Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.

2022. április 10., vasárnap

Pszeudo-poszkovidos nyitás

Legkisebb csőrikének tegnap megtartottuk a hatodik szülinapját - azaz az első komolyabb posztkovidos rendezvényt, ITT nálunk.... s ha a népmesei esztendőnél maradunk, akkor ezer évben talán egyszer esedékes, nálunk is el lett rendezve egy csomó minden, lett kb. 150 l merő szemét, hétfőn lesz mivel oldalára döntsem a kukásautót... Kár, hogy nem lehetett ezt a leánkát férjhez is adni ez alkalommal. Elvégre itt volt "szerelmem, Bazsi"! (Meg Toscának az elsőáldozást is megrendezni. Hiszen ennek is ott a ruha a szekrényben! Sőt, az idei összes nagy hepajt megejtettük volna ezzel a felfordulással, nagy kár, hogy nem gondolkoztunk időben, ugyi. :-D )

Égszakadás és földindulás időjárásból csak a legszéle ért el bennünket, úgyhogy mégis volt trambulinos ugrálás, de a kinti bulinak amúgy nagyjából lőttek. És szülő se maradt egy szál se a két óra alatt, úgyhogy a 10 lehűtött sörből kettőt a nagy buli után hirtelenjében belőttünk Kaktusszal, a nagy izgalom után ennyi kijárt nekünk, asszem.

Hogy boldogul nap mint nap, az óvónéni a 24 gyerekkel, amiből "csupán" 13 fiú, jó kérdés. Nekem spéci a 4 legény is elég nagy falatnak bizonyult a tízes leánycsürhe mellé, de jelentem, szerencsésen megbirkóztam a feladattal. :-)

Ma délutánig nagyiéknál lesz a három kirányleánka. Kicsit talán sikerül kifújnom magam!...

2022. április 2., szombat

Cölöpök a homokba

Nem meglepő, azt hiszem, hogy 3,5 hónapnyi tanítás után már meg tudom fogalmazni magam, hogy ki szimpatikus és ki idegesítő a kollégák közül. Nagyon rossz a mérleg, sajnos... :-(

A diákok viszont kezdtek valamennyire megnyílni. Ezen a héten átrendeztem a termet, ahol tanítok. Első nap után jött a nyakleves, mert este a takarítónő az összes padot és széket visszarángicálta az eredeti helyére. Naiv voltam, tényleg két másik intézmény van beleszuszakolva ebbe az épületbe, a másik váltásban már nem örültek volna az én egetverő pedagógiámnak. :-D De én kedves vagyok és kommunikatív :-) takarító nénit kiengeszteltem, jól elbeszélgettünk egy szintig. Ellensége biztos nem leszek már. A tanáriban sajnos továbbra se tudok elbeszélgetni semmiről, sajnos... úgyhogy nem is fogok. A hétfői tantestületi gyűlésünk alatt az anno Stf-ban nagy gonddal felépített színpadi mozgás-kompetenciám után kellett nyúlnom - Pöpi keményen begyúrt minket ezelőtt 15 évvel a János-passióra, nem vitás. Ó jaj, nincs kivel és miről beszélni, úgyhogy most már barátságos képet vágok, mintha az a szótlan fajta, fegyelmezett kolléga lennék, aki nem vagyok, de jó, hogy másfél óra múlva vége van az egésznek.

Tegnap a letargiába burkolt szado-mazo diákom, aki különben az iskolai pedagógust/pszichológust is szokta izzasztani, széles mosollyal bejött, Tanárnő, fel vagyok dobva, ma lesz egy jó koncert a Módzsóban ;-) aztán leült mellém és elkezdett mesélni, dumcsiztunk kicsit. Tixta magától csinálta.

Nemtom mit lehet csinálni, de csak kell valamiféle falat építeni, de nem csak a hivatalos tantervek mellé, hanem az emberi erőforrások is gyakran futóhomokba fulladnak itt körülöttem. Nem lehetetlen persze, de meg kell tanulni a homokba szurkált cölöpökön ugrálni úgy, hogy mindig kiálljon egy, amin még elfér mellettem egy csukorék ember. Nem nagy csukorék, de úgy érzem, egyre több. :-)