Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kicsi Csőrike. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kicsi Csőrike. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. március 31., hétfő

Midlájf, Z és a tanítás

Időnként belefutok valami világrengető cikkbe, hogyaszongya, X generáció szorongásai, midlájf többlet teher, menopauzás kálvária meg ilyenek. Legjobbak az ezekre adott receptek!! Ha ha.

Ezt spékeld meg szép hazánkban uralkodó helyzettel, benne a főszereplővé avanzsált Z generációval. Akik ugye eddig csak ültek a nagy seholban, most pedig felforgatják a világot. Az ádáz egyetemisták, akik nem akarnak tanulni! Akik csak zavarognak, ó, bár visszamenne minden a normális kerékvágásba!

Na, itt a bökkenő, kérem szépen, hogy mi is a normális kerékvágás? Ki és mit akar lenyomni a torkomon, normális gyanánt? Vagy kinek is a milyenféle elvárásának kellene megfelelni??? Ki vagy mi csinálta azt a kerékvágást, egyáltalán miért és hogyan, és nem kellene már megnézni, minden rendben van-e azzal a nyommal, itt ne, 2025-ben? A 21. századnak lement már egy negyede, az ég szerelmére. Melyikben is élünk mi?

Utánaszámoltam: 28 éve vagyok pedagógus. Bár ebből csupán öt évet tanítottam állami iskolában, három és fél évestől a majdnem 90-ig minden korosztállyal dolgoztam már. Volt itt már minden: csoportos, egyéni, frontális, alternatív stb. oktatás, az utóbbi időben spontán alakítom a módszereimet, élesben improvizálok attól függően, hogy éppen kit oktatok mire. Oda jutottam, hogy lassan a vasszeget is meg lehet tanítani jól intonálni, énekelni, nemhogy embereket. A "normális"-nak a hátat fordításom még Szentgyörgyön elkezdődött: kiakasztott anno egy-két dolog a tanáriban, egyik volt az állandó szeptemberi betonizált téma (zakuszka-, uborka-, stb. receptek), másik a diákok hülyézése, most több nem jut eszembe, ja és a kocsmában sem lehetett a kollégákkal olyasmiről beszélni, ami engem érdekelt, tisztelet a kivételnek.

Mindenki olyan ügyes és tökéletes volt pedig, hiszen ezt is sulykolta az intézmény: Csőrike, nem vagy te hülye, de na, nézz körül, utána magadba, légy szíves. Tudod, éppen van katedrád, de nem vagy te főszakos, érted. Majd ezután beszélgetünk. Ebben a hangulatban az ember inkább lefagy, főként ha alig 20 éves.

Volt egy-két alkalom, amikor annyira megaláztak, hogy még most is eszembe jut, aztán fogtam én a sátorfámat és leléptem. Eltelt egy-két év, míg fel is fogtam ott legbelül, hogy nemhogy középszerű nem vagyok a szakmámban, de egy-két dologban bizony sokkal magasabb szinten vagyok, mint az átlag. Valahogy az első egyetemen és abban az egész közegben arra ment ki a játék, hogy kapjál te képzést, de nehogy igen elbízd magad, netán 10 év múlva kitúrd a friss kollégát az egyetemről! Érdekes, hogy az agyammal már rég tudtam, hogy mi az ábra, mégis évekbe telt, míg a szakmai önértékelésemet a lelkemmel is meg tudtam érteni, elfogadtatni magamat, desőt, még élvezni is azt, ami vagyok! Hogy a saját személyiségemmel és az egyesek számára fura lelkiségemmel időnként a gödörből meg tudjam újítani magam, kívül-belül. És nem vagyok sem szuperanyu, sem szupernő, sem szuperfej a színpadon, a templomban, a konferencián vagy a kötetben, de én vagyok, ÉN. Van nekem egy naagy szám, ó igen, nem is tagadom. De az is én vagyok, aki kíváncsi és alázatos, és én így szeretek tanulni és addig nem is érdekel semmilyen midlájf, leszarom ezt itt csukorékban. A tanítás mindig a munkám egyik fontos része volt, de nem érdekel semmilyen tanítás, ha mellette nem tudok tanulni is. Nagyon izgalmas a munkafolyamat, amikor kinyílok minden csatornámmal és tanulhatok a diákomtól, a csoportomtól, az oktopuszos kollégáktól, a több szálon hozzám kapcsolódó lelkiségi tagoktól. Tanárként talán a legtöbbet az óvodásoktól tanultam, ez egy önzetlenül ajándékozott luxustükör volt részükről, hát, elég nagy hasznot húztam belőle, főleg a saját lelkemnek. És nagyon hálás vagyok, hogy ezelőtt 3 évvel taníthattam helyettesítő tanárként egy kicsit a Z generációt. Most, amikor a körülöttem levő kövületek méltatlankodóan hápognak bele a szűk világukba, kaján vigyorral nyugtázom, hogy legnagyobb Csőrikém, aki a volt diákjaimmal jár együtt, teljesen kivirulva, globális polgárként igenis feltalálja magát a Z-ben, desőt még nekem is cseppent egy-két morzsát az új ismereteiből és tetszik neki, hogy nincs egyedül, amikor eltalálja a fején a szöget. Ennél jobb alkalmat nem is látok arra, hogy ismét tanulhassak, ugráljak, mint Bicskuj a kerekerdőben (pumpáááálj!), és már rég nem érdekel, hogy ki mit szól a piacon hozzá. De most már nem fogom eltörni a csigolyám, mint a Tankcsapda koncerten anno.

Majd csak felfogja egyszer ez a világ, hogy a 21. századi oktatás nem a 20. század őskövületeinek való. Annak a generációnak már egyszer s mindenkorra meszeltek! Én viszont továbbra is vigyorgok: tegnap Csőrikémmel letöltöttük a Mandylion albumot a mobilomra, hogy tudjam hallgatni az úton, mikor nem lesz netem. Tanulok én, hejj! Különben a siker proaktív, mondta volt az exem még harminc évvel ezelőtt. Adok én ennek a világnak, nesze midlájf!!! :-D

2022. június 15., szerda

Kergehét idusa

Ez a hét egyszerűen megbolondult. Minden napra jutott egy adag döbbenet, amiből egy évben is elég egy.

Hétfőn nem értem rá sokat foglalkozni ásással és társaival, mert ügyeket mentem (volna) intézni délelőtt, aztán hirtelen beleszólt a bölcsességfogam a dolgokba. Úgyhogy a könyvelőtől - ahol végül hiába szerencsétlenkedtünk a kasszagéppel -, a bank helyett egyenesen a fogorvosnál kötöttem ki, de addigra már az állam csúcsában is bölcsességfogat éreztem. Ezzel a geci foggal akkor van a legjobb dolga az embernek, ha békén hagyja ergo nem lehet érezni, hogy van. Nos, jövő szerdára kaptam időpontot, nyiszitelős műtét lesz, addig marad az antibiotikum öt napig. Ki a fenét érdekelte, hogy aznap tantestületi gyűlés meg miegymás?... fene egye az egészet. Csak akkor kezdett lassan múlni a jojó, hogy hazaértem és bevettem az első adag gyógyszert.

Kedd. Mivel nemsokára ballagás lesz, ahol fellép az a gimikórus, amelyiknek a munkáját a mindenkori rendszerhiba szabotálja hétről hétre plusz egy énekes szólista, akinek Kaktusz fogja nyomni a zongorakísértet, ezért reggel gyorsan összeszedtem magam és besuhantam a suliba hogy próba gyanánt kiszedjem a leányzót (szintén gimi, kicigánykodtam a magyartanárnőtől, aki még ma is savanyú uborka arcát mutatja felém), be az autóba, haza a hangszerhez (!), közben feldörömböltem Kaktuszt, az is kómában olyan zagyván játszott hogy csak ráztam a fejem, hát na, ez nem a mi napunk. De már akkor le voltam taglózva, mert nem fogtam fel, mi a francot keres hirtelenjében az a gyászjelentő a gimi ajtaján, egyre csak őröltem... a temetés tegnap délután volt. A hétfői tantestületi gyűlésen ugye már megszervezték a temetést, én ebbe csak később csatlakoztam, de agyilag még az este se értettem, és most se értem ezt a gyilkos világot. Most hétvégén elvesztettük a kollégánkat és jó barátunkat, ráadásul az énekes diákom és oszlopos Cor Jesu kórustagom férjét, ezt nem értettem sehogy se, miért ez a rossz álom, amiből nem lehet felébredni?! A név stimmel, fekete zászló az épületen, és nem lehet az apja, mert csak 37 éves.... A halál pontos oka a jegyzőkönyv szerint: tüdőelégtelenség és bordatörés. A toronyház tetejéről zuhant le hajnalban. (Magától? Segítséggel?.... Egy hete találkoztunk, kutya baja nem volt!!!) Aztán a temetésen egy csomó jóbarát, egyetemi társak, más lovász barátnők... nem a NLM piaci közönsége, hogy enyhén szóljak, mindenféle underground figura a nagyvárosokból, és ők is azért mentek oda, mint én, és a nyitott koporsó, és akkor éreztem, na most vágták ki ezt a rövidfilmet az agyamból, hogy egyszer csak az apja és még négy másik férfi húzott egyet a nadrágszíjon és rázendített valami pravoszláv miatyánkra... komolyan mondom, autóval vittek és hoztak, be is ittam volna a pálinkából, ha nem lenne előlátva az a q antibiotikum a pofámnak. Baratina jól tartja magát, viszonylag, de kérdés, mihez képest?... Végre lepotyogtak a vendégek a hátáról és hozzánk ült, látszott, hogy jólesik neki az asztaltársaság... úgyhogy a torról jó későre értem haza, romokban kábé. Az igazgató persze azóta is lapít, de ha tényleg öngyilkosság, akkor igenis tehet róla ez az egész intézmény, lapáttal tett rá, hogy odalett a finom lelkű, a világ problémáira érzékenyen reagáló, segítőkész, humoros, megbízható, kedves kollégánk és jó barátunk.

Szerda. Ma reggel kevéssel 7 óra után betöltötte Legnagyobb Csőrikém a 13. évét. Az első óra: polgári! de nulladikban, azaz 7-kor kezdődik! na príma. Felkeltem 5-kor, 6-ra kész lett a tortának álcázott tálbafőtt. Ideje van a halálnak és a születésnek. (bár a polgári óra ellopta a pontos ünneplést) Tegnap este már semmihez nem volt erőm, csak Meister Eckardt prédikációjához, annak is csak az egyik darabját sikerült elolvasnom. Még mindig M jár az eszemben, hogy amit elkezdett, illene befejezni. A rengeteg dalszövege, amit együtt akartunk megzenésíteni a nyáron, hármasban előadni!... még soha nem írtam szerb nyelvű szövegre semmit. Nyehh. Nagyon jól jött persze a mai hajnali kelés, még most is zombi vagyok, és még hátravan a főpróba a gimiben az idegbeteg igazgató jelenlétében, akit igyekszem a helyzethez képest széles ívben semlegesíteni az agyamban.

Csak már kerüljek ki ebből az iskolából!

2021. november 30., kedd

Szent András és Publikum

Kezdenek zizegni a fejemben a munkáim fozlányai, de kábé olyan szinten, mint egy-egy zsinat előtti kálendáriomban a szentek ünnepei, gyúródva egymás hegyén-hátán, hogy mikor jön már egy reformer, aki rendet rak a szent bugyorban...

A könyvet némi csatározás és 3 korrektúra-kör után zöld fényre eresztettem-forma, hát ez a nyomda is olyan, mintha az alagútban éppen zöldre váltott volna a lámpa, szóval ki kell neki még jönni odaátról, izgulós egy helyzet. Már csak azt várom igazából, mikor megyünk el a szerző borospincéjébe, mert akkor már ünneplés van.

Kigyomroztam két levéltári dobozt, beindexeltem, fotóztam a digitális rendszerembe egy csomót. Kipurc. Hol van még a többi?.... ezen kívül négy (quattro!... vier!...) maradt, legnagyobb jóindulattal két nap alatt belelek ki egyet, de akkor minden más úszik itt körülöttem. Brrr.

Holnapután főpróba, pénteken Kaktusszal koncert, mit mondjak, utálom a gondolatát is, hogy még nem tudjuk a műsort, nemhogy nem próbáltuk át...

Ma a legnagyobb csőrikét hazaküldték mérgesen hittanról (amúgy a többieket is), mivel senki nem tudta a csoportból, hogy ki volt Szent András. Na, még ezzel is én foglalkozzak, nincs-e elég bajom? Szent András és Publikum, az! Még jó, hogy kiszedtek egyet s mást abból a kalendáriumból...


2018. február 15., csütörtök

Építkezünk, több vonalon is

Készülök egy csúhúhúúnya nagy naturalista bejegyzésre, fotóval illusztrálva. A házunk déli falát ugyanis szétverték, mert tesznek újat. Persze, csak méterenként-kétméterenként rattatta, mert közben falaznak. Egyelőre ez az egyik fő téma, még úgy egy hónapig minden napra akad egy kis újság. Hogy mi mindenből állt az előző tulaj által megmocskolt fal... két, 150 literes zsáknyi ordenáré szemét került ki a földből, üvegflaskák, nájlonok, komolyan, mint egy városi madár, amelyik nájlonzacskócsíkokat csavar a csőrére s azzal erősíti meg a fészkét. Ma végre sikerült kiásni minden oldalról a ferdén befúródott kamiongumit is. Mondanám, halleluja, de nem mondom ki Húsvétig, maradjunk abban, hogy Heuréka! megkerült és kikerült a dög az áshatatlanból.
Kész van a Kis Szent Teréz-himnuszom... és kész van legnagyobb Csőrikém kompozíciója is. Utóbbitól kicsit leesett az állam. Le is jegyezte, nehogy elfelejtse... fél napig dudorászta_lejátszotta_majd_leírta.


Majd csak összevakarom magam.

2017. december 25., hétfő

Holnap kántálás lesz

Ez hóttkomoly, ez az állományunk, még hurcapálcás állapot előtt az étkezőasztalon, merthogy bábjáték-betlehem lesz, kétszer, családtagoknak, hejj. Kicsi Csőrikém szerzeménye, aki már nyolc és fél éves, hihetetlen, de tényleg. Én fogom összeollózni vajmi rögtönzéssel Lukácsot és Mátét egy evangyéliommá, hogy azért
háromkirályok (!) is legyen, a két nagyobb pedig lavírozik a bábokkal. Hát, nem könnyű, 11 db. két emberre, még a felnőtt is ember kell, hogy legyen. Az Talpán. De ma vót már főpróba. Hajrá, fészekalja!

2017. április 12., szerda

Tetszik a hangja

...- mondja legnagyobb csőrikém.
- Kinek?
- Hát ennek a bácsinak. Nagyon tetszik nekem a hangja.

Az én gyerekem, hehe. Na, melyik kandúr tekerte az autórádióból? Bruce Dickinson.

2017. április 10., hétfő

Április 8

Képtelen vagyok az utóbbi időben friss táppal szolgálni, bocsi, kedves blogom, hogy csak konzerveket gyártok.
A mindjárt egyéves Cukorborsó, 3 nappal a nagy esemény előtt:
...és pillanatkép a nagy csapatmunkáról: Gyertyát elfújni!
Na, mi is van ebben a nem túl gusztusos, de abszolút bababarát tortában?
  • tojás
  • vörös natúr rizs
  • fehér rizs
  • banán péppé zúzva
  • főtt reszelt alma
  • nyírfacukor
  • kókuszcukor
  • puffasztott búza
  • kevés citromsó, fahéj

2017. március 19., vasárnap

Fél hónap képekben

Március 8. Legnagyobb csőrikém igencsak elfelé kívánkozik.
Máté passió. Bevégeztetett. Kész lett az egész, a végére én is úgy éreztem magam, mint ahogy a cetli ökörködi. (Vagy elbukjuk Virágvasárnap az egészet, vagy nem. Ez itt a kérdés.)
Itt egy darab belőle, látszik mennyire jó a konzerv dallam, csak kell melléje új körítés, és máris kész az új zene.
 Passus diabolicus. Mondom én, konzerv vagyok.
 Kis modális flanc abba a kromatikába.
Az a nagy büdös helyzet, hogy napokig még a számítógépet se nyitottam ki, takarítás-főzés-mosás alapfokozat alatti békaseggén szunyókált, de élünk. Persze, világos, miért nem találni zeneszerzőnőket az elmúlt évszázadok alatt, csak el-elvétve egyet-kettőt. Votes for women, mit is ne mondjak. Ma éjjel - végre - aludtam már egy rendesebbet, nagyon rámfért.

2017. január 18., szerda

LO a kozmetikastúdióban

Megettem mind az időközben 276 oldallá csúszómászó dögöt, tíz perce nyeltem le az utolsó falatkáját. Formatálással enyhén képlékennyé válik minden, lám tanulság, az anyag nem tűnik el, csak átalakul. Gyorsan küldtem a Kaktusz gépére egy biztonsági mentést, elvégre most éppen nincs plusz bigyó amire rátehetném a munkámat, micsoda felelőtlen fehérnép, még jó hogy nem gazolt oda időközben a gép (ahogy szokta, ha az agyára megyek, munkástól).
Na jó, kicsit le vagyok maradva, mert 20-ára ígértem Bajormedvének korrektúrázva, puccosítva, de egye fene, lehetett volna sokkal rosszabb is.
Nemtom mennyi időt fel vesz a finiszázs, masszázs, egyelőre eszem egy rendesebbet, mert hazajött a leányzó az iskolából.

2017. január 1., vasárnap

Ez új esztendőben

Valami azt mondja, csőrikééknél ez az év a muzsikáé lesz s csak másodsorban a szöveggyártásé vagy bármi másé.
Figyálám, Pandóra szelencéje kinyitva! Bekapcs:




Csak az erős sztereotípiasort tudjuk gyarapítani, semmi extra beütés. Anyjagyereke, apjagyereke. Ezek az Iker-csemeték a zongorázás közben is csak néha találkoznak, de egy közös hajcihőért azért mindent bele! (Erősen elhajlik időnként a Diszkant a Kantusztól. Naés?) 

2016. november 30., szerda

Ezek az orgonista gének

Kicsi Csőrike, aki közben éppen a legnagyobb a három közül, aggasztó mértékben kezd hasonlítani egy felnőtt Kaktuszra - kicsiben. Ez most már abszurd méreteket ölt lassan. Csak azért, hogy ha esetleg valaki úgy gondolná, milyen jó mikor már nagyocska a gyermek, mert:
  • rá lehet bízni dolgokat
  • felelősségteljes
  • rendet tesz maga körül
  • stb.
Ehhez képest mind a hét és fél évével (na jó, még egy kicsivel) hajamat tépem, mert:
  • KCs, ne olvasgasd a tankönyvet, a házit csináld! 
  • KCs, a cipőt, mondom a cipőt húzd, már öt perce elkezdted! 
  • Na és ez KINEK a tolltartója, ez a givecs? Tejóég, honnan hoztad ezeket a ceruzákat? Hol a hegyződ? Mi lett már megint a radírral, ez volt a negyedik az idén?
  • Mondom: először a matek házi, utána írjuk a zongoradarabot!...
  • stb.
A ravasz persze kicselezett. TESSÉK:

Ujjrend. Az tény, hogy az első kettőt összekeverte, de ezt a kottát nemcsak ő írta, hanem ő is komponálta. MINDEGYIK hang felett ujjrend, de a kabát és a cipő széthajigálva, pedig még be se jött az ajtón.
Hogy mi a bánatnak nincs művészpalántákat nevelő intézet ebben a nagy faluban... hogy hamar őszüljek a festék alatt, azétt.

2016. október 28., péntek

Káosz és hiszti

káosz és hiszti
e kettő kell nem kell nekem
káoszom megmagyarázza hisztimet
hisztimből csinálom a káoszomat

Na ez a Kaktusz éneke, amit én is fújok s ha nem, akkor fújatja velem a helyzet. Tegnap reggel elvesztette a kulcsát ami délig szerencsére megkerült miközben tűkön ülve várta a fél óvoda. KCs osztálykirándulása indulás előtt hat (6!) perccel robbant be az eszébe, mert a szülői értekezleten hallottakat arra a kottára firkantotta mi éppen a táskájában volt. Milyen jó, hogy tegnap kezébe került a kotta - épp időben, ugyebár. Az lakásrul és egyebekrül inkább nem firkantok semmiféle verskópiát.
Nammama még bírja, sőt, szerintem ha ezt a hetet kibírta, az égvilágon minden káoszt félvállról vesz majd, ehh.

2016. szeptember 3., szombat

Sebfőzővíz és pillangószoba

Hát, lejárt a nyári szünet. Reggel már nincs nyár, napközben viszont még eléggé meleg van. Lesz egy-két változás iskolaidőben, mint pl. nem nézünk hosszú meséket estébe nyúlóan, és persze első a lecke, aztán a kreatívkodás, KCs  leendő legnagyobb bánatára, tudom én, de micsináljunk. Imhol a nyár vége, ha nem is hangmintában, de ezek voltak az elmúlt napokban:
Anyu! Jaj, nee! Csak az eugént ne...
(Az közepső purdém a hidrogénes víznek)


Anyu, nézd, még képet is csináltam a falra neki, nézd milyen szép szobája van!
 (legnagyobbik tegnapi szötymögése az udvaron)

2016. augusztus 28., vasárnap

Rokkantállomás

Üdvözlet a piknikpokrócról! :-)
...avagy: Szeressük egymást, gyerekek... lá-lá-lá-lá-lá-láá.

2016. augusztus 25., csütörtök

A Göncöl rúdja

Alig egy hete, hogy a legnagyobbik eltörte a könyökét.
Tegnapelőtt meg akart ölni a tapló bunkó mániákus szomszédom (de nem sikerült neki), tegnap kint járt a rendőrség, szomszéd most bujkál.
Ma a középső hasította fel az állát az udvaron úgy, hogy meg se állt Kaktusz vele a sebészetig, most egy olyan tapasz tartja össze a gyereket, mint amilyen a bokszolóknak dukál egy nagy bunyó után.

Én azt hittem hogy abbamarad a remegés egyszer, amikor feljövök a kútból, de hiába, muszáj lent tovább muzsikálni.
Amikor már annyira fáradt vagyok, hogy szinte nem is tudok játszani, kimegyünk az udvarra, Apám segít beülni a mosdótálba, amit a veder helyére szerelt fel, a kút láncára, aztán leenged a kútba, egészen le, addig, amíg a talpam már szinte éri a vizet, azért, hogy a kút hidege új erőt adjon. Ott lent a legnehezebb hegedülni, mert olyan hangosan csobog és visszhangzik minden körülöttem, mintha tényleg szélvihar lenne, ide-oda hintázik a lánc, de akkor is játszom, és nem hagyom abba, hátrahajlok a víz fölé, úgy, ahogy Apám tanította, hagyom, hogy a mohos hideg lehűtse a tarkómat, aztán felnézek az ég kicsi karikájára.                                  (Dragomán: Vasvonó)

2016. augusztus 14., vasárnap

Tegnapi és még archívabb

Van most már nekünk is palacsinta-receptünk, KCs szerezte egy ismerőstől, és leírta, kérem szépen, lásd itt:

Tegnap ettünk másodszor, a fotó kb. 10 napos (akkor ettünk először). Igazi_csokikrémes_palacsintát. Ha 2 serpenyővel bűvészkedünk, egy pillanat alatt megvan, feleannyi bűzzel. Nyamm! (még lesz folytatáás, igen...)

2016. július 20., szerda

A zene kölkei

Nammama kilfelden dolgozó baratinájánál szállunk épp, ha már a lakást eladtuk derága szülővárosomban. Izé, vendékkséég... a gyerekek ahogy felkeltek, lecsaptak egyből a hangszerállományra, itt látható,

...hogy mennyire nem értek én ehhez a csúzóhúzó izéhez, de bezzeg KCs, a harmonikás Kaktusz palántája, nézd Anyu, nyomod a billentyűt, az akkordgombot és közben itt mozgatod a szélházat.
Hja, tanulok.
LKcs pedig gyönyörűen citerázik a meglévő öt húron, akkor inkább ez mint az a harmonika, amibe sikerült máris belevágnia az arccsontját (a bőgésen már túlvagyunk).
Még nem mondtam nekik, hogy abban a szobában, ahol én aludtam, van egy elektromos Yamaha Arius zongora...

2016. június 4., szombat

Gombnyomásra próbaterem

Nemcsak szalmaságba, hanem melós hétvégébe vagyok én elűzve, kérem, és jelenleg egy csecsemő barátságos vigyorgása és csuklása az egyetlen feedback azután amiket itt produkálok kettőnknek (harmonizálás, szólóének, ilyesmik). Kaktusz Luxemburgban próbál bejutni az ilyenolyan személyes elektronikus fiókjába (tegnap óta sikerrel), én viszont jelentem hogy végre feltörtem az övét itthon és most már a blogomat is zavartalanul használhatom, ha már az enyém. Hülye elektronika, vesszen a gúglifiók, és minden pihent agy aki ezt és hasonlókat kitalálta.
Tegnap este Mikrócsőrike ezerrel meglepődött mikor ébredésekor nem kevesebb mint 12 szempár nézett rá az enyim-szóló helyett. Biztosan már születésem előtt belémkódolhatták a kálvinista munkamorált, de az a vicc, hogy élvezem is, mikor hasznosan töltöm az időmet, sőt, az "üresben" is azon morfondírozok, hogyan lehetne az egész környezetemet gombnyomásra átalakítani úgy, hogy mindig a megfelelő munkamenetre álljon rá. Valószínű belekeveredik itt egy adag pedagógia is a dologba, nem csak arról van szó hogy valami interaktív legyen, hanem a trükk, ahogy a külső segítség észrevétlenül beszáll a munkánkba, nem tudjuk mitől, de könnyebb és élvezhetőbb amit csinálunk. Mindig is lenyűgöztek azok a közösségi termek ahol icc-picc, két valamit arrább tettek, ki az asztalokat a falból stb. és már nem konferenszia volt ott hanem valami klub, aztán kisgyerekes játszóház, utána meg mittudomén, próbaterem vagy színpad. Ezen agyalok már egy ideje, hogy azt a nyavalyás 20 nm-t amit mi nappalinak csúfolunk, hogyan lehetne svájci mintára "gombnyomni". Itt feszt vagy kórus, vagy kántorképző vagy imacsoport vagy másvalami van és valószínű, lesz még egy ideig, sőt legyen is. Az tiszta mese hogy a nagy ház - ha már van - a gyerekekért van, aki azt hiszi, annak ideje kimászni a rózsaszín ködéből. KCs ezt kb. két hete mondta el nekem iskolába menet, kicsit másképp: Anyu, lesz egy házam ha nagy leszek. És akkor majd gyakran elmegyek hozzátok! Ja, és akkor majd gombnyomunk ha elment a kórus, és éppen nappali lesz :-)

2016. május 1., vasárnap

Összefoglaló

 Mikrócsőrike 5 naposan,
 háromhetesen megkeresztelve (azaz ma),
KCs-vel való első találkája itthon (archív, 2 hetes).
Hát, egyéb most nem nagyon történt... :-D járjuk a piacot és a várost ezerrel, NLM polgárainak legnagyobb rökkenetére. Hát nem tavasz van??

2015. december 28., hétfő

Nyolcadba veszve

Nehezen térek magamhoz, lassú vagyok és nyamvadt, odabent bokszpálya, odakint nyamvadt ködölés és füstölés felváltva, wunderbar.
Két óra múlva indulok, dicsőítés+katekézis, a szövegeim még nincsenek becetlizve, de minden könyv hasára van borítva és beékelve az illető passzushoz. A csőrikék nagyon meg vannak elégedve a csajbota karácsonyfával, bár azért volt vita, hogy mit énekeljünk alatta. Tegnap pl.:
KCs: Mennyből az angyal... (angyalhangon, andante lirico)
LkCs: NNEM! Kisszkajáconn, nakkajáconn... (vastag gyerekmezzóján, allegro energico)
Angyalkák ruháján Gloria... Et incarnatus est... mittudomén, de csupa passzoló darabka a papírszemetesből. Elvégre az ige testté lett, még a szemetesben is. KCs-vel válogattuk a kottákat.
A papírszemetes amúgy veszélyes dolog kezd lenni KCs számára. Tegnap hallom, hogy bötűzi a papírból kivágott hópelyhen: "pone-tur ce...re-us in ca...nde...lab-ro..." A liber ordinariusból, bakker!
Este tesztelem: Na, hogy hívják a gyertyát latinul, KCs? Hát nem tudod, Anyu? Cereus!!
Fogom is indítványozni Rőtmalacnak, kapjommá ez a gyerek is doktorit, ne csak Mikrócsőrike!.... :-D