Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. december 28., szombat

Autentikus, ha akarod, ha nem

Hogy ide be se tegyem a lábam, ez igazán hallatlan - mondanám, de nem mondom, meert naagy hazug lennék, az. Szoktam én bezony beporosodni a blogomon, de még mennyire.
Kicsinykét sok vót az elmúlt idő(cske), pedig idén jóformán a kutyát nem érdekelte, hogy van-e karvezetői szkillem vagy nincs, és én el is könyveltem magamban, hogy mióta újraalakult az egyházi énekkar, beönthetem az elmúlt 6 évnyi működésemet ingyen és bérmentve a vécébe. Úgyhogy rá is húztam a vizet. Most már végre ugyanaz szól a templomban, mint ezelőtt 20 évvel, a plébi teljesen elégedett, a repertoárt kellőképpen visszakövesítette, kár volt újból lefordítani az Adeste fidelest és a magyar lüktetésű új szöveget ehhez a zenéhez igazítani. Hülye vagyok én?... hiszen világos, hogy a hangsúly a Jöj-JE-tek, ó hí-vek-en van, mindig is úgy volt! Mit is akartam itt, meg a többi darabok is, igazán, angolul énekelni Haendelt meg az a többi sületlenség, amivel én eddig traktáltam őket, fejemre estem vagymi... tehát ezután szépen kispóroljuk ezeket. "Kisváros! Kilenc óraaa! Levegőt elvenni!..." na, valahogy így.
Naszóval, egyéb dolgom is akadván, még Karácsony előtt Pexen koptattam a fenekemet a szép püspöki palota mellett abban a levéltárban, aztán próbáltam feldolgozni az adatokat, miközben utolért egy "O influenza" kezdetű O-antiphona, hogy a rosseb enné meg! Ezt nem akartam már beilleszteni a kalendáriumba, de a pimasz helyet keresett magának az utolsó 100 méteren, pedig nem is volt 2. móduszban. GRRRR!!! Következtek itthon a pokrócba csavart dolgos megdöglések (de mindig csak félig), jó lassan és kínkeservvel haladva, éccaka pizsamákat izzasztottam ezerrel, de végül december 26-ára virradóra sikerült leadnom az eredetileg 18-ára kitorlaszolt határidős munkát. S mivel az ó-antifónák csak Karácsonyig tartanak, elénekeltem, hogy Ó influenza, te a testemet döglesztő legnagyobb rohadék, vagy valami ilyesmi, aztán elköszönt valahogy ez is, és tényleg, Karácsony lett!...
És éjjel jött az Angyal. S hogy mindenki együtt legyen, pontban 3-kor felköltöttük a csemetéket (itt köveznek meg, ni), de szépen bezengtük a kápolnát, vigyorogtak egy kört, aztán visszadugtuk őket aludni. Nálunk ugye, mindig kiszámíthatatlan ez a Karácsony...

2019. december 15., vasárnap

Rószaszínű pap és nap

Az úgy alakult, hogy ma a legkisebbik taknyolás és köhögés miatt lemaradt a miséről. (Na meg én is.) Még ilyen vehemensen sose követelte, hogy: Babajózsaszínű Papbácsit akajok lááátniiii!....
Én meg nem nagyon akarok ma babarózsaszínkedni, főleg hogy a náthámra tegnap még rápakoltam egy lapáttal egy q.... hideg templomban való muzsikálással meg eleve azzal a kényszerű kiszállással, kocogóra fagytunk Kaktusszal, brrr és brrr.
Viszont megkapom ma du. 5-kor a magamét, mivel a NLM grandomán várásházán megrendezendő adventi műsor másodgazdája vagyok. Kell-e ez nekem? hát persze, hogy nem, itt így mennek a dógok, úgyhogy kaptam a nyakamba sózva.
Be is nyomtam dühömben a szövegembe a korai amerikai metodista emocionális liturgiáról egy kis agytágítót. Kellett-e? Na ugye, én is tudok adni valamit, nix magyarkodás. Nesztek: Cry, cry, baby!!...

2019. december 5., csütörtök

Virgács

A nagy családi adventi kirándulás StF-ba nálunk úgy néz ki előző nap, hogy:
1. elkéreztetem a leányzókat az oskolából etc.
2. elővesszük a tetőcsomagtartót.
....öööö..... Vagyis vettük volna. A bökkenő, merthogy nálunk az égvilágon semmi sincs úgy, ahogy másoknál VAN, nekünk a létezés külön definíciót kéván stb.-stb.... Na nem Thule koma tűnt el, mert az azért már ordas lenne mifelénk, a mi rendetlenségünkben is. Hanem a felfüggesztő csavarjai. S mivel Kaktusz szinti nélkül el se indul mostanság sehová, mert reggel mise, délután mise, hanem begazol impróoktatáskor, na jó, ebből mi is lesz nálunk?...
Öt ember plusz kismatrac, gyerekágy és szinti egyenlő rövidzárlat. Hát az lesz, hogy Kaktusz marad a szintivel itthon, én meg felpakolom a csőrikéket. Nálam sajnos nincs kompromisszum, ha a biztonságról van szó, ergó ha kiságyban akar aludni, azt visszük, ja és nem rakjuk a gyerekek feje mögé a szintit. Plan B: sima csomagtartóba és anyósülésbe belekötve elférnek a csomagok, ágy, matrac stb., de Kaktusz nélkül. Háát... ilyen nálunk a családi kirándulás. Ez engem igencsak emlékeztet arra a nyárira... Na jó, nem megyek naponta könyvtárba, csak eljátszom szombat este a stájer misét, Kaktusz helyett. De jó. Hónapok óta nem gyakoroltam egy hangot az orgonán. Vagy már évek óta?...
Csőrike nem fintorog, nem nyavalyog pakol.

2019. november 25., hétfő

Búcsúban

Hú, de fáradt vagyok, az oksoláját. Búcsú, nagy buli, éjjel végig köhögött a legkisebb, aztán valamikor, amikor még javában zúgott a mosógép, begörcsölt a jobb lábikrám, ezt se csinálta már vagy 6-7 éve, még mindig fáj a helye, pedig már a nap nappali része is lejárt. Meg a buli, a koránkelés, Bőrszivar utolsó futama (run...run... for your pdf-s). Ööö.
Biztosan sok volt a jóból meg az eszem-iszomból.
De addig is, galéria! Kaktusz szerint itt a menyasszony ruhája:
És főszereplőnk, a minden képen (még a lábkiállításon is) virító mikulásvirág.
Kiskorúak nem lesznek bepakolva, a többi képen persze hol egyik, hol másik virít a virág mellett. Jövőre tervezem, hogy lesz az előszobában búcsúfia-adogató, bambuc, szentképecske, mézeskalács.... Ha megint hét gyerek fog itt ugribugrizni a közepében, megéri rendesen készülni, mint ahajt egy falusi búcsúban. :-D

2019. november 23., szombat

Évvége felé

Reggel elküldém a szövegeimet.
Aztán tarték egy énekórát.
Aztán rapidusz móduszban füzetméretűvé szerkesztém a zsolit. Futás a fénymásolóhoz. Hááát.... ezt valamikor le kell dolgoznom a jövőben, pofám ajvárpiros, pont félórával zárás után lettünk lész vele.
Ebéd. Futás kicsi csőrikékkel diákmisére.
Bevásárlás az orosz vendégmunkásokkal. (Witzes. Annyit én is értek oroszul, mint az idevalósiak. Vagyis nem túl sokat, de na!)
17 órára haza is értem. Rájöttem úgy 18 óra tájban, hogy én ma bizony nem ittam délután kávét. Késő bánat... Blues hétvége a Módzsóban... Nem akarok orosz vendégmunkásokkal együtt bulizni, majd a jeges szélben hazagyalogolni, valahogy nincs kedvem. Hazamegyek inkább a bukaresti rockerekhez, legalábbis az éteri világban, ehhez még ki se kell menni a meleg szobából.
Vinete. Micsoda szag lett! Aztán a többi. Kenyérsütés gübürecept alapján bencés spiritualitás szellemében. Itt minden felhasználásra kerül! Ki nem dobok én semmit. Múltkor hihetetlen jól sikerült, majd meglátom, milyen lesz máma. Ha nagyon elszarom, még süthetek holnap másikat.
A kredenc. A kanapé. Az asztal. A pult. Megannyi A. Nem biztos, hogy sikerül minden, de a kupi lényegesen kisebb lesz holnap estig, ebből nem engedek!
Vinete és kenyér meglesz ma, a többi lehet, hogy szépen megvárja a holnapot... Kicsit hosszú lett ez a hét. Nem mondom, hogy unom a szalmaözvegységet, de jelenleg túl sok dolog van az én nyakamba varrva, 100%-ot húzni a 75% helyett, na, ezt kezdtem megunni.

2019. november 21., csütörtök

Csak gyűrjed hősiesen azt a könyvet!

- ezt baratinám írja a vonal másik végiről, doktori testvérem, ha van ilyen. Hajrá, hajrá! Már látszik a kockás zászló!...
Gyűröm is én, s milyenek a nemvéletlenek, ma 5.29-kor ismét egy másik párbeszéd, hejj, Latinbuzi Barátom, baj van, Bőrszivar nem segít az indexekben, de nyomná a nyomdába, mit csináljak most.
Szóval a helyzet úgy néz ki, hogy LBDZS röpke félóra leforgása alatt talált egy fasza programot, amit én nem tudok ingyen letölteni, de neki megvolt és azzal oda-vissza piszkálta az indexeket, készen kipatyolázva prezentálta nekem, óóóóó..... Csőrike szíveket pislog az éterbe, ez azért is vicces mert ha rágondolok, Dzsónátá a zsíros zakózsebével és trottyos nadrágjával, de az intellektus, kérem, az intellektus. Ettől én paff. Lényeg, hogy nem kell bolondokházát csinálnom az agyamból 50 oldal újraformatálásával, tudom, hogy mióta Jónás betette a lábát a Bibliába, igazából mindenki lehet tongyó és őrült, de azért nekünk vasárnap búcsú lesz, és nekem addig még millió dolgom van.
Én_most_nem_könyvkorrektúrára_gondoltam.

2019. november 16., szombat

Deleatur

Szégyen ide vagy oda, a doktori szintén, én bizony a mai napig nem tudtam, mi mit jelent egy korrektúrában, tessék megkövezni.
Más ebben az állapotjában már rég túlvan az első könyvkiadáson, de legalábbis nyomdakész szövegek bögyörőjén. Valahogy engem eddig mindig megkíméltek, az a pár kinyomtatott etvasz, aminek Csőrike a szerzője, vagy mások által lett kigyomlálva, vagy pedig úgy, hogy nem kellett pfennigeket pirkálni a lapszélre, és én mindent megértettem, a vonal túloldalán levők szintén.
A vicc az egészben az, hogy a deleatur is eszembe jutott, de hát Huebner komám ennél sokkal szebb kis d-ket írt. Miakrixikraxi lehet, aztán meg kaptam egy fejmosást: szegény korrektorom, kékre-zöldre váltott, ahogy meg merészeltem kérdezni, izé, tudom hogy az a pont után azt jelenti, hogy nincs pont, de azt a betűt vagy kombinációt nem tudom kiolvasni, mi az?... arra persze nem gondoltam, hogy őt is kíméljem.... Hogy ezt igazán illene tudnom, sőőt, hallatlan! (Háát, bizony, van ilyen!...)
Mivel a muzikológiát ezen a ponton már nem fogom elkezdeni (sőt, más szakot sem), de mindazonáltal fejlődőképesnek tartom magam, gyorsan rákattantam a wikipédiára, aki szerencsére sokkal okosabb, mint én. Nem mindenben, de a standard korrektúra jeleit és rövidítéseit illetően biztos. Így néz ki egy deleatur:
Ugye világos, ez_kis_d. (HÖÖ?!)
Slampos egy d, az anyja manókáját neki.


2019. november 12., kedd

A lefolyóban

Két órán át töltötte le az az aljas program a képfájlokat Bőrszivarnak. Mialatt Kaktusz játszotta két számítógéppel a titkárnőt, én meg oviba és iskolás fogászatra mentem a csemetékkel... a végleges korrektúrát még nem láttam, de a korrektorom se, aki enyhén kergén veri a fejét a falba ettől a kiadótól, a tökéletlenségemtől etc.
Pénzt nem sokat látok a jóhiszemű és támogató intézményeimtől, akik nyájasan támogatják a mindenkori doktorik kiadását. Elméletileg. Kalapot az a dr. Lófasz tette fel a mai napomra, aki kellemetes elutasító levelében még a nevemet is helytelenül írta le.
A püspökség még egy harmadát sem állja a költségeknek. Ugyanannyit kinyúzott a zsebéből:
1. Anyám.
2. Barátnőm és magánének-diákom.
A maradékot én borítottam ki a zsebemből a nem erre szóló kutatási ösztöndíjamból. Még szerencse, hogy a kutatást kuliban már megcsináltam s ez ezért nem fog feltűnni.

Mindeközben Bajormedve mint rámenős és diktátor társkiadó (összemocskolta a korrektorom korrektúráit, aztán beleépítette a könyvembe az egészet, beleegyezésemre se várva), nem csoda ha az önértékelésemet inkább úgy írnám le, hogy sodródom a saját dilettantizmusom lefolyójában, erőst lefelé.

2019. november 11., hétfő

Élvezem én a strandot

A rövidke szabadságom alatt szépen betaknyosodtam, előkerült Bőrszivar, Bajormedve és az egész brancs, szóval jól beleszóltak a lazító programomba, wunderbar.
Tegnap egyházzenész kolléginám talált egy polgári naptárt, vicces volt ahogy anyámon kívül ő volt az egyetlen, aki idén Csőrike-napot köszöntött. :-)
Vissza az egyházi kalendáriumhoz, úgy érzem jelenleg, máma én leszek leghamarább a Márton-napi liba, bár lehet, hogy taknyosan nem leszek ebben sem igazi. Csak már járjon le ez az egész könyvkiadás. Mintha ostorcsattogásra a tyúkszemeimen ugrálnék egész nap.

2019. november 6., szerda

Csiszolom a lelkiismeretemet

Mielőtt még rövidke szabadságra megyek, hirtelenjében megviszket az oldalam, úgyhogy gyorsan megvakarom, mielőtt elfelejteném, hol viszket:
Gödrei kántorkönyve(me)t ma gyósan bepakoltam az intézet digitalizáló hálójába, hurrá, egy hét múlva készen kipattintatom egy cd-re, ami az én különbejáratú kutatási anyagom lészen. Ez az ügy, bevallom, súrolja kicsit a lelkiismeretemet, azóta már, hogy a kukorica még nem volt leszáradva, egészen konkrétan roskadoztak a barackfák a terméstől, amikor hazafelé döcögtünk csőrikémmel az apatini sváb archívumból. Izé, én hazahoztam volna "egy hétre" megnézni, aztán se az egy hét, se egy rendesenmegnézem, de közben Bécs, előtte-utána konferenciakötet, aztán a másik kötet...
Notabene! mindeközben egy konferenciára vittem "kántorkönyvemből" előadást úgy, hogy a teljes tartalmát még nem volt időm átnézni!.... naszóval ez kutatótestvérrek között is hatalmas kockázatnak, sőt mi több, pofátlanságnak számít, aminek meg is lett az eredménye: államon 4 (négy!) pattanás hirdeti, hogy tessék, eredményes vót! Bumm.
Szóval én nem vagyok valami narrmális, mert holnapután ugye mi szabadságra megyünk (ááá! mégpedig ezekkel a rusnya pattanásokkal együtt!!!), de én mind csak arra a húsz másik kántorkönyvre gondolok meg-megállva, amit visszahoztam a digitalizáló műhelyből, ez lenne ugye a topolyai anyag kéziratállománya. A csomagtartóban rég nem volt ilyen szűk helyen ennyi érték, hűb.meg-hűb.meg. De egy hét múlva jön haza digitálisan a másik is, a kilopott kakukktojás, amit utána azonnal visszaviszek az apatini fészekbe. Ezt a sok spekulálást se tudom, honnan szedtem fel újabban magamra, de egy biztos, addig nem igazán praktikus meghalni, amíg mindent vissza nem buherálok a helyére.
Ezt azok után, hogy tegnap ismét meghalt egy StF-i tanárunk... nyugalmazott dómorgonista barátunkat infarktussal akasztotta le a halál. Erre még a legjobb orgonaimprovizációval sem lehetett felkészülni... RiP.

2019. november 2., szombat

A novemberi kezdetek

Ahogy ez a kulipintyó most kinéz, asszem hónapokra előre van meló benne. Olyan kuliféle. Ma sikerült 2 nagy komódfiókot kidurrantanom a francba. Egy nagy szatyor szemét lett a mérleg, és lett két használható fiókom. Kábésacc tízéves trutyimutyik voltak benne, StF-i dolgocskáim-mütyürkéim, jájj, hogy mennyi sz.... van még itt, desőt, előbbi korok termései, és minden fiókban ugyanaz!
Szóval megint összesen két méret van a két nagyobbik szekrényében, és nem négy. Ez azérrrt némiképp megnyugtató, főleg a reggeli órákban, indulás előtt, izé.
Ennek örömére, vagy inkább még ez előtt, csak úgy spontán, mivel olyan fáradt vagyok, mintha havat lapátoltam volna, úgy gondoltam hogy jövő hétvégén elmegyek nyaralni Kaktusszal. November ide vagy oda, se tavasz, se nyár nem volt, csak a nagy güri. Most pedig lesz egy állami ünnep, a hétvégéhez ragasztva. Príma, soha jobbkor.

2019. október 29., kedd

Hurrikánbuggyantás után

Na, most már csak minimálisakat kell futkorászni, illusztrációk joga, ilyesmik. Tegnap estére végre valahára megjött Bajormedve esze és hosszú huzavona után elfogadta a kéziratomat, olyannak amilyen, hát, csak néztem egy darabig, aztán szerencsére nekem is volt annyi eszem, hogy gyorsan lezártam a gépet a plattformjával együtt és kibonték egy üveg vörösbort. Volt ünneplés, kérem szépen, a gyerekeknek sikerült dettó ugyanolyan színű szederszörpit töltenem, naná!...
Friss aggyal, csakis, ma hajnalban elküldtem én Bőrszivarnak, a teljes pakétot, véglegesen, mint a cövek, én itt már át nem írok semmit, s hogy estvére valamikor a borozás alatt beérkezett a kipolírozott előszavam is, minden adva vót. Persze még mindig nem ropogtathatom a kezemben a hardcover tiszteletpéldányomat (remélem lesz ilyen, mert ez a dög kb. 180 eurót kóstál majd), de na.
Itt közben beköszöntött valami taknyos őszféleség. Próbálunk a robbantott lakásból valami elfogadhatóbbat csinálni, nammama igazán hősiesen dolgozik, én kicsit kevésbé. Rohadt fáradtnak érzem magam a csekély félévi erőltetett menet után, de azért ma már pakolgatok magam körül. Mértékkel, ugyi. Mint egy hurrikánbuggyantás után, avagy hol is kezdjem.

2019. október 28., hétfő

Kis reggeli dialógus

ÖAW, munkaplattform, 5:50

Csőrike: Bondzsórnó, Latinbuzi Dzsónátá, naa, tudnál segíteni?
LBDZs: Reggelteket, yep of course!
Cs: Izé, Bajormedve modellje nem működik...
LBDZs: Na persze, úgy kapkodott, hogy benyomja a könyvét a kiadóba, nem tudtam rendesen elmagyarázni, mi mit jelent a kritikai apparátusban. Ezért nem lett olyan jó az ő könyvében az az apparátus. Na akkor, nézzük csak....

Vajon hétig megoldódik-e, mert ovi ésatöbbi, ez itt a kérdés. Egy viszont már most biztos: Bajormedve nem mindig szarik okosakat, és ha lehet, ebbe a kakiba nem fogok belelépni.

2019. október 24., csütörtök

Alakulóban

Olyan sok dolog nem történik mostanság, nahát. Minden relatív, miután leapadt a rabszolgamunkám java, én máris úgy érzem, vakációra mentem!
Szóval mindjárt kész a raktárunk, holnap már csak fugázás maradt a padlócsempének. Kb. 2 hét múlva lesznek raktárpolcok a plafonig, és jöhet teljes gőzzel az En gros logisztika. (Lehet, hogy tényleg leckét veszek egy raktárostól?....) A legfontosabb: megszűnnek a házban a kupihalmazok, és véééégre: a hőpumpa szobájában nem fog bepenészedni semmi, se télen, se nyáron. Le van tesztelve, kérem szépen. A fém konstrukció terve így néz ki: majdnem 4m, amennyire a belmagasság engedi, szélessége is lesz 4m, mélysége meg kb. 50 cm. Ha ezen nem férnek el a minden gyermekméret ruhái és lábbelijei (kivéve az aktuális szaggatás alatt levő hármat, ugye), akármi legyek.
2013-ban költöztünk ebbe a penészes világba, miután 2004-2013 között StF-ban olyan jó olcsó lakásban voltunk, azzal a salétromos fallal..... Hat éve zacskózzuk itt a cipőket-ruhákat, de még a könyveket is. A lépcsőn se lehet közlekedni már, nemhogy a folyosón. Már éppen ideje, ugye, annak a kicsinyke váltásnak.

2019. október 23., szerda

Diplomáciám csúcsa

Tegnap ugye, Bajormedve nyakába sóztam a szarosvedret - ezt szebben aligha tudnám megfogalmazni. Két oldal korrektúráját is megkapta, sajnálom, ez van. Persze majd én is megkapom a magamét (a következő hetekben?), de ez most jelenleg egyáltalán nem érdekel. Visszkézből mordult egyet, azonnal szólni a kiadónak is, megbeszélni, mi lesz a 25 képpel, ki is pakolgatja őket hová?...

Ma pedig, nem kell mondanom, vakaróztam egy sort, mit írjak Bőrszivarnak:
1. izé.... sajnálom a késést meg minden, hogy csak tegnap, két nap késéssel az Ön által kapott határidő után... és még csak Bajormedvének, aki először még beletúr részletesen, majd csak után aaadja át Önnek... (Pfuj. Ki a lúzer, ha nem én. Elvetve!)
2. izé.... sajnálom a késést, tegnap adtam csak oda Bajormedvének..... (Pfuj. Vesztes No. 2, elvetve!)

Aztán megkávéztam, péksüteményt eszegettem, lenyalogattam a zsíros ujjacskáimat és ez lett belőle (hű fordítása a labanc szövegemnek):
Tisztelt Bőrszivar! A kéziratot illetően szeretném Önt informálni, hogy az jelenleg Bajormedvénél van. Mivel a képeket folyó szövegben nem sikerült optimálisan elhelyeznem, leginkább a kötet végén tudnám elképzelni őket egy külön listában, fekete-fehér nyomtatásban. A Layout-ot ebben a tekintetben szíves engedelmével a kiadóra bíznám. Szívélyes üdvözlettel stb.
Nem telik el öt (!) perc. Válaszol, basszus!
Tisztelt Csőrike! Köszönöm az információkat. Támogatom az ötletét a képekkel kapcsolatban, a fekete-fehér jó választás lesz - a kötet végére készítünk jegyzéket is! Üdvözlettel, Bőrszivar

NA?! Tényleg nem éri meg lúzerkedni. Előtérben a képek ügye, a késésről pedig bölcs hallgatás. Se lebaszást nem kaptam, sőt, tuti hogy MÉG IDÉN kijön a kötet!!!.... JUHU!

2019. október 22., kedd

LEADTAM

Asztat még nem tudom, hogy Bőrszivar vajon beengedi-e még a decemberi kiadványok közé, de hogy a port is lerázom róla egy ideig, az bissssztosss. Egyelőre társkiadónak, Bajormedvének az orrába nyomva, alig félórája. Majd kezd vele azt, amit akar (vagy amit tud, höhö). Én bizony tovább nem intézkedek felfelé. Most mentse már az én bőrömet is valaki, kényszerűségből vagy sem, ki b....
Két napig kikapcsoltam a telefonomat, nehogy utolérjen a kiadó. Azt hiszem, ez magáért beszél.
Most pedig megyek és kibontok egy sört.

2019. október 18., péntek

Lázálom

Mintha megbolondultak volna a lovak a szekérben, aminek én vagyok a kocsisa, de én életemben nem bántam lovakkal, na valahogy ilyen ez a hét. Bizonyos apáca jár árkon-bokron a fejemben: Ó, fiam, múlt hét óta van jogosítványom! valami ilyesmit mondott anno.
Kutyafüle hogy lazulna az a hurok...
A fél flixbusznyi köhögő mexikói diák, a sok nemalvás és rágürizés így együttesen megtette a hatását, mert egy hét után kijött az a rohadt betegség rajtam. Szerintem jobboldali kombinált gyulladás, torok-fül-orr. Közben korrektúra ezerrel, mialatt megjött a holland házaspár vendégnek, de még el se küldhettem őket máshová. A pofa (aki öntudatos flamand, ha lehollandozná az ember) tanárom volt StF-ben, egy kész pletykafészek, képes volt elmenni Bécsbe a versenyvizsgákra hallgatózni (kellett neki?!... kapott is egy kottát a kezébe, énekeljen a szkólával ha már olyan kíváncsi!...), most éppen ezeken csámcsog ezerrel. Tegnap is, elvitte Kaktusz neki megmutatni az orgonát, hát nem sutyurált a fülébe összevissza? (tetszett neki a produkcióm, na.)
Korrektorom se bírja már cérnával, szegény. Kikészítettem az idegeit. Megjárta velem, mert 20-án van a leadási határidő. Azaz holnapután. Tegnap és tegnapelőtt aludtam összesen egy napra valót. Az előző napoknak elvesztettem a fonalát ezen a téren. Ma elküldtem a százoldalas dög utolsó szeletkéjét. Persze, elégedettség meg minden, de azért elég gáz, hogy a négyszázból csak százra sikerült faragni... milyen jó lett volna kicsit soványabbra, hogy ne kelljen szívni vele ennyit. Nyehh.
Elment az ifjúság hétvégézni egy napra a mamiékhoz.
Becsszó, vacsora után úgy lefekszem egy nagy bogyó orvossággal, hogy nekem aztán trombitálhat reggelig bárki.

2019. október 15., kedd

Hajnali műszak vége

Hm. Éppen elküldtem az első 3 oldalt a korrektornak. Azt, amelyiket megváltoztattam a diszihez képest. Na nem mind ma, mert kocsmában is dolgoztam pl. a tegnap reggel, mert nem jött senki és még volt ereje a gépemnek, ilyenek.
Szóval ennek most akkor nagyon örülök.
(A szarkapiszka a 80 másik oldalban van. De mivel erre egyedül is képes vagyok, hétvégéig hamupipőkés üzemmódban hátha megleszek. Átbogarászni a referenciaszámokat amik megváltoztak a diszihez képest. Átbogarászni a lábjegyzeteket. Hááát... bagatell. Biztosan az, maradjunk ennyiben.)
Minnyá jönnek a mesterek kipakolni a fűtőházat, csak még előtte óvoda. Juhu.

2019. október 13., vasárnap

Ez a hét

Most már csak össze kell darálnom a diszit, valamint begyúrnom egy szép ggömböcskébe, amit leadok a kiadónak.
Valamint másik oldalon véglegesíteni a kötet utolsó német korrektúráit, ami szerencsére még nem jött meg (a diszinek okt. 20-a a határideje, ezt sajnos már nem lehet túllépni...)
Háát... 3 óra alatt sikerült a darálnivaló nagyját összekészítenem. Holnap viszont véglegesítenem kell az előszót, hanem esélyem sincs, hogy a korrektorom visszaküldi időben.
A kibővített hetem így nézett ki:
1. csüt-vas: Szeged
2. vas-ke: Bécs
3. szer- NLM
4. csüt: Szeged
5. pén-vas: Schwanberg
Most éppen a 6: vas-hét: Nürnberg-Szeged. Éppen Prágában várom a csatlakozást. Majdnem elhánytam magam a 3,5 óra alatt, mert a mögöttem levő ülésen az a nő módszeresen fújta magát valami elviselhetetlen és erős parfümmel. Szóval ezért a kibírhatatlan akcióért (még élek, bakker...) jutalomként vettem magamnak egy sört.
Holnap beülök reggel egy kávézóba és meglátom, hogy pofozom ki a diszi előszavát. Hazámfiai buszán utazva ez nem biztos hogy sikerülni fog, de majd meglátjuk. Egyelőre van 70 oldalnyi szövegem, de még kell nyesegetni, hogy jó legyen. Most nem a szófosásra kell hajtani, hanem a komprimáltan minden elmondunkra. Jáááj.
Kicsit hosszú volt ez a hét, na. Haza akarok már menni.

2019. október 9., szerda

A következő

Kicsit sok van most egyszerre, legjobban klónozni kéne engemet, hogy mindent beleszuszakoljak ebbe a hétbe, ami desőt nem járt még le. De, igyekszem, ahogy tőlem telik.
Nagy dög vizsgámat gyönyörűen teljesítettem ahhoz képest, hogy 3 nap alatt benyomtam magamba 3 hónapnyi készülést. Sőt, meg is dicsértek itt-ott, de ilyenekre most nincs idő (nem úgy, mint az osztrák bürokráciának: Warten Sie, bitte!....), mert holnap konferencia és még meg kell írni az előadásomat. Szerencsére az éjjel Münchenből megjött a pdf. Este 8-kor állt neki odaát önzetlen kollégám a szkennelésnek, 23.18-kor már abszolválta a dolgot, és ma van összehasonlító anyagom, egy 1879-es pécsi halottas énekeskönyv németül, az én kántorkönyvem 1894-ből magyarul, halleluja, éljen. Most már csak össze kell vakarnom a hozzávalókat egy szalonképes pralinéba, amit holnap ezüsttálcán tálalok. Uzsgyé!

2019. szeptember 29., vasárnap

Latinbuzi Lektor Dzsónátá. Avagy maradjunk az olaszoknál

Mi sem jellemzi jobban, hogy milyen vagyok, mint:
Találtam egy bombajó írást attól a kopasz olasz szermós hapektől, aki szervezte Pesten azt a múltkori konfit. Egészen felvillanyozott az a dantés beütésű böjti szermó (prédikációféle, na) pietrói elemzése (ez a hapi neve), meg egyáltalán. Az "approach". Ehhez biztosan jobb, ha olasznak születik az ember. De K-Európában él. Igaz, olaszul írta azt az izét, de most, hogy Bajormedvét és a Bőrszivaras Kiadót kell kielégítenem, a napi latinba busásan bekeverednek más nyelvek, sőt, összevissza keverednek már a reggeli műszak (beginning at five o'clock) hosszúra kitolása folytán. Borrzalmas. Huebner barokkos mondatait látom viszont az LO-ból az agyamban.... De akkor is meglesz a munka, még máma! És visszaküldöm Latinbuzi Lektor Dzsónátának. (Ő is olasz! mindenki kedvence, trottyos farmerben, zsíros zakóban, kopaszodón és vastag szemüveggel, áááá, látni kellene, ahogy kiáll, és bekaszál minden babért egy középkori konfin. Würzburgban végzett, azóta se tud rendesen németül, de latinul mindenkit a zsebébe dug. Abba, a zsírosba.) Az első 3 oldal lektorálása után eufóriában úsztam, végre valaki, aki hozzáértően kezeli az LO-t. Aztán az 5. oldaltól kezdve igencsak felpörgettem az éber szimatomat. LLDZs, maradjunk az abbreviátusánál, buzgóságában olyasmiket javított át, amitől Huebner decanus seccoviensis, az LO írója forogni kezdett. Igen, pont ott. Úgyhogy: Ha rajta lesz a lektorkám neve a belső oldalon, ha nem, ezeket az állásokat buzilistába szerkesztve kapja vissza, és nem engedem be a hibáit a kiadásomba. De bizony mondom, megiszok vele egy nagy sört, s azt is tudom, hogy hetedikén fogom leakasztani ehhez. Elvégre Bécsben él!... És aznap már nem kell vezetnem. Az utóbbi 2 hét alatt 3 országban voltam, most se lesz másképp, de legalább nem leszek ezúttal kamionsofőr.

2019. szeptember 23., hétfő

Forró drótok

Holnap irány StF és újdonsült barátom, a teológiaegyetem. Szerda de. lesz:
  • 1 találka egykori liturgika-profommal
  • 1 találka az asszisztensével
  • 1 találka a könyvtárral.
Forró drótok után végre világossá vált, mit is kérnek liturgikából ahajt a másik székes egyetemen. Vizsgabizottság elnöke olyan gyorsan írt választ, ahogyan utána én eldöntöttem, hogy akkor most felmegyek. Ha nem írt volna előtte kedves profom (akinek a levelét büdösül felhasználtam a vizsgabizottsághoz), még most se érteném, mi a fészkes fenét várnak el tőlem. Ezt a megkönnyebbülést.... pedig hol van még a készülés rá!... Bajormedvét ezúttal hagytam a fenébe, a kiadójával együtt. Meg a korrektúrákat is, a másik oldalon. Két napig színét ne lássam egyiknek se! Majd jól megszívom, de mivel klónozásból még 0 vagyok, ezúttal ezt a vasat kell ütni. Supp-supp!

2019. szeptember 20., péntek

Át a kapun, mifelénk

Tegnap íccaka megérkezett egy világoskék autóval két narancssárga ruhás szerzetes tanító, de nem egészen Indiából: az egyik horvát, másik szlovén anyanyelvű, egymással meg angolul társalognak, mert a szlovén hapi túl fiatal a vajmiközös júgómúlthoz. A panzióban azóta még csak Kaktusz járt, vécépapírt vinni és fűtőtesteket állítgatni, de menekült is kifelé a füstölőpálcikák szagától. Hát én még nem jártam azóta, hogy megágyaztam nekik két külön szobába, merthogy kéremszépen, reggelit nem kérnek, egész nap odavannak. Ez nekem pont megfelel, nekem pálcika helyett inkább lámpicsek, de lényeg hogy én is odalennék a munkámba nyakig, csoda hogy nem találkoztam még velük?
Ma délelőtt úgy mentek elfelé, hogy megint nem láttam őket, ebből kifolyólag szerencsésen kizárták az iskolából hazajövő csőrikémet. Ebből a kapunyitásból minálunk mindig valami kaland lesz. Alig pár hete, hogy karizmatikus papbácsink (aki mellesleg futballjátékos), miután vacakolt egy ideig azzal a kulccsal, 6.50-kor kimászott, hogy odaérjen a vasárnapi hetes misére. Elsőském pedig, aki élelmesebb fajtából való, igenis nem pánikolt be ma a kapu előtt, hanem felnézett a naagy szemeivel a szomszéd erkélyére. Szomszéd anyuka pedig készségesen telefonon jelezte, néé, itt a gyermek, be akarna menni. Ebből a kapuból eccő robbantott kapu lesz.

2019. szeptember 19., csütörtök

Törvényszéki gondviselés

Ez az a nap, ami már hónapok óta be van táblázva, reggeltől ki tudja meddig ülök egy tárgyaláson, ahová... khm-khm... beidéztek, tényleg, hivatalosan, mint román fordítót, izé.
A reggeli műszak ordítóan megnyúlott vala s ezért a mosogatógépet csak 8.50-re sikerült bepakolnom. Beee is karikáztam a tárgyalásra - pontosan 9.05-re. (Az átjárón éppen akkor akart átmenni egy bácsika. Vesztére, mert csak kikerülni volt időm.) Közben eszembe jutott, hogy ez bizonyosan nem egy koncert, de hess-hess, talán nélkülem el se kezdik, megisszák még a kávét oszt valahogy úgy ebben a Balkániában. Hát, ahogy befordulok a folyosóra, éppen hallom a nevemet! sitty-beslissz, na ennyire volt időm. Kívül pókerarc (vagyok én színpadon eleget), de azért elröhögtem magamban, mennyire nem tudom komolyan venni már én ezeket a lefosott és mindenekelőtt fontos ábrázatokat. HOGY kiderüljön: a román fél csak ügyvédet küldött, nem is kell most jelen lennem!... csak amíg megbeszéljük, hogy nem vagyok jelen. A telefonszámom nem volt leírva szegényeknek. Hejj, Fontos Ábrázatok, pedig a másik ügyész bizony leírta, már fél évvel ezelőtt. Milyen jó, hogy együtt dolgoztok. Ezt ugye megtartom magamnak, diszkrét mosolyommal és párfümömmel kivitorlázok, aztán gyí hazafelé, még jó, hogy most bele tudok ugrani a korrektúrákba. Végülis nekem ez a komoly munka, sőt, agyrém, hátha a következő hetekben vége lesz legalább az egyiknek a három párhuzamos görcsből. Ti meg csak tárgyaljatok szépen.

2019. szeptember 18., szerda

Újbarakva

Elmentem 2x buszon éjszakázni nagy Bajorországba, hogy a bukszám is elveszítsem, de aztán megkerüljön, rohangáltam kb. 2 óra hosszat a nagy hátizsákkal hátul+kicsivel elöl, amitől rendesen meghúztam a lábam.... öööö....
...A dolog lényege mégis az, hogy bár a kutatásom lúdfing, de a gregorián interpretáció (ének és vezénylés) terén igencsak élmezőnyben vagyok, lepipálva még a kövérbukszájú előadóművészeket is. Én, kérem szépen, csak dugikonzultációra mentem egy nagy és neves profhoz, aki szerencsére nincs benne a vizsgabizottságban, de abszolút mindenkit ismer onnét, gyengéikkel egyetemben, és valamiért preferál engem. Nem csak egynapos privatissimumot kaptam, hanem vacsorára hívott, kifizette a hotelszobámat gálánsan, hogy ne vegyem észre a nagy csóróságomban meg hasonlók. Szóval amiket mondott, még emésztgetnem kell, meg főleg becsomagolni a tudományomat, ha sikerrel akarok járni azon a megveszett versenyvizsgán (hogy tényleg siker lesz-e, azt nem tudom, de a kezdő hozzállásról van itt szó, tehát nem mindegy).
Mivel segíts magadon s az Isten is megsegít, kicsaptam a háromnapos kaktuszi koszt és rendetlenséget a szobámból (ilyenkor a gróf úr beköltözik az egyszemélyes palotámba, de mikor visszajövök, akkor bizony báj-báj, orvoá...), ma reggeltől beindítottam a koránkelő programot, durr, hogy 3 hétig nem is fog javulni, csak a még korábbikfelé. Lássuk, mi lesz.

2019. szeptember 5., csütörtök

A kiváltó ok

Ma Kaktusz olyat csinált, amire más beadná a válópert, de én úgy vagyok ezzel, hogy én nem válok, mert az gyengéknek való.
Volt egy összetűzés a mindennapi körül s amikor azt találtam felhozni, hogy a hozzáállásával keresztbetöri a mindennemű szakmai fejlődésemet, valamint hogy valaha is állást találjak/fabrikáljak magamnak, azt mondta, hogy:
Ha valamit el akarsz érni szalmailag, akkor hagyod az egészet a fenébe és elmész egy hónapra tanulni a versenyvizsgádra. Leszarod az embereket és kész.
Az "egészet" lefordítva háztartás és más szarás, de főleg elsős gyerek, ötödikes gyerek és kiscsoportos gyerek. És anyósom, aki fél lábbal éppen most esett a sírba, de még az orvosok se tudják, hogy mennyire mélyre és hogy mitől botlott meg.
Szóval ha embertelen ember leszek (Kaktusz se fog ezekkel az "emberekkel" foglalkozni, ez az általános nézet), akkor minden jó lesz. Szerintem meg nem lesz jó, és az az én egyik nagy értékem emberileg (ha szabad ilyen irányba fényeznem magam), hogy szoktam más emberekre gondolni. Ha éppenséggel anya vagyok, vagy ha nem. Egyszóval humánusnak érzem magam és szerintem így van ez helyén, ha gondolok a túlvilágra, ha nem.
Ő túlnyomó arányban akkor se csinálja az elvileg közös dolgokat, mikor itt vagyok. A koncertre való készülés pedig nem szokott rokonságban lenni ezekkel a kacatokkal, mint környezetem iránti részvét és hasonlók... Micsoda pech, mondom én! de hát ez van. Egyelőre jövő hétvégén a Nürnbergbe tartó buszozás és általában a négy nap alatt, amit erre a privatissimumra irányoztam elő, megpróbálok tanulni. Aztán a következő utazás már október elején a vizsgáé lesz. Majd meglátjuk, mit akar az Úr: miért nyerem meg; valamint miért nem nyerem meg. Itt más opció nincs. Legalább csak kétfelé kell kecetelni, hajjahajj, sö máris megkönnyebbülék...

2019. szeptember 3., kedd

Gergelynap

Gergelyezés. Nyomorú tanítógyűjtöge. Rendszerezés. Munkatempi. Nem tempó, tempi. Többes szám. Több nyelv. Több ütem. Niksz kakofón beütés. Egyelőre tízen imádkoznak az iskolakezdésünkért és más napi nyavalyámért, ami koloncként ül a nyakamon kb. decemberig. Köszi, nagyon rendesek vagytok. Szép nyugodtan megyek a szuperszonikus pályámon, ahogy egyszerre több dolog történik a világban. Egyszerre, nem egymásnak menve potyognak a csillagok. Egy szép akkord ég valamerre elfelé, felbontásban akkor is, ha egyszerre szólnak a hangok. Menni fog ez. Igenis, én elkezdtem a nótát. Szóltam, hejj.

2019. augusztus 27., kedd

Körhinta

Forgás, forgás, de pörögni már nem nagyon akarok.
Az augusztust inkább két nagyon eltérő spirituális emberke ittléte tette olyanná, mint amilyen a tavalyi augusztus nem volt. Az egyik egy francia csavargó volt, Kiskőrös után poroszkált mezítláb az úton. Felvettem, mert éppen egy balkáni útra készült. Majdnem az egész világot bejárta és egy nap alatt megtanította a csőrikéimet mandalát rajzolni. Szabad kézzel. Volt egy kicsi hátizsákja, egy pár cipője, alig-motyókája. Négy hónapig Nepálban lakott sátorban, de az ágyát odadta valakinek. Párizsból indult úgy, hogy soha nem járt a Notre Dame-ban. Indonéziában, vagy hol, buddhista lett. Füstölőszag terjengett minden zsebéből és meghajolt a kápolnánkban Krisztus előtt. Fantasztikus egy figura volt. Kaktusz két nap múlva elvitte a román határra, mialatt imádkozott érte, hogy senki ne verje szét téglával a fejét... De egy hét múlva írt egy mailt, hogy életben van sőt, talált Temesváron önkéntes munkát, és milyen szuper az a hely, meg úgy egyáltalán, éppen indul tovább. Nagyon megszerettük és még mindig hiányzik kicsit.
A másik is egy fiatal muki, egy karizmatikus pap volt, aki szabadon mantrázott az emberekkel tele kápolnánkban. Na őt se lehet egyhamar elfelejteni. Valahogy Kaktusz ráakadt a neten és elvállalta, hogy eljön ide hozzánk.
Csak bírjuk ki ezt a tanévet. Majd sűrűn gondolunk a vendégeinkre, meg a Szentlélekre.


2019. július 23., kedd

Darálnivaló

Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.

2019. július 14., vasárnap

Üzemmód. Váltás.

Ma még nem merem elküldeni, inkább alszom rá egyet s hajnalban, szépen, összeszedetten, mire elkezdenék a munkát odaát, kényelmesen megleszek a csomagolással es. Kb. félórája nyomtam meg az utolsó "mentés" parancsot, aztán gondosan (fenét, epés "nna"... "nna"... "nnehh" és hasonlók kíséretében) bezártam mindent, bekapcsoltam a Rock rádiót és gondoltam, imhol lazítok cseppecskét, elvégre a garanciám letörőben, a gépnek - aki az én agyam - ezután is működnie kéne, most még nem tenném szemétdombra... na, ilyenek.
Hát akkor kicsit körbenézek a neten, és... egy tiszta magyar szövegben a Bélát automatikusan Bédának olvasom! HÖÖÖ?!... Tűzőgép mint Tiszteletreméltó Bédaaa?!.... nincs más megoldás, a napokban le fogom redukálni a latint a napi éneklés szintjére. Én egy darabig bizony semmit nem olvasok ezen a nyelven, a Zárgyélusát neki! Majd ha nagyon öreg leszek, beiratkozom teológiára.
De MOST:
It Rocks! Finally. YEAH. :-D

2019. július 12., péntek

Folytatódnak kalandjaim Teológiában

A lantot még mindig nem tettem le, kérem szépen, sőt, most már igazán nekiduráltam magam, hogy én aztán megoldom a gordiuszi fityfenéket, ide nekem azt a csatahajót.
Minekutána diplomáciám csúcsára hágtam - ilyen ügyesen még eddig soha nem másztam ki a galibából, mint ezzel a határidős munka határidejének a kétszeri eltolásával -, közbenjárva a készülő könyvemért, a vonal túlsó végén is egyeztettem egy képzeletbeli bőrszivar bécsi tulajdonosával, aki maga A Kiadó. És Fia. Huhh.
Jelentem, kibuheráltam az énekelt részekből szerketált listáimat, sőt, a napokban még a zsoltárokat és episztulákat is kivégeztem és ezzel nagyon büszke vagyok magamra, mert ilyesmit csak azok tudnak csinálni, akik teológiát végeztek (öndicséret helye vót... piha, piha...). Merthogy hiányosak voltak a listák és beazonosítani egyenként őket olyan segédanyagokkal, amik maguk is hiányosak, nem piskóta. Ez az első eset, hogy valami nagyon keményet kell megoldanom, egyedül, tanár nélkül. Ma reggelre virradóra az jutott eszembe, mit is szokik csinálni Rőtmalac ilyen és hasonló helyzetekben?... Belemászik a csatornába, ha az a béka kell neki. Mert olyan aztán nincs, hogy ne tudjam kiszedni ebben a modern világban azt a használható kiadványt, amiben benne lesznek a referenciáim, amik nélkül nem tudom befejezni a munkát!... És meg is találtam reggel 6-kor valami ámerikai (!) domonkos misszáléban mindazt, ami nekem kellett, a kuka Missale Romanum (1570) hiányában (most megint nem lehet megkapni!) sőt, ez a domonkos kütyü középkoriii (EEEEmber!...), alig változtatott Trident rajta, ráadásul angol-latin és telistele az áhított referenciákkal.... Le is hoppoltam a netről rögvest, hiszen jobb, mint a MR. Valóban egy pompás pdf-nek bizonyult, misével kapcsolatosan nagy haszonnal klikkelhettem minden irányba.
NA DE. Mindig van egy na de, ugyebár.... úgy nézem, ez csak a bemelegítő volt a homíliákhoz, szermókhoz és históriákhoz. Ez lesz a legutolsó listám, amin ezek vannak. Ma már írnom kellett latinbuzi ismerősömnek - aki amúgy szintén felkukorékolni szokik -, akitől kaptam durrantós adatbázisokat, még jó hogy értek valamennyire olaszul (is). Ez aztán nagy falatnak néz ki, patrológia a legkeményebb fajtából. Hátha elég izmos vagyok hozzá, lássuk. Felgyürk.... kész... rajt!
(Majd ha nem leszek nyudgíjas, de úgymond nyugdíjas éveimbe érkezem, ejszen elvégzem én azt a teológiát.... Hess, kósza gondolat!)

2019. július 4., csütörtök

Vidámpark

Lassan lejár a hetem StF-ben. Ma igazán vidámparkos nap volt. Hahaha. A vidámpark kérem szépen, úgy nézett ki, hogy délelőtt Bajormedve a munkámat, vagyis a pluszmunkát, amit - állítólag - ikszedik magyarázatára is, potyára megcsináltam, tartva a stílusát, megalázó módon legyúrta a lefolyón. A megcsinált, eleve szükséges munkát persze nem kritizálta. Konkrétan: egy excel-táblázat egyik oszlopában lett volna dolgom, én pedig négy oszlopban végeztem el a munkát (és ezzel az övékét is). Nem fér a fejembe, érted, höhöhö. A te potyára kidobott munkád, höhöhö. Engem nem izgat, érted, ez a tiéd volt. Micsoda ez a megjegyzés itt?.... Hogy egy műfaaaj? miféle műfaj? hát az németül nincs is, hanem ez incipit, érted, incipit. Érted-é?.... (Persze hogy értem, te idióta. Liber ordinariusban természetesen csak incipitben vannak a műfajok. De köcsög, te barom, te legalja.)
Naszóval, nem egy ember futamodott már meg a közeléből jó messzire. Én persze ilyenkor nem rendelkezhetek se önérzettel, se hasonlókkal, szépen meghallgattam, néz most teljesen hülyének vagy sem, ő dolga, aztán legyűrve a gombócomat, úgy döntöttem, iszom az indiai csajnál még egy kávét az emeleten, elvégre még korán van, és különben sem hordok magamnál pálinkát. Felcaplattam a bekapcsolt számítógéppel a cafeteriába, aztán leültem egy semleges sarokban. Jöttek-mettek az emberek, senki nem foglalkozott velem, milyen jól esett hogy nem rúg belém egy ökör sem. Iszogattam a kávét, bogyózgattam a zsoltárokat a táblázatban. Aztán egyszerre csak ismerős hang jött jobbról a fülembe: nahát, ez a liturgika tanárom a kúglitrugyiról! el se hiszem, egy ismerős prof! Ahogy megfordult azzal az apácával, akit nem ismerek, le is akasztott rendesen:
Nahát! CSŐRIKEEE!... személyesen! hallottam híredet, mész Bécsbe a versenyvizsgára! hűha! és most mi szél hozott ide hozzánk, a teológia tanszékre?... tudod ám, hogy drukkolunk neked?...
Na, ekkorra már az összes odaténfergett pofa tátott szájjal fordult felém a semleges sarokba, ahová a szakmai fröccs után bebújtam. Ezt nevezem én vidámparknak. Egy nap leforgása alatt tótágast állni. :-)

2019. július 3., szerda

Holdkóros Csőrike

Liturgika. Patrisztika. Teológia.
Igazából nagyon izgalmas, csak persze mikor komprimáltan kapod a többéves adagot, úgy hogy inkább kicsit érintőleges a te szakterületeddel mint igazándiból, kicsit-kicsit. Jojózik a fejed, na.
Minden szép és jó, csak nehéz az agymunkázás, mert az alvás egyelőre még várat magára. Balról a középső csőrike bokszolja az oldalamat, fejemnél ma éjjel már nem horkolt a legkisebbik, igazából javulna a helyzet. DE.
A szomszédban egy júgóbagoly fehérnép lakik, olyan kómás vagyok hogy még nem fogtam fel íccaka mikor felkölt azzal az idióta telefonálásával, horvátul, szerbül, bosnyákul vagy mi a kín nyelven dumál az erkélyen, fél éjjelen át, ma reggelre már készen állt a pszeudómondatom szerbül: Tisztelt asszonyom, mi éjjel aludni szoktunk. Tisztelettel, Szomszédasszony (.......pííííííí...... ez is készen áll, kérem szépen, s ha nem értené, úgy tekerném tovább németül, hogy egy szál haj nem maradna a fején. De reggelre már se híre, se hamva, ezért is nem monologizálok befelé a belső udvarra én semmit.)
Az indiai csaj igazán kedvesen társalog velem a kávézóban, de ma kettőkor majdnem ráborultam kávéstól szunyálni egyet Alexandriai Kelemenre. Vagy az Lyon-i Irenéusz volt?....

2019. július 1., hétfő

Signum temporis

Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.

Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.

2019. június 28., péntek

Erőltetett menet tünetei

A családban egyáltalán nem az enyém ez az előkelő hely: Vagy nem emlékszem, vagy nem tartom érdemesnek az egész vackot, miután felébredtem, el is felejtem. Tessenek nővéremhez vagy leidősebb Csőrikémhez fordulni, ha igazán elsőosztályú álom kéne.
De.
Hogy az éjjel valami StF-szerű helyen voltam, akkora méretű város, DE MÁR MEGINT NEM AZ HHANEM EGY MÁSIK AKKORA, és valami koncertekkel összefűzérezett konfin voltam Kaktusszal (!), most se világos hogy mennyi volt a koncert és mennyi a konfi, és egyszerre csak Louis Vierne kötődését és személyes vallásosságát kezdték tárgyalni  a Jézus Szíve ünnep kapcsán, de komoly teológiai gyökereket boncolgatva, és majdnem leesett a pofám, hogy Kaktusz felvillanyozva és éberen (!) hallgatja ezt a szellemi hajkurászást, miközben én nagyon fárasztónak találom az egészet, érzem hogy mindjárt belétörik az agyam kereke...

Színhelyváltás, másik teremben folytatódik a dolog, közte kellemes 15 perc gyalog, 10-15 éve nem látott kúglitrugyis ismerősöket látunk jobbról-balról, beszédbe elegyedünk, na, odaértünk, kezdődik a.... és lehuppan Bajormedve mellénk egy párnázott székre, most is izzadt és kövér, kiguvad a szeme ahogy harcol a szuszakodásban, törölgeti a zsebkendővel a nyakát, és ledarálja: "Te Csőrike, jó hogy itt most találkozunk, figyelj csak, kész lett-e a lista? igencsak eltűntél mostanság...."

Természetesen erre a rémes részletre felébredtem, én is leizzadva, nyakam hozzáragadva a párnámhoz, basszus, fél 5. Tényleg, igaza van: kész lett-e?... Most mit mondjak neki?.... Csőrike, ébresztő, erre már nem kell válaszolnod. Legalábbis nem most, ilyen szalonképtelenül. Ébresztőőőőő!!!!!

2019. június 23., vasárnap

Blaszfémia Labanchonban

A helyzet súlyosságára mi sem mutat rá jobban, minthogy Bajormedve hirtelen az ÖAW-DigMus Slack munkaplattformra érkezett online (a pálmát viszont bent felejtette á la "szabadságra mentem-forma vagy 3 hete", haha), a drága fizetetlen munkatársa meg egész nap gürizett mellette az imádságos kezeivel, sacc 12 óra hosszat szívva a táblázataim másik felével. Ha egyszer sok pénzem lesz, becsszó meglepem a bankszámláját.

De MA. Vasárnap. Ketten is güzülnek.
Ausztriában.
AUUU.

Ora et labora, labora, labora...

Kedves hűséges Olvasóim, akik még nem menekültetek fejvesztve ebből a bugyorból, először is köszönöm a kitartást amivel még mindig errejártok. Hogy tényleg érdemes lenne, arról nem vagyok meggyőződve most éppen, de na.
Ami engem illet: én se tudok fejvesztve menekülni, mert nem olyan eccerű az a dolog, haha. Egy biztos, ma vasárnapra virradóra 4.45-kor morogva konstatáltam hogy valaki most gyalogolt át az udvaron, sejtem én, ki és hogy aludni, úgyhogy ebből megint nem lesz dél előtt felkelés, nekem viszont a paplan alatt is viszketnek már az antifónák identifikáló számai, úgyhogy fel is keltem, kukurikú, hajrá.
A számítógépek továbbra is segg buták az emberi agyhoz képest, s hogy minek kellett ezt az egész rendszert kitalálni, még mindig nem fogom fel. Itt a ragyogó példa rá, hogy mivel baszarintom el az időmet, ami nincs. Kérem szépen, van 3 egyforma kezdetű, beazonosításra váró ének:
1. Beatus vir qui timet
2. Beatus vir qui suffert
3. Beatus vir qui conjunget
Én ugye kaptam egy szép Excel táblázatot, amit nem én gyártottam, hanem a Digital Humanities keretén belül működtetett bécsi fityfiritty, de énnekem azt "felül kell vizsgálnom". Nos, ha a rendszerük mentségére hoznám fel, hogy eredetileg csak annyit ír az első kettőből, hogy Beatus vir, még jó hogy összekeverik. De a Beatus vir qui conjunget teljes szövege megjelenik az eredeti listámon, az az idióta gép pedig úgy gondolja, hogy ez mind az az egy antifóna lesz, márpedig odapakolja nekem mindnek az 1. Beatus vir qui timet ID számát. Elszórakozgattam egy darabig, míg szétbogoztam őket. Hát mi vagyok én, Hamupipőke?!

2019. június 19., szerda

Meguntam, hejjj...

Kimostam ma vagy három gépnyi ruhát, mindet el is pakoltam. Ordítoztam egy kört előtte, utána és közben. Ma ugyanis a számítógépem úgy gondolta, hogy sokat használom és lestrapálom, ezért arra invitált hogy szkenneljem át az agyát. Közben meg lefagyott, az antifónáimmal egyetemben, amikhez egész délelőtt nem tudtam hozzányúlni. Mintha nem lett volna már elég buktató a munkámban, mióta itthon vagyok! Nehezen közlekedek a lakásban a feltúrt holmik és a szemét miatt és becsszó, ha tehetném, visszamennék a 9 nm-es cellámba, hogy ne kelljen ennyit ugatnom, ráadásul nyilvánvalóan potyára. Két nap alatt sikerült kitakarítom 2 mosdókagylót, egy wc-t és egy bidét. Többre nem volt se időm, se erőm. Egy hét után LEÍRHATATLAN a valóság. És csak nem akar változni semmi és senki, mintha ez mindenkinek jó lenne. Eltűnt mindeközben egy könyvtári könyv, egy óvodás fellépő kölcsönruha, néhány fontos dokumentum, ehh, bagatell!.... Most vagy öregszem, vagy nem vagyok hajlandó ezt így tovább csinálni. Homo sapiens vagyok és csakazértis, akkor se dőlök be ebbe a disznópajtába, ha éppen az oldalamat vakarom.

2019. június 12., szerda

Bencés világom

Hát persze, hogy megkaptam a nyugdíjas evangélikus lelkész bácsit kurzusrésztvevőnek, ettől egyből székrekedésem is lett, mintha nem lenne elég hasonló bajom, ha kiteszem a lábam otthonról.... Péntek délig, péntek délig, kibírom én, hejj. Mindenesetre hihetetlen jó érzés, hogy minden sarokban tisztaság és rend van, valamint nem duvad a fejembe egyik családtagomnak se a szennyes rucikája, sem ha lépek, sem ha egy helyben ülök. Valamit valamiért...

2019. június 11., kedd

Én betoj

Ma a kávézóban velem szemben ült egy komplikált, arrogáns bácsi. Csak éppen ne kurzusrésztvevő legyen... Már minden ősz hajú német bácsikától kiráz a hideg, mióta a listát megláttam. Merthogy az idei mérleg: 5 pasi és egy nő (de az is törvényszéki bíró). És mind gregoriánt akarnak tanulni. Lesz itt nemulass....

2019. június 10., hétfő

Ma reggel alighogy kimostam a csipámat, ért a hír, hogy tegnapi nap elment a nagy magyar gregó mátriárka közülünk. Most már tényleg hiába írtam volna meg neki azt az első levelet, amit már évek óta halogattam... Úgyhogy a lehető legértelmesebbet csináltam: egy pünkösdvasárnapi ünnepi laudest esztergomi rend szerint. A keze írásával készült kottából. A kápolnában. Most már úgyse kell levelet írnom, hogy bemutatkozzak neki. Sajnos tanulni is csak az írásaiból tanulhatok, a személyes beszélgetésnek már azelőtt vége, mielőtt elkezdhettük volna. Nyugodjék békében!

2019. június 7., péntek

Munkaterápia. Kezdő kurzus.

Ablakok abszolválva. Hihetetlen mértékű hisztik hatékony ellenszere a munka, öregem! Középső csőrike kezébe egy vizes rongy. És egy száraz. Csodákat tesz... N.B. mind a 6 évével még jó munkát is végzett. A nyugodt estéről nem is beszélve. :-D

2019. június 6., csütörtök

Ha két életem volna....

... s így tovább valahogy, mondja a nóta. Hát, meglep vagy sem, az se lenne elég, csak a négyzeten.
Holnap megyek másik országba, kelet felé. Estére valahogy hazavergődök. Közben ezerrel készülődnék én, vasárnap jön a gyermek woodstock-ba egy fiatal pár, nekünk meg szállóvendégnek, kínjukra. A Népkertben vasárnapra igazi sárdagasztó várható, amely Mosolytenger fedőnévre hallgat. (Közben reggel keresztelőre megyünk, Pünkösdvasárnap, vendéglői nagyebéd és ilyen apróságok, ebbe cseppen bele a vendég, délután majd indul a buli). DE curukk: szombaton még reggel próba. Utána csak a takarítás további része(i). Mára meglett 3 szúnyogháló és ablakok kívülről + 1 teljes ablak a háromból. Egyenként négyszárnyas és duplán, mert régi fajta, úgyhogy igazán nem lebecsmérelendő teljesítmény. Függönyök, falvédők, egyéb textíliák kimosva, kikészítve a falak pókhálózása utánra (félig ez is megvan). Ebben a házban csak döglött madárral nem találkoztam a szekrényben, annyira kemény Csipkerózsika-szerű állapotok vannak. Az építkezés után sehol nem volt rendes takarítás. Ujjnyi por volt a függönyökön is, pofádba minden mozdulatnál pókháló, boááá, boáá.
Ja, és a rohadék referenciatáblázatok most pechükre (és pechemre) várnak még néhány napot, ha akarnak, ha nem. Mit izélek, el vagyok én tévedve: vasárnap este utazom két országgal odébb, nyugatra s egy hétig ott dolgozom a bencéseknél, valami teljesen egyebet, aztán felvételi az oblációs próbaidőre. Na, valahogy így. És közben megcsíptek a szúnyogok. 10 perc alatt diónagyságúak lesznek ezek a bucik. Hát... legalább eltűnnek a ráncaim néhány napra, már ez is valami.

2019. május 29., szerda

A Haladék

Lejár május végén a számítógépes mukik munkaszerződése, akik a rohadt referenciatáblázatokat buzerálják végül olyanra, amit publikálni lehet (HÉÉ, nem rontani el még jobban!.... kíváncsi vagyok én arra a publikált verzióra, lassan minden bizalmam oda, ami a projekt hitelét illeti).
Tegnap párhuzamosan ugyanazt lapátoltuk befelé Bajormedvének két vonalon:
1. enmagam Csőrike Nagylaposfalváról; valamint
2. a bécsi asszisztense, akit közben nyakonöntött - hasonló időszűkében - egy Mengotus-szal (ez is olyan középkori vack liturgikus kézirat, mint az én diszimé vót):
EEmmber, EZT ennyi idő alatt képtelenség rendbeszedni ebben a rendetlenségben. Szóval: Vagy kiöntjük az orrod elé, mint valami moslékot, vagy pedig megcsináljuk rendesen, de azt, hogy akadémiai szint és május vége, just forget it.
Úgyhogy ebből az sikeredett, hogy bajor jégcsákányunk valószínűleg behúzta a farkát, kilincselt és kapott. Mégpedig a számítógépes buziktól egyhavi haladékot, azaz ingyenmunkát. Nekem ezen a szinten mindegy, mi lett, ki hogyan intézi tovább, de a június 30-tól írott formában máris lenyugodtam, gyakorlatilag pedig aludtam végre fél 6-ig. Valamint mai nap megkértem a szomszédot, vágjon rendet a motoros kaszával az udvarban. Ráfért a depilálás a másfél méteres zöld szörnyetegekre, s hát még a szőrös lelkemre! Na jó, a pipacsokat meghagytuk. :-) Végre nyugodtan bíbelem tovább a melót. Emberi tempómban. Na.

2019. május 24., péntek

Bíííínggg

Na ez a kivert biztosíték volt, kérem szépen. Ez a kép még akkor készült (10, perceee!!!) mikor a Deus tuorum militum című himnuszt próbáltam kibogozni a pókhálóból. István pápa és István vértanút ekkor (még) nem kevertem össze (azóta szerencsésen szétszedtem ismét őket kettő személyre), Márton pápát viszont éppen akkor láttam Márton püspöknek, szóval kb. 10 perce hogy frissen bogoztam szét őket, ott középen az a sötét kvasz, na ott történt. Abszolváltam ezt az éneket. NYEHHH. Na nem mindegyik ilyen rettenetes, de ez bizony kiverte a biztosítékot, a tegnap is. Ilyen kemény gregó naptárral ritkán van dolgom. Ma viszont sikerült kivégeznem ezt a gubancot. Ünneplésről szó sincs. Anyám, mennyi van még....

2019. május 23., csütörtök

Rohadt referenciák

Négy nap alatt kell ledarálnom az egyhavi munkát, hú de utálom. A múltkoriba is majdnem beletört a bicskám, csak az Úr mentett meg az összecsuklástól. Na meg a csihánytea (3l folyadék naponta, állandó pisilés, de sikerült, legalábbis két napig nonstop tarolt az agyam). Na meg naponta az utolsó nekifutások, az utolsó 2-3 órák ideje alatt a lassan csordogáló jazz-rádió, kedves csatornám a Fusion-Lounge: bossa-nova és valami kevert szarok, kellemesen ringatózó takonyban, Coelhót 17 évesen olvasni az erdőben, na valami ilyesmi, szóval úgy jól esett, ébren tartott és tudtam vele dolgozni is. DE MOST. A rohadék referenciatáblázatok gyötrése. Vagy pedig az ő gyötrésük. Engem gyötörnek, nem vitás. Még az agyam kattogása is hangos közben, semmit és senkit nem tűrök jelen helyzetben a fülem mellett, nemhogy zenét. Megkattanok. És el kell kerülni azt, hogy kinyitjuk a könyvet, és pihenten, derült naivitással meglátom az első ordas hibát, aztán sorban a többit.... úgyhogy közben fejen állok épp, mint egy rajzszeg, ezt meg napokon keresztül. Az anyja manókáját ennek a világnak!...

2019. május 7., kedd

Érdekből vagy számításból...

... mellékes, ha melléd áll....
Kétségkívül, ezt a szerepet töketlenségből csak Gizella királyné múlta felül. A Zisvánakirálybó, háá. Kívülről fújom azt az egészet. Valahogy természetes volt, hogy akkor, ott, ahol éppen történt a dolog, zsebbe alig belegyömöszölhető méretű mini kazettofonról meg lehetett hallgatni elejétől végig, amíg csak tartott az elem, mialatt a szamócák közül makkot lehetett szedni, a kertibudi irányában kint és bent, ez ment a fülemben egészen addig, míg gombnyomásra is el tudtam kezdeni, akár a közepétől  is. Egyik rockopera se tudta felülmúlni, de még megközelíteni se AZT, amit a mű jelentett nekünk, annak a nyamvadt X generációnak, vagy valami izé, ilyesmi.
Most ez a darabka belőle azért jutott eszembe, mert történelmi pillanatot könyvelek el épp most - lehet hogy nem az első alkalom, de ha volt is ilyesmi, most nem emlékszem. Én, kérem szépen, ezúttal nem állok más mellé, mint eddig, hanem önnön érdekből elutazom egy harmadik országba, pont akkor, mikor Kaktusz itthon zenekari koncertet játszik. Na nem direkt csinálom, csak most én kerültem abba a helyzetbe, hogy döntsek és úgy gondolom, több értelme van egy konfira elutazni, ahol a diszimről fognak beszélni (még ha nem is hívtak meg), mintha beülnék, mint feleség és zenekritikus egy koncertre. Mint valami tiszteletes asszony, a számára fenntartott előkelő helyre, a gyermekkel. Pont oda, hmmm.

2019. május 5., vasárnap

Anyák napja avagy telhetetlen Csőrikemama naplójából

Utólag látom, hogy Anyák Napja volt. Hahaha. Kövezzenek meg, nekem pontosan három gyerekem van, de én ezt egy akkora nagy fölösleges szarnak tartom, hogy csak. Nekem semmi virág, semmi plusz vigyorgás nem kell ezen a mondvacsinált napon. Amit kívánnék, az nem egy napra szól, hanem egész évre, sőt, évekre előre való -  már ha valaki mondjuk feltenné a kérdést, hogy mit szeretnék ezzel kapcsolatban, hogy máma Anyák Napja, meg ilyesmik... Szeretném, ha a gyerekeim egyre önállóbbak és önellátóbbak lennének, ahogy telik az idő. Nem egyszer egy évben kérek virágot, hanem naponta elpakolt szennyes ruhát a szennyesbe, szárítóról szekrénybe bepakolt tisztát... etc. Na ugye milyen telhetetlen vagyok? Mondom, rossz ötlet volt Anyák Napját még kigondolni is. :-D

2019. május 3., péntek

Május 3 margójára

Ma van Fülöp és Jakab apostolok napja. És a szabad sajtóé. A gyűlölt német libsi püspökök nem szégyellik ezt így, együtt beírni az egyházi kalendáriumba! hjakérem, gyakorló hitbuzgókat emberszámba veszünk. Ne má!.... Na ezért (is) nem lesz egyhamar vidékünkön olyan, hogy szabad sajtó. :-(
S mivel holnap van a papírgyűjtés napja az iskolában, elvisszük anyósoméktól a tyúktápos papírzsákokat tele kiolvasott Magyar Szókkal. Engem aztán ne ösztökéljen senki, hogy papírszeméthegyeket gyártsak. Ki sem látszom a kottahegyek mögül, rendszerint mindig kell valamelyik s ezért nincs kukába rakás. A számláink a szomszéd mindent elnyelő kályhájába kerülnek. Ami meg a házon kívüli környezetkímélést illeti, maradok az olvasható elektronikus újságnál, már amelyiknek még nem tömték be a száját.

Van mit tanulnom

Ha a koncetrált önfegyelmem gyakorlását tűzöm ki már ismételten és mindig, picsogva, rinyálva a hullámokösszecsapnak-területem felett, snemsikerülsmégse, akkor sandán az eresz felé nézek és elszégyellem magam. Ma reggel keltek ki Rozsdafarkúéknál a fiókák, hangból ítélve nem két tojás volt, hanem legalább 5-6. Átlagosan 10 perc telik el ordítás nélkül, de Apuka az az érzésem, nonstop trappol a kaja után, hogy betömje az éhes csőröcskéket. Elvégre nem csomagtartóba pakolja a kaját, hogy aztán otthon ledőljön a tévé elé s kész, mint aki jól végezte a dolgát. És még mindig normálisnak tűnik, ahogy repked itt mellettünk. Hát.... RISZPEKT.
Ezek után igazán nyugodt, csendes kis helynek tűnik a mi házunk, így belülről.

2019. május 1., szerda

Májuselsejevégére

No akkor hadd majálisozzunk egy jót. Csak azt nem tudom, mikor. Tegnap Bajormedve az orromra köppentett egyet, vele a kommunikáció sose kellemes, ezért ma csak 6-kor keltem, nem 5-kor, mint a héten. Viszont a retyerutyát már reggeliben letettem máshová, de nem úgy, mint a tegnap, hanem egész napra. Most megyek utánuk. És mellesleg azt hiszem, mostanra végleg kipurcant az agyam, mára legalábbis. Ha nem lesz meg időre mind a 150 oldalnyi pdf korrektúrája, lehúzhatom a készülő könyvemet a vécén. Most tartok az 58-nál. A rosseb enné meg ezt a koncentrátum üzemmódot!... Én is emberből vagyok, nem vasból. Myehh...

2019. április 25., csütörtök

Feltámadnám

Ilyen húsvéti ünneplést még egyet..... se Feltámadás, se semmi, orgonakurzusok és koncertek szervezése, vigyorgás, etetem-itatom a népeket, messzi földről érkezett művész úr akkor érzi jól magát, ha vele együtt isznak éjfélig, mialatt felváltva Brexit, kelet-európai nacionalizmus és interpretációs fogások, ezalatt Kaktusz csépeli a másik hangszert, cipeli a vasbelű klavinovát, hangolja a nagy némbert vagy mittudomén, de közben kis néprajz, népi építészet, gyímesi tojásminták, korondi tányérok, napsugaras oromzatú terasz, bencés kápolna, liturgikus reform, énektechnika, család és életstílus (vigyázat, elrettentő példa! Csőrikefészek!....) brrr és brrr. Bombakoncert, az itteni közönség lelkes és  nagyon odavan, de azzal nem biztos, hogy tisztában is van, mennyire kemény volt ez a koncert, élvonalban a "bárhol a világon"-kategóriában...
Na most már lassan elkönyvelhetem, második nap azaz a fölösleges alkoholmennyiség is elpárolgott a 44,4 kg-ból az éterbe, csáó. Leadtam egy fennmaradó pályázatot ma délben. Jajj... most már csak a bajormedvés melót kellene behoznom. A csekély 3 heti lemaradásomat. Ja és a konferenciakötet német korrektúrája után nézni, hogy közben hiányzik két tanulmány belőle.... Brrr és brrr. Nem vagyok valami inspirált, ez bizony tény és való. Na jó, lehetne rosszabb is. Kinőtt a füvünk, kibújt a fuszulyka és lombosodnak a paradicsompalánták. Hejj.

2019. április 13., szombat

Fejvakarás az évfordulóra

Elképzeltem, amint József Attila vakarja a fejét. Soha nem láttam a mozdulatait, de egy fejvakarás minduntalan bejött a képbe. Éppen piszkáltuk csütörtökön a kápolnában az Énekelt Versek Fesztiváljára az anyagot. A mai magyar lírát, mégpedig az én zenémmel. Basszuskulcs, fejvakarás, pro vagy kontra, azt én nem tudhatom, de a mozdulat ott volt valahol mellettünk.

2019. április 9., kedd

A leszokás hete

Elérkeztünk ehhez is - most magyarázhatom a bizonyítványomat, bizony.  És nem hiszi el senki nekem, tutira.

De tényleg nem volt tudatos, hogy erre a hétre esik a cumileszokás. Vagyis tudtam én, hogy 3. szülinap után, meg szépen gondosan elő is készítettük a csemetének, kb. 2  hónapja már folytonosan ezzel etetjük hogy szokjon hozzá, és mégis.
Belenéztem a pszaltériumba és azt mondtam. NA!... Ne, na! Hebdomada in Passionis. Vagyis Szenvedés Hete. Ahajt Virágvasárnap előtti héten van. Hogy nálunk mindennek egyszerre kell történnie!
(És Csőrikemama szenvedésének hete is, mert a cumileszokás bizony nem olyan egyszerűen abszolválható dolog....)
Drukkoljatok hogy kibírjam.

2019. március 26., kedd

Az unalmassá fokozott vörös némber

Drága íróASZTALOM. Sajnálom, hogy elrendeztelek s hogy rádpakoltam a disszertáció kiadását a nyakadba. Kiszedem annak az olasz taginak a mogyoróit, aki a kiadásom lábjegyzeteit átszerkesztette.... latinra. Tele idegen rövidítésekkel. Most ezzel fogunk szopni egy jó ideig, pá-pá, zeneszerzés, szekrényrendezés meg effélék. Annyira kiestem ebből az egészből, naftalinszaga van és még büdös is.
Esp. = espunctum est. Vagyis áthúzva a szövegben. Hogy a rosseb enné meg. Még a szürke szótárban sincs meg, napersze hogy Sleumer nem vett be minden vackot az egyházi latinból.
Bajormedve meg vigyorog a vonal másik végén, hiszen nekem adják ki ingyen, máskülönben egy vagyonba kerülne. Így viszont jó kis kuli hónapokra előre, miközben üres a kamara. Nyehh.

2019. február 25., hétfő

Nehembihirohomkihi...

Én megértem, helljesíráss meg a kor, meg mindeféle, de a
Júda orosz leánya és a pellikány azért egy sorban kihicsihit sohohokk!.... :-D :-D

2019. január 21., hétfő

Négyzetméter-felszabadítási kísérletek (folyt. köv.)

Kaktusz átpakolta a hűtőszekrényt az egyetlen normális helyre, ami eddig nekem eszembe sem jutott. Igaz, hogy alig sikerült megszokni szerencsétlen gép 2. helyét, most meg már azon röhögünk, ahogy a betanult 2. helyen nyitogatjuk levegőben az ajtó hűlt helyét, majd tanácstalanul az 1. hely felé megyünk, míg rájövünk, hol az a 3. hely...
Az asztalnál viszont végre elfér már mindenki, sőt, egyből lenyugodott a dolgokba való rugdosás az alsó szinten, minekutána ez a nagy asztal - mintegy nosztalgikusan - oda került, ahol StF-ban hajdanán a feleakkora állt: a poharas fehér vitrin alá.
Mik fontosak az embernek abban a görcs tudatalattiban, megáll az ész.

2019. január 17., csütörtök

Zsákolás

Aki volt már ebben a rumliban s megérte a mi napiritmusunkat, az most igenis nagyra fogja értékelni mai erőfeszítésemet és sikerélményemet. Mondom én, hármasikrekre való stafírung van szerteszét a lakásban: dobozolva, zsákolva és bedugosgatva minden lyukba, ööö... főképp a szabad "ég" alatt, vagyis a házban mindenütt, hogy jól szem előtt legyen, ha kell neki, ha nem. Belebotláshoz gazdag eszköztárunk van! Szerintem profibb nálunk senki nincs, aki ekkora helyen ilyen botorkálva közlekedne. Mint - ugye - mi.
NASZÓVAL bőcsködjem el, hogy a 63-80 méretek között összesen 4 zsák degeszre tömött gyerekcuccot gyűjtöttem be holnapra a helyi Vöröskhörösztnek, űrtartalmuk egyenként 60 l. Szóval ez azérrrt igazán számottevő. Bár a szekrényeken még nem nagyon látszik a változás, némileg kétirányúbb lett a közlekedés libasora a házban. Jeeee.

2019. január 5., szombat

Vízkereszt

Most úgy teszek, mintha itthon is lazább lenne a napi talpaló program. A körülmények, fejem körül bizz-bizz, berregve indulnak a zéterbe:
A. Szombat este van. Nem megyek a Mojóba scat muzsikára, ehelyett zabálom a kocsonyát ecetes hagymával, már csupa lila a négy ujjam begye, hejj! melléje bús magányomban Gathering Mandyliont hallgatok. Biztosan elvinném a lakatlan szigetre magammal, 'szen egyik best ever lemez, amit valaha kibuggyantott egy stúdió. 17 órakor protekciós privát orgonakoncerten voltam másodmagammal. Igazán nem panaszkodhatok, rumlit most inkább nem látom se jobbra, se balra. Ugye szép napunk van? Mesebeli a táj, kár hogy a pravoszlávok nem díjazzák a mi osztrákos-németes, elkésett porcukros karácsonyi hangulatunkat. Nekik aztán mindegy, milyen az üdő.
B. Holnap reggel megint nagy menet, hajnalosan főünnepi zsolozsmarend a kápolnában (7h?). Ki kell majd vakarnom valószínű az autót a hóból. Előtte talán meg kellene találnom a Quem vidistis pastores-t és csinálnom egy másodpéldányt Kaktusznak (de ezt nem próbáltuk össze, ájjj!...) Legnagyobb Csőrike után kéne menni, bevinni kóruspróbára, majd misére (9h). Majd ha lejár, visszavinni az ősökhöz (11h). Aztán furikázni egy sor közönséget délután a hivatalos koncertre a csuszinkapályán az autóval, előtte-utána vadul hólapátolni. Fog ez menni.