Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2020. február 24., hétfő

Szökőévi tongyóság

Van abban egy adag sorsszerűség, hogy sikerül pont arra a konfira megvennem a jegyet gond nélkül oda-vissza, amelyik Lombardiában van. De ezelőtt egy héttel még mindig nem úgy nézett ki, hogy karanténba kerül Milano. Szóval visszajegyek, vakarózás, a Flixbuszt 6 euró veszteséggel megúsztam, de az olcsó repülőjegyemet elvitte a gaz légitársaság. Ez lett volna az ajándék magamnak, kompenzálásul a sok talpalásért, egy szökőévi kódexes hétvége Comóban. Arrivederci!...
(a következő magánjelegű kirucc remélem nem 4 év múlva lesz, mert addig én ki es nyiffanok)

2020. február 12., szerda

Városi gólya mint százéves organikus békairtó-módszer

A nyitott városárkok nem csak a lakosság szépérzékét bántották, hanem úgy elszaporodtak benne a békák, hogy szüntelen kuruttyolásukkal már a lakosság éjszakai nyugodalmát is megzavarták, úgyannyira, hogy az ismételt panaszokra a város vezetőségének is foglalkoznia kellett a békaveszedelemmel. Nem nélkülöz minden eredetiséget a mód, ahogy ezt a fogas problémát megoldották: Beszereztek néhány gólyát s ezek a falánk madarak egy városi munkás felügyelete alatt naponta végigjárták a városárkot és irtózatos pusztításokat okoztak az éjszakai csendrendelet megszegői között. A "városi gólyák" intézménye bevált, de véglegesen csak az árkok befedése szüntette meg a romantikus állapotot. Később parkirozták a városárkok helyét és ma Zombor parkvárosának azok a legszebb utcái, amelyekben a városárok húzódott hajdan.
(Muhi 1944, 230-231)

2020. február 2., vasárnap

Latinbuzi a barátom

Elöljáróban, a napokban derült ki, hogy nem kaptam meg az állást Bécsben, meg hogy ki kapta meg, ezzel párhuzamosan pedig kijött a könyvem a nyomdából. És elindultak a kommunikációs csatornák, pedig én elvonultam az oblátákhoz, behúzni a kucsmát a fejembe.
Mivel rendezni fogok az életemben, meg kell gondolnom, mit csinálok az álláskereséssel egyáltalán ezek után, hogy 3 év alatt hat állás úszott el a fenébe, pedig én mindegyik lóra fel akartam ülni.
Volt olyan, s ez a legutóbbi is ilyen volt, hogy versenyvizsgára jelentkeztem, aztán volt olyan, hogy meghívásos alapon versenyvizsgára jelentkeztem, na mindkettőben kiestem. De volt olyan is, hogy az állás még azelőtt szűnt meg, hogy felvettek volna, pedig biztosan engem vettek volna fel, már benne volt a nevem önéletrajzostul a munkatársak listájában. Aztán volt egy másik is, amikor a pályázat lejártával már nem indult új, azaz megszűnt az állás, de előtte is csak ígérgettek fűt-fát, hogy rám lenne szükség meg ilyenek, na ebből se lett ugye semmi. Ezenkívül volt olyan, hogy objektív okokból kifolyólag nem teljesítettem a feltételeket és a folyamat közben estem ki, de még erre is várni kellett, hogy tényleg nem teljesítem-e vagy mi van? (az egyik: a számítógépes munkához nem akartam Némegtországba költözni, ezt az okot 6 hónap múlva kegyeskedtek is megírni; valamint a másik: nem volt B2 szerb nyelvvizsgám és állampolgárságom, ám ez az infó a visszamaradott és lenézett Balkániában már 2 nap alatt kiderült.)

Latinbuzi barátommal váltottam néhány mailt, először is rámírt, hogy megszületett a könyv! nagy fratula! és hogy neki tudok-e szerezni valahonnét egy példányt? aztán erre, hosszú rinyálást mespórolva, értesítettem tárgyilagosan hogy mi is az ábra Béccsel. Most már nem vagyok annyira magam alatt, de tegnap-tegnapelőtt cefetül voltam, miután kiderült, hogy az kapta meg az állást, akivel egy éven át együtt ültünk Rőtmalacnál a padban, és másnak a véleménye alapján is azt vallom, a csaj középszerű, sőt, nem volt soha muzikális, de egy dolgot 100x jobban tudott, mint én: jó körökben forgolódni és a zenei intelligenciáját muzikalitásnak eladni. Megvették, felvették, a dolgot ezennel elengedem, nem lesz havi 5002 eurós bruttó fizetésem nyugdíjig, csá.

LBDZs-t ezekről a részletekről nem tájékoztattam, csak annyit írtam, hogy: "LBDZs, nem engem vettek fel, jobb ha tőlem tudod meg. In God we trust. Csőrike. Azt írja:

"Trust also in your excellent skills, Csőrike! :-) Ciao, Gionata"
Merthogy én is emberből vagyok, és tényleg jólesett és kellett ez most nekem, az önértékelésemnek, mégpedig pont tőle. Elment az úthenger, azt hiszem ideje most már felállni.

2020. február 1., szombat

Ajándék magamnak

Itt vagyok a hegy tetején a kolostorban. Milyen szépen látszik itt a SAJÁT rendetlenségem korpusza, leválasztva a kupigeneráló családtagjaiméról.
Úgyhogy ma reggel 5 percen belül elrendeztem az ágyat, a szekrényt meg ilyenek. Ezt a jó érzést!...
Nekem ilyen ajándékok kellenek.