Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nem güzü. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nem güzü. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 1., vasárnap

Csőrike-relax, egyre jobban megy ez

Balaton, szezonmentes, nyamm. Olyan csend van, mintha nem létezne. Ó, de igen, létezik!!!

Balaton este:  


Balaton reggel:


Aki most fejest akarna ugrani, az jól gondolja meg! :-D


 

2024. február 3., szombat

Kolostorban

Amikor ide megérkeztem (végre!), egyenesen egy felhőbe kerültem, de egy igaziba. Tejben úszott minden, a ház eleje látszott, de a háta már nem. Úgy nézett ki, mintha a tornyokat felzabálta volna egy óriás. Gondoltam, jól kinézünk mi itt vasárnapig....

Ehhez képest nagyon szépen alakult a dolog, a felhő fele elment, fele eső formájában leesett, a taknyos levegő megszűnt, bár azóta jóformán megállás nélkül fúj a szél, hja, ilyen a hegy (öö, domb) tetején.

Csináltam egy képeslapot, ni:






2022. december 29., csütörtök

Határidő, pipa, új krampusz

Tegnap sikerült leadnom egy határidős dolgot. Ez most azért vicces, mert éppen rókonyi teleltetésféle van a nyakamon - na jó, 2 és fél napra cipeltem a csőrikéket nagynéniékhez, ezalatt etettek-itattak minket, még sétálni is mentem, sőt játszótérre (ááá), tegnap jól átfáztam 2x, de mindezek mellett délutánra kiröccsentettem magamból egy bejelentkezést arra a konfira, aminek a szervezője két óra múlva visszaírt, hogy nagyon tetszik neki a tervezetem. :-) A levesbe csak az köpött bele, hogy éppen akkor vettem észre egy másik határidőt, ami jan. 5-ére szól - úgy buggyant a szemem elé, mint egy új krampusz a dobozból. ÁÁÁ.

Ma iszkiri haza, mert este kóruspróba, holnap fellépés és innentől kezdve vége a teleltetésnek és efféléknek...

2022. augusztus 15., hétfő

Fesztivál(ka)

Nagyon menő esemény (és hely) lehet az a malom és környéke, ahajt félórára kocsival NLM-tól, ha még a Kocsmaturista is direkt odament, ahol én is jártam a múlt héten, kérem szépen:

https://www.facebook.com/stories/1652964621419186/UzpfSVNDOjYzODc2NzU3NzMzOTA0OA==/?bucket_count=9&source=story_tray

https://www.facebook.com/search/top?q=kocsmaturista

Bár én most nem tudok ilyen sátoros-bulis életet élni (és valljuk be, kezdek belőle kiöregedni, mivel ha választani kéne, én bármikor elcserélném a sátort egy deszkakulipintyóval), a keresztfiamékat azért nemcsak megnéztem, hanem jót buliztam rá. Nekem kérem szépen, múltam van, anno a félszigeten eltörött az egyik csigolyám sarka, mikor feldobtak a levegőbe és rosszul landoltam (de azért az is nagyon jó buli volt, hejj). Naszóval, malmos koncert: kérdem én, mikor kevernék össze mások ilyen jól a Rage Against the Machine-t Iron Maidennel, kurtautcás csomagolásban - nekem?? szóval mondanom se kell, a fesztivál kapujában egy másodikos gimis. Attól gyorsan megkérdeztem, merre van a színpad, ahová igyekszem, el is mondta hamar. Bent a sötééét tömegben még csatlakoztak a cucchoz, egy elsős (mellettem sápadt az első sorban a bulimra, naná), a koncert végén egy volt végzős gimis, másik kettővel: Jó estét, Tanárnő! (!!!!......). Príma. Ez a tanítás megöli a medvét, pedig csak öt és fél hónapig csináltam velük. Halálra röhögtem magam, de már a kocsiban hazafelé, hogy milyen feszélyezettek voltak szegénykék. :-D :-D


 

2022. február 11., péntek

Időrabló

Na persze, kinek az idejét rabolnám elsősorban, ha nem a zenyimit, hööö???

Hogy én máma ünneplek, az nem vitás. Vettem egy üveg bort, van még pálinka, kocsonya, ecetes hagyma, muzsika ezerrel, napot hoztam, csillagot, letettem az omikront, nézd a két kezem, nézd csak, hogy ragyog!...

Ha nincs dilinyós térdigérőhajú baratinám, nem jövök rá, milyen naccerűen kapcsolódik az Omega a Gatheringre, vagy fordítva, ehh, szerintem egyik se tudott a másikról. Éljen a jutyúb a várva-várt magányban! Tegnapi ordítozás után mit is kívánhatnék többet, mint végre egy jó alvást (Kaktusz elment a Bega partjára koncertezni abba a csórétollú turulmadárba ergó kilőve) - gyerekek mamiékhoz hétvégére beadva (pipa), fene akar aludni, véééégre egyedül bulizok, bizony, bulizok mán!

Holnapután ha minden igaz, érkezik a Keresztfijjam idehaza, bizonybizony korcsmába megyek.

Elég vót a karanténból, asszem ez a hetedik, egy év alatt. KUKA (puff)!

2022. február 4., péntek

Lakatlan sziget

Mivel az igazgató elküldött kötelező betegszabadságra, nem szabad órákat tartanom, onlány se. A gimiben most már történelemtanár sincs, kiesett még a héten mindkettő, a magyar és a szerb tagozatos. Továbbá kiesett öt vagy hat másik, ilyen meg olyan szakos tanár. Meg én. Elvesztettem kicsit a fonalat, lényeg, hogy már helyettesítés sincs, a diákok lötyögnek az iskolában, már aki nem kovidos otthon. Biztosan jobb a semmilyen óra, mint az onlány, de kérem szépen, ad absurdum, nem más ez, ergo fejem verem a falba.

Úgyhogy feltöltöttem a Classroomba - az egyetlen olyan helyre, ahol nem tudnak utánam kémkedni, se más tanár, se az igazgató, se kutykurutty bárki - egy igen sajátos hangú bejegyzést, Puttony a lakatlan szigetre címmel, és belinkeltem azt a 10 zenét, amit magammal vinnék a lakatlan szigetre. A puttonyomban. És megosztottam a diákokkal az elszigeteltségemben, amiben jelenleg vagyok. Akinek szeme van, lássa meg, akinek füle van, hallja meg. Ha igen, jó, s ha nem, akkor is elküldtem, kiírtam magamból - igaz emiatt nem lett ebéd, de leszarom most már. Ha ilyen mértékben elmaradt mindennemű ismerkedésem az elmúlt két hét káosza folytán, akkor tessék egy darab belőlem, levetek itt egy-két hagymahéjat. Nincs sérülékenység, nincs ismerkedés. Nem sok, de néha kell egy kis kockázat, húzdmeg-ereszdmeg alapon. Hátha majd eszükbe jut egyszer, még ha nem is reagálnak rá most semmit.

Kicsit olyan érzés volt, mint blogot írni. Basszuskulcs, mennyit változnak a kommunikációs csatornák. Mint a gyerek az időben. Vagymi.

Itt a zeneputtonykám tartalma:

https://www.youtube.com/watch?v=K8R7zjJMIfU

https://www.youtube.com/watch?v=PfAWReBmxEs 

https://www.youtube.com/watch?v=iv8GW1GaoIc

https://www.youtube.com/watch?v=h1OVxDGLiNM 

https://www.youtube.com/watch?v=Z454yP-XkwU

https://www.youtube.com/watch?v=hi_-6R4OxEo 

https://www.youtube.com/watch?v=rOPOob7AQvA

https://www.youtube.com/watch?v=V6Dfo4zDduI

https://www.youtube.com/watch?v=2RGJs-ZEmjg 

https://www.youtube.com/watch?v=V0RbKtVw7NM

 


2022. január 27., csütörtök

Ante portas

Csipkednem kell magam az onlány mankóimmal, mert ha így megyünk tovább, nonstop dolgozom, de lassan nem is tartok órát, mert nem lesz kivel. Ó, dehogy, semmi karantén meg ilyenek, de a végzősöknek az első munkahetemen azért maradt el az óra, mert az igazgatónő fényképezkedés után (!) hazaküldte a teljes osztályt, ma pedig elméletileg Szent Heverde azaz tényleg Szent Száva napja van, s hogy ma szünetelhessünk, gondolta a Ffőnök, behívta a teljes tévéstábot hétfőre. Nekünk műsort kell csinálnunk! El lehet képzelni, hétfőn is elmaradt az egész napi tanítás, szerintem is megéri ebbe a suliba lötyögni, ppardony, járni, ha én vagyok a diák.

Szóval hetfü délután, lejárt a tévés műsorunk, ott rostokoltunk egy csomó ideig, pedig minden műsorszámot külön vettek fel. Én a kórust pottyantottam be a képbe, tagokat 2m távolságra, maszkot nyomtam rájuk egyenként, rajtam ne múljon. S hogy a pópa körül egymás nyakában lógtak és csókolgatták a szentelt kenyeret?... hát ez enyhén szólva nem az én nyakamat nyomja. No de lejárt a cucc és be kellett pötyögni a címeket. Mi is a címe? kérdezte a tanárkolléga, aki a műsort benyomta a kompjúúterbe. Mondom, legyen Postludium, ha már az egészet le fogja zárni, ugye. Harmadik nekifutásra sikerült is leírnia helyesen a dolgot (áúúú), az én pintylike darabom címét, amit a Szent Száva himnuszdallamára fabrikáltam gyorskánon-félében. A fuvolisták, azok cukkancsok voltak, szépen furulálták a kánonkát. De ahogy tegnap elkezdtem nézni a kész linket, nem hittem a szememnek. Mivel is indul a készre vágott 45 perces műsorkánk? ööö... a posztlúdiummal. Azaz az utójátékkal... Bakker. Kellett volna komponálnom egy prelúdiumot is. Hová, ha nem az elejére... végére?!!! GRRRR.

2021. november 12., péntek

Láb-galéria

 Az mondja az Úr, az ég trónusán ülök, lábaim alatt a föld, világos? (vagy valami ilyesmi):

Lakatok és lábak, párban és magányban (csendélet a hídon):
Ruculábak (párosan szép az élet):
Társaság a magányos lakatoknak: lábak és fejek :-)


2021. július 12., hétfő

Kaktusszal

Lejárt az improvizált szabadságunk, gyerkőcök visszacsángálva (3 teljes napunk volt, haha). Vissza a bányába...

Előtte azért levonnék néhány tanulságot.

Összességében, van ám előnye annak, ha az ember itthon turistát játszik. Mivel itthon volt a szálláshely, kispóroltuk az árát. Meg az út árát is persze, és főleg az időt, mert aligha sikerült volna valahová ilyen kevés idő alatt megérkezni. De nem mindig csak a pénz. Hanem a pakolás!... az örökös mit viszünk/hagytunk otthon már megint! na, ez is esett. Micsoda megkönnyebbülés! Minél jobban telik az idő, annál inkább fáraszt a nonstop logisztika, az az állandó szervezés, ami átszövi a napomat, hetemet, életemet és mindig aránytalanul sok, pfuj. Naszóval kispóroltunk egy adag mosatlant, 3 napig csak kávéscsészét, kicsi kanalat meg ilyen semmicskéket mostam el, mint egy panziócskában. Főzni nem kellett, vendéglőben ettünk. Sétáltunk (gyalog), bicikliztünk (ketten!), fagyiztunk, turkáltunk, lötyögtünk, lazítottunk, dumáltunk. Nem ordibáltunk egymásra.

Fog hiányozni, ennyi biztos.

2019. október 29., kedd

Hurrikánbuggyantás után

Na, most már csak minimálisakat kell futkorászni, illusztrációk joga, ilyesmik. Tegnap estére végre valahára megjött Bajormedve esze és hosszú huzavona után elfogadta a kéziratomat, olyannak amilyen, hát, csak néztem egy darabig, aztán szerencsére nekem is volt annyi eszem, hogy gyorsan lezártam a gépet a plattformjával együtt és kibonték egy üveg vörösbort. Volt ünneplés, kérem szépen, a gyerekeknek sikerült dettó ugyanolyan színű szederszörpit töltenem, naná!...
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.

2019. július 14., vasárnap

Üzemmód. Váltás.

Ma még nem merem elküldeni, inkább alszom rá egyet s hajnalban, szépen, összeszedetten, mire elkezdenék a munkát odaát, kényelmesen megleszek a csomagolással es. Kb. félórája nyomtam meg az utolsó "mentés" parancsot, aztán gondosan (fenét, epés "nna"... "nna"... "nnehh" és hasonlók kíséretében) bezártam mindent, bekapcsoltam a Rock rádiót és gondoltam, imhol lazítok cseppecskét, elvégre a garanciám letörőben, a gépnek - aki az én agyam - ezután is működnie kéne, most még nem tenném szemétdombra... na, ilyenek.
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D

2019. május 29., szerda

A Haladék

Lejár május végén a számítógépes mukik munkaszerződése, akik a rohadt referenciatáblázatokat buzerálják végül olyanra, amit publikálni lehet (HÉÉ, nem rontani el még jobban!.... kíváncsi vagyok én arra a publikált verzióra, lassan minden bizalmam oda, ami a projekt hitelét illeti).
Tegnap párhuzamosan ugyanazt lapátoltuk befelé Bajormedvének két vonalon:
1. enmagam Csőrike Nagylaposfalváról; valamint
2. a bécsi asszisztense, akit közben nyakonöntött - hasonló időszűkében - egy Mengotus-szal (ez is olyan középkori vack liturgikus kézirat, mint az én diszimé vót):
EEmmber, EZT ennyi idő alatt képtelenség rendbeszedni ebben a rendetlenségben. Szóval: Vagy kiöntjük az orrod elé, mint valami moslékot, vagy pedig megcsináljuk rendesen, de azt, hogy akadémiai szint és május vége, just forget it.
Úgyhogy ebből az sikeredett, hogy bajor jégcsákányunk valószínűleg behúzta a farkát, kilincselt és kapott. Mégpedig a számítógépes buziktól egyhavi haladékot, azaz ingyenmunkát. Nekem ezen a szinten mindegy, mi lett, ki hogyan intézi tovább, de a június 30-tól írott formában máris lenyugodtam, gyakorlatilag pedig aludtam végre fél 6-ig. Valamint mai nap megkértem a szomszédot, vágjon rendet a motoros kaszával az udvarban. Ráfért a depilálás a másfél méteres zöld szörnyetegekre, s hát még a szőrös lelkemre! Na jó, a pipacsokat meghagytuk. :-) Végre nyugodtan bíbelem tovább a melót. Emberi tempómban. Na.

2019. január 5., szombat

Vízkereszt

Most úgy teszek, mintha itthon is lazább lenne a napi talpaló program. A körülmények, fejem körül bizz-bizz, berregve indulnak a zéterbe:
A. Szombat este van. Nem megyek a Mojóba scat muzsikára, ehelyett zabálom a kocsonyát ecetes hagymával, már csupa lila a négy ujjam begye, hejj! melléje bús magányomban Gathering Mandyliont hallgatok. Biztosan elvinném a lakatlan szigetre magammal, 'szen egyik best ever lemez, amit valaha kibuggyantott egy stúdió. 17 órakor protekciós privát orgonakoncerten voltam másodmagammal. Igazán nem panaszkodhatok, rumlit most inkább nem látom se jobbra, se balra. Ugye szép napunk van? Mesebeli a táj, kár hogy a pravoszlávok nem díjazzák a mi osztrákos-németes, elkésett porcukros karácsonyi hangulatunkat. Nekik aztán mindegy, milyen az üdő.
B. Holnap reggel megint nagy menet, hajnalosan főünnepi zsolozsmarend a kápolnában (7h?). Ki kell majd vakarnom valószínű az autót a hóból. Előtte talán meg kellene találnom a Quem vidistis pastores-t és csinálnom egy másodpéldányt Kaktusznak (de ezt nem próbáltuk össze, ájjj!...) Legnagyobb Csőrike után kéne menni, bevinni kóruspróbára, majd misére (9h). Majd ha lejár, visszavinni az ősökhöz (11h). Aztán furikázni egy sor közönséget délután a hivatalos koncertre a csuszinkapályán az autóval, előtte-utána vadul hólapátolni. Fog ez menni.

2018. július 7., szombat

Balkániáda, átutazóban

Mindjárt megyünk nyaralni. Haha. Biztosan gondolja mindenki, kéthetes nyaralás! Nem több és nem kevesebb, mint 3 és 1/2 napot nyaralunk, azaz megünnepeljük a tavalyelőtti tízéves házassági évfordulónkat, a Kaktusz tavalyi 40-ik születésnapját, és bizony, babonás híveink rémületére, az én leendő januári negyvenedikemet is.
Biztos, ami biztos, hetet egy csapásra! vagy ki tudja, mennyit, mert itt nyaralás egyhamar úgyse lesz megint. S ha mégis, valami véletlen folytán, annak lehet majd rendesen örülni, mint a vásári bambucnak. Kell a tüzelő a feneketlen építkezési szörnyeteg gyomrába, feszt tátja azt az óriási száját! Ilyenkor eszembe jutnak mindenféle filmbeli és képen meredező Titanic-kémények (ha jól emlékszem, négy bazi nagy volt neki), és másmilyen hajókémények. És irdatlan vaskohók kéményei. És üzemi munkások hada, embertelen-állattalan igahúzó kálváriájuk. A lapátolás. A forróság. És megint ugyanaz, elölről.
Na szóval, mi kedden déltől kezdve háromsfél napig lubickolni megyünk, míg jönne esment a forró lapátolás a dög pofájába. Milyen nyugival szemlélem ezt a bolondokházát. Csak volt valami abban a lelkigyakorlatban, szilencium ide vagy oda...

2018. június 18., hétfő

Az Nagy Gyakorlat

Én már két napja itt vagyok a hangyabolyban. Otthon akkora káosz maradt, amekkora csak lehet. Sőt még tetőzni is fog. Dehát ha előrelátom az időjárást, akkor már egy résznyit fel vagyok készülve.
(Ezt még el kell mondanom: Közben észrevétlenül kiköltözött a haver, megjött a végzés is róla, hogy most már a miénk az egész putri. Voltunk olyan bátrak hogy bementünk. Az első szobában egy seprűnyél tartja a plafont. A második szoba igazából kamrára hasonlított, a kamra pedig istállóra. Mindkét vityilló padló nélküli, még a téglás rész is mögötte. A "fürdőszobában" csak a villanykapcsoló van meg, egy lyuk az egész, de van benne egy csirkeetető. Mindenütt sár- avagy döngölt padló. Az udvarban hátul egy régebbi szarkupacban kihajtott a krumpli. Az aktuális szarkupachoz nekem már nem vala gyomrom, de Kaktusz megnézte, minekutána ugrabugrálva és ordítva rohant át a mi udvarunkra. Útközben már nekiállt vetkőzni. A bolhák úgy ugrottak le róla sugárban, mint mikor tűzijátékot nézel. A gyorsan vízzel tele vederbe nyomott cucc tetején is volt vagy öt példány, mikor végre odamerészkedtem. Még szerencse, hogy ezelőtt három nappal láttam magamon az utolsó bolhacsípést. Jól néznénk ki, ebbe a luxuskolostorba elszórni egy-két bolhát szuvenyírba...)
A hét szentség és Én. Minden napra jut egy szentség. És sok elmélkedés.
Én meg úgy döntöttem, hogy az élet szép. Első nap csak aludtam az első két elmélkedés helyett. Második nap már olyan ügyesen felvettem a ritmust, hogy van elmélkedés is, a városban is elintéztem amit muszáj volt és 20 nm-es cellácskámban igencsak jól elvagyok a könyveimmel és a szöszmötölésemmel. Nem sietek, direkt. A saját rendetlenségemet ripsz-ropsz el tudom rakni, kapkodásmentesen. És_pedikűr_is_volt. Olyan becsületes. Volt vagy három éve is. Legutóbb.
Hogy hogy lehetne ide még egyszer ellógni, hmm...

2018. január 16., kedd

Kutakodás mellékszálon

Mert a dudásoknak olly volt visintása,
Mint háromszáz bagzó matska nyirvogása.
Bár ezt is kántor írta, még jó, hogy ez nem került bele a kutatási tervbe, haha. (A tervezet tervezete tíz perce ment el az éterbe. Feszt arra gondolok, vajon hányszor fogom naponta bizgerálni a postaládámat, jött-e válasz...)

2017. december 25., hétfő

Holnap kántálás lesz

Ez hóttkomoly, ez az állományunk, még hurcapálcás állapot előtt az étkezőasztalon, merthogy bábjáték-betlehem lesz, kétszer, családtagoknak, hejj. Kicsi Csőrikém szerzeménye, aki már nyolc és fél éves, hihetetlen, de tényleg. Én fogom összeollózni vajmi rögtönzéssel Lukácsot és Mátét egy evangyéliommá, hogy azért
háromkirályok (!) is legyen, a két nagyobb pedig lavírozik a bábokkal. Hát, nem könnyű, 11 db. két emberre, még a felnőtt is ember kell, hogy legyen. Az Talpán. De ma vót már főpróba. Hajrá, fészekalja!

2016. szeptember 26., hétfő

Szórakozgatok

Kaktusz hetfün kezdi az valódi éjjeli műszakot cd-felvételezéssel, itt meg úgy néz ki, hogy valamennyire virtuálisan készülődök én is.
Ahogy leadtam a virtuális munkát, tovább vergődök az éterben, múlt éjjel pl. ezt működtem eredeti I. osztályú mákosi szilvából, ni:
 És hogy ne maradjon egyedül szegény cvecskenröszti, ma ezt fabrikáltam mellé:

Gyorsnak persze nem igazán mondanám, hiába morzsa a császármorzsa, ez most éppen be akart keményedni úgyhogy szétkaszaboltam két villával a recept szerint, lelocsoltam tejjel, majd bevágtam a lerbe, és most ilyen:

Közben agyament dolgokat hallgatok, most kezdődött egy olyan műsor odaát, hogy Liquid Radio, és most ért véget a Szürke lagúna, azaz

Die Graue Lagune
Minimalistische Elegien, orchestrale Wucht und elektronische Pein - in der Grauen Lagune lässt es sich leidenschaftlich leiden. (Minimalisztikus  elégiák, zenekari harag és elektronikus kín - a Szürke lagúnában egyszerűen szenvedélyesen lehet szenvedni.)
Mikor valamelyik vonal másik oldalán okostojások próbálják megmondani, hogy hogy érezzek és hogy gondolkodjak, mindig a Gépnarancs jut eszembe. Na persze én sokkal szelídebben reagálom le a dolgokat, de azért mégis felháborító, hogy képmutató dög álpróféták hogyan vennének át engem is a neófasiszta brigádba. A baj nem az amúgy is habzószájú egyedekkel van szerintem, hanem azzal az eléggé széles réteggel, ami gyakorlatilag pumpoló egyedek nélkül egészen elvan semlegesen és passzívan a kis vackában, de sajnos annyira ostoba és korlátolt, hogy egy lilalégy-csípéstől már nem hupikék többet.
Úgyhogy én nem tudok mit keresni ebben a brigádban, sorry, valahogy ennél értelmesebbnek érzem magamat, bocsánat. Tehát csinálom a valagnyi dógomat, közben kulinárkodok, most eppeg lazítok, fel is kell írni! (Az ikszedik virtuális világban úgy is ott van egy elégedett Ferencjóska, nyamm Csőrike, megtartlak Leopold mellett, pfirtigott. Kell ennél több?)



2016. augusztus 30., kedd

Délutáni erő

..You take coffee, I take tee, my dear...
No, nem túl inspirációgazdag, mondja a tasakból a cetli. Bezzeg a délelőttieket egy füvesboszorkány keveri, engem meg ide belenyomtak a kirakatba cégérestől, se szó, se beszéd.
(De ha kiveszem, és tejet töltök bele, akár külön komponáltnak is nézhetné magát a gombóc mellett).
Az úgy volt, hogy a szilvásgombócra pakolt Kaffeegewürz inspirálta valójában a... fekete teát ihatnékot, fene se érti. Valami Aladdin dobozkája vagy mi a csuda feliratú gömböcben volt, ott a sok fincsi édes fűszer aromája egy kicsi bügyürben, nyamm.
Most már csak a teát nyakalom az emeleten, közben korrektúrázom a második kötetet. Munkára fel!

2016. augusztus 14., vasárnap

Mikor máskor, ha nem most?

Kedves Rőtmalac!
15-19ig szabadságon leszünk Kaktusszal, mivel - emléxel - tízéves házassági évfordulónk lesz holnap. Huszadikától majd ismét elérhető leszek.

~ugyanaz pepitában~
Idefigyelj: ha te feleségestől máig nyaralj Írországban, akkor íngemet ne tessedjél se telefonon, se mailben zaklatni mikor hazajössz, mert én bizony szintúgy kiveszem a jól megérdemelt négy nap szabadságomat.

Helyzet az, hogy bármilyen fejre is álljak mint rajzszeg, nem ezen a négy napon fog múlni (ötödik a NLM-ba érkező testvérküldöttség pesztrálása, tehát ugye ez is kilőve), hogy leadom a diszit. A függeléket sajnos min. 2 hétig fogja piszkálni az a számítógépes guru aki TEI-fájlokat fabrikál belőlük. NEM abból a fájlból amit a Bajormedve-Rőtmalac páros útmutató alapján készítettem elő, hanem egy, ez alapján toldottfoldott amolyanból, amit még hetekig fogok kalapálni a kívánt formára. S mivel erről az apróságról elfelejtettek informálni és alig egy hete értesültem róla személyesen StF-ban a számítógép emberétől, nem erőltetem a dolgot és inkább friss energiával szántom majd egy hét múlva. Csá.