Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tongyó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tongyó. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 18., vasárnap

Örüljünk, törpike módra

Mintha csak a hupikék törpikék tongyóvilágába pottyantam volna. Időtörpölő részben Ügyi egy olyan masinát fabrikál, ami kérésre csinál időjárást, s míg aprajafalva nagyobbik fele strandolni megy, két otthonmaradt törpicsek összebunyózik a preferált időjáráson ergo elrontják a masinát.

Ezek a strandolásból hol esőben, hogy hirtelen dögmelegben találják magukat, iszkiri hazafelé, közben hull a hó is, dehát a szélvihar és a szélcsend is eléggé szeszélyesen alakul s akkor megszólal az egyik: 

Örüljünk, mert ennél rosszabb nem lehet!

Na és akkor hab a tortán: fejükbe zúdul a jégesőőő......

A nyolc konfi legkeményebb magjához érkeztem, kéremszépen, ez az az angol nyelvű előadás, amit Rózsahegyen tartottam a május-június nevű szakmai dugóban.

Megírtam tegnap a második német nyelvűt és elküldtem korrektúrára. Venném elő ma a rózsahegyi regenschori-szöveget, hát a magyar és angol nyelvű absztrakton kívül semmi nincs a mappában. 4 db USB, egy T7 nevű külső adathordozó, jojózom már ettől, belefáradtam a bogarászásba. Gőzöm nincs, hová mentettem el s főleg mi a neve a fájlnak. A Rózsahegy-mappában még a prezi sincs benne, csak a szervezőktől valami igazolás, infók s miegymás, használhatatlan cucc. Vagyis egy használható mégis van benne: a_hivatkozási_útmutató!

Tongyócsőriketörpnek kár volt tegnap örvendeznie a kész Regenschori-publikációnak. Mivel ez a mostani szaklektorálásra megy, aligha kéne magam plagizálni a tegnapiból, a fene ott enné meg. Ezt bizony: újra kell írni. Az igaz, hogy közben egy csomó anyagot találtam két levéltárban hozzá, de én ezen a ponton mindjárt kitépem a hajamat. Előtte azért kirázom belőle - a jégesőt. Hogyaszta PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ...........

 

UPDATE meglett a prezi és a szövegem is. Csőrike-név alatt.... Nem vagyok valami inspirált, tudom, de arra gondoltam, ha én konfit szerveznék, biztosan az előadó családnevével rendszerezném a preziket. Éljen a detektív énem, halleluja! Ma már csak a levéltári dolgokból szemelgetek kedvemre, hogy mit fogok betenni. Ezt az ítéletidőt a fejemben....

2026. január 13., kedd

A tavalyi nyolc konfi átka

Van még egy hetem itthon - jellemző, nyakig feladatokban képzelem el ezt a hetet, hát teljesen a fejemre estem. Vagyis még mindig, hogy is mondjam.

A három publikációból, amire december végéig volt a határidő (kicúgoltam januárig valahogy őket, nem volt más opció), jelentem alássan, egyet abszolváltam, jórészt csak irodalom, hivatkozás, hasonló bigyók hiányoztak. Kollégina átkorrektúrázta, remek! Dolgoztam rajta négy napig. Nyehh, azt hittem, hamarább meglesz, tévedtem bmeg.

A második, szintén német szöveget ma néztem át, amíg tartott a legkisebbik csőrike fuvola órája. Teljesen le vagyok sújtva, újra kell írnom az egészet. El nem tudom képzelni, miket zagyvázhattam össze azon a májusi előadáson, mert a bekészített szövegem a ppt-vel két teljesen különböző dolgot mutat, és ó, jaj, emlékeim szerint improvizáltam és még zongoráztam is nekik. Bad girl, ezt bizony nem szabadott volna. Az elkészített szöveg valóban olyan pongyola, hogy csak imprókkal kiegészítve használhattam, de asszem, a második bekezdéstől kezdve már repítettem a francba. Ezzel csak az a baj, hogy hiába csinálom a jó műsorszámokat a konferenciákon (kínomban), az ilyen típusú munkákból csak azután lehet egy értelmes publikációt gyártani, miután a fő gondolatmenet alapján gyártok egy totál letisztult, jól dokumentált, nem csak veszett kutyák által emészthető irományt, ún. PUBLIKÁCIÓt. Scheissse, ezt elölről kell kezdeni.

A harmadik, angol nyelvű publikáció leadási határidejét már 2x kuncseráltam húztam, mint tyúk a taknyot hosszabbítás végett (na jó, azoktól, akik nekem is lógtak már egyszer, valamikor tavalyelőtt), dehát akkor is, jujuj. Na itt a levéltárazás akadt el, ráadásul a totálkész szöveget még el kell küldenem Kanadába, utána csucsu módosítás... A szöveg amúgy nem rossz, de a hivatkozásoknál nagy lyukak tátonganak mindenfelé, s ezzel ugye az a baj, hogy ha nem találok, akkor ki kell pattintani az illető részt a főszövegből, mondatot megint átszerkeszteni, de lehet hogy a bekezdést is. Azaz: amíg nincs kész, nincs kanadai baratina akciója. Shit. BIG ONE.

Nincs egy hete, jött egy magyarországi mail: kedves előadónk, sajnálattal vettük tudomásul, hogy a konferencián elhangzott előadásának a közlésre szánt változatát még nem kaptuk meg.... stb.stb. Február 10. Na, ezen már csak röhögni tudtam. Jó harsányan bmeg. :-D :-D :-D

2026. január 12., hétfő

Jégcsákány-fíling

Mostanra kiment a masszázs a hátamból - szerencsére. A tagi úgy bedolgozta az izmaimba a lázat vajmi, hogy 3 napig jojóztam tőle.

Bár lehet, hogy az úttakarítás is besegített a kimasszírozóba? igazán nem jellemző telünk van, pechünkre meg akkor lett ilyen jég az útra, mikor éppen a másik országban teleltünk.

Fazit: Kaktusz ma eltörte a gereblye nyelét, én pedig a lapátét próbáltam volna végre kiszedni, mert közben elgörbült. Nesze jégcsákányolás a kapu előtt! kb. egy óra hosszát vertük. Itt olyan kezdetleges és elmaradt a téli úttakarítás, mint gyerekkoromban, úgy 40 évvel ezelőtt, az akkori szoci szülőföldemen. Még mindig emlékszem, amikor az 1-es busz bevette volt azt a halálkanyart a domb alján - a sofőrök akkor profin tudtak közlekedni, az ádáz körülmények ellenére. Szervókormány és ABS nélkül, minden mellé.

A nagy laposban?? Kész katasztrófa. Az emberek mintha azt várnák, mikor olvad fel magától! A kommunális vállalat igazgatója lenyúlt valami 50 ezernyi eurót egy új személygépkocsira, de se útszórás, se úttakarítás nem korszerűsödött azóta, hogy ideköltöztünk. Lényeg a saját kényelme, miközben az utakon és járdákon vastagon áll a jég, az emberek esnek, mint a nagykabát. Biciklivel, vagy anélkül!

Asszem, jót tett a méreg a hátamnak: a mai lapátolás bónusza! Szépen tudom forgatni a nyakam, csigolyameszesedés ide vagy oda.

2025. november 19., szerda

November, kiköpöma

Igazán tele van ez a hónap, mint a náthás orra takonnyal. Már előtte folyik, utána még mindig be van dugulva.

Kiköpömaddig a belemet. Most is majdnem kiköptema, a, a, rohantam a vonatra két konferenciányi anyaggal a bőröndben. Egy vigyorgó fickó felrángatott a lépcsőn, szerencsére bőrönddel együtt, mielőtt lemaradtam volna. Még jó, hogy most csak a könyvek+ruha vannak ebben a dögben. A vasalót és a kávéfőzőt jelentem, otthon hagytam, mert ezúttal nem ilyen csóró helyeken fogok megszállni.

November 30-ára még egy igen kövér kiköpöma hátravan, de az inkább nyűvészi produkció lesz (na jó, a kottáját beraktam, mert azért nem árt kívülről fújni a darabot). Blöee.

2025. szeptember 1., hétfő

Sántier, te állat

Csőrike billegő fejét hátracsapta az idén nyáron, uccu neki, hajrá. Magasztos tervek nem dugába dőltek, nemnem emésztették fel idejét és erejét, és semmit és senkit nem kímélve, lépcsőt, korlátokat, kerítést, tetőt reperálva, Csőrike hősies jelleméről tanúbizonyságot tevén,

  • újbatett két sornyi kerítést az alsó erkélyen
  • erőnek erejével leszerelt és kidobott egy csigalépcsőnyi és erkélynyi régi csicsalécet; amit meg nem sikerült leszedni, azt sikerült lefűrészelgetni és megsimogatni a sarokcsiszolóval (á la 1900W, azaz minden indításkor ugrottak rá egyet: a szerszám és Csőrike)
  • kiszerelt két ablakot a nappaliból, melyek már szépen csillognak és bűzölögnek a 2. kencefice után
  • sok-sok lécet csiszolt és festett már, valahol a 100-nál abbahagyta a számolást
  • mocskolt, gübült, mocskolt, gübült és ismétlőjel 

Ami maradt (Karácsonyig ejsze meglesz, de szavamon ne fogjatok):

  • sok-sok másik ronda léc amit nem kell kidobni, csak "újbatenni" (3x csiszolni, 3x festeni, köztes csiszolásokkal) 
  • takarítás, takarítás, takarítás
  • szanálás, zsákolás, komplex kukamunkálatok (nnem guberálás, nnemnem) 

Ez így mind szép és jó, és a terv is szépen virított az irrealitásban, ott, a határidős naplóban, hogy júliusban négy hét alatt meglesz a terasz. Haha.

Közben leadtam egy könyvet a tördelőnek, de maradt még egy-kettő az idénre (na jó, három), jövő héten esment konferencia, tanulmány leadása, pályázati dokumentumok feltöltése a rendszerbe, és ha nem lenne elég, kaptam egy új tantárgyat, aminek a szkriptumja sehol, az egyetemen persze gondolják, hogy a fejemben van, hát bizony nem, hanem egy nagy szopóca lesz ez, már előre látom. De az októberre inkább nem gondolok, elég nekem most a szeptember.

Itthon minden nap olyan mocskos leszek már délelőttre, mint egy disznó. Felváltva sántier-lefety-cuccok versus kiskosztüm és konferencia. Az a helyzet, hogy ilyen szúnyog fenékkel nem lehet ennyi helyre ülni. Egyszerre. Ja, ne felejtsem, mellesleg elkezdődött az iskola! A 3., 7. és a gimis 3. osztály.

Hó-rukk! Nyomás teregetni.

2024. február 21., szerda

Tarackolás közepette

Sikerült az elmúlt napok alatt kiszednem a föld alól kb. 100 liternyi tarackgyökeret. Látszik, hogy a tavaly, de még a tavalyelőtt se lett felásva rendesen semmi. Erre való a termőföld, ugye... Mit is mongyak... BBotrááány!!

Ez egyelőre még sehol semmi, a látszat zsebkendő+zsebkendő, de mit is ígértem, nem nyavalygok annyit.


 

Ma reggel telefonált a tanszakfőnök, Csőrike, a Rektor Úr aláírta a kinevezésedet, szóval gratulálok!

Gondoltam, még jó hogy ez nem videóhívás, akkora kupi közepén álltam a Balkánban, hogy csak, és hirtelen intenzív röhöghetnékem támadt. A rektorról egyből eszembe jutott a táncparkett ördöge, akinek a közeledtére a lányok ajta forrón nyílott szét, és aki Cseh Tamásra (vagy talán inkább Bereményi Gézára, ugye) köszönt rá évtizedek múlva az orvosi köpenyében, hogy megkérdezze, hogy van a térgyekalácsa, s az csak annyit tudott kinyögni nagy zavarában, hogy hasogatja kicsikét...

Szóval még alig két hete érkeztem meg StF-ban a fizioterápiára, a folyosón meg egy pofa ült pólóban és rövidnadrágban, akinek érdekes, hogy csak a fejét ismertem, olyan fura volt, míg végül rájöttem, én ezt a fejet nem kinyúlt pólóval és hosszúszáró boxergatyával, hanem öltönnyel és nyakkendővel ismerem ... szóval a nagy Kúglitrugyi Rektora se úgy nézett ki akkor, mint aki megismert volna, grüszgott, grüszgott, nyüszögtük a folyosón mint két páciens, a röhögést is csak az öltözőig tudtam magamban tartani... de ott aztán elkapott rendesen! :-)))



2024. február 20., kedd

Csigolyabeszéd

A március majdnem nyakig a másik országban lesz, a februárból pedig már alig maradt.

Nekem viszont csigolyameszesedésem van s ez most azt jelenti, hogy minden hülyeségre, amitől éppen felhúzom magam, beáll a nyakam, de uhuhú.

Úgyhogy vettem a lapot, mint Csipike, eddig és netovább, és eldöntöttem, hogy az ilyenkor szokásos mindjárttavaszújévújesélyhogylakhatóházunkéskertünklegyen helyett minden itthoni napomat (amúgy sincs belőle valami sok) szépen átalakítom. Minden esőmentes napra betervezek ebéd utánra egy kertecskézést, amit úgy abszolválok, ahogy nekem éppen kedvem tartja és a 10 négyzetmilliméternyi megmunkált darabkának is örülni fogok, nemhogy a két zsebkendőnyinek. Kell a nyavalyának a sok idegelés, ilyesmik miatt, a ráksúly beléje, az. Ha már annyit ülök StF-ban, a fizioterápiák, masszázsok na meg a tulajdonképpeni tanítás és kutatás miatt, akkor inkább ott fogok seggelni a tanulmányokon, korrektúrákon, délben általában úgyis kipurcanok amikor is kilibbenek, el a dóm mellett, egyenesen a parkba, múltkor is lődörögtem egy egészségügyi órát, mert egyszerűen félbe kellett hajtani a napot.

Szóval az irományozás késő délután vagy este a zsoli után folytatódik itthon. Ha egyáltalán. És napközben forgolódom, jobbra-balra és csavarosan, mint egy DNS. Új életforma, örülni neki, az árgyílusát.

2023. november 19., vasárnap

Más asztala

Gondoltam, teljesen csődbement minden pedagógiai nekifutásom a napokban s főleg a mai nap: van nekem két kisebb égedelem kölykem egy, ún. "lányos" szobában. Ahol lapáttal és boszorkányseprűvel érdemes közlekedni a ruhásszekrényig, azaz nem is egészen odáig, hanem kb. egy méterre tőle kinyúlok, kihúzom a fiókot és behajigálom a száraz holmit. Így legalább nem a földön köt ki az, amit előtte már kimostam etc.etc.

Hát, az íróasztalok rendezése sehogy nem akaródzott, hogy beinduljon, se rávezetéssel, se zsarolással, sehogy. Gondoltam, ravaszul, mi van, ha unják a terepet?? úgyhogy írtam egy üzit, persze, vacappal, mi a szarral, hogy felfigyeljenek, ilyenformán:

"Kössünk egyezményt: Ti segítetek az én íróasztalom tetejét visszarendezni (ma sajnos feltúrtam, mert kerestem valamit s után rögtön indulni kellett). Én segítek a tieteket elrendezni. 10 perc + 10 perc, maximum! Give me 5!!!"

Visszajött az üzi blicc gyorsasággal: "Mindjárt, várjál..."

Úgyhogy érdekes a más stratégiáját ráereszteni a saját asztalomra - középső égedelem csőrikém ugyanis MÉRETEK szerint rendezte el a papírjaimat stb. De teljesen következetesen, gyorsan és hatékonyan, és még ki is takarította a terepet a drága teremtés büdös kölyke, lusta disznó. Lényeg, hogy ezzel a módszerrel, még ha vitatható is lenne a 100%-os hatékonysága, egy biztos, kevésbé érzem magam idióta lúzernek.

2023. június 14., szerda

Tisztelt szerkesztő, mars vissza írni!

Addig nyekergetem itt a szerkesztősdit, hogy teljesen háttérbe szorul a többi meló. De akkor ma érkezik kijózanítandó egy hideg zuhany két részletben (ó, azok a kövér betűk, azokat énnekem jól ismerni, desőt, hát nem éppen azon az oldalon ügyködök mostanság?... nesze neked, puff vissza az ügyfélszolgálati ablak másik oldalára!):

Tisztelt Szerző!

Még egyszer köszönjük, hogy tanulmánnyal szerepelni kíván XY születésnapjára készülő kötetben. Kérjük, ne feledje, hogy a korábban csatolt formai követelményeknek megfelelő kézirat leadási határideje 2023. június 30.

Üdvözlettel: a Szerkesztőség

 ...és a második, ezt is most kaptam:

Kedves Csőrike!

Csak emlékeztetni szeretnélek rá, hogy várunk a novemberi, vallás feminizálódása workshopra! előadásod rövid kivonatát elküldheted nekem is mailben.

Üdv, K.

 


 

2023. február 26., vasárnap

Az a fránya lant

Nem tészem én le még azt a lantot!...

-mondta anno a templomba járó néni, aki akkor még kb. annyi éves lehetett, mint én, nevezzük el most Piroska néninek.

Piroska néni éveken át szorgalmasan idegesítette a plébit azzal, hogy nyíltan udvarolt neki, sütötte a finomabbnál finomabb süteményeket s egyáltalán, igen buzgón sürgött-forgott a templomban, a plébi körül legyeskedve. Aztán egyszer rámordult a farkas, onnantól kezdve már sunnyadtan ült a padban, aztán egyszer csak meghalt, ejszen végleg letette a lantot.

Most már abba kezdek beleakadni, hogy az én hangszerem kirúgta magát. Még akkor is így van ez, ha nem előkelő műhelyben épült, nem sznob pénzes iskolákba járt a mester stb-stb. Egyszóval kezdek kilyukadni oda, hogy roppantul idegesít a dilettáns, szar munka, sőt, minnyá Piroska néni módjára indulok a kosárral körbe. Persze nem a plébi körül legyeskedve, de a szemtelenségemet alig tudom visszatartani, hogy a kontár munkába ne akkor és azonnal avatkozzak bele.

Ezzel úgy látom, kezd Kaktusz is szembesülni. Kezdjük azzal, hogy múltkorjában az új káplán kezéből majdnem kivette a szentséget, olyan balf... módon forgolódott az a misén. Utolsó pillanatban Kaktusz mégse pattant fel az orgonapadról, de tényleg közel volt hozzá.

Aztán ez a "vizsgabál". Ekkora ökörséget ritkán lát a világ. Elment legnagyobb csőrikénk táncos vizsgájára, valahogy még kibírta anélkül, hogy félre ne húzza a tánctanárt, aki szambára is csacsacsát járatott a gyerekekkel, mindet ugrálva (JÁÁÁÁJ), de otthon, miután lejárt a dolog, felvette a tánccipőjét és megforgatta a saját leányát a nappaliban, legalább kapjon ízelítőt, ha már az oktatás ilyen gagyira sikeredett.

Én meg.... két egymás utáni napon hol az iskolások (középső csőrikéék), hol az óvodások (legküsebb) zenés műsorán akadtam ki, borzasztó, én még mindig bele vagyok betegedve, hogy amit az ovisok ösztönösen még éreznek (az óvónéni persze nem, a tanító nénikről még annyira se beszéljünk), az iskolás korra megszűnik létezni. Se ritmus, se dallam. De: milyen szép volt!.... Brrr és brr!!!

Nehezen tudtam visszatartani magam, még jó, hogy a tévé nem az én véleményemre volt kíváncsi!

Vagy elsírom magam, vagy verekedni fogok azzal a lanttal, egyhamar nem is hagyom abba.

2022. szeptember 20., kedd

Hasztalan, esélytelen etc....

Lett hét (!) zsák elvinni való ruha. És még mindig nem látszik, hogy felszabadult volna az a rengeteg hely, hogy tudnánk már közlekedni... Ebben a házban a büdös életben nem lesz rend.

2022. szeptember 19., hétfő

Csőtörés

Nem, ez most nem túlzás, hogy annyi dolgom van, mint egy csőtörés.

8.45-kor már szépen kisminkelve álltam a tükörben, de akkor leesett a nyakláncomról az oblátajelvényem, egyenesen a tusolókád alá. Ó, hát ügyes vagyok, én ne lennék?... Naszóval. Igaz, hogy a fürdőben nincs hosszú nyelű fakanál, de van valami ablakpucoló bot, na azzal benyúlok... s ahogy a botot elvettem a helyéről, valószínűleg megadtam a kegyelemdöfést a falból kiálló csőnek, spíííírrccc.... mire megtaláltam az elzárócsapot, ujjnyi víz állt a fürdőben, ahol ugyebár nincs padlószifon meg ilyenek. Szerencsére VAN küszöb, nyugtáztam maradék agyammal.

Így örüljön az ember, hogy a hangfájlok fel vannak töltve, és a polgármesternek már előre ki van nyomtatva a cucc! (ezeket csináltam fél éjjel, valószínű azért esett ki a kezemből a jelvényem, mert üdék és frissek a reflexeim). De jó, hogy végre elérek, most az egyszer!! háhá. 9-re van időpontom a városházára. 8.51 és itt állok a vízben.

A dolognak egy pozitívuma, kétségkívül, hogy ha tíz perccel azután történik a legnagyobb csőrikémmel ugyanez, egy óra alatt már az alsó szintre is lezongorázott volna a víz, mint a köleskása meséjében. Úgyhogy inkább mázlinak veszem, hogy átestünk rajta s ennyivel megúsztuk. A polgármester meg nem orrolt rám egyáltalán, hiszen még bent volt az előző és vártam öt percet. Szóval érdemes volt előbb feltakarítani és csak utána indulni.... Huhh!

2022. július 20., szerda

Perpéta, semper mobila

Kb. akkor írom a fejemben a bejegyzést, mikor lejár a reggeli zsoli, aztán ahelyett, hogy lepötyögném a motoszkát, bekap a pörgőgép. Alig lesz kész az ebéd, amit nagyjából pólóban és bugyiban főzök - miután ledobtam a városi nadrágomat -, hogy tudjak mozogni, dehogy emelet... (Ja igen, most se hoztam le idejében a főző rövidnadrágomat, konstat. Valamint, hogy a bejegyzésnek is fuccs.)

Kb. akkor írom a bejegyzést, mikor a városban kétfelé kell szaladni, úgy fél percig születik ott bent valami, amíg nyisszanok elfelé a naracssárga sisakomban. Le kellene írni ugye rendesből is, de mire megérkezem, már nem lehet, mégannyira se, azaz még fejben se marad rá több idő. Pedig ott van. Vagyis volt, a biciklin legalábbis.

Kábé este már jól is jönne az a bejegyzés a lelkemnek, amit egész nap nem sikerült leírnom, sőt. Mostanra az elejéből egy jó adagot elfelejtettem, na ja. De a végén ez és ez úgyse lett volna meg reggeliben, nem? Beérett, há?...

Ja persze. Valahogy becihelődök az ágyba, éjfél múlt éppen. Holnap ötkor már megint kelés, különben fuccs a projekttervezetnek és a fordításnak is. Hiszen holnap is van nap. Elvileg.

2022. június 9., csütörtök

Kukucska a komposztból

A projektek kicsit módosultak, én pedig igyekszem tartani azt a szintet, amit inkább lefelé kellene tolni. Nem a koleszterinre és effélékre, hanem inkább az idegkimerülés alsó szintjére gondoltam.

Igazából júniustól gondoltam lepakolni egy adagot az építődarum talpából, de áldom az eszemet, hogy mégiscsak:

  • május közepe óta nem tartok egyelőre több énekórát itthon
  • nem viszek kórust Kolozsvárra, kihagyom a próbákkal járó szükségtelen stresszeket a nagy büdös "vajon"-ért
  • egyelőre nem megyek sehová kimenősbe, mert a Módzsóban is csak végigbőgtem a Hobó-koncertet, és még sörösüveg se volt a kezemben, másik Mo, félek tőled, pedagógusok alatt fa elvágva, háború s diktatúra és mármegint, tádámm
  • nem játszok egyelőre misét (ez a kettő helyettesítés is csak elvette az időmet és erőmet egyébtől, ráadásul a koncentráció-kiesésem miatt bődületes lebőgés volt mind2, brrr)
  • elvállaltam a belgrádi koncertet egy színvonalas fesztiválon, ez a koncertsiker adott némi erőt
  • egy részét megmunkáltam a kurva 12 szekérnyi termőföldnek, egyedül, gép nélkül - hát, ma elnéztem csendben a gimis kajakozó diákomat, néé, nekem is ugyanolyan dudorok vannak a karom hosszán (kérdés, vajon ő mit gondolhatott, mikor az enyémeket meglátta?... hhhö)
  • persze van, hogy nyafogok, de naponta 2x felnyomom a bicajt az emelkedőn a napi földtúrásom mellé. Na valószínű ettől van, hogy fizikailag fittnek érzem magam a lelki és mentális fáradtság mellé

Kell ide egy Rézi és egy Afréd, mint az apácáknál anno. Egyszerűen nem tudom élni az életemet úgy, ahogyan szeretném, a maradék erőm belefolyik ebbe a komposztba. Szétszórt vagyok nagyon, és egy fasza família és a q háztartás is csak rátesz egy lapáttal a napi diszkomfortomra. Ráadásul nem tudok leköszönni sehová, mert anyósomék éppen kezdenek még hülyébben viselkedni, mint eddig, én pedig nem akarom rájuk sózni hosszabb időre a gyerekeimet.

Csak járjon már le ez a tanév. Majd csak kialszom magam egyszer és utána kidobom a háznak legalább a felét. Hogy felszusszanjak végre.

2022. május 2., hétfő

Kerti és más höö

Ha nem is évszakváltáskor jön a következő bejegyzés, de a tavaszi robbanásra bizony illene vigyáznom, mert ha így haladok, ez tényleg elkerülhetetlen lesz.

Spenótszárak, ugyebár-

  1. előző bejegyzés aszongya, odébb pakoltam őket.
  2. közben jött a fuvaros, csináltam spenótszárakból földszőnyeg alá csúszásgátlót, vagy hogyismondjam
  3. megérkezett nyolc szekérnyi termőföld
  4. az otthagyott rendetlen földkupackámban, amit kb. egy hónapja ástam fel, a fagyos idő utánra, kezdenek hajtani a spenótmagok

Höö. Menjünk tovább:

  1. az asztalost előkerítettem, kész az új doboz a mosogatókagyló alá, amit szétrohasztott az idő, főleg a legutóbbi csőtörés-féle
  2. szerdán felváltva kalapálnak és fúrnak a kőművessel, izgi lesz
  3. szombaton érkeznek a vendégek a Tosca elsőáldozására, én már most fosok az egésztől
  4. ja, és közben tanítani is kell a héten, ráadásul tegnap rámtelefonáltak a kötetszerkesztés végett (amit addig napoltam az egyebek miatt, hogy most lám, fejemre esett a malomkerék: hőőő!...)
  5. el kell ma küldeni a pontos koncertprogramot és a létszámot az augusztusi kórusfórumra

Jujuj!.... inkább nem folytatom.

2022. április 19., kedd

Jeges szelek

Lusta kertész örömére nem fagyott be a tavalyi vetemény feneke, mert a spenótszárak takarták.

Csucsu hogy tökpalántákat rakjak ki a kertecskémbe. Meg ilyenek, ugye...

Nemtom, de minél öregebb vagyok, annál jobban érzem, hogy most egy következő periódusra hajtok, vagy hajtanék, vagy mittudomén. Tessék engemet békén hagyni stb.

Ha ősztől a fennebbvalók is engedik, lehet, hogy berekesztem a tanítást a NLM-ban, beleértve a magándiákjaimat is. Igencsak vissza kéne térni a kutatáshoz. Ha a StF-ban a meló nem bizonyul kamunak, akkor nyert ügyem van, hiszen úgyis kutatni kell az egyetemi tanítás mellé.

De addig is ezen a héten elvileg féligmeddig-vakáció van, holnap át akarok mászni a másik országba, a püspökségi archívumba ergo kicsit leszarni az itteni világot.

Kezdett elegem lenni abból, hogy nincs abszolút szabad napom, tényleg, szombat és vasárnap kivételével minden nap tanítok, vagy iskolában, vagy énekeseket itthon, a hétvége pedig a hegy alatt abrakolásról szól: az adminisztrációt leginkább a hetek óta felgyülemlett vasalnivalóhoz tudnám hasonlítani. Egyik sem akar apadni, csak a tetejét próbálom viszonylag mozgásban tartani, hogy ne porosodjék, az aljából pedig feszt ki kell rángicálni valamit, ami biztosan ott lapul valahol, de nem látszik. A q e-naplóba még a márciusi órák sincsenek beírogatva, csak ne jöjjön közben egy kontroll. A házunkra továbbra sincs egy fikarcnyi időm se, csak a kaja és a tiszta ruha férne valahogy bele, de még az elpakolásuk sincs kivitelezve becsülettel, jáááj.

A húsvétot túléltem, jelentem, családi ebédekből és effélékből szerencsésen kihúztam magam. Piszok hideg van még mindig, nem akar tavaszodni, csak ilyen bekeményedve, én meg kicsi nyuszi vagyok, bújnék valahová, meleg vackokba, de inkább ki a simogató meleg napfényre, aminek jelenleg inkább bottal ütöm azt a nyomát.

2022. január 17., hétfő

Kisváros!... Héé, te Falu!.. Na úgy.

Szkizofrén hetemet elkezdtem-forma, reggel 5 óta talpon vagyok, de már lefelé bóklász az orrom, csak a gravitáció, semmi egyéb. Néha harsányan felröhögtem volna ebben a fél napban, de valahogy nem maradt rá idő vagy erő, úgyhogy durr bele, következő lépés!...

Hétfő hajnali kuka, tejesüveg - zsolizni is kéne, ovi-suli, két kisebbet fel kellene költeni, elrendezni őket, vagy inkább később rendezni el őket?... vagy zsolizni?... aztán úgy lett, hogy hajnalosan felvertem mindenkit (első nap, hosszú idő után!... hű, én is meglepődtem. Persze, holnap nem fog ilyen könnyen menni), megcsodáltuk legkisebb Csőrikémmel a hajnali zúzmarát és az óriási, alacsonyan fekvő naaagy Holdat, merné valaki kicsi betűkkel írni a mai reggel után?! tényleg csodaszép volt. Közben középső, szerencsére önellátó gyerekem hajnalos kelés után remekül elkészült, bepakolt, ilyesmik. Ovi után zsoli, érdekes is volt, hogy mindannyiunk közül én vagyok egyedül felébredve. De akkor már visszajöttem volt a biciklis zúzmarából, nem volt nehéz ébren muzsikálnom a virtuális konventben.

Azóta már 2x is voltam a gimiben, intézkedni, egyelőre nemtom, mennyi haszonnal, aztán másik életembe vissza, ahol elrontottam a Greenwich Main Time-ot, de egyórás késéssel mégis sikerült az ausztráloknak órát tartani... hiába hogy GMT+1, a hülye is tudja, de hirtelenjében a maradék eszemet is elvesztettem, elvégre délelőtt szólt a telefon, óra közben: Ööö, Csőrike. Jó napot, harmadik oltás, bontjuk a vakcinát! Mikor jöjjek? Hát, minél hamarább!... Na így lett, hogy lefelé húz a gravitáció, már a csuklóm is fáj, de holnapra csak kiheverem a nagyját. Már, hogyha hagynak. Egy jó dolog történt, a gimiben rácsatlakoztatta az informatikus a mobilomat a wifire s akkor láttam meg, hogy bizonyítottan nem jelent meg az egyik LO-publikáció, amitől tartottam, hogy nem fogom tudni idézni, dehát a szerző írt, Csőrike, niksz piksz. Azaz: Salzburgnak ma lezárom azt a fránya tanulmányt! Feltéve, ha sikerül még egy-két óra múlva pötyögnöm... Majd feltámasztom a karomat vasgerendákkal, mint a sárkány öreg anyja a szeme pilláját, aszt.

Apropó gravitáció. A harcban nem vagyok egyedül, de jó hír, hogy az a részeg, aki reggel az első utcasarkon a biciklije mellett aludt, délre már fel lett ébresztve, sőt, ültetve, két koma és egy inkább szomszédasszony, mint feleség jóvoltából szerintem ma elhagyta a megfagyásra alkalmas terepet. Drukk, mindannyiunknak! no.

2022. január 13., csütörtök

Te szegény blog...

 ... hogy téged hogy elhanyagol a gazdád, ez valami nagyon nyamvadt érzés lehet, ugye?...


Az úgy volt, hogy nyakonütött a helyettesítő munka, az összes elő- és felkészítő bugyrával, mialatt két másik munkát próbálok belefejezni, kis sikerrel. Hajnalos kelések, FB alteregó kiépítve a valódi nevemmel (ez nem vicc), dupla jelszavas rendszer, ami nem kéne, hogy kicsinálja a még nem egészen 9 éves laptopomat... itt a háttér, vadiúj.



Kaptam egy lájkot rá. Az iskolaigazgatótól, napersze. Közben ordítozás az onlány szüneteiben, házimunkára és általában véve RÁM továbbra is sz...k mindenki magasról. Hogy ebből mi fog kisülni, nem tudom, de mielőtt kisülnének az én biztosítékaim, elküldtem Kaktuszt sörért. Aki különben a mostani házas hétvégén elmondta a körben, hogy Csőrikében az vonzó - többek közt - hogy intelligens és disztributív... Már itt is a söröm. És a sonkás-túrós burek (még jó, hogy nem hízom).

Jelenleg épp olyan disztributívnak érzem magam, mint egy estére összeragasztott, előzetesen falhoz vágott tányér. Egy intelligens tányér, na.

2022. január 1., szombat

Újévi duma, szilveszteri kabaré helyett

Nem fogok összegzést meg ilyen izéket tartani - szintézisekben soha nem voltam elég jó, vagy nem jött még el az ideje ergo még nem vagyok elég öreg hozzá, vagy startból deficit nálam ez a fejezet s hogy nem is lesz egyhamar.

Ezért inkább csak előre nézek, jelenből kiindulva, impulzus jobbra és balra, hol kifejtve kicsit, hol semmit, mittudomén. Olyan jó, hogy a blogomon szabad nekem összefüggéstelennek, kaotikusnak, lustának vagy buzgómócsingnak és egy csomó más beazonosíthatatlannak is lennem, hogy egyenként, hol mind egyszerre, s hogy ez milyen jólesik, azt nem tudom elmondani!...

Tényállás: buggyantott baratinám az éjjel kimulatta magát s emiatt nem tudott ma reggel jönni kávézni. Pedig én meg is terítettem, abrosszal. Persze, jólesett volna vele dumálni, élőben nyomni valakivel (Kaktusz a másik házban alszik, legalább délig, átlagosan, dehogy januárelsejéncsak! csőrikéket elexpediáltam anyósomékhoz, most nagyon elegem lett minden gyerekemből, pár napig jó lesz nélkülük lenni), szóval neki is 600 km vezetés után három gyereket lepattintani, egyedül neveli őket egy másik országban, na. Teljesen logikus hogy kirúgott a hámból, mi tagadás, én se tennék másképp az adott  helyzetben. Bár én nem akafrtam mulatni tegnap igazán, az emberek másik része igen, úgyhogy búék, búék!

Hát, marad a napsütéses reggelem és a virtuális valóság, a párizsi kávézó hangulatának a rádijója.

A Mama dominós abrosza mellől kidudorodnak a terveim is, már meguntam visszanyomogatni őket, kifelé-kifelé. Na, most van itt az ideje, lehet nyugodtan röhögni!... (anno a szilveszteri kabaré a színházban, most utolért egyfajta nosztalgia, pedig fene akarja vissza a megnyomorított nyolcvanas éveket, főleg oda lecseppentve, ahol felnőttem! de a röhögés mintha feledtetni tudta volna egy időre az egész szart, amiben voltunk)

1. Nagyon utálom a koszt és a rendetlenséget itt a házban, és ezért vaskézzel, exkavátor módjára el fogok időnként indulni, a napi kötelező házimunkán kívül, amit így is, úgyis muszáj megcsinálni. Majd sikoltva menekül előlem mindenki, háhá...

2. Vettem egy szerb első füzetemet. Ma elkezdem írogatni a sorokat, minden nap egy adagot. Adatok majd magamnak szépírásból jegyet, legnagyobb Csőrike lesz az ucsiteljica. Akarok peticát, sokat!

3. Ha egy kicsit felszárad a sár, felszámolom a zöldségeskertem egyharmadát. Marad a hagyma, a spenóterdőm tavasszal magától kinő, meg persze a fűszernövényeim, azokat nem hagyom. Adieu, vita rustica! Miközben jobbra és balra anyázok ásás közben, merthogy én, kérem szépen, értelmiségi vagyok! :-D

Na, lehet még eszembe jut valami, most ezeket rágogatom magamban. Lesz majd nemulass, hejj! (Legalábbis ma reggel még így néz ki)


2021. december 9., csütörtök

Addig jár a korsó

Csoda, hogy eddig bírtam a strapát, természetesen megérkezett ma reggel az orromba a takonykór, aztán terjedt tovább, fejembe, mindenhová, kicsit szédülök meg rohadtul vagyok, mi tagadás. Meglett a sok melónak és kevés alvásnak az eredménye, arról nem is beszélve, hogy itt mindenki volt már náthás, és én, ha egyáltalán elkapok valamit, rendszerint utoljára van, nesze, nesze még egy rittyentőset neki!...

Ettől tartottam, hogy mi lesz, ha közbejön valami, hogy ne tudjak haladni a munkával: voálá.

Mérleg: hat levéltár-doboznyi kottából három teljesen le van zárva. Azaz: letisztázva, elrendezve, indexelve, lefotózva. Sőt, még egy hetedik is lett, amit én szerketáltam egy másik templomból, és már elő van készítve ez is, mint egy menyasszony.

Kéziratos kották még egyben vannak, de ennek is csak egy részét teszik ki, szerencsére. A többi ilyen-olyan cecilianista nyomtatvány. Én mindig is megbíztam a német minőségben, s ha nem Solingen, akkor Pustet kiadó, bánom is én, legalább nem esik szét, könnyebb rendezni, mint kántor uram kézzel írt foxtrott káposztaleveleit kottácskáit.

Meg kell gyógyulnom, basszus. Merthogy a három másik még hátravan, vasárnap megint szólót kell énekelni, és ha jövő héten nem kerül be ez a never ending story az archívumba, azaz az ő helyére, akkor nekem meszeltek.