapnom. De most! Na aztán bepótoltam! Kellett nekem déltől háromig gyomlálni a diófa tövét, nesze. És hiába mondanám, hogy idén még a napsütést is csalogatni kellett, mint a csigabigát, hiába. Vótam olyan peches, hogy pont akkor és pont annyi ideig sütött a nap. (Azóta is szeles, borús idő van.) Túléltem valahogy, bár két napig macskajajban fetrengtem, ilyen ám a sült tongyó, mint én, fülem dagadt és piros, mint a majomnak. Még mindig. Peter Fox mongya aszon, de majmok akkor is mulatnak, ha szomorúak. Nesze, nesze!

https://www.youtube.com/watch?v=iNfiFY2zdLo