Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kúglitrugyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kúglitrugyi. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 8., vasárnap

A trutyi a KUG-ból

Ma volt egy igen sikerült misénk a dómban. A graduále végét az egyik összekutyulta, de a traktus a misén volt a legjobb idáig (Deo gratias!) 

Aztán délután volt egy igen szarul sikerült vizsgám. Nem én vizsgáztam, hanem én vizsgáztattam, és jajj, ez sokkal rosszabb verzió, bizony kontrollálnom kellett magamat, hogy diplomatikus maradjak és ne csapjak az asztal közepébe. Kb. 40 percig tartott a kínkeserves szóbeli vizsga, a visszabukó szemtelen ipsénk, akit statisztikát tuningolni vettünk fel (nem én voltam, nem bizony) valószínű fel se fogja, hogy ezzel a vizsgával nekem mennyi energiámat elszívta. :-(((((

Kib...s persze a maximumon AZ, hogy mivel meghúztam (ó igen, mondta Rőtmalac, hogy ez lesz belőle), még egyszer boldogíthatom magam vele a következő diszpenszen.... A következőn?! már ez az volt, könyörgöm!!

Akárhová süllyed a tanszék, azt hiszem, még mindig egyetemen oktatok. A II. Vatikáni zsinat nem 1920-ban volt. Majdnem lefordultam a székről. A neumakészletet pedig az elsősök is tudják. Ez olyan, mikor a vendéglőben nem tudja a pincér, melyik evőeszköz mire való és hová kell tenni. Ezek után nem érdekel, lesz-e, khm, master diplomája. Master!!! Eddig és netovább, mondta Csőrike. Bummm.

Ezt a napot le kell öblíteni valamivel. Azt az iskoláját neki! 

2026. február 26., csütörtök

Újjászületésre várva

Tavaszi böjtre hangolódás, fürdőkáddal:

Továbbá, Csőrike-mix, veriförszt, komolyan, 10 darabot kaptam a Kúglitrutyiról, az elektronikai intézettől, nem Witz, egy Hildegard von Bingen felvételemre kaptam kristályokat, egész pontosan: "Kristalline Form"-okat. Még nem tudom, hogy kell feltölteni ide, de egyelőre kemény wellness projektnek ígérkezik, ahogy én stúdióban szórakozom a saját hangommal...

Szóval, apdejt. Cseptörr 1:


Cseptörr 2:


Cseptörr 3:


 

Húú... ebből ejszen vihar lesz!

2026. február 5., csütörtök

Árnyékkormány

Eléggé hihetetlen, hogy megérkeztünk a kúglitrugyi igazi pöcegödrébe s kénytelenek vagyunk egyfajta árnyékkormányban vezetni a tanszékvezetőnk tanszékét. Ez annyira abszurd, hogy ha valaki más mondaná nekem, aszondom, megzakkantál te, de teljesen, nézzéé tükörbe!...

A tanszékvezetőnk nárcisztikus személyiségzavarral küzd, autoriter módon viselkedik fűvel-fával, de ennek persze nincsen tudatában, vagy legalábbis úgy tesz, mintha mindez nem ő lenne.

Tegnapelőtt tartottuk ötön az első onlány értekezletet, szétosztottuk egymás között a feladatokat és továbbiakban úgy kommunikálunk a főnökkel, mintha minden rendben lenne. Ez a túlélési esélyünk, és még így is meglehet, hogy jövőre bezárnak bennünket. A rektorátus szintén úgy tesz, mintha nem látná a problémát, valami (valaki?) miatt fedezi őt. Az egyetemisták nyolc oldalas dokumentumban részletezik, hogy aggódnak a főnök szellemi egészségéért, ezt elküldték a diáktanácsnak. A rektor közben lapít, mi lenne, ha a sajtó fülébe jutna, felvettek egy nem teljesen komplett figurát vezető pozícióba?? Egyelőre nem túl rózsás a mostani helyzet: egy milkó egy másik, jogtalanul kirúgott tanár kártérítésére; két milkó valami másik perre... viszont ha bezárnak, se lesz buli, mert akkor is kiderülhet egy s más, kukába kerülhet a már eddig is eléggé megtépázott reputáció.

Szóval úgy döntöttünk, inkább megvárjuk, míg más vágja el maga alatt a fát. WTF

Ma egy laza vigyorral leírtam neki ismét, hogy mi lesz a június 7-i misével - minekutána múlt héten belekakált a nyári időpontjaimba és pokolivá tette a hétvégémet a kolostoromban (!), tegnap megegyeztünk végül (ő meg én), hogy is lesz a misével, estére már megint megváltoztatta a véleményét... Na de, Csőrike is gondolt egyet, ezentúl másképp csináljuk. Szépen, mosolyogva, diplomatikusan bmeg. Árnyékolva, szürke zóna. Majd én is gondolok egyet, nem csak te.

Mi a fenének kell idegeskedni azon, ami nem a mi dolgunk? Na utty. 

2025. december 7., vasárnap

Európai munkamorál? na ne röhögtess

Lényeg, hogy a munka menjen.

Fiam, nem lehet tétlenül ülni.

Rend a lelke mindennek.

 

Ezek bizony értékes családi örökségek ürülékek az agyamban.

Elvileg én is munkamániás vagyok, részben a kálvinista őseimnek köszönhetem, ez nem vitás: túl sokat hallottam gyerekkoromban a fentieket és ezekhez hasonló mondatokat, csoda-e, hogy meghatározták az életemet? a mindinkább elhatalmasodó munkamániámat?! (höhöhö, most nagyokat röhögök közben)

Hogy nem lehet ezt überelni?! dedede.

Most jött a mail (vasárnap este). Nem hiszem el, ez már a 4. koreai leányzó a tízből ezen a hétvégén, hogy:

"Frau Dr. Csőrike, hol van a beígért szkriptum? Na és a január 24-i vizsgára a próbateszt?"

Megölnek ezek. Ma reggel a legnagyobb ködben bicikliztem befelé, taknyom-nyálam-könnyem egybefolyva, alig derengett valami abból, hogy nappal van. A belváros kihalva, a szombati részegek már elszállingóztak, a forralt borozás nyoma fel van takarítva (nem irigylem a brigádot). Naszóval, próba a szkólával, misét letekerni... utána megírtam a szkriptumot - félig - ezeknek a vizsgára, közben még 3 másik dolgot is intéztem, de a nappali nappal én is hazajöttem a dolgozóból. Azt az iskoláját, vasárnapi műszakban!

Kálvin szerintem agygörcsöt kapna: Dél-Koreában. 

2025. december 2., kedd

Macika-hobbi

Megérkezett a december és úgy döntöttem, hogy a sok strapát, nyomulást, szereplést és minden megfelelni akarást szépen összegöngyölítem egy cumókába és benyomom a sarokba.

A november olyan rettenetes erőpróba volt, hogy most csak arra tudok gondolni, minden maradék időmet alvással töltöm, hadd regenerálódjak ebből, mint egy macika. Ez lesz a hobbi, sőt, olyan hobbi lesz, hogy máshonnét is le fogok faragni, csak hogy a hobbimnak éljek.

Ha kijöttem a barlangból, újra kell terveznem az életemet. Röviden s velősen: 

  • a kutatási projekt nem ment át a második szűrőn
  • StF-ban a munkahelyem egy sátáni hajszálon lóg (azt pedig soha nem tudni, mennyire erős, ugye), ha elszakad, jó lenne valami másik kúglitrutyis állás, ezt kéne még időben kibokszolni
  • a másik országban levő munkahelyemen éppen most huppant be a kutatócsapatunk az első konfliktusba a vezetőséggel.

De addig is, az elmúlt időszak egyik legkényelmesebb ágya, egy igazán szürke nappallal kontrasztálva, mindegy hogy éjjel vagy nappal, ó igen, alvás, alvás! az ódát hozzája majd akkor írom meg, mikor a barlangból kibújtam. Gondolom, tavasszal vajmi.


 

2025. május 14., szerda

Meló és szellemlátás

Amikor már olyan fáradt az ember, hogy csak rátéved véletlenül a szeme az íróasztalon levő brosúrára ás először azt látja a multifokális szemüvegen keresztül, hogy Ćacilend, és először csak hüledezik, jó, én vagyok itt, világos, de hogy a nyavalyába került ez ide?? és csak utána kapcsol, hogy az nem is az vót, 'szen azt írja, ember, hogy Ceciliano....

:-D :-D :-D

2025. április 3., csütörtök

Passió, kellett nekem

Tudtam, éreztem hogy ez lesz belőle, ha írok egy új passiót. Pedig elméletileg ez is egy szimpla gyakorlati egyházzene, egy fércelési gyakorlat vagy valami hasonló: írunk egy olyan darabot, amit muszáj megírni, mert valami miatt éppen "nincs készleten" olyasmi, amit illető felosztású csapat illető helyen meg kellene, hogy szólaltasson. És levezényeljük megszüljük. Vagyis most már evangélista sincs és nem csak a turbákban, hanem mindenütt ott vagyok. Csakhogy ez egy olyan folyamat, ami vérre megy. A vérem csordul ki a passióért, meg kéne, hogy szólaljon... az én áldozatom, mindenkié. És akkor jó, ha érzed, hogy lassan csepeg a véred és majd holnap új erőt kapsz ebből az egészből. Nem könnyű, sőt. Ha temetésen kell énekelnem, addig kell tartani a gerendával a lelkemet, amíg műszakban vagyok, ezalatt csak a többiek sírhatnak, de nem én. Majd ha tojásokat írok, Jesus Christ Superstart hallgatok melléje, és elengedem magam.


 

A passiókkal kapcsolatban az én lelkem eleve komplikáltan viselkedik, imhol egy 16 évvel ezelőtti kép, Bach János passiója a színpadon: Csőrike balról a turbakórusban legelől szemétkedik (a rendező kedvence voltam), mellettem a szolgáló szerepében Ibolya (most Erfurtban él), jobbról Heródes szerepében Alekszej (piszok jó karmester volt, fene tudja, hol lehet most, remélem megúszta a sorozást). Ez még olyan régi kép, hogy valami muzeális mobillal készülhetett és nem igazán látszik, hogy az első csőrike már hetedik hónapja bennem lakik. Később vettem észre, hogy még Kaktusz is rákerült a képre, ül a kék ingében a közönségben, hű milyen vékony még a nyaka.

2025. március 14., péntek

Retrospektív jövő

Nem lehet nem komolyan venni az előzményeket a jó gregorián énekléshez. A gregoriánt csak ma gondoljuk, hogy milyen misztikus lehet, pedig nem is annyira misztikus, hanem természetes dolog, legalábbis:

  • ott, ahol kaszával egyengetik a biodiverzitást azaz a méhlegelőt, pázsit és fűnyíró helyett
  • ott, ahol a kertben lehet venni a levegőt a kóruspróba ideje alatt, ez is a jó kondíció, sőt az öngyógyítás része is
  • ott, ahol szabad használni az ásót, gereblyét s ahol az ágyásban mindenféle jól megfér egymással
  • ahol nem egy újabb koncertet kell gyorsan összekalapáni, hanem naponta énekelünk azaz imádkozunk kertész izmainkkal, így izmosítjuk a rezilienciát
  • ott, ahol a természettel együtt énekelünk, élünk, lélegzünk: a quilisma neumára a macska, a trigon neumára a kakukk válaszol, a torculus specialis pedig hömpölygő folyóban úszik
  • ott, ahol a természetbe nem pofázik bele a frézer, a körfűrész és az egyre hangosabban bőgettetett konzerv zene

Vissza az előzményekhez: ép testben ép lélek, a hildegárdi mikrokozmoszát neki!

(A félév végén a tanszékünk minden egyes tanárja evaluálva lesz, brrr és brrr. Mit is adhatnék én magamból, ha nem azt, ami vagyok??)

2024. december 3., kedd

Kiplakátolt Csőrike

.... pedig már kedd van. Jó, hogy túléltük. Indul a szervezés, egy-kettő, irány 2025 decembere. Csinálunk egy kis fércverziót, aztán megyek szabadságra. Ezzel a projekttel kapcsolatban, naná hogy!



2024. november 29., péntek

Távirat

Hopp. Csőrike StF-ban rekedt adventelni az idén. Hopp. Holnapután koncert. Hopp. Izzasztó gregorián edzést kapott tőlem a szólista. Hopp. Jó lenne a gyerekekkel foglalkozni s nem a koncerttel és egyéb munkákkal. Hopp. Kérek szépen továbbá egy nemlétező adventi csendet. Hopp. Köszönöm, üdv. Hopp.

2024. november 5., kedd

Nyavalya-dominó

Csőrike nagyon nem úgy tervezi, hogy nyafogóposztokat posztoljon, az árgyílusát neki.

De tény és való: Minél több ideig nem írok ide, annál több nyafognivaló tolul a világba, szóval már azért is jobb lesz ide írogatni, hogy kisebb adagok nyomuljanak egyszerre ki a csőrömből.

NLM-mozaikok (GRRRbe hajló): 

  • perverz olasz szomszédunk most már nem gatyátlankodik, hanem óriás hordóban szemetet éget, így ingyen füstöli a frissen kiterített holmimat
  • tömegszerencsétlenség a székesünkben, még mindig gyászol mindenki (tavaly decemberre esett a bentlakásos hasonló eset, egyszer évente is sok!)
  • nem lehet Márton-napi libamenüt rendelni sehol, épp csak a Laternefest ne ússzon el vele együtt, mint a tavaly
  • lejárt az idei konfi, amit saját szőrünkre-bőrünkre szerveztünk Kaktusszal, agyő, never ever again 
  • ráment az egészségem a dologra, begyulladt valami jobboldalt, ami rossz esetben nembelegondolnimi, legjobb esetben pedig a bölcsességfogam lesz, csak éppen nem lesz mikor és hol kiműteni még két hétig!!

StF-mozaikok (hasonló a rendszer)

  • kollégánk, aki nem egyházzenész, aláásta egy közös projekttel a tanszakunk hírnevét, ráadásul rárakta a nevemet is egy plakátra, aminek a szövegéhez semmi közöm bmeg, egyik oldalon az egyházzenébe belenyomott reklámanyag ordít, másik oldalon Krisztus csapkod az ostorral, az idióta meg egyiket se akarja meghallani
  • szűk két hét múlva már megint a dómban énekelünk, loco, same band, na de erre legalább én varrom azt a gombot, ami nekem tetszik
  • holnapután indulok konferenciára Németországba, az előadásom két darabban lóg, a második még meg sincs írva, mivel ma is a munkahelyi nyavalyákkal voltam elfoglalva, na meg ez a fránya vándorló fájdalom, fene tudja, mit akar még velem a napokban

.....

tyű, az iskoláját. Megfekszi ez akárkinek a hasát, ez a dominó.

Reméljük a legjobbakat....

2024. június 22., szombat

Kánikula, nix csőtörés többet

Ezta37fokoteste5kor....

A tanszékvezető az fejére esett, ma 18.30-kor telefonál: Csőrike, a pályázatod tervének rövid kivonatát a rektorhelyettesnek, lécci, még ma este de legkésőbb holnap, jó?...  

Tudni kell, kérem szépen, hogy egy pályázatot készítek az FWF-nek, szóval és ilyen komoly dolgot eddig még sose, brr és brr, és közben felfőtt az agyvizem, nem csak ma, hanem tegnap és már ki tudja, hány napja, hogy emberrr, kánikula van, csoda hogy még tudok írni!

Meglett, magyarul, majd díplizek rajta egy kört, de addig is alszom egyet. Tegnap óta az egész házban van víz, és akkor folyik, ha én akarom, szóval ezt akkor meg kell szokni! (bár minden ilyen könnyen menne, a 20 oldalas expozé angolul....krrrr.... egy hét nagyon kevés ennek, de na.)

2024. június 18., kedd

Csőrepedés

Egyik itt van, egész konkrétan a nagy laposban, május eleje óta de facto le van zárva a vizünk abban a házban, ahol élünk, az udvarról hordjuk be vedrekkel a vizet főzni és mosogatni, és a panzióban lehet tusolni és oda ciheltük át a mosógépet, amelyik az egyetlen lehúzható WC-vel verekszik a helyért, úgyhogy el lehet képzelni, mikor valamelyikünk éppen nem tudja, elfelejtette stb. visszabuherálni a működő mosógép kifolyóját vécézés után...

A másik csőrepedés StF-ban van. Szóval két év meló után vége a nyugodt világnak: kettő pályázik, hogy tanszékvezető legyen, egy olyan intézményben, ahol törvényben áll, hogy a rektor egy diktátor. Ha szeptember elejéig nem egyeznek meg, hogy melyik legyen, kiveszik az irányítást a kezünkből. Így kiskorúsít minket a rektor, aki majd delegál valaki abszolút mellékszálat az abszolút töketlennek bizonyult tanszékre. Remélem, júliusban már nem lesznek online gyűlések, amiken eddig stílusosan outdoor vettem részt, a tuják voltak az igazi háttér, miközben a kollégák valami uncsi szobákban ültek, uncsi szekrények és üres falak előtt. (A napi vedres mizériánkat kispóroltam a háttérből.)

Ma jön egy vízszerelő teljes felszereléssel, aki remélem, hogy tegnap jól diagnosztizálta be a dolgot. Terv szerint délelőtt már kezdi és addig veri a felső fürdőszobát (széjjel!), amíg leér a szelepig. Az biztosan beteg, kérdés hogy még mi más. Szóval DRUKK!!

2024. június 8., szombat

Rendhagyó zenetörténet óra

Franz Schubert nagyon szerette StF-t, a vendégszeretetet "á la Graetz"... Bécsből egy baromi nagy lovaskocsival érkezett StF-ba a barátaihoz, az utazás a Semmeringen át abban az időben annyiba került, mint ma egy Dream Theater jegy az Arénába. Azaz kábésacc átszámolva mai pénzben 97 euró. Csakhogy Schubertnek ez egy negyedévi fizetése volt...

StF-ban kialudta magát a döcögésből és másnap útrakeltek nyugat felé, Wildbachba, a nyári rezidenciára:



 

ahol aztán jótékonysági koncertet szerveztek azzal a családdal (tehát Schubert nem kapott honoráriumot). Ezalatt az egy hét alatt evett-ivott, maszkabálozott, szóval jól elvolt, mindeközben kreatívan szabadságolt dolgozott: koncertet játszott és komponált a család gyermekének is, és ezt látta az ablakból:


A maszkabálon azt a nevet választotta, hogy "Schilcher". Gondolom, ők is elkezdték volt a napot már 11.30 magaslatában, mint mi. EZ egy nagyon finom schilcher volt, ilyen jót 20 év alatt nem ittam:


 

Azt csak sejtem, hogy a Schuberté is hasonló finomság lehetett. Most ezt isszuk az emlékére ebben a múzeumfélében, ami nem nyilvános, hanem szintén valaki StF-i ismerősnek az ismerőséé... és most bementünk végre, mégpedig egy busznyi kúglitrutyis kollégával.

Majdnem elsírtam magam, ettől az abszolút csóró helyzettől, hogy tessék, itt van egy zseni, egy Schubert, akit egy hétig etetnek-itatnak, közben komponál és fellép fizetés nélkül, aztán hazadöcög ezzel a drága fuvarral a bécsi penészes albérletbe, mert "ganz günstig" azok kaphattak olcsón lakhatást, akik az új bérházakat anno "belakták", értsd az építkezés nyomán támadt nyirkosságot 1-2 év alatt úgy szárították ki a főbérlők, hogy közben más, azaz egy kapóra jött csóró albérlő fizetett nekik...

Kizsákmányoló, nyavalyás világ!! Graetz viszont ma is vendégszeretőbb a zenészekkel szemben, mint Bécs - ebben lehet valami. Csak hát kicsit pofon ütött a valóság, hogy ezt Schubert, 200 évvel ezelőtt is így látta.


2024. április 22., hétfő

Magyar hangulat StF-ban

...csőrike-módra ;-)

Mindig is az a munkahely a szimpi, ahol azt csinálok amit akarok és úgy dolgozok, ahogy akarok. A kokárda inkább véletlenül alakult így, de a többi hozzátartozik a munkámhoz meg egyáltalán - még ha be is zártam a cégemet, de a bötűk és neumák a master dolgozatom témájából valók. Amúgy éppen a hátam mögött van a polcon, a többi tanszaki dolgozattal együtt.

Ha már olyan munkabuzi vagyok, akkor érezzem otthon magam, nem?


2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. február 9., péntek

Rutinnal

Még a vonatban történt, tegnapelőtt vagy mikor, hazafelé jövet:

Gondoltam, rálépek annak a hirdetésnek a lábára, amelyik aszongya, itt van a kúglitrugyis Dzsender és divörsz kutatóközpont, amit enyhén szólva az egyházzene vérén csináltak. Úgy voltam vele, na ha nektek van hirdetni való előadásra pénzetek, akkor tőletek nyelem le azt a békát. Mert ha nem lesz diák, ősszel csucsu a heti 2 órás előadásomnak, és ha tényleg lesz munkahelyem, de nem tudom kitölteni órákkal, akkor... brrr.

Az egyházzene tanszék sorban a hatodik a tizenvalahány közül, szerencsére jópár intézmény között van átjárás, sőt a KF BTK és a nagy KUG között is valamelyest, szóval most beugrottam a hideg vízbe és ajánlottam két előadást Hildegard von Bingenről, egyenesen a Dzsenderbe, nesztek feminizmus etc.

A röhej az, hogy még át se tudtam nézni, mit írtam, mert éppen le akart merülni a dög, hát gyorsan - mint valami Sandra Bullock a bombahatástalanítás előtt azzal az enter billentyűvel - megnyomtam a küldés gombot. Kérem szépen, fabrikáltam én reptében kettőt is, egy tudományosat meg egy művészit, a kiírásnak megfelelően, egyenként vagy három sor lett a címük.... Mire hazaértem a határ másik felére, érkezett a válasz, egyenesen a kutatóközpont vezetőjétől, hogy micsoda remek ötlet, az egyházzene tanszékkel elvileg mindkettőt össze lehet kapcsolni, szóval nyugodtan megpályázhatja. Aztán megnéztem, mit küldtem nekik, de szerencsére nem került bele semmi randa elírás. Ez nekem merőben új, hogy ilyen gyorsan reagálnak arra, amit küldök.

A witz az egészben az, hogy a kutatóközpont vezetője maga is meleg, nő, ráadásul német, akinek vagy a Dzsenderből vagy a halomba pakolt osztrák titulusokból lehet elege, de vastagon, mert a mélyen (le)tisztelt Frau Csőrike BA MA PhD helyett azt írta most nekem:

Kedves Csőrike (keresztnév és családnév)!

Ezelőtt tíz évvel találkoztam vele utoljára, a villamoson, akkor is eléggé megbámult, bár én a másik irányba néztem, de na, ciki volt, aztán szerencsére le kellett szállni (Kaktusz szerintem rámordult volna, még a villamoson, de akkor nem volt ott, úgyhogy elkerültük a balkáni balhét).

Szóval. Valami szerkentyű kéne nekem, ami helyettesíti a konnektort, úgy vagy három órára!... Akkumulátor, izé, vagy hogyeshíják... na majd megkérdezek egy fiatal IT freak fazont valami boltban. (Ez már nem első eset, hogy csak addig tudok dolgozni, amíg le nem merül a gépem, és a vonatban éppen nincs áram, amire rá tudnék csatlakozni.)

2024. február 5., hétfő

Ötéves terv! mondta vala a nagy diktátor

Kell minimum 4 órát tartanom papír szerint hetente. De ez egy kabaré. Ha nem az én munkahelyemről lenne szó, hangosan röhögnék. De így is vinnyogva kuncogok. Miccsoda mazochizmus!

Ma megbukott két diákom (ötös). Kettő kiválóra teljesített (egyes).

Kettő pedig úgy néz ki, hogy kiiratkozik az egyházzenéről (semmi, azaz a nagy pöcegödör esete).

Egy jött ma vizsgázni, aki nem is egyházzenész, hanem egy vendég hallgató: egy pap (egyes). A egyházzenészem, aki ugyanabból a tantárgyból vizsgázott, alig-aligra teljesített (plusz négyes, na azt felkerekítettem hármasra, szerencsétlen még múlt héten vizsgázott, hogy hazamehessen az apja temetésére).

Éppen most akarom megpályázni az állásomat, hogy öt évre szóljon a szerződésem. Na de ha nem lesz diák, akkor mi lesz az ötéves tervvel??

2023. április 6., csütörtök

Nagyheti (le)havazó

Micimackó fázik, én dettó, szabadságolni nem tudunk máskor - a naptár szerint legalábbis, na ez is agyon lett tömve, szegény, buggyan ki a bele.

Micsoda szép üdő. Reszketnek a nárciszok és a tulipánok, fúj a szél és esik a hó. Nem is havaseső, hanem olyan szemerkélő izé, de tényleg, egész télen nem volt semmi, most meg ezt fújja a képembe.

Namármost úgy éreztem, ideje egy kicsit szabadságra menni, még akkor is, ha soha nem éljük meg az egész egy hétnyi szabadságolást Kaktusszal. Az meg, hogy éppen Nagyhétre esett, jelenleg abszolút nem érdekel minket.

1. Hétfő óta Kaktusz egy kinevezett egyetemi kaktusz tanár. Erre várunk úgy vagy tizenöt éve.

2. Március óta nekem 2 db. fél munkahelyem van, két másik országban, mint ahol én családostul élek. Ájláv változatosság mindenekelőtt, de a mértékletesség tartása... hát az nekem egyelőre egyik munkahelyemen se sikerült, se ezelőtt 20 évvel, se most. Október óta kb. 30 százaléknyi meló van StF-ban az egyetemen, az Kúglitrutyi neves intézményében,

www.kug.ac.at

aztán most a nyári félévben hozzácsapódott ez is,

www.gfe.hu

elvileg egyikben tanítani kell (A), másikban kutatni (H), dehát én csőrike-móduszban csinálom ezt is meg azt is, hol itt (SRB), hol ott (RO), hol a babámkínja, új koncert (D), úgyhogy nuku két félállás, inkább két egész, de akárhogyan nézzük, együtt is minimum másfél.

Hát nem lehet egyszerűen lelépni a kúglitrutyi könyvtárából tanítás után... az egy kincsesbánya, amit Rőtmalac hörcsögölt össze három évtized alatt, hejj. (nesze neked tanítás)

Aztán a kiterjedt csanád-egyházmegyei kutatás nem csak az egereknek való molyolás, hanem sok más izgalmas dolog, többek közt élő muzsika átplántálása mai gyakorlatba, saját módszerekkel való kísérletezgetés, mind érdekes, dehogy marad abba, mikor leadod a kéziratot! (nesze neked kutatás)

Hát így állunk.

Szabadságolás! Nagyhét. Havazás! Ó, ezek a tőmondatok. Micsoda időzítés. Mindjárt összeröhögöm magam! :-D :-D


2022. november 13., vasárnap

A dómkápellmájszter utolsó koncertje

Mivel a dóm nagyorgonája a karzaton jelenleg ki van belelve (a barokk szekrény valószínű marad, de a belsejét teljesen újjá fogják építeni - van rá pénz, kérem szépen), egy dög vastag oszlop elé kerültünk, mi, a szkóla, azaz mind a négyen..... Hhhö. Az oszlop azt is elnyelte, ami még hallatszott volna a templomhajóban belőlünk. Fülünkbe rikoltozott a gumiorgona, ami addig fog verníyákolni, míg meg nem érkezik (húsvétra?) az új nagyorgona. No de sebaj! Eléggé öreg és dörzsölt vagyok én ahhoz, hogy kicseréljem ezt a felállást: egy hónap múlva tutira nem itt fogunk állni. Elvégre azt írja az összes programban, hogy: vezényel Csőrike. Ma igyekeztem a kanonok urak és stájrinemes famíliák páholyai felé (ez nem vicc, kérem, ma is láttam kettőt közülük!!) mosolyogva vezényelni a népet. Öö. Nagyon kevesen énekeltek és nagyon gyengén. Tény hogy még a szólóimat is a notabilitások felé irányítottam, legalábbis az oszlop mögül. :-D Na majd kiderül, célba érek-é következőkor, mint egy kemény gólyafos.

Két kezdő egyetemistával és egy kis katonai segítséggel (a basszusmedvénk alias segítünk aktív katonatiszt, de tényleg), négyen szerintem igen jól teljesítettünk, a körülményekhez képest legalábbis.

Mire kikecmeregtem a dómból, persze már nekiálltak hangolni a csembalót és az orgonapozitívot (!) a ma esti koncertre. Haendel Messiást fogják lenyomni, ez lesz a leköszönő Dómkápellmájszter utolsó koncertje. Januártól egy 22 éves kemény csaj lesz a Kápellmájszterin, reszket a gatyám is tőle, fiatal és veszélyes. Persze, persze, Rőtmalac már mondta, de mikor először találkoztam vele, 2 perc is elég volt, hogy felsőbbrendűnek tűnjön mindenki előtt, szóval pókerarc meg minden, de igazából brrr és brrr.

Átmentem (Házszám 1-ből a Házszám 3-ba) a dómból a tanszékre, olvasni egyet-kettőt, kutya se volt az egész épületben, nemhogy a könyvtárban. A szerverszobán kívül mindent nyit a kulcsom, úgyhogy befészkeltem magam egy kávéval és egy kiflivel a könyvtárba. Kicsit eltőtöttem az időt boldog magányomban mindenféle finom olvasnivalóval, aztán elindultam hazafelé. Azaz mentem volna. Alig tudtam kinyitani a mindentudó kulcsommal a már bezárt vasalt tölgyfakaput (a katonatiszt azóta már hazament, ő vállból egykettőre elintézte volna). Nnna!... Végre, kikecmeregtem a napvilágra! A teljesen kihalt Bürgergasse zengett a Messiástól. Azaz: elég gyorsan sikerült behangolni a cuccokat és már javában nyomták a próbát. Két perc múlva konstatáltam, hogy nini, itt a Herrengassén mind nyüzsög az a sok ember, mégis hogy lehet az, hogy két utcával arrébb a Messiás dübörög, az üres utcán?! Mícsoda fíling, mint a régi szép időkben... Úgyhogy ma este koncertre megyek! :-)