Ezúttal nem az enyimek. Híííj, egy napig hat gyermek ebben a kupiban, nem semmi:
2 db alig egyéves múlt
1 db kettősfél
2 db a négyet súrolja vagy súrolta
1 db majdnemnyolc éves
Másképp: 2 legény, 4 leány
Másképp: 3 tietek, 3 mienkek.
Itt pedig a három nemmienk purdé. Erőst feldobták az udvar hangulatát:
Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ovi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ovi. Összes bejegyzés megjelenítése
2017. június 7., szerda
2016. május 26., csütörtök
Work in Progress
A bejegyzéseim gyakoriságát tekintve arra is számítottam hogy a rendszer nem enged már be, elvégre a másik számítógépen két hete kijött egy figyelmeztetés miszerint ez a weboldal veszélyes egy hely, jól gondoljam meg hogy megnyitom-e. Természetesen nem nyitottam meg, de azért örvendek hogy sikerült végre elolvasom emezen a négy (!) megjegyzést, tejóég, köszönöm szépen hogy még mindig olvas engem valaki.
Nos, az időmet egy ideje olyasmikkel múlatom, mint
bambulni a hajnali járatok hajnali csíkjait,
beszúrni a bibliográfiát, rövidítések jegyzékét etc. a mammut dokumentumba, átnézni hogy stimmeljen minden oldalszám, miközben ringatom ezt a fél szemmel szundikáló négykilós Mikrócsőrikét. Ezt még ma el kell küldenem a korrektornak, aki minnyáminnyá megy szabadságra s akkor már bottal üthetem a nyomát.
Reggel azért még gyósan-gyósan bepakoltam az oviba a muffinokat, középső Csőrikével együtt aki ma 3 éves és a pajtásokkal szülinapot ünnepel.
Biztosan minden út vezet valahová, egyiknek-másiknak vége is van egyszer ebből a sok párhuzamos szálon futó valamiből, de most csak az jár a fejemben, hogy:
ööö... van itt káosz ezerrel.
Nos, az időmet egy ideje olyasmikkel múlatom, mint
bambulni a hajnali járatok hajnali csíkjait,
beszúrni a bibliográfiát, rövidítések jegyzékét etc. a mammut dokumentumba, átnézni hogy stimmeljen minden oldalszám, miközben ringatom ezt a fél szemmel szundikáló négykilós Mikrócsőrikét. Ezt még ma el kell küldenem a korrektornak, aki minnyáminnyá megy szabadságra s akkor már bottal üthetem a nyomát.
Reggel azért még gyósan-gyósan bepakoltam az oviba a muffinokat, középső Csőrikével együtt aki ma 3 éves és a pajtásokkal szülinapot ünnepel.
Biztosan minden út vezet valahová, egyiknek-másiknak vége is van egyszer ebből a sok párhuzamos szálon futó valamiből, de most csak az jár a fejemben, hogy:
ööö... van itt káosz ezerrel.
Címkék:
görrr,
güzü,
lk. Csőrike,
Mikrócsőrike,
ovi,
történelem
2015. június 25., csütörtök
Azannyát a pedagógijának
KCs marad az iskolában. Egészen jól elvoltunk addig, amíg meg nem mondtam neki, hogy a mai úszóiskola sajnos elmarad mert sokáig tartott a Schnuppertag... volt sírás, én se vagyok fix, igazán elmondhattam volna odakint, most a tanítónéni is telibe kapta, hogy milyen egy nyekergő KCs. Aki amúgy az autóban hazafelé már vígan énekelte a frissen tanult játékokat... Iker-gyerek, no!
Én viszont teljesen le vagyok sokkolva. A négy pedagógusból csak a szerb tanító néni énekelt tisztán, de ő is olyan mélyen, hogy azt egy gyerek legfeljebb csak tercorgánummal tudja követni. A másik kettő úgy énekelt, hogy az volt az érzésem, mondókáznak. A harmadik mélyen és büdös hamisan, hol így, hol úgy. Szegény gyerekek próbálták kitalálni, hol a dallam, ha van egyáltalán, közben a cipőfűzőmet néztem, hogy nem, itt most nem lehet közbeavatkozni, de egy adott ponton éreztem, mindjárt beállok a kör közepébe, na akkor gyerekek, énekeljünk csak együtt, így ni! Egy gyereknek kis vékony hangszála van, mindent szoprán hangfekvésben kell megtanítani, nem reszeltetni azt, amije nincs. Ráadásul azt kérni tőlük ezek után, hogy "Hát mind énekeljetek!" ez siralmas... (még jó hogy KCs éppeg viselkedett és nem jött ki neki olyasmi, hogy "Hát akkor énekeljetek ti is!")
Hazafele már rendesen énekeltünk ketten, a KCs gyerek-hangfekvésében. Ha szolfézsen is ez menne, komolyan mondom, kiszedem a zenesuliból, még az elején.
Elrontani azt amit már jól felépített magának, otthon és az oviban! megáll az agyam.
Én viszont teljesen le vagyok sokkolva. A négy pedagógusból csak a szerb tanító néni énekelt tisztán, de ő is olyan mélyen, hogy azt egy gyerek legfeljebb csak tercorgánummal tudja követni. A másik kettő úgy énekelt, hogy az volt az érzésem, mondókáznak. A harmadik mélyen és büdös hamisan, hol így, hol úgy. Szegény gyerekek próbálták kitalálni, hol a dallam, ha van egyáltalán, közben a cipőfűzőmet néztem, hogy nem, itt most nem lehet közbeavatkozni, de egy adott ponton éreztem, mindjárt beállok a kör közepébe, na akkor gyerekek, énekeljünk csak együtt, így ni! Egy gyereknek kis vékony hangszála van, mindent szoprán hangfekvésben kell megtanítani, nem reszeltetni azt, amije nincs. Ráadásul azt kérni tőlük ezek után, hogy "Hát mind énekeljetek!" ez siralmas... (még jó hogy KCs éppeg viselkedett és nem jött ki neki olyasmi, hogy "Hát akkor énekeljetek ti is!")
Hazafele már rendesen énekeltünk ketten, a KCs gyerek-hangfekvésében. Ha szolfézsen is ez menne, komolyan mondom, kiszedem a zenesuliból, még az elején.
Elrontani azt amit már jól felépített magának, otthon és az oviban! megáll az agyam.
2015. június 24., szerda
Előléptetési lehetőségek
Vasárnap indul LKCs óvónénije férjestül hogy Vindobosis polgárai legyenek. Meló a hotelben, mi más? Harmincasok előnyben.
Ez most nem cinikus, hanem szomorú...
Ez most nem cinikus, hanem szomorú...
2015. május 12., kedd
Apja hóhányó
Ma bent volt a pszichológus az óvodában, mérte az iskolai érettséget. Hát, KCs nem könnyű eset, ezt elismerem. Magasról leibolyázza a komformista kérdéseket, ha untatják. Micsináljak??
A pszicholóhgus tesztelte a gyerekeket, na vajon mikkel? pl. hogy a szülők hol dolgoznak. Erre azt mondta KCs, hogy persze, apja dolgozik, ööö... mint pl. havat hány... anyja meg egyetemre jár. Azt is mondhatnám hogy 1-0, de akkor jött az a kérdés, hogy "és miért dolgoznak az emberek", mire bökkenő, de jaj, idealista KCs-válasz, hogy "hát, hogy örömet szerezzenek egymásnak". (Szerintem meg hülye a kérdés, sok másik társával egyetemben. Majd azt fogja rá mondani, mert muszáj. Pénzt keresni. Mittudomén, csak hogy tetsszen.).
Pszichológus néni beírta, hogy KCs egy naiv baba és egyelőre még alkalmatlan a dologra, de aztán mégiscsak kapunk papírt, hogy békén hagyjanak a fináncok. Legrosszabb esetben kétszer járja az elsőt, legjobb esetben pedig csak egyszer. Én se tudtam anno, hogy anyámék hol dolgoznak, azt meg pláne nem, hogy mi a foglalkozásuk. Még jó hogy ettől elkezdtem iskolába járni (még 10 évesen is csak kapiskáltam a dolgot, bár nem tudtam elképzelni hogy mi lehet az a technikum.)
Lehet hogy tényleg éretlen a gyerek, de hogy miért kellene hatévesen levetkőznünk az idealizmust, nem értem. A személyiséget az érettséggel én nem keverném ennyire, bár tény hogy csak pedagógusi végzettségem van, nix szakkompetencia. Hja.
Kérdés: navajon mennyivel lenne alkalmasabb egy év múlva ilyenkor ez a szórakozott Kaktusz-palánta, arra befizetnék.
A pszicholóhgus tesztelte a gyerekeket, na vajon mikkel? pl. hogy a szülők hol dolgoznak. Erre azt mondta KCs, hogy persze, apja dolgozik, ööö... mint pl. havat hány... anyja meg egyetemre jár. Azt is mondhatnám hogy 1-0, de akkor jött az a kérdés, hogy "és miért dolgoznak az emberek", mire bökkenő, de jaj, idealista KCs-válasz, hogy "hát, hogy örömet szerezzenek egymásnak". (Szerintem meg hülye a kérdés, sok másik társával egyetemben. Majd azt fogja rá mondani, mert muszáj. Pénzt keresni. Mittudomén, csak hogy tetsszen.).
Pszichológus néni beírta, hogy KCs egy naiv baba és egyelőre még alkalmatlan a dologra, de aztán mégiscsak kapunk papírt, hogy békén hagyjanak a fináncok. Legrosszabb esetben kétszer járja az elsőt, legjobb esetben pedig csak egyszer. Én se tudtam anno, hogy anyámék hol dolgoznak, azt meg pláne nem, hogy mi a foglalkozásuk. Még jó hogy ettől elkezdtem iskolába járni (még 10 évesen is csak kapiskáltam a dolgot, bár nem tudtam elképzelni hogy mi lehet az a technikum.)
Lehet hogy tényleg éretlen a gyerek, de hogy miért kellene hatévesen levetkőznünk az idealizmust, nem értem. A személyiséget az érettséggel én nem keverném ennyire, bár tény hogy csak pedagógusi végzettségem van, nix szakkompetencia. Hja.
Kérdés: navajon mennyivel lenne alkalmasabb egy év múlva ilyenkor ez a szórakozott Kaktusz-palánta, arra befizetnék.
Címkék:
hmm,
Kaktusz,
kicsi Csőrike,
ovi,
tongyó
2014. november 20., csütörtök
Keljetek fel, szól a vekker!
... amit szíveskedtem lenyomni, sajnos, emiatt késtünk jó 10 percet az óvodából.
De jelentem, hogy még mindig kék, pardon, eredeti csőrikeszínű vagyok!
De jelentem, hogy még mindig kék, pardon, eredeti csőrikeszínű vagyok!
2014. november 19., szerda
A lila törp
Éktelen ordítás, aztán nekiáll zokogni mind a kettő. Rohanok le a rothadtmeggy asztal mellől, hát az történt 5 másodperc alatt, hogy:
Aztán este fürösztöm ezt a dönde törpöt és meglátom, hogy lila. A karja. Ahol:
- LKCs megharapta (!) KCs combját, mert nem engedte felmászni a háttámlás szék háttámlájára
Aztán este fürösztöm ezt a dönde törpöt és meglátom, hogy lila. A karja. Ahol:
- szemmel láthatóan megharapta egy teljes fogazatú másik törp a bölcsiben
Címkék:
állatkert,
áúúú,
kicsi Csőrike,
lk. Csőrike,
ovi
2012. december 14., péntek
Csak a szokásos adag
Folytatódtak ma a gyönyörűségek, délben riasztottak az óvodából, hogy utolérte a gyereket a fosás. Na nem volt olyan drámai a helyzet, mint amilyennek lefestették, de a délutáni alvásomat ezzel sikerült keresztülhúzniuk. Szerencsére a könyvtárban telefonmentesítettem magam, mert ha nem, a Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter két kötete se húzta volna hátul a hátizsákot a Rosenbergen felfelé menet, se ma, se jövő héten, mert egyelőre nem lesz időm abba a könyvtárba menni. Még van a konyhaasztalon 3 kötet a Spicilegium Friburgenséből, processzionále részekkel. Tiszta Balkán, ahogy a szennyes edények mellől szemeznek velem: Na, ötünk közül vajon ki lesz az első??... Csak már jöjjön vissza Kaktusz. A váltás.
Címkék:
güzü,
kicsi Csőrike,
kúglitrugyi,
nyürr,
ovi
2012. november 8., csütörtök
Lampinyonos transhumanţă
Nemigen tudom komolyan venni azt a mai Laternenfest fedőnevű hisztériát, amikoris ma délután az egész óvoda apraja-nagyja (és a változóan terjedelmes famíliák) fogja a lampinyonocskáját pro óvodás, oszt átmasíroznak a parkolóból a kert végébe. Emez óvoda kertje szerencsére tíz hektárnyi, úgyhogy legalább van mit menni, de ahol csak egy udvar van, na hogy azok mit csinálnak órákon keresztül, höö?? asszem ezt csak egy idevaló tudná lelkesen tálalni, hogy mi a nagy pláne benne. Nem vagyok én ebbe az országba való, legkésőbb mostanra kiderülhetett mindenki számára...
2012. szeptember 21., péntek
Tyúkszem
Légy talpraesett, de ne lépj a másik tyúkszemére... azt hiszem, egy felnőttnek is eléggé gyakran okoz morális meg belső feszültségekkel teli problémákat egy-egy olyan helyzet, mikor - közhely vagy nem közhely - elméletileg szeretne jó keresztény lenni, de tudja, hogy bolond lenne odatartani a másik arcát is.
A gyerekneveléssel meg külön gond, hogy ha nem talpraesett, és - sajna - időnként nem lenéző a másik gyermekkel szemben, akkor meg neveld arra, hogy hülyét csináljanak belőle, hogy aztán majd valamikor szépen kihasználják?
KCs nagyon büszke, hogy óvodás. Meg hogy ettől a héttől nincs cumija. (Vasárnap-hétfő-kedden meg ÉN voltam, aki kibírta a leszokást...). Ahogy hazafelé mentünk az oviból, jött szembe egy - szerencsére magyarul nem értő - anyuka két gyerekkel. A kisebbik megvolt vagy négy, és KCs természetesen lehurrogta: Nézd, a kislánynak CUMI van szájában! Neki kell. De Hangának nem kell. (és itt a cenzúrázni való gunyor)
(Csőrike 1: Nem szabad csúfolódni más gyerekkel!
Csőrike 2: Látod, ő még kicsi és buta, de te már nagy vagy és okos.)
Aztán kijött valami kompromisszumos lötty a számon, 1+2: Látod, őneki még kell, ő még nem tudott leszokni róla, de te már igen. A kislány nem tehet róla, neki még nem sikerült... de neked már nem kell cumi.
Most ha én lettem volna az az anyuka, akkor nagyon görbén néztem volna rám: tudálékos, tenyérbemászó fehérnép, mindjárt megtépem.
A gyerekneveléssel meg külön gond, hogy ha nem talpraesett, és - sajna - időnként nem lenéző a másik gyermekkel szemben, akkor meg neveld arra, hogy hülyét csináljanak belőle, hogy aztán majd valamikor szépen kihasználják?
KCs nagyon büszke, hogy óvodás. Meg hogy ettől a héttől nincs cumija. (Vasárnap-hétfő-kedden meg ÉN voltam, aki kibírta a leszokást...). Ahogy hazafelé mentünk az oviból, jött szembe egy - szerencsére magyarul nem értő - anyuka két gyerekkel. A kisebbik megvolt vagy négy, és KCs természetesen lehurrogta: Nézd, a kislánynak CUMI van szájában! Neki kell. De Hangának nem kell. (és itt a cenzúrázni való gunyor)
(Csőrike 1: Nem szabad csúfolódni más gyerekkel!
Csőrike 2: Látod, ő még kicsi és buta, de te már nagy vagy és okos.)
Aztán kijött valami kompromisszumos lötty a számon, 1+2: Látod, őneki még kell, ő még nem tudott leszokni róla, de te már igen. A kislány nem tehet róla, neki még nem sikerült... de neked már nem kell cumi.
Most ha én lettem volna az az anyuka, akkor nagyon görbén néztem volna rám: tudálékos, tenyérbemászó fehérnép, mindjárt megtépem.
2012. szeptember 14., péntek
KCs mint műszer
A takony az időben és KCs-ben tegnap tetőzött. El lehet képzelni, hogy bújom az időjárásjelentést! aszongya, vasárnaptól megint napos idő várható, tehát hétfőn megyünk óvodába megint - vegyük úgy, hogy eszerint a gyermek taknyossága egyenesen arányosan fejlődik a kintivel.
Amúgy ez itt hóttkomyoly dolog, ez az időjárásjelentés, mert amit mondanak, az van, ill. lesz. Emlékszem ezelőtt nyolc évvel egy bizonyos reggelre, mikor elhöhörésztem volt, hogy aszongya, kemény esők lesznek a StF-ban. Háhá. Olyan kék volt az ég, hogy na. Mióta aznap bőrig áztam (kb. fél óra alatt jött egy bog felhő, aztán már minden sötétszürke volt), nos, azóta komolyan veszem a reggeli habratyolást a lityilötyiben.
Amúgy ez itt hóttkomyoly dolog, ez az időjárásjelentés, mert amit mondanak, az van, ill. lesz. Emlékszem ezelőtt nyolc évvel egy bizonyos reggelre, mikor elhöhörésztem volt, hogy aszongya, kemény esők lesznek a StF-ban. Háhá. Olyan kék volt az ég, hogy na. Mióta aznap bőrig áztam (kb. fél óra alatt jött egy bog felhő, aztán már minden sötétszürke volt), nos, azóta komolyan veszem a reggeli habratyolást a lityilötyiben.
Címkék:
kicsi Csőrike,
ovi,
stájer orkán,
StF,
történelem
2012. szeptember 10., hétfő
Túléltük!
....az első napot az óvodában. Természetesen én vagyok a legrosszabb szülő, gondoltam, mikor otthagytam a technokollal hozzámragasztott KCs-t, akit nagy nehezen két (!) óvónéni segítségével levakartunk rólam. Persze, a másik agyammal tudtam hogy nem, csak ez a mindenkori, történelmi jelenet, mikor minden gyerek összeszedi a maradék erejét is, hogy ő sírjon a legkeservesebben a világon. A misét úgy játszottam, hogy közben gondolatban az óvodában voltam és úrfelmutatásnál is csak azon fohászkodtam, hogy segítsd meg KCs-t, léccilécci...
Természetesen mikor utána lélekszakadva telefonáltam az óvodába, egyből lelankadt a drukkom. Jellemző, öt percig se tartott a bőgőmasinázás, de annál inkább a zibizaba, vonatozás, traktorozás és babázás.
Le se tagadhatta volna, hogy ebédelt (igen, magától és nem kellett neki könyörögni - magyarul, hogy értse... ezután mondjam inkább neki: essen? hm, megfontolandó), láttam a teljes menüt a pólóján, és mikor hazajöttünk, azt kérdi tőlem: "Tudod, hogy mondják a labdának németül? Ball." Felépített itthon egy legótornyot, saszongya: "Schau mal!" De az a hangsúly, kérem, azt se tudtam, hogy most elnyerítsem-e magam, vagy vegyem nagyon komolyan ezt a hirtelen stájrileánkát.
Természetesen mikor utána lélekszakadva telefonáltam az óvodába, egyből lelankadt a drukkom. Jellemző, öt percig se tartott a bőgőmasinázás, de annál inkább a zibizaba, vonatozás, traktorozás és babázás.
Le se tagadhatta volna, hogy ebédelt (igen, magától és nem kellett neki könyörögni - magyarul, hogy értse... ezután mondjam inkább neki: essen? hm, megfontolandó), láttam a teljes menüt a pólóján, és mikor hazajöttünk, azt kérdi tőlem: "Tudod, hogy mondják a labdának németül? Ball." Felépített itthon egy legótornyot, saszongya: "Schau mal!" De az a hangsúly, kérem, azt se tudtam, hogy most elnyerítsem-e magam, vagy vegyem nagyon komolyan ezt a hirtelen stájrileánkát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

