Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nammama. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Nammama. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. december 20., kedd

Kántorböjtben

Mijjen szép kívánságokat kíván ijjjenkor mindenki, ugye. Az egyházzenész általában csak túlélni szeretne - a háziasszony dettó, kamaszgyerekekről nem is beszélve, brrr, rokoni menü és jópofizás, hogy senki se sértődjék meg valami előrelátható és nem kiküszöbölhető bakiból kifolyólag.Pedig még csak a kántorböjtnél tartanánk, csak idén minden időérzék be akar csapni, itt van ez a hosszú adventelés például.

Az elmúlt héten annyira összecsukódott az agyamban a számlálógép, mint egy csuklós busz a kanyarban. De egy amolyan egysávos alagútban, mint Barivölgyében, a szerb kolostoroknál (ott két km után nem mertem tovább menni befelé, mert nem tudtam, mikor jön szembe valami, aminek esetleg nincs lámpája, mert világítás se volt, csúcs pedig a tetejéről csordogáló víz volt, kerék alatt a gödörnél gödrebb loccsantók, szóval ehhez idegek kellettek). Egyszóval, visszahoci, egy hét alatt 2x kellett StF-ba menni dolgozni, először bürossz kölkeimmel, autóval, aminek meg is lett az eredménye, mert a közepső addig mind halmozta a cukkolósdit, hogy ecceribe behúztam a volánt a sáncba. Egy angyal ülhetett a szembejövő autóban, amelyik azt mondta a sofőröknek, segítsetek ennek a bigének, setét van, eső van, hideg van, fene tudja hová mehet ez a lúzercsaj a három gyermekkel, de vagy most, vagy soha. Úgyhogy addig telefonálgattak erre-arra, míg jött egy sárga vontató traktor (bámultak a kölkök, igeen!) és megfogta az autó fenekét oszt kihúzta a sárból. Szerncsére nem lett senkinek és semminek baja, és még fizetnünk se kellett, mondom én, vajon mit gondolhttak, de lényeg, hogy 11 óra alatt végül abszolváltuk a horribilis utat. Bűnbaki 3 óra hosszát meg nem mert szólalni, szóval monddhatom eléggé stresszmentesre sikerült az út második része.

Vezénylés, Wunderkarussel, vattacukor, babámfüle, könyvtárolás, könyvtárolás, Nammama ette a kefét ezalatt, de lényeg, hogy összecsükésztem egy polcnyi könyvet a köv. határidős munkákra:

Közben zsolozsmázom, ha teccik a kölköknek, ha nem, de kezdik megszokni, aminek én örülni nagyon, mert kéremszépen, nekem is van életem, saját, szóval csak kijár nekem az, amit én szeretnék magamnak, merem remélni, egyre többet. Legkisebb Csőrikém ugyanígy gondolhatja, mialatt én énekelek, kreatívan másolja a számítógépem képernyőjét. Szerencsére van még a neumás táblázatból, mert hanem tépném a hajam kicsit a kreatív lábjegyzettől.

Ezt a kétszínű összehasonlító táblázatot Rőtmalac barlangjában találtam a konyak melletti fiókban, igaz, ernyő sehol nem volt, pedig eleget kutakodtam abban a dzsumbujban, úgyhogy koncert után pénteken jól elvert a havaseső a biciklin hazafelé, de egye fene. Azok a karintiai torkok, na attól van az osztrák énekes kultúra olyan szinten, ami esetleg, de én ezzel általában véve nagyon szkeptikus (is) lennék egyben. Jó koncert volt, csak hosszú, az út hazafelé dettó. De volt meleg ágyikó, zsupsz. Csak alvásra gondolok, meg-megállva, mit is mondjak...

S közben bebecsap a tudatomba, hogy a peer review-re január 31-e a határidő, de két hét múlva már nem csak az a 4000 karakter kell nekik, szóval fel kell kötnöm a gatyát. És nem elfelejteni meghosszabbítani a könyvtárban a jan. 16-át. A határon a jól bevált: Ital, cigaretta? Nemam nista.... meg se lövöm, van gyakorlatom. Ezeket a könyveket, szám szerint 12-t tutira nem lehetne átbuherálni a határon, de errefelé a vámosokat nem érdeklik az ilyesmik, szerencsére.

Karácsony? Na neee. Áldott, meghitt, csendes meg ilyenek?... Majd máskor.

2022. május 14., szombat

Darálónak az alján

A dógok mennek ahogy szoktak... hát mifelénk úgy szoktak, hogy ordítnak és vonszolják magukat. Vagy pedig sziszegve és hörögve (amelyik éppen kényelmesebb az adott helyzetben) galoppoznak elfelé.

Én már nem tudom, milyen bulit kell éppen előkészíteni, mert legszívesebben behúznám a nyakam tövig, de tényleg. Április 8 a legkisebb szülinapja, 23 Kaktuszé (na jó, ezt éppen én akartam, hogy legyen, lett is egy lepcsentett rotty torta helyett, de megettük kanállal, még a padlóról is, vendéget nem hurcoltunk haza, trambulin is kimarada, príma. Pipa!).... oááá.

A májusi elsőáldozás lakadalom letudva, hát komolyan, tényleg kellett a pálinka a tulipános ládából, nem vicc. A királylánynak családi koprodukció révén tökéletes lett az áutfitje, frizurája dettó, a legkisebbnek pedig éppen akkor kellett lebetegedni, dehát vegyük a pozitív oldalát, otthonülős nagynéni legalább kimaradt a templomi tülekedős buliból az ominózus ülőhelyért, amikoris éppen a komáméknak nem maradt a kijelölt padban hely, anyósomék és retyerutyájuk jóvoltából (ennek az egésznek eléggé feketén látom a jövőképét, mert ha ilyen tempóban megy a be- és megroggyanás odaát, a végén az én szakamba szakad mindenki eccő. Amikor éppen nyugdíj nélküli nyugdíjas éveimbe érkezem. Kösz, nem kérek még a gondolatából se most. Brrr.) Curukk vissza a templomba, a diakónus intézi már az új helyeket, szerencsére perfekt dójcs, pipa.

Közben éppen elsőáldozás előtti nap jött ide NLM-ba a marosvásárhelyi színtársulat egy olyan darabbal, amelyiknek a rendezője anyámnak az a másodunokatestvére, akit saccra negyven, vagy legalábbis harminc éve látott utoljára. Azaz színházba mentünk, mindenki (kicsinykét beivott német komám és a beteg otthoni szekció kivételével), oda, ahol pajzán kakasos-kalapos jelmezben járták a lányok a legényest és a fekete démonok táncolták az erotikus álmokat. Merthogy a rendező ex zenetanárnő vala abban a suliban, ahová én jártam (ennek kábé ezer éve, utána átlógott egy kapitalista országba, aztán etnomuzikológiával vagy mi a babám kénnyával foglalkozott). NA. Ilyen nincs még egy, mert véletlen az mifelénk, ebben a bolondokházában startból kizárva, s ezért sorsszerűségtől vezérelve az első alkalmas pillanatban aszontam a bátyámnak, te csak menj a tulipános ládához, nyisd fel, oszt vegyél belőle valami pálinkát.

S miután mindenki elment a dolgára, lagzi-vasárnap este végre sikerült megennünk együtt azt a szombati pityókatokányt, és komolyan mondom, hogy ezt senki nem értené meg, nem is fogja.... Most is felmenekültem a gyermekeim elől a munkaszobámba enni, mert úgy rühellem az itthoni veszekedős-bunyós evéseket, hogy engem ne tessék soha családi ebédre híni meg ilyenek. DE akkor vasárnap este, na olyan jól esett a nagycsaládommal (persze nem az anyósomék bandája, mert ott már a húsleves a torkomon akad) a tokányevés, ahol se veszekedés, se bunyó nem volt, én nemtom, de jó volt kiengedni azt a gőzt....

A hét utána - hát az ledarált rendesen, asszem ezzel nem vagyok egyedül. De ma az egyik diákom aszonta, kicsit olyan vagyok, mint Mr. Keating a Holt költőkben, úgyhogy ennek a hétnek a szarnyelései után csak jött valami, izé, soraimból kibillentő dolog :-) 

S ha nem is fogok elmenni az elsőáldozó leányzóm leendő szülinapján Bukarestben megtartott Maiden koncertre, azért be fogok nyomulni Hobó estjére a Módzsóba, kábé ugyanakkor. Ki tudja, mikor látni őt utoljára, szen olyan öreg már, mint az országút. Apropó Mr. Keating: tegnap éppen Weber volt terítéken, sakkó mán csak nem hagyhattam ki a buliból azt a másik Vadászatot?! Na ugye. Első a rend, aztán a csend, fegyelem.... Figyelem!!!


2021. december 20., hétfő

Stáájri galéria

Mára elég sok intéznivaló van hátra, de hátha sikerült belegyömöszölni ebbe a napba a maiakat, hm-hm.

Tegnapi galéria:

Itt próbál a dóm kórusa, ez a Domchorstudio (sokat koptattam 2003 óta, tény és való):


Ezt látni Nagymamától. Háttérben három állított kereszt mered a kálváriadombról felfelé, szó szerint:
A frissen restaurált dóm. Hát, ezek a lámpák olyan ocsmányak lettek, hogy inkább szemet hunyok, mit tehetnék mást:
A kápellmájszter ezt darálja éppen a próbákon. Karácsonyra készülnek, de közben még Advent is van, úgyhogy van munka bőven. Imhol a bizonyíték, partitúra a Haydn misére, mellette a vespifüzet:

A Domchorstudio keményen dolgozik ám, bizonyíték a dómban, hogy vannak zenekari próbák is: otthagyott bőgő és üstdobok (Rőtmalac itt éppen vakarja a fülét, a dómkápellmájszter pedig lefelé sandít, Csőrike bizony paparazzit játszott sutyiban, mikor éppen nem énekelt a bandában):

Máma még óriáskerék es várható s mivel én ettől hányni szoktam, már a baratinámat is meghíttam egy óriáskerékre, aki a múltkor már vitte egy körre ezeket a gazfick leánkákat. Hajrá, hajrá.


2019. október 29., kedd

Hurrikánbuggyantás után

Na, most már csak minimálisakat kell futkorászni, illusztrációk joga, ilyesmik. Tegnap estére végre valahára megjött Bajormedve esze és hosszú huzavona után elfogadta a kéziratomat, olyannak amilyen, hát, csak néztem egy darabig, aztán szerencsére nekem is volt annyi eszem, hogy gyorsan lezártam a gépet a plattformjával együtt és kibonték egy üveg vörösbort. Volt ünneplés, kérem szépen, a gyerekeknek sikerült dettó ugyanolyan színű szederszörpit töltenem, naná!...
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.

2016. október 28., péntek

Káosz és hiszti

káosz és hiszti
e kettő kell nem kell nekem
káoszom megmagyarázza hisztimet
hisztimből csinálom a káoszomat

Na ez a Kaktusz éneke, amit én is fújok s ha nem, akkor fújatja velem a helyzet. Tegnap reggel elvesztette a kulcsát ami délig szerencsére megkerült miközben tűkön ülve várta a fél óvoda. KCs osztálykirándulása indulás előtt hat (6!) perccel robbant be az eszébe, mert a szülői értekezleten hallottakat arra a kottára firkantotta mi éppen a táskájában volt. Milyen jó, hogy tegnap kezébe került a kotta - épp időben, ugyebár. Az lakásrul és egyebekrül inkább nem firkantok semmiféle verskópiát.
Nammama még bírja, sőt, szerintem ha ezt a hetet kibírta, az égvilágon minden káoszt félvállról vesz majd, ehh.

2014. december 6., szombat

Virgács

Éjfélko gyerkőcök Nagymamához lepattint, kerr-psz, kerr-ghghgh-kh..  hát már nem gyúl semerre se. Szemben Mikulásbuli, pattog a tűz a grillezőben, kint borozgatnak körülötte aki nem mi vagyunk. Borvirággal és embervirtussal eltoljuk a legközelebbi parkolóba, muszáj lesz telefonyon rendelni segítséget, mert egy dalia se tudja megpiszkálni, de azért próbálja ám...
De nincs pénz. Már fél egy van. Odaát tetőzik a hangulat. Mikulás érkezik, bemászik az autó elejébe, aljába, aztán egy órán keresztül tartó huzavona után kiderül, hogy a kulcs bemágnesedett a mobilól, ki lehet dobni. Másodkulcs bepatt, BRRRUMMMMM.
Mikulás hazaviszi a 131 ójrót, 5 ójróból vesz magának másnap puncsot.
Értem én, hogy ajándékozás világnapja meg minden, de csak azt  érzem, hogy biztosan rossz gyerek voltam.

2013. július 10., szerda

Levél helyett fényképalbum

Kedves Rókonyság,
nagyon örvendünk, hogy ez alkalommal sikerült leredukálnunk a sokszínűséget, és ugye szerintetek is az őszinteség a legfontosabb, hogy ki merjük végre jelenteni, a rokoni sokszínűség úgy talál mint kujak a szemmel, tehát.........
Legkisebb Csőrike úgy gondolta, hogy meghívó helyett megajándékoz mindenkit egy fotóalbummal, keresztelője emlékére úgysmint, satöbbi. Képaláírások:

1. Amikor stájrileánkát játszunk. Nehéz elhinni, hogy a dirndl (ami egyaránt jelent leányzót és leányzó öltözetét, így mint ezt itt, ni), ez a 62-es, tényleg az ő mérete, de micsináljunk, ha még mindig azt hiszi, hogy a zannyában van, mikor alszik?


2. A kármelita prior is megjárta velünk. Először KCs öntötte le narancslével, mialatt "keresztelői megbeszélést" folytattunk (hogy ez mire is való, kérdezhetném, de végül nem tettem), aztán már megint pogány nevet akarnak adni ezek a szülők (WIE, bitte? FEE??.... = tündér. Hát, ha már kérdezte...), na ezt a kommentárt is elhagytam, legyen meg aminek lennie kell, aztán majd szövegelek, ha akarok. Mise alatt KCs az első sort teleterítette énekeskönyvekkel, sajnos a misekönyvből is kiszedte az anyácák által gondosan odarakosgatott könyvjelzőcskéket (provokatív üzenet a mindenkori zsinatnak: így kell kalendáriumi reformot csinálni, kérem szépen, mert csak így lehet üres lappal kezdeni), az orgonista (Kaktusz alias apuka) belekezdett a hálaénekbe, mialatt prior atyánk a hálaadó könyörgésre vette volna a levegőt, de aztán végül minden jól sikerült. LKCs-nek sajnos a szemébe öntötte a vizet, s a káplánnak, aki letörülte, nemigen lehet gyereke, vegye ki-ki ahogy akarja, errefel megérkezett a klasszikus sírás.


3. Ha a templompadló plusz Bad Aussee melléki dirndl kombinációja nem lett volna elég, akkor itt a Nammama blúza plusz dirndl-együttes, de nem, nem Afrikában vagyunk hanem Stájriában, és sajnos én se tudok retusálni a Picasában (folyton elugrik a gomb, aztán a színek kiütése a ringből se sikerül), de itt van végre a megkeresztelt kicsikicsi Csőrike, 6 hetes plusz két napos, és sok puszit osztogat szétfelé (még mindig túrószagúakat). CUPP!

2013. július 3., szerda

Robbantás előtt

Izgi az, ahogy én most két kanárifióka mellett konferenciát szervezek. Igazából csak a régiómért lobbizok per pillanat s dagad a májam, hogy a két romániai résztvevőnek 100 ójróval kevesebbe kerül majd a szállás és így a szerdai kirándulást is ki tudják majd fizetni, de most már nincs kedvem szuperanyut játszani, jöjjön már egy bébisintér vagy valaki! mert míg Temesvárra és Amszterdamba telefonálgattam meg mailek közt vatyeráztam, hogy kiszámolgassam a fizetgetnivalókat, mi is történt idehaza kb. 2 nm-en?

  • struccfiókám avagy KCs belemászott az oviban a homokba, tehát hajmosással kezdtük s ezalatt
  • LK hangosan jelezte, hogy kaja, de azonnal, etettem, eközben lomha pillantás a fürdőbe, ó jaj, mert
  • KCs a kádat idehaza kakikával tarkította, mialatt és pedig muszáj volt befejeznem az etetést, meg is kértem hogy
  • szedegesse ki a kakás játékokat, mert "Mindjárt jövök!"; ezúttal örömmel szótfogadott-forma, de egyre türelmetlenebbül didergett, aztán
  • szerencsénkre LK befejezte-féle, KCs-t kimostam, amiből lehetett, aztán a csecsemőt felvittem direkt módszerrel a szomszédasszonyhoz bökikéztetni, aki most csak 10 percig terhelhető, mert a vizsgára tanulás nem piti dolog, ezalatt
  • lerobogtam és megszárítottam az utazó hajszárítóval KCs fejét (a rendes tegnapelőtt égett ki), nos
  • vissza az emeletre, hoci baba, ide, hoci, aki
  • miután le-ta-da-dam a lépcsőn a kohhába, már csak ölbebaba akart lenni, szerencsére el is aludt, csak én lettem némiképp béna, telefon- és internethasználat standby mind a kettő, de jó, hogy közben
  • van olló és vágnivaló, kreatív gyermekkezek ezalatt hagynak intézkedni,
most meg várom a gyors e-maileket, mert még ma el kell intézni, amit lehet. Na persze hogy felébredt, ahogy kocsiba tettem. Este jön Nammama, én meg kóruspróba helyett fix hogy kocsmába megyek. El innét, amíg fel nem robban a Csőrike kuktafeje!

2013. április 20., szombat

Balkáni kép isiásszal

Azzal kezdődött, hogy csütörtök délelőtt óta, ahogy hazaértem, beakadt baloldalt. Nagyon kellemes volt, tekintve hogy latinóráról bicikliztem hazafelé miközben azt sakkozgattam, hogyan is fordítsam drága aranyeremet elfelé az üléstől; én kis naiv, hogy ennyivel megúszhatom az aznapra és a hétvégére. De igazából még kibírható volt.
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott  az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...

2012. június 26., kedd

Kis kalendárium

A nyarunk úgy néz ki, hogy egyelőre lóg két névreszóló papír hermonyika a hűtőszekrényen. Ez már nagy haladás, hogy - úgy-ahogy - sikerült összegübülni a következő két hetet, mehet ki-ki nyugalomba. Akinek volt már szerencséje Aracet nevű ragasztóhoz, az el tudja képzelni, hogy inkább a jóindulat tartja össze a dógokat, de azért muszáj eldicsekednem, mit szerveztem (ez egyelőre csak egy terv):

(Használt rövödítések:
StF=Stájri Főváros
MFV=Másikfődi Város
NLAF=Nagy Lapos Alföldi Falu
BF=Bürgüncfalva)


KAKTUSZ:
  • jún.27, StF-MFV (+Cs+KCs, kék autóval)
  • jún.30. vagy júl.1 MFV-StF (vonattal)
  • júl.6. StF-NLAF (+orgona, zöld autóval)
  • júl.8. NLAF-MFV (+orgona, zöld autóval)
CSŐRIKE:
  • jún. 27. StF-MFV (+K+KCs, kék autóval)
  • jún.28. MFV-StF (kék autóval)
  • jún.30. StF-Villach, papszentelés (+Nammama, kék autóval)
  • júl.3. StF-BF (kék autóval)
  • júl.6. BF-NLAF (kék autóval)
  • júl.8. NLAF-StF (kék autóval)
  • ha kész a KCs új útlevele, valamikor július közepén kék autóval MFV-ba
KICSI CSŐRIKE:
  • jún. 27. StF-MFV (+K+Cs, kék autóval)
  • júl.6. MFV-NLAF (+MFV-i Nagymama, vonattal)
  • júl.8. NLAF-MFV  (+MFV-i Nagymama, vonattal)
Te jó ég. Most már kezdem érteni, miért kínlódtak anno a szüleim a szöveges feladataimmal.
Merthogy. Lehetséges fingató kérdések (csak erős idegzetűeknek!):
1. Ha nem foglalná el teljesen az orgona a zöld autót, hogy lehetne jobban megszervezni július nyolcadikát?
2. Melyik az a nap, amikor a Csőrikecsalád mindhárom tagja egy járművel, egy irányba közlekedik?
3. Mikor van a Csőrikecsalád mindhárom tagja együtt, egy helyen?
.....stb......

2012. március 17., szombat

Brühűűű!

Nem tudok nyugodtan aludni. Nem attól, hogy KCs Nammamánál van kihálóban, hanem azért, mert
NEKEM IS KELL OLYAN RUGÓS LOVACSKA, AMILYEN A JÁTSZÓTÉREN VOLT!!!!

2012. február 26., vasárnap

Köszönöm

  • DK úrnak a kántori szolgálatot (kivéve az Isten Bárányát amit végül hősiesen bebőgtem fentről) és a kórus kávéját
  • KCs-nek a nemkülönben hősies tettét, végigülni egy dómi misét Anyu szoknyájához bújva... - még jó, hogy nem a szoknyájában keresgélve. Vezényelgess csak úgy, hogy közben állandóan hessegtesd eme gondolatot! - (...hjah, a Tractus hangfelvétele egyelőre használhatatlan a Nammama be-besuttogott "Beverek a fenekedbe, na! Ülj veszteg!"- típusú, sajnálatosan felvett mellékzörejétől...)
  • A kórusnak is, hogy a zavaró körülmények ellenére nem feledkezett meg az éneklési technikáról és azonnal kapcsolt, hogy a pofára ragadt vigyor jót tesz az intonációnak, valamint hogy hűséges kísérleti nyusziként zenélő partnerként eddig is nyűtte tolmácsolta ebben az országban cseppet sem tipikusan neomodálisra komponált műveim
  • I-nek, hogy a tegnapi vörösbor megtette hatását ergo bebolondította a misére, hogy nekünk énekeljen
  • Kaktusznak és Nammamának a bébisintérkedést, cukrászinaskodást, mosogatást és a Chorkaffén tanúsított mesterpéldát, ami ama ragályos gemütliches vigyort illeti:-)))

2011. december 24., szombat

Karácsony másodnapján (sic!)

Tavaly óta ez nálunk úgy szok működni, hogy ma Karácsony másodnapján vagyunk, de azért lenyomjuk este a missa in galli cantut (idén mindketten szlovénül - hajaj, ez az első közös Karácsonyom Kaktusszal), szóval az eleje nemigen talál a végével, de kit érdekel?! KCs-t nem nyaggatjuk semerre, hanem 23-án elhozza neki a Zangyal a karácsonyfát és a csokit-csokit-csokikát... és lefekszik este Nammamával, mint a jó babák.
Sztárfotó Kaktusszal. Tegnapról. (De csak ma raktam ki, no. Nem kényszerítem másra:-)

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

2011. július 2., szombat

Csőrikék tőmondatok felé tendálnak

Nagyon gyenge zene volt.
Utálom ezt a gráci magyar közösséget.
Gyogyós családi délután. Zene. Nem jó.
KCs halálra unta magát. Cs/Anyu is. HazA/Nammama is.
Ha berúg Cs/Anyu, akkor is jobb zenét ír.
Következőkor csak táncházba megyünk.
Tőlem meg is dögölhet a gráci magyar madár.
Le se szarom/szarjuk.
Kéérsz ropit? Kééérssssz.......

2011. június 26., vasárnap

Így rázzák fel az embert álmábul

Milyen fura, gondoltam a tegnap, hogy izé, megjött Kaktusz és én úgy átálltam közben a szalmaözvegységre, hogy egy részem azt mondja, dehogy van itt, ez csak Páter Rufusz a szomszéd stájri faluból, ó helló, de rég láttalak.
Akkor esett le igazábul hogy itt van, mikor ma délben lejárt vala a nagy bencés hepaj odaát Karintiában és... bekapcsoltam a telefonomat. Pitty-pitty-pitty, aztán megint pitty. Ahajt ne, hat elszalajtott hívás és egy hangüzenet. Végtére csak esemény utáni sokktablettát kaptam: anyós már hazatranszportálva a kórházból, kullancs már órák óta ki van műtve, gyermek alszik. Huhh...

2011. június 19., vasárnap

Kontraszt

Sakkó tessék engem elképzelni fűzős estélyi ruhában, fekete Audiban, sofőrrel - aki amúgy exkluzív locsolóim egyike és kocazenekedvelő -, ahogy kiszálldosok és belibegek egy kölcsönjeggyel az operába (miközben odahaza Hamianagyannya teljes bedobással pesztrálja KCs-t).
Q...jó Kisvárosi Lady Macbeth volt, a fene gondolta volna, hogy megérem ezt is. Egy B operaházban.

2011. június 15., szerda

2

KCs nagylány lett. Pezsgőspohárból nyakalta befelé a vizet, közös erővel elfújtuk a gyertyáKAT, elpukkantott vagy öt lufit (jéé, elpukkannt!...), propellerezett az udvaron Kaktusszal (előtte Hamiazanya lődöste vele nagy bedobással a plafonyunkat...ööö, a propellerrel), vót legó és még mi minden, még jó hogy a kóruspróbából ezen a héten nem vette ki a magáét. Most már estevanestevan, nagy- és nehézfejű Cs is nyugulomba dőlve, hát jójcakát mindenkinek...

2011. június 4., szombat

Jessz!

Megérkezett a Csőrikelakba Hamiazanya is, előreláthatóan lüxüriőzüs egy hónapig, hurrá, hurrá. Má nem azítt, de jólesik egy felnőtt azon az iksz négyzetkilométeren, ahol KCs-vel létezünk. Huhh, hogy ezt is megértük...

2011. január 4., kedd

Bubuli

Szortyogi-mortyogi, morcogi, bömböli, öee, ÖEE!
Willkommen 1. Trotzphase. Kombinálva az 1. taknyolóssal. Jellemző, münk pihenni jöttünk (vóna), errefel vagy részeg vagyok ma reggel, vagy másnapos (nem mondhatnám, hogy tegnap ittam), de elég görbén eregéltem ki a kávémhoz.
Kíváncsian várom a fejleményeket, ahogy angyali pofikával kijönnek a bubukából. Anamnézis: Nammamához menekültem az íccaka elején a kis fúria elől, ezúttal Kaktusz volt az áldozat. Idáig tartanak a kijelentő mondatok. De... még csend van.