Azt hiszem beértem abba a terméketlen stádiumba, mikor már abba kell hagyni a diszit, de amilyen gyorsan csak lehet! (Segítség!... ez biztos másnál is ilyen szar???)
Tegnap gyomroztam magam, hogy összeszedjem az agyamba megint amit hónapokkal ezelőtt letettem. Na, sikerült is írnom 3 (három!) sort. Ma aztán vettem a fáradságot és kiegészítettem a Rőtmalactól visszakapott táblázatot másfél oldalnyi magyarázó szöveggel, ha fejreállok se vagyok hajlandó írni többet, csömör a hatványon, és miután beleszalajtom a pífke korrektor cicát, becsszó hogy lefűzöm a többé mellé, olyan amilyen, kibassza. Nyavalyás utoljára maradt alfejezet... Már se agyam, se akaraterőm, nem is érdekel.
Mától van gombnyomásos fűtés, egyelőre nem piszkálunk a gombhoz és élvezzük a hatalmas kupival együtt, ami maradt a mindennnemű szerelés után... az improvizált kéményével együtt kirobbantani való fásnémber helyére a fűtőtest majd csak szerdán jön, de addig is.... jee-jee, polgárosodunk vajmi.
Holnap meg elviszem magam a gyönyörű szövegemmel StF-ba, kíváncsi vagyok lesz-e milyen visszajött korrektúrát megbeszélni, ha már két álló napig fogjuk tekerni a tudomány taknyát Rőtmalaccal.
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
2015. november 30., hétfő
2015. november 29., vasárnap
2,30 kg, maradhat?
Muszáj összehasonlítani egy-két LO-t, hanem képtelenség beszúrni a hiányzó alfejezetet a processziókról.
Soha nem bírtam az ereklyéket, tudom hogy már rég nem rohad semmi, de a gyomrom ki nem állhatja. Olvasom én is nagy ártatlanul, hogy Zurzachban a prépostnak mennyi dolga van, mert közben a dékán a plébániatemplomban misézik és ezzel mindig le van terhelve, ahányszor csak főünnep van. De azért a dékán még beesik az utolsó olvasmányra vagy miacsudára, ezt is meg kell neki közben csinálni meg azt is, ja és az ő dolga az is, hogy vigye mindig Szent Veréna fejét.
De ez még nem elég, a következő oldalon a diakónus millió dolga van részletezve, lényeg a duma végén hogyaszongya, neki kell a karját vinni. Kíváncsi vagyok, milyen az mikor Zurzachban a 14. században ég a világ, mint Virágéknál. Na vajon ki lesz az, akinek csak a füle jutott, zimmezum?
Brrr, mindjárt kijön a kávé, péksüteményestül.
Soha nem bírtam az ereklyéket, tudom hogy már rég nem rohad semmi, de a gyomrom ki nem állhatja. Olvasom én is nagy ártatlanul, hogy Zurzachban a prépostnak mennyi dolga van, mert közben a dékán a plébániatemplomban misézik és ezzel mindig le van terhelve, ahányszor csak főünnep van. De azért a dékán még beesik az utolsó olvasmányra vagy miacsudára, ezt is meg kell neki közben csinálni meg azt is, ja és az ő dolga az is, hogy vigye mindig Szent Veréna fejét.
De ez még nem elég, a következő oldalon a diakónus millió dolga van részletezve, lényeg a duma végén hogyaszongya, neki kell a karját vinni. Kíváncsi vagyok, milyen az mikor Zurzachban a 14. században ég a világ, mint Virágéknál. Na vajon ki lesz az, akinek csak a füle jutott, zimmezum?
Brrr, mindjárt kijön a kávé, péksüteményestül.
2015. november 28., szombat
Azt a jegyzetit
Ma kicsit összezörrentem a kollégával. Nem nagyon, de miután elment, csak tovább hergeltem magam. Kicsit igazságtalan itt a munkamegosztás, jegyeztem meg magamban. Amíg az ebédet készítettem, hallottam hogy folyik a pletyó a püspöki elosztásról, papokról, egyházmegyéről, de se kép, se hang liturgikáról vagy népénekről, és ezt háromnegyed órán keresztül. Én pedig szeretek jegyzeteket írni, és ma reggel már fél nyolckor már azt éreztem, hogy juhhú, készen van a mai is és milyen jó lett. (Persze, ilyenkor öntelt vagyok, máskor meg fulladozom a kishitűségben, csodálkoztam is hogy most valahogy jól elvoltam magammal.) Nekem sikerült leadnom az enyémet 40 perc alatt jelentős mellékduma nélkül, érdekes.
Szóval miután lejárt az ebéd, jött a zörr, hogy miért azt írtam a múltkori tesztben kérdésnek, mikor nem is úgy van a jó válasz, mert így meg úgy van. Mindeközben én tudtam hogy mi a jó válasz, akkor is és most is, tudom mert tanultam és tudom hogy Rőtmalac ezekkel soha de soha nem szokott blöffölni. Mert hogy értem-é: ezek a szemtelen német liberálisok "lefizetik" Rómát, mikor kerek perec, le van írva hogy a liturgiában ezt meg azt nem szabad.
A sok hiábavaló fosolás eredményeképpen majdnem nélkül elkéstem a mise előtti próbáról, pedig már reggel megmondtam, hogy mára az időbeosztásommal mi a helyzet... ezt nagyon tudom utálni, bizony. Ezért nem érdemes ilyen korán kelni, azannyát, állapítottam meg hatvanassal, ami már nem sokat dobott a dolgon.
Na persze, most megtaláltam az illető dekrétumot neten, és kinek is van igaza?... hát bizony elküldtem, ti. kolléga. Ennyit még le lehet nyelni, ha meg nem, akkor se vagyok hülye, ráadásul az összes diák előtt.
Szóval miután lejárt az ebéd, jött a zörr, hogy miért azt írtam a múltkori tesztben kérdésnek, mikor nem is úgy van a jó válasz, mert így meg úgy van. Mindeközben én tudtam hogy mi a jó válasz, akkor is és most is, tudom mert tanultam és tudom hogy Rőtmalac ezekkel soha de soha nem szokott blöffölni. Mert hogy értem-é: ezek a szemtelen német liberálisok "lefizetik" Rómát, mikor kerek perec, le van írva hogy a liturgiában ezt meg azt nem szabad.
A sok hiábavaló fosolás eredményeképpen majdnem nélkül elkéstem a mise előtti próbáról, pedig már reggel megmondtam, hogy mára az időbeosztásommal mi a helyzet... ezt nagyon tudom utálni, bizony. Ezért nem érdemes ilyen korán kelni, azannyát, állapítottam meg hatvanassal, ami már nem sokat dobott a dolgon.
Na persze, most megtaláltam az illető dekrétumot neten, és kinek is van igaza?... hát bizony elküldtem, ti. kolléga. Ennyit még le lehet nyelni, ha meg nem, akkor se vagyok hülye, ráadásul az összes diák előtt.
2015. november 24., kedd
A Nyugi. Vagy a Takony?
Nem tudom miért érzem hogy tisztul a káosz, sőt, terjed a nyugi. Elvégre, válogatás a givecsből:
- egyre nagyobb a hasam és már billeg az egyensúlyérzetem is tőle
- visszereim mint sült virslik
- semmi pénzem nincs
- a laenchen proffal elmaradt a találka, a testvérvárosi szálakat pedig egyengetni kellett volna máma és még holnap is
- nyakondöntött a hűlés
- csomó ügyintézés a nyakamon, ügyvédi papírok, finánzok, ehh
- csütörtökön este próba, arra illene készülnöm némi közjátékkal sötöbö
- szombatra új kántorképzős jegyzet
- jövő héten Rőtmalaccal megy az intenzív utolsó fázis-előkészítés, már ezen a héten be kellett volna fejeznem azokat a piszkákat a diszin amikbe még bele se fogtam
- kedden vissza kell jönnöm már megint, úgy hogy előtte készülök
2015. november 23., hétfő
Az utolsó hét margójára - évzáró gondolat
Az én országom nem ebből a világból való. (...) Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra - mondta Krisztus. (János ev. 18.)Mindaz, aki szándékosan hátat fordít a segítséget kérőnek, bevarrja a szeretet királyának a száját. Tűvel és cérnával.
2015. november 16., hétfő
Friss adatok
Már amennyire hagyja: 18 és fél hét, 12 és 15 centi közt valahol, nagyon nyüzsög és bokszol a drága. Míg el nem felejtem esment...
2015. november 15., vasárnap
Szabadság, testvériség, egyenlőség
A rádióantenna már kb. 2 hete a táskámban van, csavarral együtt. Még mindig reménykedek abban, hogy lesz ki és mikor. Szóval péntek reggel elindultamforma StF-ből NLM felé visszafele és igencsak elcsodálkoztam azon a kb. 20-30 km-nyi többleten, biztosan az időjárás teszi hogy tiszta jelem volt még azon túl is amire számítottam. És igazából semmi különös, szépen hazaértem közbenső alvás nélkül, kipakoltam és azonnal lebubukáltam mert tudtam hogy másnap kántorképző és én még nem készültem.
És szombat reggel felkelék, és dolgozék ezerrel, és jól sikerült kántorképző után Kaktusszal megbeszél a jól sikerült nap. És kinyitám számítógép és bumm.
Amíg én bubukál, addig sok Káin sok Ábelt gyilkol a világban, borzasztó, és nem lehet megállítani. És az a legrémisztőbb, hogy a dolog már pénteken kezdetét veszi, de én a rádiós hírekre csak "jaj borzasztó" de továbbmegyek-kel reagálok, egészen addig nem bénít le semmi, amíg el nem ér a francia fővárosba a gyilkolóhullám.
Tudom én az agyammal, hogy van valahol értelme a munkámnak és a létezésemnek, de most mintha fejre állt volna az egész. Jelenleg én is csak egy jelentéktelen féreg vagyok és még a fáradságot se éri meg, megcáfolni.
Mi ez az elfajzott "európaiság"? hogy is állok én ezzel a testvériséggel??? addig nem érdekel míg be nem tör egy rakéta az udvaromba? Szégyen és gyalázat, és most mélységesen szégyellem is magam. Kármentőnek egyhetes plusz imapenzumot írok ki, most mindjárt.
És szombat reggel felkelék, és dolgozék ezerrel, és jól sikerült kántorképző után Kaktusszal megbeszél a jól sikerült nap. És kinyitám számítógép és bumm.
Amíg én bubukál, addig sok Káin sok Ábelt gyilkol a világban, borzasztó, és nem lehet megállítani. És az a legrémisztőbb, hogy a dolog már pénteken kezdetét veszi, de én a rádiós hírekre csak "jaj borzasztó" de továbbmegyek-kel reagálok, egészen addig nem bénít le semmi, amíg el nem ér a francia fővárosba a gyilkolóhullám.
Tudom én az agyammal, hogy van valahol értelme a munkámnak és a létezésemnek, de most mintha fejre állt volna az egész. Jelenleg én is csak egy jelentéktelen féreg vagyok és még a fáradságot se éri meg, megcáfolni.
Mi ez az elfajzott "európaiság"? hogy is állok én ezzel a testvériséggel??? addig nem érdekel míg be nem tör egy rakéta az udvaromba? Szégyen és gyalázat, és most mélységesen szégyellem is magam. Kármentőnek egyhetes plusz imapenzumot írok ki, most mindjárt.
Címkék:
bumm,
huss,
lélekbúvár,
másik boly,
StF,
történelem
2015. november 8., vasárnap
Párbeszéd a frissen lomtalanított kanapén
Na, mi az a kuncsorgás a szájad széliben?
Ááá... semmi...
Naa..
Hát, csak arra gondoltam hogy... hát, lesz majd NLM 800 éves évfordulója, és milyen cd-t lehetne akkorra kiadni. (????)
Kell ez nekem. Mostanra sikerült kipakolni és elpakolni a káoszt, ami az érkezéssel együtt hívatlanul plattyant be a házba mint valami levakarhatatlan tartozék. A német "mit" igekötő hiányzik most innét magyarul ami annyit jelent, együtt vele, ráaadásul a német legtöbbször hozzáragasztja az igetőhöz, még szemléletesebben, na, valami ilyesmit éreztem én is. Kaktusz és a rendetlenség elválaszthatatlanul együtt érkeztek meg. Mitgekommen.
Rövid visszajelzés az elmúlt hét cd-felvételéről (ráaadásul nem én írtam, hanem ő!):
Tanulság: egész évben csak azzal az egy anyaggal kell foglalkozni, mert a 3 hónap az egy semmi;
Most hogy érzem magam: egy hónapig ne is halljak se gyakorlásról, se cd-ről.
No comment.
Ááá... semmi...
Naa..
Hát, csak arra gondoltam hogy... hát, lesz majd NLM 800 éves évfordulója, és milyen cd-t lehetne akkorra kiadni. (????)
Kell ez nekem. Mostanra sikerült kipakolni és elpakolni a káoszt, ami az érkezéssel együtt hívatlanul plattyant be a házba mint valami levakarhatatlan tartozék. A német "mit" igekötő hiányzik most innét magyarul ami annyit jelent, együtt vele, ráaadásul a német legtöbbször hozzáragasztja az igetőhöz, még szemléletesebben, na, valami ilyesmit éreztem én is. Kaktusz és a rendetlenség elválaszthatatlanul együtt érkeztek meg. Mitgekommen.
Rövid visszajelzés az elmúlt hét cd-felvételéről (ráaadásul nem én írtam, hanem ő!):
Tanulság: egész évben csak azzal az egy anyaggal kell foglalkozni, mert a 3 hónap az egy semmi;
Most hogy érzem magam: egy hónapig ne is halljak se gyakorlásról, se cd-ről.
No comment.
2015. november 4., szerda
Ha elvesz a gyermek
Sajnos már harmadszor futott végig a lidérc a hátamon. Kis krónika, melyik háromról van szó KCs esetében:
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...
1. NLM piacán, anno már nem tudom mikor, mikor csak a halacskákat nézegette a kirakatban; hogy megkerült, az egyenlő a vak szerencsével
2. mikor ötévesen úgy döntött hogy világgá indul egy csomag Plazma Mini keksszel, apja egyik irányba rohant biciklivel, Mr. Lazy a másikba, végül utóbbi nyakon csípte a zsidó temető felé;
3. a tegnapi nap.
Minden szülő rémálma: megérkezni az iskolába 10 perccel később és a hatéves nincs sehol. Utolérni nem lehet, senki nem látta. Tessék mutogatni, milyen jó hogy te vagy a gyerek anyja, micsoda felelősségteljes személy vagy, na, tessék csak, brrr. Szomszéd gyerek anyukája nem veszi fel a mobilt, ő az egyetlen gyerek akit tudok hogy gyalog jön egyedül haza. Reménykedek hogy majd angolul el tudom magyarázni a rendőrnek mi történt, mielőtt megnyúzna itt a pedagógus kar.
Elindulok én is, elvégre úgy gondolom hogy nagy esélyem van autóval átpásztázni a környéket. Ha nem vitte el valaki... Jaj. A hasamban féltékeny Mikrócsőrike elkezd nyomni mint a kő a farkas hasában, nee, velem is foglalkozzáá máá!...
Először a fő útvonalak. Hoppá. A zsidó temető kanyaránál egyenletesen billeg egy jól ismert unikornis az iskolatáskán. Nem hiszek a szememnek: ez a csiga alatta negyedóra alatt megtette ezt a távot. Gyalog, egyedül, noszogatás nélkül.
Elkerülöm, megállok, közben készítem magam a legrosszabbra. De nem sír senki, sőt jókedvűen üdvözöl: Szia Anyu, nézd, elindultam egyedül haza!
Ebéd alatt is végig jubilál(unk) míg megszületik a verdiktum: ezután is egyedül fog hazajönni! :-)
Hát... minden jó ha a vége jó, állapította meg bölcsen Bogyó. De hogy miért kell mindig ilyen hideg vízbe merülni mire megtanul valamit az ember...
Címkék:
áúúú,
huss,
Kaktusz,
kicsi Csőrike,
Mikrócsőrike,
Mr. Lazy,
sulibuli,
tongyó
2015. november 3., kedd
A történet ismétlődik
Mikrócsőrike jó darab lehet mán, kicsit elvesztettem a fonalat hogy akkor mennyi idős stb-stb.
Egy biztos: a derékbőségem 84 cm, csípőbőség ez mellé 82, tehát elkezdődött a döblöcösősdi. Oldalról nagyon viccesen fest a dolog, mert hátulról még mindig 70 cm-nek néz ki a derékbőségem.
Ami tény és való, telezabálva is 47,9 kg. Ezt soha nem fogom megérteni: üresen és gyerek nélkül is 47,6 kg az átlag. Elromlott az a mérleg, már harmadszor, höö??
Egy biztos: a derékbőségem 84 cm, csípőbőség ez mellé 82, tehát elkezdődött a döblöcösősdi. Oldalról nagyon viccesen fest a dolog, mert hátulról még mindig 70 cm-nek néz ki a derékbőségem.
Ami tény és való, telezabálva is 47,9 kg. Ezt soha nem fogom megérteni: üresen és gyerek nélkül is 47,6 kg az átlag. Elromlott az a mérleg, már harmadszor, höö??
Polgári összkomfort
Nemtom létezik-e ez a terminus egyáltalán, de ha nincs, szívesen kitalálom és megpróbálom valahogy definiálni:
AZ, amiben élni szeretnék, sőt, fogok is, mert ha valamit akar az ember... Egy bukszával tartható állapotról van szó, ami ha megvan, nem kell vele foglalkozni és igazából ezért is van: hogy ne legyen téma, lehessen ez idő alatt akadálytalanul értelmes dolgokat gyártani, hogyismondjam, terepet ad a nyugodt szellemi és/vagy művészi munkának.
A polgári összkomfort mostohatestvére a paraszti összkomfort amiben most vagyunk, még ha leredukáltuk is a kocaparaszt éltető, megtartó oldalát a nullára (vö. Republic: "A malacnak reggel ki fog enni adni..."), még mindig az van hogy meleg van ha fűtünk, tűz lesz ha aprítunk gyújtóst, várj fiam, mindjárt adok még egy szelet kenyeret de előbb megpiszkálom azt a tüzet, na már megint olyan koszos lett minden rajtam mint a disznó, stb.
Időnként érzem hogy ha nem lesz záros határidőn belül összkomfort-váltás, főbe lövöm magam, de mivel nem vagyok Széchényi, egyrészt nincs mivel, másrészt a kutyákat/szomszédokat a szomszédból még ez se zökkentené ki a posvány nyugalmukból (=frusztrált kutyák ugatnak 24h mint vízfolyás, szomszédok ezalatt csendben csücsülnek a napi pocsolyában) úgyhogy inkább kihagyom ezt a lépést. A héten érkezik az átépítési terv a statikustól/építésztől és akkor már tisztán látszik, hány köbméter lesz és hogyan tovább.
AZ, amiben élni szeretnék, sőt, fogok is, mert ha valamit akar az ember... Egy bukszával tartható állapotról van szó, ami ha megvan, nem kell vele foglalkozni és igazából ezért is van: hogy ne legyen téma, lehessen ez idő alatt akadálytalanul értelmes dolgokat gyártani, hogyismondjam, terepet ad a nyugodt szellemi és/vagy művészi munkának.
A polgári összkomfort mostohatestvére a paraszti összkomfort amiben most vagyunk, még ha leredukáltuk is a kocaparaszt éltető, megtartó oldalát a nullára (vö. Republic: "A malacnak reggel ki fog enni adni..."), még mindig az van hogy meleg van ha fűtünk, tűz lesz ha aprítunk gyújtóst, várj fiam, mindjárt adok még egy szelet kenyeret de előbb megpiszkálom azt a tüzet, na már megint olyan koszos lett minden rajtam mint a disznó, stb.
Időnként érzem hogy ha nem lesz záros határidőn belül összkomfort-váltás, főbe lövöm magam, de mivel nem vagyok Széchényi, egyrészt nincs mivel, másrészt a kutyákat/szomszédokat a szomszédból még ez se zökkentené ki a posvány nyugalmukból (=frusztrált kutyák ugatnak 24h mint vízfolyás, szomszédok ezalatt csendben csücsülnek a napi pocsolyában) úgyhogy inkább kihagyom ezt a lépést. A héten érkezik az átépítési terv a statikustól/építésztől és akkor már tisztán látszik, hány köbméter lesz és hogyan tovább.
Címkék:
állatkert,
áúúú,
hmm,
NLM,
nyürr de nem csak
2015. november 1., vasárnap
Szalma vagy nem szalma
Perszepersze, biztosan halloweenkedek, de ez is csak ma jutott eszembe. Haha.
Az a helyzet, hogy ezek a szalmaözvegykedős hetek olyan furcsán kezdenek kinézni egy idő után, hogy tegnap arra gondoltam, kb. ilyen lehet az özvegykedés is három gyerekkel, csinálható meg minden, de valahol zsákutca. Bizonyítsam be a világnak, hogy képes vagyok egyedül nevelni a gyerekeket és eltartani magamat/maagunkat, és persze boldogan és sorsommal megelégedetten venni a lapot? Persze hogy képes vagyok, csak ez egy idő után szörnyen unalmas és egysíkú. Most tényleg túl nagy a ház. Na ja: de amikor Kaktusz itt van, túl kicsi. Mivel már napok óta nem jelentkezett és tudom hogy az utolsókat rúgja az éjjeli műszakban odaát StF-ban, kicsit leírtam. (háhá) Ma reggel írjja hogy jön vissza szerdán. Hö? Naná, tényleg?...
Az összkomfort nagyon hiányzik, konkrétan az éjjeli fűtés, mert amilyen idióta a bioritmusa, nem egyszer pakolta meg a kályhát reggel fél 4-kor vagy még később. Fél 7-kor gyerekjáték volt öt perc alatt tüzet varázsolnom a parázsból. Most itt szarakodok egy óráig mire valamennyire meleg lesz, egyszerűen utálok fagyos ujjakkal mászkálni a lakásban, a számítógépbillentyűkre való ragadásról vagy netán kotta/irat/bármi keresgéléséről vagy rendezéséről nem is beszélve.
Ha megjön a hőpumpa, nagy lesz a kísértés hogy reggel meleg lakásban ébredjek, sőt, szerintem be is fogunk iktatni egy teszthónapot, kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartható bukszával. Ha nem nyiffanunk ki tőle, becsszó hogy soha többet nem lesz az, mint most. Na, speaking of devil, pakolok még egy adagot ebbe a némberbe, nehogy elaludjon a kedve.
Az a helyzet, hogy ezek a szalmaözvegykedős hetek olyan furcsán kezdenek kinézni egy idő után, hogy tegnap arra gondoltam, kb. ilyen lehet az özvegykedés is három gyerekkel, csinálható meg minden, de valahol zsákutca. Bizonyítsam be a világnak, hogy képes vagyok egyedül nevelni a gyerekeket és eltartani magamat/maagunkat, és persze boldogan és sorsommal megelégedetten venni a lapot? Persze hogy képes vagyok, csak ez egy idő után szörnyen unalmas és egysíkú. Most tényleg túl nagy a ház. Na ja: de amikor Kaktusz itt van, túl kicsi. Mivel már napok óta nem jelentkezett és tudom hogy az utolsókat rúgja az éjjeli műszakban odaát StF-ban, kicsit leírtam. (háhá) Ma reggel írjja hogy jön vissza szerdán. Hö? Naná, tényleg?...
Az összkomfort nagyon hiányzik, konkrétan az éjjeli fűtés, mert amilyen idióta a bioritmusa, nem egyszer pakolta meg a kályhát reggel fél 4-kor vagy még később. Fél 7-kor gyerekjáték volt öt perc alatt tüzet varázsolnom a parázsból. Most itt szarakodok egy óráig mire valamennyire meleg lesz, egyszerűen utálok fagyos ujjakkal mászkálni a lakásban, a számítógépbillentyűkre való ragadásról vagy netán kotta/irat/bármi keresgéléséről vagy rendezéséről nem is beszélve.
Ha megjön a hőpumpa, nagy lesz a kísértés hogy reggel meleg lakásban ébredjek, sőt, szerintem be is fogunk iktatni egy teszthónapot, kíváncsi vagyok, mennyire lesz tartható bukszával. Ha nem nyiffanunk ki tőle, becsszó hogy soha többet nem lesz az, mint most. Na, speaking of devil, pakolok még egy adagot ebbe a némberbe, nehogy elaludjon a kedve.
Címkék:
hmm,
Kaktusz,
NLM,
StF,
tudathasadt otthon
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)