Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. május 18., péntek

Nők lapja 1

Tegyük fel, hogy Kaktusz keresne annyit, amiből nyugisan megélnénk, az egész família. Mit tenne más a helyemben? Nos, a nők nem elhanyagolandó százaléka tapsikolna örömében, megszülné azt az adag gyermeket amely megegyezik a kívánt utódszámmal, vinné garmadával őket a játszótérre, parkba, születésnapokra stb.stb, és lelkendezne jobbra-balra, hogy az anyaság a legcsodálatosabb dolog a világon és az élet értelme a gyermek, tehát, bár olykor nehéz, de az élete mégis tökéletesen alakult. (Hurrá. Mire elolvasod, kiderül számodra, hogy miért irigyellek)
Következő lépcsőfok: Kaktusz nem keres annyit, amennyiből eltarthatna minket, tehát dolgozni kell gyerek mellett is. Nem szüljük meg a kívánt létszámot, mert próbáljuk összeegyeztetni a munkát (nem csak házit!!!) a gyermek (és hasztalanul elképzelt férj-)neveléssel, lásd kujak a szemmel, de az élet még mindig szép, mert milyen jó, hogy majd ha öregek leszünk, gondot viselnek ránk (?!)
Aztán lejjebbecske szétválnak az utacskák, de a helyzet csak jobban gubancolódik. Van, aki még mindig pancsikol az anyaság gyönyöreiben, miközben szépen telik az idő. Aztán jó esetben marad így és irigylésre méltóan minden okés, de rossz esetben biza felnőnek a gyerekek s észreveszi, hogy ezt is jó lett volna, meg azt is, de hát ugye eltelt közben az idő, és ötven- hatvanévesen mondjuk nem éppen ideális elkezdeni műkorcsolyát tanulni, vagy éppenséggel nekiállni zongorázni. Tehát kibújik egy ördögöcske a zsákból ami elkezdi piszkálni az emberlányát. Na, ekkor kezd rossz irányba menni a dolog. Mert addig minden rendben, hogy az ember azt csinálja, amit szeretne, de mikor mártírkodós kezd lenni az ügy, akkor valami nem okés.
Ne jöjjön senki azzal a maszlaggal, hogy áldozatot kell hozni, meg hogy az élet lemondással jár. Miről mondunk le, minek (kinek) és miért (kiért)?

(folyt. köv.)

2012. május 17., csütörtök

Kontrasztos hetek

Múlt héten csütörtökön Kill Em All, Ride The Lightning és Master Of Puppets (yeah). Ma Urunk mennybement - ezért elmaradt a Heavy metal előadás -, de jövő héten úgy belezúzunk Slayerbe...

2012. május 16., szerda

Tsiganisatsia avagy Disco partizani

Szombaton baglyot akartam inni (Eule, magyarán koffeines sör), ha már beharangozták. De hiába burungoztam oda reggelibe, aztán két óra múlva ismét, valahogy sohase akkor akart folyni a csapból, amikor én is ott voltam. Erőst underground jellegű esemény akart lenni, még a Radio Helsinki is kimászott volt egy negyvenéves dubával. Sőt, ki is pakolták a hajláktalan cuccokat melléje, há mit mongyak. De egy dolgot bekaszáltam. Hát  csak lógott egy Shantel plakát, hogy másnap díszes fővárosunkban fogja rázni a ráznivalót. Úgyhogy ezúttal nuku jegy, csak egy pecsét maradt utánuk s az is leázott már másnap, de én biza stájri anyáknapja fejében úgy elhúztam estére a csíkot, mint a burung. Rázta is Shantel mint Bicskuj, az egójában semmi hiba, talán kissé túlméretezett, de hát csak röhögtem rajta. Azért jólesett egy kör kikapcs, még ha időnként harsányan is szórakoztam rajtuk.

Na de mi a nyavalyát akarok szarda reggel az egésszel?
Először is, errefelé, lásd a fejemben fent, még mindig tart a tsiganisatsia (na, jó németül írtam-e?:D), a tegnap meg épp ebben a témában interjúvoltak meg, igen, moá, Csőrike interjút adott egy félig berlini német, félig iraki muzikológus hapinak, aki a balkanológiából írja a disszertációját. Na kíváncsi vagyok, mihez kezd azzal az egyórás tömény dumával, amit ebben a témában nyomtam bele a felvevőgépjébe.

2012. május 9., szerda

Schlafmangel

Rettentően csökkent üzemmódbeli állapot, kérem.
Hogy is van a három kérdés, ami alapján eldönti egy pszichológus, hogy ezen a bolygón létezel-e, miután kimászol a kómából:
1. milyen évben vagyunk
2. ki az elnök
A harmadik természetesen nem jut eszembe, amelyikről halványan rémlik, hogy mintha a második szok lenni a sorban (help!)
Naná, ez semmi, de gondolkoznom kellett, hogy az exemnek mi a családneve, mert csak a kezdőbetű jutott eszembe, és már éppen meg akartam volna gyanúsítani, hogy már az ősszel ikszet váltott, amikor rádöbbentem, hogy 2012 van, nem 2013. És még a villanypózna se esett a fejembe, csak aluhatnék mondjuk valamivel többecskét...