Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúrpanzió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kultúrpanzió. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. április 22., hétfő

Magyar hangulat StF-ban

...csőrike-módra ;-)

Mindig is az a munkahely a szimpi, ahol azt csinálok amit akarok és úgy dolgozok, ahogy akarok. A kokárda inkább véletlenül alakult így, de a többi hozzátartozik a munkámhoz meg egyáltalán - még ha be is zártam a cégemet, de a bötűk és neumák a master dolgozatom témájából valók. Amúgy éppen a hátam mögött van a polcon, a többi tanszaki dolgozattal együtt.

Ha már olyan munkabuzi vagyok, akkor érezzem otthon magam, nem?


2021. február 22., hétfő

Panzió mormotahírei

Március 5-én jön az idei év első vendége. Ooo, dobrodošli!...

Tehát gyorsan-gyorsan megfuttatom a fejemben:

Ez több, mint jó. Fantasztikus! addigra vége is a karanténunknak, sőt, friss vírusmentes környezettel szolgálhatok Kedves Vendégünknek.

(Azaz: Kaktusz előtte 3 nappal szépen kiköltözik, de irgumburgum, hogy kitakaríthassak odaát. Végre lesz rendes éjszakai vendégünk, azaz olyan lakó, aki_éjjel_alszik_és_nappal_nem_alszik. Juhuuu!...)

2020. március 15., vasárnap

Életmódváltás "a ház tövében"

Obláta testvérem írja: máma 15-16.30. Negyedóránként megújítva a szándékot a halálos betegség megfékezésére.
Sikerült is bekapcsolódnunk 15.15-kor a negyedóránkénti egyikbe, de mind az ötön. Ezt azért fel kell írni!!! A középsőm meg is jegyezte: na, megyünk misére! (pedig elsősként hittanos létére ekkora baki, ejnyebejnye. Egyszer csak leszedi a bibliát, réteszi az asztalra és aszongya. Az Úr legyen veletek!!! erre varrj gombot, ecsém). Szóval a 15 óraira terveztem beszállni, "csak" negyedóra késés lett belőle. Alakul a rend minálunk, mint valami púpos gyermek a prés alatt. Ének az persze volt, még orgona is, a legkisebb is az énekeskönyvet bögyörölte, ezzel nem lesz itt semmi gond.
(Láss csudát, egyszer csak megszűnik ez a ciganiáda, na én erre gyúrok, de ezerrel!...)
Azt találtam ma mondani Kaktusznak, csináljunk élő műsort a kápolnában, elvégre van kultúrpanziós féccünk. Egyelőre elég randán nézett rám, úgyhogy lehet, kihagyom az orgonálást belőle... vagy pedig dugiban bekapcsolom hajnalban és én fogok játszani rajta, míg alszik. Egy nokturnust hátha bele tudnék szuszakolni az éterbe. Hm!

("Kápolna a ház tövében" vala a címe annak a béna cikknek, amikor is kijött ide egy újságíró, izé, remélem sokáig nem jön ide semmilyen hasonló. Kaktusz meg is jegyzé: Háát... töve a fának meg a f---nak van tudtommal.)

2019. szeptember 20., péntek

Át a kapun, mifelénk

Tegnap íccaka megérkezett egy világoskék autóval két narancssárga ruhás szerzetes tanító, de nem egészen Indiából: az egyik horvát, másik szlovén anyanyelvű, egymással meg angolul társalognak, mert a szlovén hapi túl fiatal a vajmiközös júgómúlthoz. A panzióban azóta még csak Kaktusz járt, vécépapírt vinni és fűtőtesteket állítgatni, de menekült is kifelé a füstölőpálcikák szagától. Hát én még nem jártam azóta, hogy megágyaztam nekik két külön szobába, merthogy kéremszépen, reggelit nem kérnek, egész nap odavannak. Ez nekem pont megfelel, nekem pálcika helyett inkább lámpicsek, de lényeg hogy én is odalennék a munkámba nyakig, csoda hogy nem találkoztam még velük?
Ma délelőtt úgy mentek elfelé, hogy megint nem láttam őket, ebből kifolyólag szerencsésen kizárták az iskolából hazajövő csőrikémet. Ebből a kapunyitásból minálunk mindig valami kaland lesz. Alig pár hete, hogy karizmatikus papbácsink (aki mellesleg futballjátékos), miután vacakolt egy ideig azzal a kulccsal, 6.50-kor kimászott, hogy odaérjen a vasárnapi hetes misére. Elsőském pedig, aki élelmesebb fajtából való, igenis nem pánikolt be ma a kapu előtt, hanem felnézett a naagy szemeivel a szomszéd erkélyére. Szomszéd anyuka pedig készségesen telefonon jelezte, néé, itt a gyermek, be akarna menni. Ebből a kapuból eccő robbantott kapu lesz.

2019. július 23., kedd

Darálnivaló

Kedves Hűséges Olvasóim,
biztosan van ilyen, amiért köszönöm-köszönöm-köszönöm, hogy még nem hagytatok itt teljesen magamnak, szóval
bátorkodnék megjegyezni hogy a nagy kuli után egyszerre kisebb kulik csaptak rám hirtelen az éterből, sőt, még a korrektor csajszit is utolértem Olaszországban (no nem élőben, csak amolyan vacapposan), szóval kötetszerkesztés kapott egy újabb löketet, de már ideje is, másképpen lehúzom magam a szerzők előtt, khm-khm....
Volt hétvégén gyósangyósan egy ámerikai de előtte idevaló orgonista a panzióban, etetni-itatni-muzsikáltatni feleségestül aki ferdeszemű ámerikai csaj, tiszta hús minden oldalról, amúgy dekoratív de mikor beléptem vele a templomba, kicsit máshová néztem, izé, kivágva-felvágva minden iránybul, tejóég ez így jár misére odahaza, aztán szerb vendéglő, rumli eltakarítás, ja és közben vagy húsz kiló barack befőzni, ezért a vacsora egy részét kavargatással töltöttem, a visszerem tegnaptól már jojó üzemmódban van, de ma felpóckoltam mindet a szembeszékre, mielőtt gondosan kikészítettem nyolc könyvet, ebből csináltam meg a jövő csütörtöki zsolit, mert a konfin én is be vagyok osztva, mosás-teregetés, na meg mosogatás (utóbbi igencsak kéne, mert hirtelenjében csak levesestányérok maradtak, evőeszközök és csészék nélkül).... végre, meglett a zsoli, tervezet elküldve, 6 oldal szöveggel, kottával, szép szájbarágósan, ahogy én szeretem kiadni a kezembül... bül-bül, na itt aztán lassan elkap a lefolyó áradata, inkább megyek, megeszek egy szelet dinnyét. Levesestányérban pont jó lesz.

2018. május 20., vasárnap

Factus est repente

Nagy zúgás támadt az égből s én arra gondoltam, hogy mennyire elegem van a kényszerpanziózásból, és én ma éjjel, kihasználva, hogy a csőrikék nagymamiznak, bizony visszamászom az emeleti szobámba és eltöltök egy kellemetes éccakát a SAJÁT ágyamban, szobámban etc.
Haha. Nem számoltam néhány aprósággal, de ímé, (még) problémamegoldásom magaslatán vagyok:
  • a három ablakból egyen van improvizált "függöny". De én bizony felraktam a második pokróckát is, sőt, N.B. visszanyúztam a kimosott függönyt arra a harmadik karnisra.
  • a pizsamám a másik házban maradt... no jó, a szekrényben volt egy másik tiszta, törülköző dettó.
  • reggel egyszerre öt dologgal próbáltam átbotorkálni a panzióba, hát, lassan rájöttem, hogy nem fér el mind a kezemben. Mivel kizárólag 1x akartam álmoskán átmasírozni pizsamában az udvaron, nem a tele kávéscsészét és a vajat tettem be a vállszatyorba, hanem a tejesüvet, arckrémet, kiflit. Transzportot abszolváltam, jee.
Mondanom se kell, hiába állítottam 8-ra az ébresztőórát, fél hétkor kukucs, két szál pünkösdi rózsa meg mittudomén. A próba csak 10-kor lesz a 11-es misére. Ezt a bioritmust egyszerűen nem lehet leütni, mi mást írhatnék róla...

De azt muszáj megemlítenem ebben a tudathasadt világban, hogy át kell sürgősen fabrikálni azt a mondást, miszerint valahol otthon van az ember a világban, bla-bla, picsogás etc. retikülcsattogtató módra. Én egy kicsit mindig otthon vagyok, egyszerre sok helyen, néha kicsit jobban itt meg ott. Csak az agyamban egyik-másik szundi üzemmódban van, s ezért nem érzem akkor per pillanat az összeset egyszerre.
Mikor ez a pizsamás fogas belépett a kényszerlakás ajtaján, arra lett figyelmes, hogy néé, hazaérkezni se rossz. Szép az élet, trallala!...
Tixta hülye vagyok. Kell-e más bizonyíték...

2018. április 2., hétfő

Tulipánváró díszlet

Idén nekem csak két tojás jutott, meg a színezés. Arra azért nagyon büszke vagyok, hogy a szomszéd kislánnyal együtt már három gyermekcse próbálgatta a mi fészkünkben a tojásírást.
Tény nem letagandó. Az én vonalaim szép egyenesek, dehát könyörgöm, idén már 22 éve, hogy ezt csinálom!... Annak viszont nagyon tudok örülni, ahogy évről évre fejlődnek a csajok. Mégpedig kizárólag felfelé! :-)
Boldog Húsvétot!

2018. március 30., péntek

Nagypénteki csakazértis

Idei első tavaszi ebédünk idilli udvarunkban. NO COMMENT.


2018. március 28., szerda

Kukucsi és a bolhák

A disznópajtából mindjárt alig maradt valami. Az udvar most olyan, mintha bomba robbant volna ott hátul, pedig ezúttal csak két falnyi téglatörmelék várja a fuvart, nem több. Három napja panzióba költöztem harmadmagammal ööö, negyedmagammal. (Biztosan a sok alvás teszi.) Néhány hónap múlva a harmadmagam összesen 16 éves lesz. Addigra talán vissza is költözhetünk ahajt 20 méterrel. Ez a sok idő és szám... ganajtúrásunk és csökkentett komfortú háztartásunk csúcsa volt a tegnapi bolhavizit, kopognám le, mintha csak halálra zabálta volna magát rajtam, vagyis melegen remélem!... amúgy két napig úgy éreztem, soha nem fogok már hajat mosni az életben. De: mégis sikerült.
Holnap reggel pedig interjút adok az újvidéki rádiónak, aki_szíveskedni_akar és leadja a Zentai Máté passió felvételünket is, és a holnapi dumámmal együtt egy óra hosszúságú anyaggá boldogítja. (A bolhák szeretik a tiszta bőrt és tiszta ruhát. Remélem, nem viszek látogatót magammal... ajjaj...)

2017. december 22., péntek

Pa-pa-pa-pa... avagy nem egészen Mozart

 Madarász kollégánknak muszáj volt írni, mert evett meg a kíváncsiság, mi lehet. Ez itt, ni:

Imhol a levelem:
Kedves Madarászunk!

Pár napja erőteljesen jelzi ez a madár, hogy kosztos szeretne lenni minálunk. A csőrével keményen verte nem csak az ablakpárkányt, hanem az ablakot is... :-)

Mi a part alatt lakunk, tudod, ez pedig a szomszéd kertje. Itt van egy kis akácos, szorgalmas harkályokkal, de ezek őt nem érdeklik. Mit eszik? egyáltalán, mi ez? Ez az első év, hogy itt van. Egyelőre kiraktam neki vizet és magokat (napraforgót, héjatlan tökmagot, diót).

Üdv, Csőrike
 
Nem lett volna madarász Madarász, ha nem küldte volna gyors postafordultával a választ:
Kedves Csőrike!

a felvételen meggyvágó látható, amely a cinegékhez hasonlóan, de ritkábban nálam is jár az etetőre. Az említett olajos magvak megfelelnek a számára is téli eleség gyanánt. Erős kúpos csőrével ügyesen hántja le a napraforgó héját. 

üdvözöl
a Madarász

2017. október 2., hétfő

Kultúrpanzió, a Rettenthetetlen Vámraktár

Terribilis est locus iste - azaz rettethetetlen ez a hely, hogy idézzem a templomszentelés introitusát. Nem is olyan rég még a szó inkább szörnyű, nem pedig olyan rettenthetetlen jelentésével tüntettem NLM egyik karzatán vele.
DE. Ez_nem_vicc. Az egynapos húzdmeg-ereszdmeg vége az lett, hogy kiengedték a kamiont a vámról. Mégpedig nem ideiglenes behozatali blabla címen, hanem úgy, hogy a Kultúrpanzióból hivatalosan ideiglenes vámraktár lett mától, 2017. okt. 2-ától 2018. jan. 14-ig, amikoris lejár az én vízumom. Ez került 20 ójróba. További 15 ójrót kóstált, hogy nem akarja a kamiont személyesen is kísérni a vámőr. Aki beiktatta volna - ismét személyesen - az új vámraktárt. (ÁÁÁÁÁ)
Addig is, kis ízelítő a hivatalos raktár állományából: brassói mintázatú tulipános láda kb. az 1880-as évekből. (Hová is tesszük?... ha mégis kijönne. Hogy lássa. Hogy időnként ellenőrizgesse, megvan-e még. Az ideiglenes vámraktárban, azaz a helyén.)

2017. szeptember 24., vasárnap

Fontos emberek fontos levelei

I. Tisztelt Csőrike Asszony!

Mindkét fülemig telve munkával - mivel Curator studiorum tisztségben vagyok s ahh, múlt héten kezdtük Fribourg-ban az egyetemen a szemesztert, nos, sajnálattal értesítem Önt, hogy a kívánt tartalom a csatolmánnyal, amit Ön küldött, elévült sajnos, már nem tudom megnyitani. El tudná küldeni, kérem, ismét, hogy levelére kellően kvalifikált választ tudjak küldeni?
Köszönettel,
Góliát theol. prof.

II. Kedves Csőrike és Kaktusz!

A kiállítások és koncertek további állomásai, sajnos, Kaktusz, téged igazoltak, rettenetes elhanyagolt állapotban lévő orgonák mind Versecen, mind Becskereken, ó, bár ne lett volna igazad... Ha történetesen nem utazik át senki aznap Becskereken egy iskolabusznyi turistával, a püspökség templomában a főtéren az égvilágon senki nem nézte volna meg a bánsági orgonákról szóló kiállítást... mit is fűzzön még ehhez hozzá az ember.
Ezzel szemben nem hagyhatom szó nélkül, milyen jóleső érzés volt nekem itt NLM-ban, az orgona, az érdeklődés koncerten és még utána is, és persze a vasárnapi mise: a szép liturgia, az orgonajáték, az aktív gyülekezet, az előénekesi szolgálat... mindez oázis volt számomra, ha visszagondolok az itt töltött napokra.
Köszönöm a szíves vendéglátást a Kultúrpanzióban, igazán nagyszerű dolog, hogy ezt fel mertétek vállalni, meg a kántorképzőt is... Munkátoknak legyen áldásos gyümölcse, ezt kívánom nektek.

Sok szeretettel üdvözöl Münchenből
Franz

I. egy hétig ettem a meszet, hogy vajon megkapta-e, amit egy hétig fabrikáltam neki...
II. ez csak úgy jött, de jólesett :-)

2017. szeptember 4., hétfő

Doktor Egyházzenész látogatása a Kultúrpanzióban

A hétvégén vendégünk volt a bánsági-bajorországi totum factum organológus/himnológus/etc. embere, ilyenkor érzed magad úgy, hogy az egyházzene valamilyen ízecske-darabkáját űzöd, de nem így egyenként, hanem egy egybefüggő rágógumit, dilettánsan, ahogy lehet, de hogy mekkora ez a kutatási terület, úgy egyáltalán, mit jelent az, ha valaki már 1985-ben elhúzta a csíkot, és utána is folyton csak elsőosztályú forrásokban turkál, és közben folyamatosan csillog a szeme mindenféle újdonságra... Kaptunk elöljáróban két doboznyi könyvet, ezzel kezdte az ismerkedést. Mi pedig gyorsan viszonoztuk egy kupica barackpálinkával - már amit mi gondoltunk a legjobbnak ismerkedési szempontból.
Nos, a nappalink a Kultúrpanzióban végre elérte a tervezett hatást: ÁÁÁÁ, az eredeti Rieger pedálzat, ez itt balról melyik manuál tulajdonképpen? Jobbról ez a pedálmechanika, ugye? (panziós reggeli alatt szépen megfigyelhető abból, amit még nem ettek meg a háziszúvak és más élősködők.)
Valószínű, hogy emberünk, akinek Ójrópa bármelyik csücskében befolyásos ismeretségei vannak, nem üresbe beszélt a tiszai halászlé mellett arról, hogy micsoda lehetőség rejlik az 1937-es jugoszláviai református énekeskönyv példája alapján a mai modern vajdasági katolikus énekeskönykiadásban, és a vajdasági organológiai weboldalkészítésben, Te Csőrike, eléggé radikális vagy, és forradalmár is, gondolkoztál már ezen? Te Kaktusz, képzeld, te leszel az első, aki a témához nyúl. Gondolj arra, hogy osztrák támogatást keress, hiszen Felsőausztriából jöttek ide ezek az emberek orgonákat építeni. Igen, ez jó!... Ti vagytok itt az első ilyenek errefelé, és úgy egyáltalán, ...
DE. Mivel csütörtök óta nem volt mosogatva egy edény se minálunk, és holnap reggel indulok StF-be a már végre kész előadásommal az LO-konferenciára... hát emiatt majdnem négy órát aludtam az éjjel, úgyhogy inkább a ma és holnap lesz a döntő, hogy "aluszok egyet a dologra". De tény, ami tény, annak ellenére, hogy semmiképpen nem sikerült asztal alá beszélni vendégünket, kétségkívül szöget ütött a fejünkbe az egész beszédkoszorú és szónoklmány. (Esély a dilettantizmus és saját provinciális dilettantizmusunk ellen?.... HÖÖÖ???)
(Mosogatni ma még túl terhes lesz. Holnaptól viszont menekülés a penészvirágoknak és más állatfajtáknak, különben kicsap a polgárháború ebből a rothadt bidonból, bizony, fájdalmas lesz, az érzékek kipurcannak mind, már érzem!!! A lemez ugyanaz, én, a magányos polgár, a polgárháborúmban.... Na ja.)

2017. június 1., csütörtök

Nyitás

Azt hiszem, ez a nyitás történelmi pillanat lesz - ööö. Csak éppen kezembe került a "Szabadságra mentem" című papírom, amit a fináncokhoz adtam volt le valamikor és menten dobtam egy hátast. Aszongya, "1.10.2015-30.04.2016". Gyorsan telefonáltam a könyvelőnek, hogy fabrikáljon már valami köztes papírkát erre a csekély 13 hónapnyi lyukra. Még jó, hogy a fináncok nem vették elő se őket, se engem, hol az a Kultúrpanzió? Maga dógozik, vagy nem dógozik? He?
Erről most csak az egyszeri asszony jut eszembe, hogy: "Elmentem a mezőre kapálni, faszulyka a füttőn, kulcs a zsebembe', ember!"

2017. február 19., vasárnap

Leépületek és torzók

Nagy Lapos Mezővárosunknak jelenleg egy szállodája van. Ezenkívül van még egynehány panziószerűség, hát vagy 3-4, attól függően hogy éppen mi működik legálisan vagy féllegálisan.
Már nem is egy műemlék táblán láttam, hogy hajdan szálloda volt. Utána kell néznem a helytörténészeknél, mert nagyon piszkál ez a dolog. Száz éve miért volt sokkal több szálloda, mint most?... Száz méterre tőlünk még tábla sincs, de a tőszomszédasszony elmondta, ott is szálloda volt. Gyanús is a bedőlt kerítés mögött a sok, sorban lerakott emeleti ablak, ahányszor csak arra kanyarodok. Az udvar felismerhetetlen, a padlásfákon karomnyi rések. Az épület külön bája, hogy szemmel láthatóan csak kinti padlásajtón lehetett felmenni annak, aki vendégnek érkezett ebbe a nagy faluba. (Vajon mennyi bolha ugrálhatott a dunyha alatt? Volt-e mosakodótál is a szobában, vagy csak ágytál?.. :-D...)
NLM másik jellegzetessége: grandomán álmai, egyik fele valamilyen mértékben megvalósítva (A Városháza), de a nagyja bizony félkészen vagy soha meg nem épülve nyögi a vidék erőtlenségét és tehetetlenségét a világ sodrásával szemben. Legkirívóbb példa a soha be nem fejezett központi katolikus templom: évtizedekig meredezett a néhány méternyi fal, aztán győzött a józan ész és végül lebontották. Ha mégis úgy alakult volna, hogy felépül, se park nem lett volna, se elegendő nép a misén, arról nem is beszélve, hogy a szegedi dóm öcsikéje kujakkal verekedett volna a városházával, a járókelők pedig a fejüket fogták volna, mikor esik már le fentről egy cserép?!.. (és éppen melyikről?...)
Egy-egy soha fel nem épült torzó önkéntelenül is egy jellegzetesen a "nagy megvalósíthatatlan NLM-álom" leképezése az utcán, s ez átnyúlik a júgóidőkbe is, sőőt. Majd fogok fényképezgetni, hogy megmutassam, mikből miket csinálnék - az idevalósiak valahogy úgy mennek el ezek mellett, mintha átlátszóak lennének. Én itt egyelőre üresben fantáziázgatok, de mivel piszkál az egész, muszáj valamit kezdenem vele.

2016. szeptember 1., csütörtök

Délelőtti agynak

Itt a füvesboszi teája, mielőtt még kitörlöm a masinácskából. Most már van logóm, akár csináltathatnék egy Csőrike-keveréket, csakógy mint párfümmel szokás, Kultúrpanzió 1 (délelőtti agy).




Az üvegen igenis csihányt ír, a gyerekek szerencsére kétnyelvűek, van nekem is bogaram egy-kettő...

2016. június 27., hétfő

Csőrike, a betojt állatvédő

Asszem elhívom én a közeljövőben a Kultúrpanzió külső referensét, az ornitológus bácsit.
Most már kezdem enni lassan a meszet, hogy lehetne itt egyszerre gőzelszívó és rozsdafarkúak fészke. Van egy eszement ötletem...
Szóval ha minden más elesik, csak a gőzelszívó szimpatikus nekik továbbra is, akkor kell csinálni egy gőzelszívó kivezető csövének álcázott madárfészek-alapot. A másik mellé természetesen, amit dróthálóval vonunk be kívülről. Háziasszonyok szégyene alias Csőrike itt kuksol, sutyiban imádja a palacsintát. A csörögét. A fánkot. A szalmakrumplit. A fasírtot. Csak hát idáig nem vette rá a lélek hogy bő olajosan süssön bármit is. (A fritőztől a szőr is feláll a hátamon, hogy ki és hol veszi be a sok fáradt háztartási olajat?...) Nade: hátha lesz ettől egy csakazértis plusz ambíciófaktorom, hogy egyszer csak nekiálljak a sütödei menünek, höhö.
P. S. 10 év múlva: Ó, tessék beljebb fáradni, ezek csak varangy- és nyuszt figyelmeztető táblák, az EU-ban most már bárhol kaphatók és mondhatom, korrekt áron. Ja, a méhkaptár?... Óó, köszönjük a bókot... Tán csak nem szerény családi házunkra gondolt a közös udvarban? Az úgy volt kérem, hogy már második éve fészkelt a rozsdafarkú pár a gőzelszívónk kivezető csövébe, mikor arra gondoltunk, hogy...

2016. június 22., szerda

Lámpást fel

...és álmaimban ott van... a panzió... míg kényszerszüneteltem, csendben megvitattam magammal, merre és hogyan tovább. És felszereltem egy adag szekrényt a folyosón.
Node visszatekeredvén a diszihez, jelentem esment hogy máris egy útmutatóval vagyok gazdagabb a tegnaphoz képest, ezúttal Rőtmalac próbálta egy mailben összefoglalni Bajormedve 3 különböző fajta fájlját, és szerencsémre az én szintemen is tálalta (=sok piros kijelöléssel: Csőőőrike! EZT nehogy csináld, EZT hagyd ki, EZT meg ezerrel.) Úgyhogy állok be a bányába. A kijáratnál hátha elégedetten vigyorog majd az a medve.

2016. június 4., szombat

Gombnyomásra próbaterem

Nemcsak szalmaságba, hanem melós hétvégébe vagyok én elűzve, kérem, és jelenleg egy csecsemő barátságos vigyorgása és csuklása az egyetlen feedback azután amiket itt produkálok kettőnknek (harmonizálás, szólóének, ilyesmik). Kaktusz Luxemburgban próbál bejutni az ilyenolyan személyes elektronikus fiókjába (tegnap óta sikerrel), én viszont jelentem hogy végre feltörtem az övét itthon és most már a blogomat is zavartalanul használhatom, ha már az enyém. Hülye elektronika, vesszen a gúglifiók, és minden pihent agy aki ezt és hasonlókat kitalálta.
Tegnap este Mikrócsőrike ezerrel meglepődött mikor ébredésekor nem kevesebb mint 12 szempár nézett rá az enyim-szóló helyett. Biztosan már születésem előtt belémkódolhatták a kálvinista munkamorált, de az a vicc, hogy élvezem is, mikor hasznosan töltöm az időmet, sőt, az "üresben" is azon morfondírozok, hogyan lehetne az egész környezetemet gombnyomásra átalakítani úgy, hogy mindig a megfelelő munkamenetre álljon rá. Valószínű belekeveredik itt egy adag pedagógia is a dologba, nem csak arról van szó hogy valami interaktív legyen, hanem a trükk, ahogy a külső segítség észrevétlenül beszáll a munkánkba, nem tudjuk mitől, de könnyebb és élvezhetőbb amit csinálunk. Mindig is lenyűgöztek azok a közösségi termek ahol icc-picc, két valamit arrább tettek, ki az asztalokat a falból stb. és már nem konferenszia volt ott hanem valami klub, aztán kisgyerekes játszóház, utána meg mittudomén, próbaterem vagy színpad. Ezen agyalok már egy ideje, hogy azt a nyavalyás 20 nm-t amit mi nappalinak csúfolunk, hogyan lehetne svájci mintára "gombnyomni". Itt feszt vagy kórus, vagy kántorképző vagy imacsoport vagy másvalami van és valószínű, lesz még egy ideig, sőt legyen is. Az tiszta mese hogy a nagy ház - ha már van - a gyerekekért van, aki azt hiszi, annak ideje kimászni a rózsaszín ködéből. KCs ezt kb. két hete mondta el nekem iskolába menet, kicsit másképp: Anyu, lesz egy házam ha nagy leszek. És akkor majd gyakran elmegyek hozzátok! Ja, és akkor majd gombnyomunk ha elment a kórus, és éppen nappali lesz :-)

2015. május 30., szombat

Hattyúhegy, puttók és apácák

Itt a kurzus, amit éppen egy CCR apácával együtt tartok. Ez igazából egy exkastély, a semmi közepén egy hegyen, nesze egy gyomorforgató kilátás a liftből:
...khm, a lift természetesen a kastély MELLÉ van építve, nem lehet beleköpni a műemlékvédők levesébe. A bikfa kb. a második emeletnél végetér, a kakasülőról már Rödelsee és Kitzingen látja a bugyikámat, ha vetkőzök. Igaz, jó sok kilométerről, tehát az északi és a nyugati ablakomból akár exhibicionista beéneklési gyakorlatokat is végezhetnék, ha kedvem szottyanna.
Kis történelem: Iphofen, a hegy másik oldaláról látszó városka Nagy Károly apukájáé volt. Állítólag a hegyen levő Szent Mihály templom alapköve 800 körülről származik. Nem is rossz.
A hegy kastélya csak neoneo a 19. sz. végéről, de a pincéje középkori. A kertben laknak a puttócskák. Ezek, ni:


Új történelem: hajdanán (Hitler alatt) a várkisasszony barátnőivel úgy döntött, hogy imával fogják megdönteni a megdöntenivalót, és akkor született meg a hattyúhegyi - egyetlen - evangélikus bencés (!) apácaközösség. Napi négyszeri ima, bencés spiritualitás - nem csak ez, ami egyáltalán nem változott azóta, hanem az sem, hogy ortodox keresztet is szabad vetni, katolikusat is, és egyáltalán semmit sem, ha éppen úgy érzi az ember.
Emberöltő alatt is feszt errefele jártak és most is, akik egy csomó mindenre vágytak/vágynak, vagy csak hiányzik nekik Hattyúhegy. A Hattyú itt van a tornyon, ni:
Előesti lucernárium volt ma, tele volt a templom. Mert ez egy templom, ha tetszik az eukarisztikus atyáknak, ha nem. Ahogy belép az ember, megdobja hátulról a hely szakralitása, bumm. És akkor mit is kezdjünk vele?? Kérdem én, melyik katélikus templomban van lucernárium minden vasárnapra előírva és főleg betartva, amit ugyebár évente legalább egyszer, Húsvét vigíliájakor illik látni? Pedig minden vasárnap a Feltámadást ünnepeljük. Legalábbis igyekszünk, na.
Itt minden vasárnap előestéjén, tehát szombat este meggyújtják a húsvéti nagy gyertyát, amiről mindenki kap lángot a saját gyertyájához, közben a Fény himnuszát énekeljük - ortodox dallamon.
A templom építészetileg nem egy nagy dobás, nincs 30 éves és nincs képek között, de ez nem is fontos.
Ha minden jól megy, egy év múlva meglesz az obláció. Vagyis én leszek az első külföldi világi CCR testvér! Addig is, további kultúrpanziós vendégek jelentkeztek be, tiszta maguktól. Én nagyon örülök meg minden, de most már nagyon akuálisnak látszik a panzió egyetlen fürdőszobájának a szétrobbantását, hogy miből, azt a csuda tudja. Mindenesetre herzlich willkommen, tudok ám vigyorogni, ha muszáj!