Balaton, szezonmentes, nyamm. Olyan csend van, mintha nem létezne. Ó, de igen, létezik!!!
Balaton este:
Balaton reggel:
Aki most fejest akarna ugrani, az jól gondolja meg! :-D
Balaton, szezonmentes, nyamm. Olyan csend van, mintha nem létezne. Ó, de igen, létezik!!!
Balaton este:
Balaton reggel:
Amikor ide megérkeztem (végre!), egyenesen egy felhőbe kerültem, de egy igaziba. Tejben úszott minden, a ház eleje látszott, de a háta már nem. Úgy nézett ki, mintha a tornyokat felzabálta volna egy óriás. Gondoltam, jól kinézünk mi itt vasárnapig....
Ehhez képest nagyon szépen alakult a dolog, a felhő fele elment, fele eső formájában leesett, a taknyos levegő megszűnt, bár azóta jóformán megállás nélkül fúj a szél, hja, ilyen a hegy (öö, domb) tetején.
Csináltam egy képeslapot, ni:
Tegnap sikerült leadnom egy határidős dolgot. Ez most azért vicces, mert éppen rókonyi teleltetésféle van a nyakamon - na jó, 2 és fél napra cipeltem a csőrikéket nagynéniékhez, ezalatt etettek-itattak minket, még sétálni is mentem, sőt játszótérre (ááá), tegnap jól átfáztam 2x, de mindezek mellett délutánra kiröccsentettem magamból egy bejelentkezést arra a konfira, aminek a szervezője két óra múlva visszaírt, hogy nagyon tetszik neki a tervezetem. :-) A levesbe csak az köpött bele, hogy éppen akkor vettem észre egy másik határidőt, ami jan. 5-ére szól - úgy buggyant a szemem elé, mint egy új krampusz a dobozból. ÁÁÁ.
Ma iszkiri haza, mert este kóruspróba, holnap fellépés és innentől kezdve vége a teleltetésnek és efféléknek...
Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:
https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista
Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D
Na persze, kinek az idejét rabolnám elsősorban, ha nem a zenyimit, hööö???
Hogy én máma ünneplek, az nem vitás. Vettem egy üveg bort, van még pálinka, kocsonya, ecetes hagyma, muzsika ezerrel, napot hoztam, csillagot, letettem az omikront, nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog!...
Ha nincs dilinyós térdigérőhajú baratinám, nem jövök rá, milyen naccerűen kapcsolódik az Omega a Gatheringre, vagy fordítva, ehh, szerintem egyik se tudott a másikról. Éljen a jutyúb a várva-várt magányban! Tegnapi ordítozás után mit is kívánhatnék többet, mint végre egy jó alvást (Kaktusz elment a Bega partjára koncertezni abba a csórétollú turulmadárba ergó kilőve) - gyerekek mamiékhoz hétvégére beadva (pipa), fene akar aludni, véééégre egyedül bulizok, bizony, bulizok mán!
Holnapután ha minden igaz, érkezik a Keresztfijjam idehaza, bizonybizony korcsmába megyek.
Elég vót a karanténból, asszem ez a hetedik, egy év alatt. KUKA (puff)!
Mivel az igazgató elküldött kötelező betegszabadságra, nem szabad órákat tartanom, onlány se. A gimiben most már történelemtanár sincs, kiesett még a héten mindkettő, a magyar és a szerb tagozatos. Továbbá kiesett öt vagy hat másik, ilyen meg olyan szakos tanár. Meg én. Elvesztettem kicsit a fonalat, lényeg, hogy már helyettesítés sincs, a diákok lötyögnek az iskolában, már aki nem kovidos otthon. Biztosan jobb a semmilyen óra, mint az onlány, de kérem szépen, ad absurdum, nem más ez, ergo fejem verem a falba.
Úgyhogy feltöltöttem a Classroomba - az egyetlen olyan helyre, ahol nem tudnak utánam kémkedni, se más tanár, se az igazgató, se kutykurutty bárki - egy igen sajátos hangú bejegyzést, Puttony a lakatlan szigetre címmel, és belinkeltem azt a 10 zenét, amit magammal vinnék a lakatlan szigetre. A puttonyomban. És megosztottam a diákokkal az elszigeteltségemben, amiben jelenleg vagyok. Akinek szeme van, lássa meg, akinek füle van, hallja meg. Ha igen, jó, s ha nem, akkor is elküldtem, kiírtam magamból - igaz emiatt nem lett ebéd, de leszarom most már. Ha ilyen mértékben elmaradt mindennemű ismerkedésem az elmúlt két hét káosza folytán, akkor tessék egy darab belőlem, levetek itt egy-két hagymahéjat. Nincs sérülékenység, nincs ismerkedés. Nem sok, de néha kell egy kis kockázat, húzdmeg-ereszdmeg alapon. Hátha majd eszükbe jut egyszer, még ha nem is reagálnak rá most semmit.
Kicsit olyan érzés volt, mint blogot írni. Basszuskulcs, mennyit változnak a kommunikációs csatornák. Mint a gyerek az időben. Vagymi.
Itt a zeneputtonykám tartalma:
https://www.youtube.com/watch?v=K8R7zjJMIfU
https://www.youtube.com/watch?v=PfAWReBmxEs
https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc
https://www.youtube.com/watch?v=h1OVxDGLiNM
https://www.youtube.com/watch?v=Z454yP-XkwU
https://www.youtube.com/watch?v=hi_-6R4OxEo
https://www.youtube.com/watch?v=rOPOob7AQvA
https://www.youtube.com/watch?v=V6Dfo4zDduI
https://www.youtube.com/watch?v=2RGJs-ZEmjg
https://www.youtube.com/watch?v=V0RbKtVw7NM
Csipkednem kell magam az onlány mankóimmal, mert ha így megyünk tovább, nonstop dolgozom, de lassan nem is tartok órát, mert nem lesz kivel. Ó, dehogy, semmi karantén meg ilyenek, de a végzősöknek az első munkahetemen azért maradt el az óra, mert az igazgatónő fényképezkedés után (!) hazaküldte a teljes osztályt, ma pedig elméletileg Szent Heverde azaz tényleg Szent Száva napja van, s hogy ma szünetelhessünk, gondolta a Ffőnök, behívta a teljes tévéstábot hétfőre. Nekünk műsort kell csinálnunk! El lehet képzelni, hétfőn is elmaradt az egész napi tanítás, szerintem is megéri ebbe a suliba lötyögni, ppardony, járni, ha én vagyok a diák.
Szóval hetfü délután, lejárt a tévés műsorunk, ott rostokoltunk egy csomó ideig, pedig minden műsorszámot külön vettek fel. Én a kórust pottyantottam be a képbe, tagokat 2m távolságra, maszkot nyomtam rájuk egyenként, rajtam ne múljon. S hogy a pópa körül egymás nyakában lógtak és csókolgatták a szentelt kenyeret?... hát ez enyhén szólva nem az én nyakamat nyomja. No de lejárt a cucc és be kellett pötyögni a címeket. Mi is a címe? kérdezte a tanárkolléga, aki a műsort benyomta a kompjúúterbe. Mondom, legyen Postludium, ha már az egészet le fogja zárni, ugye. Harmadik nekifutásra sikerült is leírnia helyesen a dolgot (áúúú), az én pintylike darabom címét, amit a Szent Száva himnuszdallamára fabrikáltam gyorskánon-félében. A fuvolisták, azok cukkancsok voltak, szépen furulálták a kánonkát. De ahogy tegnap elkezdtem nézni a kész linket, nem hittem a szememnek. Mivel is indul a készre vágott 45 perces műsorkánk? ööö... a posztlúdiummal. Azaz az utójátékkal... Bakker. Kellett volna komponálnom egy prelúdiumot is. Hová, ha nem az elejére... végére?!!! GRRRR.
Az mondja az Úr, az ég trónusán ülök, lábaim alatt a föld, világos? (vagy valami ilyesmi):
Lakatok és lábak, párban és magányban (csendélet a hídon):Ruculábak (párosan szép az élet):Lejárt az improvizált szabadságunk, gyerkőcök visszacsángálva (3 teljes napunk volt, haha). Vissza a bányába...
Előtte azért levonnék néhány tanulságot.
Összességében, van ám előnye annak, ha az ember itthon turistát játszik. Mivel itthon volt a szálláshely, kispóroltuk az árát. Meg az út árát is persze, és főleg az időt, mert aligha sikerült volna valahová ilyen kevés idő alatt megérkezni. De nem mindig csak a pénz. Hanem a pakolás!... az örökös mit viszünk/hagytunk otthon már megint! na, ez is esett. Micsoda megkönnyebbülés! Minél jobban telik az idő, annál inkább fáraszt a nonstop logisztika, az az állandó szervezés, ami átszövi a napomat, hetemet, életemet és mindig aránytalanul sok, pfuj. Naszóval kispóroltunk egy adag mosatlant, 3 napig csak kávéscsészét, kicsi kanalat meg ilyen semmicskéket mostam el, mint egy panziócskában. Főzni nem kellett, vendéglőben ettünk. Sétáltunk (gyalog), bicikliztünk (ketten!), fagyiztunk, turkáltunk, lötyögtünk, lazítottunk, dumáltunk. Nem ordibáltunk egymásra.
Fog hiányozni, ennyi biztos.
Mert a dudásoknak olly volt visintása,
Mint háromszáz bagzó matska nyirvogása.Bár ezt is kántor írta, még jó, hogy ez nem került bele a kutatási tervbe, haha. (A tervezet tervezete tíz perce ment el az éterbe. Feszt arra gondolok, vajon hányszor fogom naponta bizgerálni a postaládámat, jött-e válasz...)