Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rőtmalac. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rőtmalac. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. március 8., vasárnap

A trutyi a KUG-ból

Ma volt egy igen sikerült misénk a dómban. A graduále végét az egyik összekutyulta, de a traktus a misén volt a legjobb idáig (Deo gratias!) 

Aztán délután volt egy igen szarul sikerült vizsgám. Nem én vizsgáztam, hanem én vizsgáztattam, és jajj, ez sokkal rosszabb verzió, bizony kontrollálnom kellett magamat, hogy diplomatikus maradjak és ne csapjak az asztal közepébe. Kb. 40 percig tartott a kínkeserves szóbeli vizsga, a visszabukó szemtelen ipsénk, akit statisztikát tuningolni vettünk fel (nem én voltam, nem bizony) valószínű fel se fogja, hogy ezzel a vizsgával nekem mennyi energiámat elszívta. :-(((((

Kib...s persze a maximumon AZ, hogy mivel meghúztam (ó igen, mondta Rőtmalac, hogy ez lesz belőle), még egyszer boldogíthatom magam vele a következő diszpenszen.... A következőn?! már ez az volt, könyörgöm!!

Akárhová süllyed a tanszék, azt hiszem, még mindig egyetemen oktatok. A II. Vatikáni zsinat nem 1920-ban volt. Majdnem lefordultam a székről. A neumakészletet pedig az elsősök is tudják. Ez olyan, mikor a vendéglőben nem tudja a pincér, melyik evőeszköz mire való és hová kell tenni. Ezek után nem érdekel, lesz-e, khm, master diplomája. Master!!! Eddig és netovább, mondta Csőrike. Bummm.

Ezt a napot le kell öblíteni valamivel. Azt az iskoláját neki! 

2024. szeptember 7., szombat

Római staféta

Minden út Rómába vezet.

De tényleg, szó szerint, basszus!

Rőtmalac itt lett emeritusz, tíz év dupla műszak után. A gregorián szemiológia atyjának, Dom Eugéne Cardine-nak a székét vette át, jéé, hogy tényleg één? (még ezelőtt harminc évvel mondták neki, hogy ez lesz belőle, ha így halad, akkor nem is hitte el). Szóval a tíz év párhuzamos műszak StF-ban és Rómában egyszerre, az nem volt piskóta. El is ment minden pénze az ingázásra. Dehát: RÓMA. Én.

Most pedig Ingabinga. Megnyerte a versenyvizsgát, amit a Rőtmalac megüresedett székére szerveztek meg még valamikor májusban. Most meg nem tudja befogni a száját, hogy hihetetlenkedve, hogy jéé, tényleg? Rómába. Én. Októberben kezdjük a tanévet, tejóég, MOST.

Persze ez nem túl jól fizető meló, de a világon a Nr. 1., legalábbis presztízsben. Mégiscsak gregorián a római katolikus liturgia első számú zenéje - a zsinat szerint, ugyebár (erről lenne egynek s másnak hozzáfűznie széles nagy katolikus világon, de na).

A vicc az, hogy az újdonsült professoressa éppen nyakig áll a rőtmalaci kötetszerkesztésben. Velem.

Még nem is jártam Rómában, apropó. Én még nem. Bevallom, így igaz!

2024. augusztus 31., szombat

Rőtmalac mammut állatja

Kész lett ez a nyers-nyers kötet (van rajta egy teljes köpet, vágná rá Varró Miska). 446 oldalnyi lett. A tördelőm reggel küldte - valószínű elment aludni utána. Ez a "fake version", amit darabokban már 5 napja korrektúrázunk.... Ingabinga a fake tegnapi utolsó rágóját 23.30-kor köpte bele egy mailbe. Én 5.30-kor kezdtem a napot, időnként öblögetve és köpködve (holmi foghúzás utáni ínygyulladás, tegnap kezdtem). Ha belegondolunk, hogy a harmadik tagunk azalatt dolgozott, míg mi csucsukáltunk, akkor ez bizony egy háromszemélyes komoly üzem, nem afféle hobbi manufaktúra.

Csak már legyen megszáradva a ragasztás is, legkésőbb 25-ére, mikor a kicsi kék autóba be fogom nyüszkölni, a pezsgőkkel együtt. Izgi lesz, mert akkor is frissen húzott fog után leszek, alig egy nappal, a doki 24-én bányássza ki a bal alsó hatost.

Hogy mennyit szopunk ezzel a születésnapi ajándékkal... remélem nem vágja be a sarokba az ünnepelt az első két oldal után. Még utána jönnek a püspöki köszöntők sorban. Bízzunk a hiúságában, meg hogy a tanulmányokat is el fogja olvasni és nem kap székrekedést tőle.

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!

2023. április 6., csütörtök

Nagyheti (le)havazó

Micimackó fázik, én dettó, szabadságolni nem tudunk máskor - a naptár szerint legalábbis, na ez is agyon lett tömve, szegény, buggyan ki a bele.

Micsoda szép üdő. Reszketnek a nárciszok és a tulipánok, fúj a szél és esik a hó. Nem is havaseső, hanem olyan szemerkélő izé, de tényleg, egész télen nem volt semmi, most meg ezt fújja a képembe.

Namármost úgy éreztem, ideje egy kicsit szabadságra menni, még akkor is, ha soha nem éljük meg az egész egy hétnyi szabadságolást Kaktusszal. Az meg, hogy éppen Nagyhétre esett, jelenleg abszolút nem érdekel minket.

1. Hétfő óta Kaktusz egy kinevezett egyetemi kaktusz tanár. Erre várunk úgy vagy tizenöt éve.

2. Március óta nekem 2 db. fél munkahelyem van, két másik országban, mint ahol én családostul élek. Ájláv változatosság mindenekelőtt, de a mértékletesség tartása... hát az nekem egyelőre egyik munkahelyemen se sikerült, se ezelőtt 20 évvel, se most. Október óta kb. 30 százaléknyi meló van StF-ban az egyetemen, az Kúglitrutyi neves intézményében,

www.kug.ac.at

aztán most a nyári félévben hozzácsapódott ez is,

www.gfe.hu

elvileg egyikben tanítani kell (A), másikban kutatni (H), dehát én csőrike-móduszban csinálom ezt is meg azt is, hol itt (SRB), hol ott (RO), hol a babámkínja, új koncert (D), úgyhogy nuku két félállás, inkább két egész, de akárhogyan nézzük, együtt is minimum másfél.

Hát nem lehet egyszerűen lelépni a kúglitrutyi könyvtárából tanítás után... az egy kincsesbánya, amit Rőtmalac hörcsögölt össze három évtized alatt, hejj. (nesze neked tanítás)

Aztán a kiterjedt csanád-egyházmegyei kutatás nem csak az egereknek való molyolás, hanem sok más izgalmas dolog, többek közt élő muzsika átplántálása mai gyakorlatba, saját módszerekkel való kísérletezgetés, mind érdekes, dehogy marad abba, mikor leadod a kéziratot! (nesze neked kutatás)

Hát így állunk.

Szabadságolás! Nagyhét. Havazás! Ó, ezek a tőmondatok. Micsoda időzítés. Mindjárt összeröhögöm magam! :-D :-D


2022. december 20., kedd

Kántorböjtben

Mijjen szép kívánságokat kíván ijjjenkor mindenki, ugye. Az egyházzenész általában csak túlélni szeretne - a háziasszony dettó, kamaszgyerekekről nem is beszélve, brrr, rokoni menü és jópofizás, hogy senki se sértődjék meg valami előrelátható és nem kiküszöbölhető bakiból kifolyólag.Pedig még csak a kántorböjtnél tartanánk, csak idén minden időérzék be akar csapni, itt van ez a hosszú adventelés például.

Az elmúlt héten annyira összecsukódott az agyamban a számlálógép, mint egy csuklós busz a kanyarban. De egy amolyan egysávos alagútban, mint Barivölgyében, a szerb kolostoroknál (ott két km után nem mertem tovább menni befelé, mert nem tudtam, mikor jön szembe valami, aminek esetleg nincs lámpája, mert világítás se volt, csúcs pedig a tetejéről csordogáló víz volt, kerék alatt a gödörnél gödrebb loccsantók, szóval ehhez idegek kellettek). Egyszóval, visszahoci, egy hét alatt 2x kellett StF-ba menni dolgozni, először bürossz kölkeimmel, autóval, aminek meg is lett az eredménye, mert a közepső addig mind halmozta a cukkolósdit, hogy ecceribe behúztam a volánt a sáncba. Egy angyal ülhetett a szembejövő autóban, amelyik azt mondta a sofőröknek, segítsetek ennek a bigének, setét van, eső van, hideg van, fene tudja hová mehet ez a lúzercsaj a három gyermekkel, de vagy most, vagy soha. Úgyhogy addig telefonálgattak erre-arra, míg jött egy sárga vontató traktor (bámultak a kölkök, igeen!) és megfogta az autó fenekét oszt kihúzta a sárból. Szerncsére nem lett senkinek és semminek baja, és még fizetnünk se kellett, mondom én, vajon mit gondolhttak, de lényeg, hogy 11 óra alatt végül abszolváltuk a horribilis utat. Bűnbaki 3 óra hosszát meg nem mert szólalni, szóval monddhatom eléggé stresszmentesre sikerült az út második része.

Vezénylés, Wunderkarussel, vattacukor, babámfüle, könyvtárolás, könyvtárolás, Nammama ette a kefét ezalatt, de lényeg, hogy összecsükésztem egy polcnyi könyvet a köv. határidős munkákra:

Közben zsolozsmázom, ha teccik a kölköknek, ha nem, de kezdik megszokni, aminek én örülni nagyon, mert kéremszépen, nekem is van életem, saját, szóval csak kijár nekem az, amit én szeretnék magamnak, merem remélni, egyre többet. Legkisebb Csőrikém ugyanígy gondolhatja, mialatt én énekelek, kreatívan másolja a számítógépem képernyőjét. Szerencsére van még a neumás táblázatból, mert hanem tépném a hajam kicsit a kreatív lábjegyzettől.

Ezt a kétszínű összehasonlító táblázatot Rőtmalac barlangjában találtam a konyak melletti fiókban, igaz, ernyő sehol nem volt, pedig eleget kutakodtam abban a dzsumbujban, úgyhogy koncert után pénteken jól elvert a havaseső a biciklin hazafelé, de egye fene. Azok a karintiai torkok, na attól van az osztrák énekes kultúra olyan szinten, ami esetleg, de én ezzel általában véve nagyon szkeptikus (is) lennék egyben. Jó koncert volt, csak hosszú, az út hazafelé dettó. De volt meleg ágyikó, zsupsz. Csak alvásra gondolok, meg-megállva, mit is mondjak...

S közben bebecsap a tudatomba, hogy a peer review-re január 31-e a határidő, de két hét múlva már nem csak az a 4000 karakter kell nekik, szóval fel kell kötnöm a gatyát. És nem elfelejteni meghosszabbítani a könyvtárban a jan. 16-át. A határon a jól bevált: Ital, cigaretta? Nemam nista.... meg se lövöm, van gyakorlatom. Ezeket a könyveket, szám szerint 12-t tutira nem lehetne átbuherálni a határon, de errefelé a vámosokat nem érdeklik az ilyesmik, szerencsére.

Karácsony? Na neee. Áldott, meghitt, csendes meg ilyenek?... Majd máskor.

2022. november 1., kedd

In taverna

Van nekem egy sárga füzetem. Egy feltűnően ronda, citromsárga, semmilyen méretbe bele nem passzoló füzetem (valahol A4 és A5 között félúton), még nyáron vettem az athéni élelmiszerüzletben (jááj). Valahogy ez az a füzet, amelyikbe sebtiben bele szoktam firkantani azt, ahol most épp állok, azaz:

  • melyik tanítási hét után pattan ki a fejemből, ööö
  • mi az, ami az agyamból elsőként kijön: érzés, terv (kicsit csócsált, de amúgy friss)
  • nr. 1. soron következő feladat, amin már hazafelé agyalni kell

Ha olyan jól szervezett emberke lennék, amilyen nem vagyok, akkor a fél oldal után általában nem aludnék bele a vonaton. De én egy őszinte kiadás vagyok, ez a több síkon való agyalás pedig egyszerűen marhára kimerítő, és egyelőre úgy vagyok a kiúttal, mint egy nagyon lelassult számítógép.

Vagyis elébújok eccer a setétből a világosságra, csak ahhoz nekem idő kell. Na persze, megcsináltam én a felvételeket a kápolnában, elküldtem a diákoknak, miegyéb, nem erről van szó, hogy nem dolgoznék itt, kéremszépen.

De az nagyon nagy falat, amibe én most beleharaptam, nevezetesen: hogy kell a szar helyzetből arany állapotokat és lehetőségeket faragni. Lassan kezdem kapiskálni én, a botcsinálta alkimista, hogy miért pont én vagyok ezen a helyen, de ettől a messiási felismeréstől még nem leszek sajna boldogabb, csak még több nyűglődést kapok (és adok) magamnak. Mert: miért is ne?... Na ugye. Azért!

A kötelező tantárgyaim száma a jövő félévben eléri a maximumot, ami még mindig csak heti 6 óra... A kötelező tantárgy azért jó, mert akkor is jár, ha csak 1 diák van abban az évfolyamban. A többi gregótantárgyat az új tanterv beömleszti 2023-tól a választott tantárgyak közé. Azaz félévenként van 7 kötelező tantárgy, mondanom se kell, hogy a gregó a tizenvalahányadik a sorban. Ebből kell összegyűjtenie diákunknak összesen 7 órányit. Egy választott tantárgyat csak akkor lehet felvenni, ha arra legalább 5 diák jelentkezik: az egész egyetemről és StF két másik egyeteméről is, de ez azért nem piskóta, mert a kúglitrutyin kívül a többiek diákságát általában le se szarják, hogy szóljanak nekik meg ilyenek. 

Én pedig - az ökológiai megújulás bencés híveként, csakis - ebben az évben szétválogatom a gregorián "hulladékot", ez esetben tényleg szó szerint értem, azaz hull a gregó, mint a pelyva, hull, mint Jancsi és Juliska után a kenyérmorzsa, egyszóval össze kell kapargatnom és felgyúrnom egy kirakatbabára mindazt, ami szanaszét hever. Azért hever mindenfelé, hogy ne lássa meg a rektor egy egészben. Kezdem én érteni, hogy miért ez volt az egyetlen módja annak, hogy Rőtmalac ilyenre gyúrta a curriculumot a rohadékok szeme elől. Szóval lámpát a kirakatbaba feneke alá és indulhat az új pasztoráció, Csőrike-módra. Még van egy évem az új tanmenetig s ha addig nem állok be a kolduló rendbe, akkor a csapból is gregorián méz és bor fog folyni, hogy mindenki ezt igya. In vino veritas. Vagy valami hasonló vót. Hol van az a pince...

2022. október 12., szerda

Első hét

Pénteken egész nap rizsázni kell és műhelymunka, és jól tempírozni az egészet, nem kipurcantani a népet, hanem játszva beaktiválni őket és bent tartani a konnektorban, vagy nem is tudom, de jujujuj. Én még csak holnap utazom, de ma reggel 5 után úgy kinyílt a szemem tiszta magától, hogy csak. 

Megvettem egy csukorék vonatjegyet, az időt is szépen rászámoltam (én! az előreláthatóságommal! hujj... ne röhögjetek, na...) a csatlakozásokat. Tegnap két mosógépnyi ruhát gyúrtam be a gépbe, aztán ki belőle.  

A forgatókönyv, ha a csatlakozások nem késnek, arrafelé valószínűleg talpalom az előadásaimat. Visszafele pedig zoknikat stoppolok vagy valami hasonló.

B forgatókönyv, ha a csatlakozások késnek, akkor a vonatban stoppolom az agyam ergo a zoknikat (a hüvelykujjam helyett). 

Nem tagadom, tisztára befostam. Ez egy állapot, a kancsó teán kívül jelenleg más megoldást nem látok. Tegnap reggel 7-kor még Rőtmalac is leakasztott a szögről hogy akkómivan, höö?... de ő most a pápánál lesz Rómában, úgyhogy ezt az első hetet viszonylag csendben abszolválhatom a StF-ban, csak éppen nehogy elaludjunk közben - azon a legelső órán, amit 9-13ig (!) tartok. Viszek valamiket, gregorián neumás ujjbábokat (már ha lennének!...), csokikákat, szőlőcukrot, ilyesmit. A hallgatóimnak lovacskáimnak.

Kezdődik...

2022. október 2., vasárnap

Gregorián macera

Át kell gondolnom (újra?), hogy mennyire, miért és talán meddig (így marad?) leszek az, aki most vagyok. Azt látom, hogy minél jobban mutatom meg magam, annál erőteljesebb a kontraszt másokhoz képest - itt konkrétan a nemi sztereotípiákra és az azzal kapcsolatos viselkedésmintákra gondolok. Ahogy én én kezdek lenni, potyognak ki az emberek jobbról és balról, aztán csak egy kisebb mag marad, akikkel viceversza jól elszórakozunk. Sőt, ha a helyzet hozza, asztal alá is isszuk egymást. Általában pasik azok, el-elvétve egy hozzám hasonló (elvileg nőnemű lény, vagy mittudomén).



Na jó, én nem vedeltem ezúttal túl magam, mert másnap vezetni kellett, de akkor is, elég jókat szórakoztam, ahogy egyre-másra koptak le a tisztelt hölgytársaság tagjai. A terem dugig volt, a résztvevőknek kb. 80 százalékát annyira jól ismertem Stájriából vagy valahonnét Európából, hogy mivel 10-15 éve nem láttam őket, mindegyikkel már időm se maradt két szót váltani, de azért folyt a duma, na meg a bor, egészen 1.30-ig, mikoris Rőtmalac (ahajt jobbról, azaz a bal oldalamon) behúzta a függönyt: Emberek!... FÉL KETTŐ VAN! hihetetlen, értem én de na. Nem megyünk már haza?!...

Voltam abban az eldugott belső kertben, ami normális esetben klauzúra, de most beslisszantunk, már akik maradtunk végig. Már egy adag piálás megvolt, mikor 23 órakor jött a ráadás, vissza a barokk refektóriumba (nagyon-nagyon rég itt eszegetett többek közt Pázmány Péter atyánk is), ahol Rőtmalac anekdotákba kezdett, de komolyan, ott iszogatott, miközben a jegyzeteiből puskázott, szóval készült rá tényleg. :-D

Na vissza az idő kerekét 19.30-ra. Csőrike diszije is bele van pakolva az előadásba, ott bámulja a tisztelt vendégsereg perceken keresztül a Liber Ordinariust (ééljen az LO! és a digitális kiadás!) - és persze, többek közt az Ingabingáéról és két másik emberéről is szó esik, na meg a Kisasszony azaz a Varrónő diszije prömierplánban, az egyetlen gregorián témájú DLA...


 

Na itt megállunk kicsit. Ebben a teremben most négyen is itt vagyunk, akik anno öldököljük egymást a bécsi professzori állásért. Ugorjunk akkor vissza 2019-be, és... Az állást végül a Kisasszony kapja meg (látom, itt ül balról a férjével), aki 2020 őszén kezd tanítani. Én ebbe, ugye, belé nem halok éppen, de nem és nem értem és macerálom magam még jóó sokáig, mert meg vagyok győződve, hogy a legjobb közülünk Daniel volt, desőt, tudom. MIÉRT a Kisasszonyból lett professzor?... (Kaktusz nevezte el sacc húsz éve Varrónőnek, mert úgy játszott orgonán, hogy minden jóérzésű zenészből kihúzta a dugót. Mivel Kaktusz nem a pókerarcáról híres, nem szégyenlette, mialatt a csajszi játszott, grimaszokat vágni és fejét verni a falba, az utolsó sorban, én persze annál jobban égtem a széken mellette, de na.) A macera jelentem, tegnapelőtt este végetért - legalábbis az a része, amit éveken át hurcoltam magammal.

Kisasszonynak gratuláltam ez alkalomból az álláshoz, mert én jólnevelt és diplomatikus csőrikemadár vagyok, s azt is megállapítottuk, jéé tényleg, de rég nem találkoztunk! (A versenyvizsgán természetszerűen szeparékban voltunk, nem is láttuk egymást. Tiszta szerencse, mert a fókuszos szememmel akkor egyből felszúrtam volna a falra.) De ez csak a lelkiismereti puttonyom lepakolása volt: én megígértem magamnak, mindegy hogy ki kapja az állást, fix hogy gratulálni fogok neki. A lényeg csak most jön - hát, a tulajdonképpeni macera...

Danielt egy óvatlan pillanatban kicsentem a kertbe és kitálaltam neki a lelkem bugyrát e témában, de nagyon. Éjfél előtt kevéssel már nem is érdekelt, sokkolom vagy sem, ki tudja hány légkör volt már abban a kertben, ahol csak a papok táncolnak, vagy a Fennvaló tudja, miket csinálnak, nyehh. Daniel meg is rántotta a madzagot, sőt szemmel láthatóan eltaláltam a lényeget, hogy itt valami gyanús, és szerintem nem a Kisasszony, hanem ő kellett volna, hogy kapja az állást, és ezt éveken át tartogattam, most éppen ideje kimondani... és akkor. Fogózzon meg mindenki: négy nappal a versenyvizsga ELŐTT felhívta a bécsi rektor, hogy kedves Daniel, Ön beiratkozott a versenyvizsgára és ezért szeretném tudatni Önnel, hogy az egyetem nagy valószínűséggel HÖLGYET fog felvenni a professzori állásra. Gondolja meg, kérem, hogy meg szeretne-e jelenni a megmérettetésen. Daniel megköszönte szépen a figyelmességet és megjelent a versenyvizsgán (én is ezt csináltam volna a helyében). Ahol ő volt a negyedik pasi plusz három nő volt, közülük az egyik ugye én. A pályázatban eredetileg az állt, hogy UGYANOLYAN szintű teljesítmény esetén az egyetem - női kvótát erősítendő izé - hölgyet fog választani. Namármost. Danielnek itt este a kertben el kellett mondanom, hogy hiába vagyok nő, most elsősorban objektív vagyok, és nemtől független dolgot szeretnék mondani, mégpedig azt hogy szerintem NEM AZONOS szinten voltak a megmérettetésen a Kisasszonnyal. Ez, tudjuk, hogy nonszensz, elvégre kutyából nem lesz szalonna! (Azt már nem mondtam neki, hogy N.B. arról a Kisasszonyról beszélnénk, akinél amúgy én is jobb vagyok, bár kétségkívül nem Bécsben lakom és nem osztrák a férjem... de a diszimet ÉN magam írtam, nem úgy, mint ő, aki kb. negyedét a férjével íratta meg!!! a pasija még valamikor 2017-ben, egyszer jól bepiálva alaposan kitálalt a vonatra várva, miket kellett neki megcsinálnia, hogy valahogy kész legyen a cucc, védésre.... AUU.)

Szóval mikor mindennek a végére értünk, nyugtáztuk, hogy Rőtmalac is elfogult, és de facto ő akarta a Kisasszonyt az állásra - létjogosultságot adni egyúttal az általa alapított gregorián DLA-nak, meg minden - hát erre nagyon elkenődtem. Becsületes verseny itt sincs, csak kapcsolatok, és ha bekerülsz az aranka indái alá, úgy jársz, mint a spenótunk az árnyékliliom melletti részben. Nem maradt más, Daniellel ittunk egyet, hogy túléltük ezt a szart, aztán nem sokkal ezután jött a takarodó, úgyhogy ezzel lejárt a hosszúra nyúlt este.

Vezettem tegnap egész nap, nyomott a Hochnebel a fejemre egy plusz sapkát, megittam három kávét, egyszer félrehúztam egy parkolóba, szundítani úgy egy negyedórát. Mikor megint ébren voltam, emésztgettem az előző estét. Szóval be kell furakodni másképpen a dzsungelba, és én erre már megint elkenődtem, mert eszembe jutott, hogy Rőtmalac biztosan engemet akarhatott StF-ba a saját posztjára, amit ugye már 2011-ben befagyasztottak, és ezt már nem tudta kibulizni, mert addigra túl sok emberrel összerúgta a port. Tegnap hazafelé próbáltam hessegetni az utópisztikus gondolatokat, egyelőre nem túl nagy sikerrel. A Kisasszony Bécsben egyszerű helyzetben van, ő egy végrehajtó, nem túl sok eredeti tervvel és Daniel szerint is lelketlen és szenvedélytelen a zenéje. (Mikor anno Kaktusz megtudta, hogy ő kapta meg az állást, dühöngeni kezdett, hogy vehetnek fel ilyen szenvedélytelen, unmuzikális p....t egyetemi professzornak?! Egy zeneegyetemen?!)

Tavaly kimozdultam a holtpontról, két gregorián publikációval, amik magyarul jelentek meg, ezekről ebben a brancsban nem tud igazából senki, de ezek már a fő macerának a kezdő fejezetét piszkálják. Az egyházzenész, mint liturgus írásomban pontosan azt boncolgatom, milyen pasztorális lehetőséget rejt magában a gyakorlati egyházzene, és mit közvetít az egyházzenész a személyes kapcsolat és saját személye által a gyülekezet felé - ez a kemény dió, lehetetlennek tűnő messiási feladat, meggyőzni a legfelsőbb egyházatyákat az egyházzene és par excellence a gregorián pasztorációs hasznáról. Hogy nem a bídzsa hangokat bíbeljük egy hókuszpók este alatt egy szakképzetlen guru társaságában, hanem valami fantasztikus élményünk van a gregorián szakember által koordinált éneklésünk alatt. Ez az egész egy annyira nyerő dolog, hogy - már csak ezért is - megéri visszamenni az egyházba. Vagy elölről kezdeni valami újat, ami nem csak az Úr templomában van, hanem az én testemben és lelkemben, és ez NEKEM is jó. Amúgy meg másnak is, hasonlóképpen, és ezen túl NEKÜNK jó...



Namármost: kezdjem el ezt a lehetetlen dolgot 43 évesen??!! egy ilyen faszkalap patriarchális világban, én, az Ausländer Csőrike?...

2022. szeptember 28., szerda

Fél szabad nap itthon

Emeritusz Rőtmalacnak péntek este lesz a búcsúelőadása. Aztán a fogadás utána. A Barocksaalban. Muramista, muramista, vajon mi lehet a dresszkód ehhez a nemtomhány csillagos estéhez... mivel se püspök, se apáca nem vagyok, inkább civilben megyek. Talán valami színes vastag harisnyában, vékony bársony anyagú holmiban. Sötétben, de színesben. (mosógép bedurrantva) Oblátajelvény jól látható helyen, plusz más, oxidált ezüst ékszer. Hha.

2022. június 23., csütörtök

Másik idus, másik tombeau

Pörögnek az események, hétfőn StF, kedden túlélés, szerdán fogműtét. Közben jegyek lezárása, bizonyítványosztás (hangjegy-sütik stb.), interaktív misz-masz.

Azt hiszem, nem fogom bevárni az első fizetésemet ősszel. Ha nem jön nemsokára a felmentő sereg a házamba, így vagy úgy, de repítem szélnek a háztartást. A gyerekek szobájával kezdem. Bár ha most elnézem, már most olyan, mintha bombatalálat érte volna.... Szóval kicsit tanácstalan vagyok, de egyelőre annyi biztos, hogy valami nagyon radikális döntés lesz. Mindent repítek, az a legbiztosabb!....

Eszembe jutnak a gyász-melankóliába burkolt, valaki emlékének szentelt valami zeneművek siserehada, abból is Ravelnek a Pavane-ja, meg annak a billentyűs Couperin-nek szentelt valami.... egyik szebb, mint a másik. És az a közös bennük, hogy mindegyik fájdalmas.

Igen, ősszel lesz munkám StF-ban. Rőtmalacot központilag annyira nyugdíjba dugták (auuu!!!!), hogy eközben az újonnan választott rektor és a többi főurak meg is szüntették sutyiban a gregorián master szakot, azt, amiért fél világot adtam volna anno, és amiért odamentem StF-ba, pont arra az egyetemre és pont akkor. Még nem világos, hogy miként fogják beleolvasztani az általános egyházzene-masterbe, de hogy kilőtték a tantervből a paleográfiával együtt, ettől egyszerűen szó nélkül maradtam. Előtérben a teljes leépítés, osztrák módra. Tehát itt leszek egy darabig, bába annál a csecsemőnél, akire a halál vár. EZT kell most beszüntetni, a több évtizeden át épített szakkönyvtárával együtt, ahová a világ összes tájáról jöttek kutatni!... így kell kihúzni a széket, az utolsót a fenekem alól (nekem pontosan olyan diplomám van és a doktori is egyházzenetudományi téma volt) s egyáltalán azok alól, akik erre a világszinten emelt színvonalú szakra felvételiztek volna. EZT kell csinálni a teljhatalmú politikus seggeknek, akiknek gőzük nincs, mi a már meglévő emelt szintű szak, amiért mások oda szoktak zarándokolni!!! Merthogy a rektor kémia(!) szakos. Ja, kicsit tud harmonikázni. És nem szereti az egyházzenét, tehát ő átszervez, most és egymaga, és ezt neki szabad és lehet.

Ma van az utolsó napom a suliban. Emelem kalapom nemsokára.

2021. december 25., szombat

The show must go on

Húslevest nem főztem hajnal négytől se ma, se a tegnap, sőt még éjféli misére se mentem, csak egy kényelmesre negyedmagammal, este 8-kor a keresztes nővérkékhez, hogy akkor hadd nosztalgiázzunk kicsit.... gyerekeket beöltöztettem új, színes maszkokba, sádámm, mire hazaérünk, hátha megjön az Angyal?...

A kicsi nosztalgiázásból az lett, hogy Rőtmalac volt az orgonista, s mivel látta, hogy én vagyok beosztva előénekesnek (áá, kicsi nosztalgia, hiszen úgyis otthon vagyok), telepakolt kottával és a bevezető zsolit is nyakamba kaptam (úgyis otthon vagyok), invitatóriummal, mise előtt nagy orgonazengetés után az ótestamentumi teljes szöveggel (hoppá... ezt már csak olyan liturgikus buzik csinálják, mint ő, asszem bagatell, fog ez menni), háát, a kicsi csőrikék teljes csendben (és rémülettel) lapítottak a padban hátul, míg én másfél órán keresztül előénekeltem, amiből félóra intenzív izzadás volt az ambónál, ráadásul egy adagban (az egészet közvetítette élőben a rádió a klinikán odaát). Az egészet lapról énekeltem, prima vista, kérem, volt kb. 3 db. ordas hibám, amikért nem akarok felelősséget vállalni (brrr), aztán a mise alatt ellapoztam az allelujaverset, kénytelen voltam a misekönyvből sandítani a szöveget, a dallam pedig kész impró volt (Rőtmalac a vers felénél már rájött, hogy ezt nem lesz érdemes tovább kísérni orgonán... naná, ennyi év gyakorlat után hamar felfogta), végül diadallal kimásztam a csávából, az Isten Báránya már maszkkal ment, ambó nélkül, mert a legkisebb csőrike megunta addigra az egészet (fáj a májam, az a leizzasztott, az).... Hátravolt még a java: a mise végén totál pókerarccal, mögötte rettenetes lebőgéssel köszöntgetni mindenkit holmi karácsonyolás végett, közben Rőtmalac diplomatikus vigyorral rám kacsint egy kedélyszünetben, hát majdnem elsüllyedtem. Az tény, hogy ezt az egész pakétot nem tudja itt elénekelni más úgy, mint én - háát, tulajdonképpen Rőtmalac asszonyság szokta, de neki nincs ekkora volumenje (versus ordas hibák? ööö, ezt a mérleget most nem fogom megcsinálni.)

Szerencsére hazajöttünk és itthon várt az Angyal és egy pohár pálinka. A nemjóját ennek az aránytalanságnak. Ja persze, majdnem elfelejtettem: Boldog Karácsonyt!

2021. december 22., szerda

Aránytalanság

Az én életemre ez a jellemző, húzd meg - ereszd meg! de ha megáll évekre a szakma motorja, akkor mindenképp aránytalan az, amilyen mértékben belódul. Vagy ahogy hirtelen leáll minden. Vagy mégsem?

Igazából ez ellen próbálok tenni ezerrel - höö? kiegyenlíteni? vagy mi a fene. Olyan vagyok, mint valami szerkentyű, ami azért van, hogy az áramingadozásokat kiküszöbölje. Mikor például majdnem egy évig vártam a versenyvizsgára (az állás nem lett az enyém, ugyebár), akkor találtam rá a topolyai kéziratos kottákra. Aztán konfikötet, közte az LO kiadása (rémes Bajormedvét kibírtam, igenis, pipa), itt-ott írtam valamiket, kicsit mentem ide-oda, két hét Pest, aztán megint, sváb kották, kalandos utazások a szabadcsapatok által lebombázott templomrom közepén (akkor még nem tudtam, hogy alá van aknázva bőven, lehet így nem lőttem volna én is vagy ötven képet a kamerával...), a melóim egy jó része ingyen vala, ez lehetett az, mikor leállt a motrom. Hümm.

Most viszont egyszerre kapok két lehetőséget, amiből lehet, semmi nem jön össze, de egyszerre a semmiből kettő, mi ez, ha neem furcsa. Többhavi várakozás helyett tíz nap alatt megjött az értesítés a minisztériumból, honosították a diplomámat, jelentkezzek személyesen 30 napon belül. Ez a drót az otthoni nádasból.

Rőtmalac és StF... hát, ez egy másik gubanc, iigencsak vegyes érzésekkel jöttem ma haza, azt se tudtam, hová tegyem ezt a beszélgetést. Éppen mérges, mindenkire neheztel, természetesen rám is, és érezteti, hogy szar világba csöppenni szar dolog. Megcáfolni én se tudom, az utóbbi években ugyanis úgy elbaltázta a tanszékvezető, aki koncertorgonista, a jövőképet, ezenkívül totál lezüllesztette az egyetem antiklerikális vezetősége a gregorián szak jogi alapját, hogy elvesztette az egyenjogúságát az orgonával és a karvezetéssel szemben, és amikor Rőtmalac emeritusból valódi nyugdíjba kerül, s a helyzet marad, ahogy van, a fene ette meg az egészet, mert többet már nem hirdetnek állást. Ó, borzalom... Tehát marad az utolsó 2-3 év (erre kellek én, áramingadozást kiküszöbölendő), és talán lesz egy új rektor, és talán az egyetem önállósága nem feltétlenül a szak hátránya lesz - már ha javunkra alakul a rektori grémium összetétele. Egyelőre a professzori állás a jövőre nézve be van fagyasztva, tíz évvel ezelőtt még volt elméletileg egy "postdoc-közben-hat-év-alatt-majd-habilitál"- opció, de most már ezt is megette a fene, niksz professur für gregorianik. A diákok? háát, van három, kettő még valamennyire használható, a harmadik izé, az egyik egy ferences, akinek a horvát atya telebeszélte a fejét, hogy nem szabad beoltatnia magát, na egy ilyennel énekeltünk vasárnap a dómban, mert hanem esett volna a szemeszteri jegye. Huhh. (Én semmitől nem megijedni, egy emberrel is becsületesen dolgozni, naná.)

Háát... a kulisszáktól nekem mindig hányingerem lett, ez húsz évvel ezelőtt se volt másképp, jobb volt, míg egyetemistaként nem értesültem ezekről a szarokról. Fazit: itt fejre is állhatok, de ha a rektori kerekasztalt nem tudom meggyőzni a következő néhány évben, hogy a gregorián szak milyen nagyszerű dolog, marad a professzori állások modern fúziója, hogy összesen két zenetörténet-főállás az egész egyetemen, gregorián nélkül... az első általános, másodikhoz pedig hozzáragasztották a gender-kutatást... a helyzet odaát, a többi tanszéken azért is aránytalan (már hogy ennél maradjak), mert ezek az állások miről is szólhatnának? egyszerre 2000 ázsiai hallgatónak a szakdolgozatát/doktoriját koordinálni!!! úgy, hogy több, mint a fele gender-téma. Modisch. Kész borzalom.

Most kellene kicsit visszavenni a sebességből, egyelőre behúztam a nyakam. Brrr.

2021. december 20., hétfő

Stáájri galéria

Mára elég sok intéznivaló van hátra, de hátha sikerült belegyömöszölni ebbe a napba a maiakat, hm-hm.

Tegnapi galéria:

Itt próbál a dóm kórusa, ez a Domchorstudio (sokat koptattam 2003 óta, tény és való):


Ezt látni Nagymamától. Háttérben három állított kereszt mered a kálváriadombról felfelé, szó szerint:
A frissen restaurált dóm. Hát, ezek a lámpák olyan ocsmányak lettek, hogy inkább szemet hunyok, mit tehetnék mást:
A kápellmájszter ezt darálja éppen a próbákon. Karácsonyra készülnek, de közben még Advent is van, úgyhogy van munka bőven. Imhol a bizonyíték, partitúra a Haydn misére, mellette a vespifüzet:

A Domchorstudio keményen dolgozik ám, bizonyíték a dómban, hogy vannak zenekari próbák is: otthagyott bőgő és üstdobok (Rőtmalac itt éppen vakarja a fülét, a dómkápellmájszter pedig lefelé sandít, Csőrike bizony paparazzit játszott sutyiban, mikor éppen nem énekelt a bandában):

Máma még óriáskerék es várható s mivel én ettől hányni szoktam, már a baratinámat is meghíttam egy óriáskerékre, aki a múltkor már vitte egy körre ezeket a gazfick leánkákat. Hajrá, hajrá.


2021. november 23., kedd

Még hogy nincs fokozás

Ma felhívott telefonon a tanszékvezető, ráadásul a Kaktusz számán, auuu. De nem koncertet ajánlott neki vagy mittudomén, hanem velem, értsd Csőrikével akart beszélni (egyből kilöttyentettem a tejet a padlóra, mert a meglepetéstől már nem tudtam beleirányozni a kávéscsészébe). 

Naszóval. Mivel Rőtmalac emeritusz lesz jövő októberben és csak a fő tantárgyak és a doktoranduszok maradhatnak, nincs ki tanítsa a többi gregó tantárgyakat a tanszéken. Téged kérdezlek, Csőrike, érdekel? a végleges döntés a rektoré, de ez a kérdés az enyém.

.....

Mivel megígértem neki, hogy diszkrét maradok, ezért most cenzúráztam a válaszomat :-D (háhá, ki lehet találni).

Mit is mondhatnék. Kaptam mailt meg minden, bogozgathatom a tanrendeket meg mindeneket. CV-t kipotyolni galuskamentesre sötöbö. 

Tejóég, legalább féldeci tej ment ki, természetesen a parkettára...

Ez a Rőtmalac. Naná, viccelsz? persze hogy egyelőre nem szándékszik nyugdíjba menni. Fene bánja, kukába ezzel a munkanélküliséggel! perszeőpersze, rektor nem mindig a legbölcsebb fazon, de hátha lesz elég esze. Legalábbis az én szempontomból: ideje már, hogy önzőbben szemléljem a világot.


2021. április 11., vasárnap

Nyolcadba mán! fel kéne támadni nemsokára...

Ha jól nézzük, ez a harmadik nap, vagy miféle. A karomat mindenfelé tudom görbíteni, most már csak minimálisan fáj. Ha tegnap nem baszarintottam volna el a tenyeremet ebédfőzés közben (a fagyasztott hús szétnyüszetelésével egyenesen a tenyeremben állt meg a kés hegye, jójó, tompa volt, de elég nagy kráter maradt utána, ezután, tongyóságom csúcsa, hogy a köv. mozdulattal elvágtam ugyanazon a kezemen a hüvelykujjamat)... ööö, talán még ki is csattannék a tetterőtől. Azazhogy majdnem.

A tegnap reggeli zsolit átaludtam, a mait napot pedig frissen és tetterővel teli kezdtem, de a respit mikor befejeztem, úgy éreztem, éppen most másztam meg kismamaként biciklivel a stájri dóm felé vezető golgotát, de tényleg. Hát, engem jól kihúztak a konnektorból. Rőtmalac szerint természetes velejáró ez az oltás utáni dög fáradtság, egy ideig nem is fog elmúlni, na faszányos egy helyzet ez is. Örülhetek, hogy nem kellett eddig lázzal fetrengenem vízszintes móduszban, bár a napi adag Paracetamoloktól épp eléggé kótyagossá váltam egy idő után. Tegnap este óta nem szedek semmit. Most iszom a második bili teát, burján van elég a kertben, ha így haladok, délig simán belövöm a két liter folyadékot. Fel a fejjel, ki a mellel.... satöbbi. Fel kéne már támadni úgy rendesből.

2021. április 2., péntek

Terítéken a nagyheti penzum

Nem sokat alszunk a héten a csapatból, nekem saccra éjjel négy óra, amit össze tudok számolni. Ha fél hatkor kezdődik a zsoli, akkor legalább háromnegyed ötkor fel kell ráznom magamat, hogy össze is pofozódjak annyira, amennyire egy sztendbájmódusz szólistától kitelik, még ha kolostori magányomban a frizurám nem is látszik. Ööö... A hangom viszont hallatszik, sőt, az is, ha álmosan félredünnyögöm a muszikát-muszikát.

Az idei Nagyhét nagyon másképp néz ki, mint a tavalyi. Gyenge eresztés azt hinni, hogy a tavalyi milyen kemény volt?! akkor még nem voltam onlány a csapatban, csak magányosan énekelgettem végig ugyanazt, más intenzitással és persze, kötelezettséggel. De most. Ha előző nap beírja magát az ember az "attendee"-be, akkor nem lehet elvárni, hogy a másik keljen fel helyetted, főleg, ha az a másik ezt nem is tudja...Viszont megegyeztünk, hogy együtt megcsináljuk, most nem lehet csak úgy lelépni.

Mára hátravan délben a szertartás, pappal, énekelt olvasmányokkal passióval, jó ha végetér két óra alatt. Háromkor úrvacsora az obláta lelkésznő gyülekezetében, ott is jelenésem van. Mindeközben végig  ketyeg a fejemben, hogy miféle parasztasszony (éés pedagógus!) vagyok, itt a három gyerek, mindannyian tojást szeretnénk írni. Hát mikor, ha nem Nagypénteken?... A húsvéti gyertyára kaptam ajándékba két kockácska, grammra mért méregdrága festéket, amivel a viaszt vérvörösre lehet festeni. Azaz: az húsvéti gyertyát valamikor ki kell dekorálni, de nem vasárnapra, hanem holnap du. háromkor lesz a zsolicsapattal a Feltámadás, legkésőbb akkorra. Naagy bökkenő, hogy dugványozással, magról, oltással, hajtatással vagy hogy a pikulában szaporítsam magamat!... (Takarítani úgyse akartam, azt itt hiába keresitek, hahaha.)

Bezzeg, Rőtmalac, aki teljesen elemében van, megszégyenítő technikával szaporítja magát, hol velünk énekel, hol StF-ban a dómban helyettesíti az orgonistát, aki karanténba került (na mikor, ha nem pont húsvétkor, a szerencsétlen). Tegnap frissen és üdén, vasalt ingben feszített a tanszék könyvtárában, láthatóan egyáltalán nem volt fáradt, sőt, még kommentálta is, hogy mit szerkesszünk mára.

Lehet, hogy 67 évesen már én is megelégszem négy óra alvással, ki tudja? Az viszont tuti, hogy ha leénekeljük a vigíliát előző nap, akkor vasárnapra nem marad, csak a laudes 8 órától. Azaz, a nyuszitól kapunk vasárnapra egy alvást! ;-)

2021. március 19., péntek

József napján

Tosca, az én középső gyerekem múltkor azt kérdezte, hogy...

Anyuuu. Miért pazarolod el az idődet az imádságra?... 

Hát, lássuk. Próbáltam egy nyolcéves szintjén elmagyarázni neki, hogy izé, kicsicsőrike, de ha nincs imádság, akkor nekem kaszáltak, ahogy ti engem egész nap kicsináltok, az élet másik oldala dettó, érted, nekem kell egy másik ajtó, valami ilyesmi. Naagy szemével pislogott, ejszen megértette. Vajmi.

Hogy miért is jó nekem?... például ez a zsoli?.. hogy van napi szinten egy buggyantott Rőtmalac (kinek szintén jólesik a nádas felé kommunikálni, hiába jár le kéthetente Rómába), aki becseteli a csoportba az olvasmány alatt, hogy:

5 participantes istius liturgiae sunt de ex-imperio Habsburgensi cuius patronus S. Joseph erat

Igyen, asszem, kell nekem egy ilyen ajtó, jól behúzom magam után, oszt feltöltöm magam, mint egy akkumulátor.

2020. december 20., vasárnap

Megszállottak

Rőtmalac is a szakma megszállottja, vajon mi más lenne: ha kirúgják az ajtón, bemászik az ablakon.

Nos, a templomi éneklés szigorúan tiltva, no choir, no schola, no congregational singing. BUT.

Kántor énekelhet, ha 5 fő alatti a létszám. Ezekből jönnek azok a trükkök, hogy ma például ketten fognak énekelni valami izén a stájri fővárosban, a harmadik lesz az orgonista, megint valami főmufti celebrál, de attól még Rorate caeli gregómise lesz, Rőtmalac a "szkóla", a másik hapi az előénekes. 

Hajrá, egyházzenészek! ;-)