Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bumm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bumm. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. június 9., kedd

Négy év után

Ó!... Tanárnő?!....

Ez Kőbánya-Kispesten volt a metrómegállóban. Aztán beültünk egy szerelvénybe és a Kálvin térig végig rotyogtunk, természetesen letegeződtem a leányzóval, és mondanom se kell, hogy nagyon élveztük mindketten a helyzetet. 

2022 a Nagy Lapos Mezőváros éve volt nagyjából, még csak tavasszal kezdett kandikálni az életembe a Stájri Főváros várva-várt "rendes" állása, legalábbis hogy lesz. Hú, mindez most látszik, hogy milyen rég volt! az öt hónapból, amit a gimiben tanítottam, a végzősök egyet kiloptak, mondván, érettségi lesz, két hetet elvitt a koronavírus, az oktatás fele online és maszkban volt, másik fele maradt csak, amit érdemben is ki lehetett használni. Nem is azt tanítottam nekik, amit a tanterv előírt, vagyishát...izé... én aazt, de megbuheráltam kicsit. Eközben én is sokat csiszoltam magamat, igyekeztem érzékkel döngetni azt az alattomos, lassan sistergő pedagógusgongot, tőlük is meg magamtól is tanultam egy adagot, sö melléje csináltam magamnak egy szaki gyorstalpalót az elmúlt száz év szerb zenetörténetéből, ami még nemzeti. Hm, de már mégse? Úgy a századforduló (értsd: 19-20.) környékén iszonyúan begyorsulnak az események, irányzatok, tendenciák, egy igazi juxtapunée zajlik, és valójában recsegve, de beindul a globális (modern) zenetöri vaskos gépezete, ahol nemzetek zenéi folynak össze s időnként ki-kitüremkednek az igazán fantasztikus, úttörő alkotások, amelyek több rétegbe vannak beágyazva. Szóval rém izgi az egész. Közben betoppant Belgrád is, mint kulturális hely, és egy koncertem is volt ott, gregoriánnal és barokk hegedűvel, szóval kezdtek kicsit másképpen alakulni a dolgok, nyáron még nagyon csóró körülmények között, de Athénba mentem egy kemény konfira.

A leányzó most éppen egy egyetemen van, még lehúz egy évet, remélhetőleg sikerül neki a diplomázás meg dolgozik közben valahol. Búcsúzáskor azt mondta, nagyon élvezte anno az én óráimat, igazából az enyémeket élvezte az legjobban. Kell-e ennél több, hogy egyből jó napod legyen?

2026. március 23., hétfő

A plágium ültetőgödre

Virágzik minden, a fák, a bokrok. Ahajt hátul már húszcentis, friss, zabálni való fű.

Hoztam két zsák földet. Befejezem a cserepes szektort odakint.

Igazából q.... gyászos hangulatban, teljesen megsemmisülten állok itt, ebben a nagy tavaszban, egy iskolaigazgató, tudományos ember, pap plágiumkísérlete után.

A plágium főként saját maga volt, oldalakon keresztül, ezt ma reggel 9.30 körül vettem észre, szóval inkább ekkor csapott belém a guta igazából. Már egy hete, hogy b...kodok a kétszer akkora terjedelmű írásával, ami pont a duplája annak, amit vártam tőle a kötetemhez. Kezdtem a hibás hivatkozások gyomlálásával, csak az irodalomjegyzéke három oldalt tett ki, tele volt szarral.

Most már látom, azzal kellett volna kezdenem, hogy elolvasok tőle mindent a témában. De én nem gondoltam, hogy valaha ekkora moslékot kaphatok. Eddig ez így nem is fordult elő! Az első gyanús, slampos bejegyzés után gondoltam, nézzük, mit idéz, honnét lesz, stimmelnek-e az oldalszámok? Nemhogy az oldalak, címek, évszámok, de a tartalom se igazán. Vagyis kb. úgy talált, mint kujak a szemmel.

Én bizony becsületesen utánajártam a hibás hivatkozásoknak, javítottam, ahol tudtam, 70 százalékát az idézett dolgainak megtaláltam a neten. Miután egy idő után már más hivatkozásokban sem kezdtem bízni, elkezdtem regesztákat, okleveleket bogyózgatni eredetiben, mint egy igazi güzümócsing hülyecsőrike. S miket találtam! Naná hogy egyebeket, totál. Február helyett június és egyéb finomságok. Csak hát latinul a június a nyári második vasárnap utáni hatodik nap vala. Megnézte ez ezeket egyáltalán?? Négy évvel ezelőtt megjelent egy tanulmánya egy folyóiratban, doi számmal meg minden. Minden szűrőn átment a hülyeség, a hibás tartalmakkal, lábjegyzetekkel együtt, oldalakon keresztül. Biztosan más szerkesztő se gondolta, hogy meg kell nézni a gyermek házi feladatát. Nem is nézték meg.

Hát én megnéztem. Most már ki nem dobom a kötetből (ha már ennyit dolgoztam vele bmeg), de át van gyúrva az egész. Nem érdekelnek az előző szerkesztők, majd szopjanak ők, ha ez megjelenik. 

És, amilyen hülye vagyok, még a diplomatikus válaszom is megevett egy darabot az agysejtjeimből, amivel a helyzetet eléje tártam.

2026. március 10., kedd

A Nagy Lapos Mezőváros tavasza és A Kert

Akkora vastag por volt az autón, hogy alig ismertem fel Szegeden a tegnap. Megjött a tavasz az őspannon sivatagunkba. Fújja a szél a port, de hejj. Rágni is lehet, csak ki kell nyitani a szád hozzá.

Hát, estére csak hazaértem, a stájri fővárosból a nagy laposba. Ide né, a nagy kuplerájba.

HÉÉÉ! Tavasz van! :-)) 

Főszereplőnk: A KERT.

Reggel szedtem a kert mindenféle szegleteiből citromfüvet, mentát és csihányt. Ebből fabrikáltam egy valóban zöld színű teát. Ez még sokáig tartó meló, mert még csak most bújnak az első fejecskék.

Reggelire húztam zöld hagymát és tyúkhúrt a kert közepéből. Az legalább kompakt ügy, lusta kertész öröme tavasszal.

Délutánra megérkezett egy háromtagú brigád, hogy összelapátolja és elszállítsa a kert végibe lezúdított törmeléket. Tudjátok, az mind ama fürdőkád alatt és felett vala, amelyik jelenleg a kertben vár. :-D Ott a kapu mellett éktelenkedett két veder még régről, tele téglatörmelékkel. Hát csak nem fogják csúfítani a kertet? Azt is felpakoltam melléje. Juhhéj!

Még hátravan valami száraz ágak ide-oda cúgolása, hogy nehogy azt higgye valaki, a Mosó masa mosodáját olvassa (minnyá bekeverek  még valami csőrikeszlenget, na utty).

Tavasz van, hejjjj! Ma megmostam az autót egy vízágyúval. Majdnem elrepültem tőle. Mivel én télen nem szoktam zsírba takarózni, ideje nekiállnom a kerti wellness programnak, hogy rendesen megálljak a lábamon. Legalábbis a kötetszerkesztés mellé... Basszus, hogy tudok én vajon egy hét alatt 10 írást kigyomlálni? Vajon melyik egyszerűbb, kipucolni a kertet vagy előkészíteni a tördelőnek az anyagot?

2026. február 26., csütörtök

Újjászületésre várva

Tavaszi böjtre hangolódás, fürdőkáddal:

Továbbá, Csőrike-mix, veriförszt, komolyan, 10 darabot kaptam a Kúglitrutyiról, az elektronikai intézettől, nem Witz, egy Hildegard von Bingen felvételemre kaptam kristályokat, egész pontosan: "Kristalline Form"-okat. Még nem tudom, hogy kell feltölteni ide, de egyelőre kemény wellness projektnek ígérkezik, ahogy én stúdióban szórakozom a saját hangommal...

Szóval, apdejt. Cseptörr 1:


Cseptörr 2:


Cseptörr 3:


 

Húú... ebből ejszen vihar lesz!

2026. február 8., vasárnap

Ádám, Noé, Csőrike

Igen kéremszépen, én is bibliai alaknak érzem magam.

Mielőtt hajbakapnának a hittanos gyerekek és felnőttek, hogy is volt akkor, megtörtént-e a dolog egyáltalán meg minden, az emberi pszichében vájkálók inkább csak hümmögnek, jaja, de még mennyire, minden nap és mindig ez lesz.

Itt van a Nagy Főnök, kitérni nem lehet előle: Na, már megint leszartad a kalapács nyelét, de kapsz még egy esélyt, újra tudod építeni az életedet, és becsszó, nem nyúlok hozzád, hogy elpusztítsalak (már megint). Aztán persze elbukik a dolog és kezdődik elölről, a pusztítással meg minden nyavalyával, ami ezzel jár:

Ádámot és pereputtyát kirúgták a paradicsomból, maradt a nyivákolás, ami a reformáció adventi énekeiben szépen továbbélt, fejlődött, hogyaszongya, mikor Ádámot kirúgták vala a paradicsombóóó... hóóóó..... Az alap rinyálásból, amennyire tanult Ádám et fészekalja, az másik kérdés, ugye.

Noé kemény fickó lehetett, de gondolom, csak elege lett már egy idő után a várakozásból, naná hogy garanciákat akart, miután végetért a nyavalyája, ezzel az egész pereputtyal a nyakán. Mint egy dutyiban. Az Úr tehát azt mondta (a mai olvasmányban), végeztem ezzel most, újrakezdhetitek, tiszta lappal. Igen, hidd el, de komolyan, egy ujjal nem nyúlok hozzád, megegyeztünk ebben. Megegyeztünk, nem? Elvileg igen. Ó, hogy azok a fránya elvek. Valahogy mégse jöttek össze ezek a szövetségek... Ábrahám utódai szintén megsokasodtak, de ettől nem lettek egyből jobbak, emberségből ugyanolyan visszabukó lett mind, mint az első, és az utolsó ember, aki majd lesz!

Na és Csőrike? A mátriárka? Aki elrendezte és kitakarította az előszobát, lépcsőfordulót a kitudjahányévnyi kényszerű várakozás után? Két (2, kettő) nap alatt? Lett két nagy zsák szemét. Holnap jön a kukásautó. Addig gyönyörködöm a látványban s ezzel fényezem a lelkemet.

Kaptam egy újabb esélyt, biztosan le fogom szarni a kalapács nyelét, az ambícióm viszont töretlen, s ha már muszáj lesz elbukni, inkább kicsit és minél később kéne. Legalábbis ezen a téren. Megjöttek az emeleti új ablakok. A kőműves csütörtököt mondott a beszerelésre (remélem, konkrétan, nem képletesen).

Most viszont úgy érzem magam, mintha frissen jöttem volna a prémium kategóriás wellness-ből. Hihetetlen könnyebbséggel, de valahogy furán, éppen kijöttem a bárkából a napvilágra. A folyosón csak az ablakok várnak, semmi évtizedes rumli. Egy új élet kezdete, mondják az ablakok. Ritka egy pillanat, na.

2026. február 5., csütörtök

Árnyékkormány

Eléggé hihetetlen, hogy megérkeztünk a kúglitrugyi igazi pöcegödrébe s kénytelenek vagyunk egyfajta árnyékkormányban vezetni a tanszékvezetőnk tanszékét. Ez annyira abszurd, hogy ha valaki más mondaná nekem, aszondom, megzakkantál te, de teljesen, nézzéé tükörbe!...

A tanszékvezetőnk nárcisztikus személyiségzavarral küzd, autoriter módon viselkedik fűvel-fával, de ennek persze nincsen tudatában, vagy legalábbis úgy tesz, mintha mindez nem ő lenne.

Tegnapelőtt tartottuk ötön az első onlány értekezletet, szétosztottuk egymás között a feladatokat és továbbiakban úgy kommunikálunk a főnökkel, mintha minden rendben lenne. Ez a túlélési esélyünk, és még így is meglehet, hogy jövőre bezárnak bennünket. A rektorátus szintén úgy tesz, mintha nem látná a problémát, valami (valaki?) miatt fedezi őt. Az egyetemisták nyolc oldalas dokumentumban részletezik, hogy aggódnak a főnök szellemi egészségéért, ezt elküldték a diáktanácsnak. A rektor közben lapít, mi lenne, ha a sajtó fülébe jutna, felvettek egy nem teljesen komplett figurát vezető pozícióba?? Egyelőre nem túl rózsás a mostani helyzet: egy milkó egy másik, jogtalanul kirúgott tanár kártérítésére; két milkó valami másik perre... viszont ha bezárnak, se lesz buli, mert akkor is kiderülhet egy s más, kukába kerülhet a már eddig is eléggé megtépázott reputáció.

Szóval úgy döntöttünk, inkább megvárjuk, míg más vágja el maga alatt a fát. WTF

Ma egy laza vigyorral leírtam neki ismét, hogy mi lesz a június 7-i misével - minekutána múlt héten belekakált a nyári időpontjaimba és pokolivá tette a hétvégémet a kolostoromban (!), tegnap megegyeztünk végül (ő meg én), hogy is lesz a misével, estére már megint megváltoztatta a véleményét... Na de, Csőrike is gondolt egyet, ezentúl másképp csináljuk. Szépen, mosolyogva, diplomatikusan bmeg. Árnyékolva, szürke zóna. Majd én is gondolok egyet, nem csak te.

Mi a fenének kell idegeskedni azon, ami nem a mi dolgunk? Na utty. 

2026. január 18., vasárnap

Örüljünk, törpike módra

Mintha csak a hupikék törpikék tongyóvilágába pottyantam volna. Időtörpölő részben Ügyi egy olyan masinát fabrikál, ami kérésre csinál időjárást, s míg aprajafalva nagyobbik fele strandolni megy, két otthonmaradt törpicsek összebunyózik a preferált időjáráson ergo elrontják a masinát.

Ezek a strandolásból hol esőben, hogy hirtelen dögmelegben találják magukat, iszkiri hazafelé, közben hull a hó is, dehát a szélvihar és a szélcsend is eléggé szeszélyesen alakul s akkor megszólal az egyik: 

Örüljünk, mert ennél rosszabb nem lehet!

Na és akkor hab a tortán: fejükbe zúdul a jégesőőő......

A nyolc konfi legkeményebb magjához érkeztem, kéremszépen, ez az az angol nyelvű előadás, amit Rózsahegyen tartottam a május-június nevű szakmai dugóban.

Megírtam tegnap a második német nyelvűt és elküldtem korrektúrára. Venném elő ma a rózsahegyi regenschori-szöveget, hát a magyar és angol nyelvű absztrakton kívül semmi nincs a mappában. 4 db USB, egy T7 nevű külső adathordozó, jojózom már ettől, belefáradtam a bogarászásba. Gőzöm nincs, hová mentettem el s főleg mi a neve a fájlnak. A Rózsahegy-mappában még a prezi sincs benne, csak a szervezőktől valami igazolás, infók s miegymás, használhatatlan cucc. Vagyis egy használható mégis van benne: a_hivatkozási_útmutató!

Tongyócsőriketörpnek kár volt tegnap örvendeznie a kész Regenschori-publikációnak. Mivel ez a mostani szaklektorálásra megy, aligha kéne magam plagizálni a tegnapiból, a fene ott enné meg. Ezt bizony: újra kell írni. Az igaz, hogy közben egy csomó anyagot találtam két levéltárban hozzá, de én ezen a ponton mindjárt kitépem a hajamat. Előtte azért kirázom belőle - a jégesőt. Hogyaszta PÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ...........

 

UPDATE meglett a prezi és a szövegem is. Csőrike-név alatt.... Nem vagyok valami inspirált, tudom, de arra gondoltam, ha én konfit szerveznék, biztosan az előadó családnevével rendszerezném a preziket. Éljen a detektív énem, halleluja! Ma már csak a levéltári dolgokból szemelgetek kedvemre, hogy mit fogok betenni. Ezt az ítéletidőt a fejemben....

2025. november 19., szerda

November, kiköpöma

Igazán tele van ez a hónap, mint a náthás orra takonnyal. Már előtte folyik, utána még mindig be van dugulva.

Kiköpömaddig a belemet. Most is majdnem kiköptema, a, a, rohantam a vonatra két konferenciányi anyaggal a bőröndben. Egy vigyorgó fickó felrángatott a lépcsőn, szerencsére bőrönddel együtt, mielőtt lemaradtam volna. Még jó, hogy most csak a könyvek+ruha vannak ebben a dögben. A vasalót és a kávéfőzőt jelentem, otthon hagytam, mert ezúttal nem ilyen csóró helyeken fogok megszállni.

November 30-ára még egy igen kövér kiköpöma hátravan, de az inkább nyűvészi produkció lesz (na jó, a kottáját beraktam, mert azért nem árt kívülről fújni a darabot). Blöee.

2025. október 31., péntek

Prágai nekemsorsomvan

Nekem sorsom van - mondta a képen a csaj (a nevét nem írom ki, legalábbis nem én). A cucc műfaját tekintve szerintem kicsit hamiskás ez a street art, merthogy a földszinten valóban egy Peron nevű kocsma van. Ahol van jófajta sör (tankove pivo). De a kocsma nevében nincs ékezet, ugyebár, szóval értitek, lehetne a földszinten akár lakás is.

 

Nekem sorsom van - mondta Csőrike. A gregorián workshop úgy nézett ki, hogy a 3. emeleti teremből egyenesen a mesterek állványaira láttunk, azaz időnként elbattyogott egy-két figura, vederrel, szerszámmal, miegyéb. Bent meg ugye, eszkatológiai vonatkozások a szent zenében, a révületről is kell itt szólni mi nem szívunk füvet, mert eleve fölösleges. Szóval, középkelet-európai, csőrike-inglisül: 

"You know, the daily practice with Gregorian music... it is just like what you see outside: after a while, you will get a well groomed, healthy physique... Don't be surprized: during this summer, I took some weeks for doing something very similar at home... oh yes, I worked just like these people outside. Look at me: I can stay only on one feet... I have a very good balance from my singing technique. A good balance can be reached with Gregorian practice, too."

Az egyetem épülete ott bent van, túlfelől a belső udvar, a bejárat a sarokban jobboldalt, a homlokzat még csak ezután lesz felállványozva.


Nekem sorsom van - mondta ez a merkúrfi a lépcsőkorláton. Feszt bankba vagy biztosítópalotába kerülök (voálá, pár házszámmal arrébb!), pörgök veszettül, nincs megállás!

 


 

2025. október 20., hétfő

Örvényben

Na most indul aztán a haddelhadd, úgy decemberig. Holnaputánig még itthon - most majdnem egy hétig voltam itthon, ez már nagy szám - aztán csütörtöktől uccuneki. StF meló, vasárnap vezénylés, hétfőn visszakutyagolni, szerdán reggel korán irány Prága, majd 3 után Brünn, ismét 3 napig. Két különböző izé, de legalább mindkettő angolul lesz, az elsőn csak belejövök valamennyire, hogy használható legyek. Hazaesni, kikalapáltatni a fogaimat esment, oszt vissza StF-be, meló, próba a színisekkel a dómban (switch on German), vissza NLM (addigra itt egy másik évszak lesz), történészek konfija Pesten (magyarul! hejj), fel a buszra, sváb konfi Németországban (tójcs). Aszongya a határidős napló nov. 23-ra, hogy "Totensonntag". Az, az, ki a belét neki, hogy ne sántuljon... ennél találóbbat nem is tudnék mondani az őszi maratonra, minnyá szétröhögöm magam (kínomban, naná). De itt nincs vége, 3 nap után megint StF, tanítás, fingatós vitrinkoncert a színisekkel együtt, ugye, vissza haza, 2 nap múlva uccu megint meló, vezénylés, aztán még kétszer uccu decemberben, már nem is mondom. Jókat fogok aludni a buszban, vonaton sötöbö.... Nade. Januárban, ha minden igaz, 20-áig szabadságra megyek. Hajrá!!

2025. július 11., péntek

A templom egere

Történelmi év ez, legalábbis be van csempézve (N.B: két egész hete!!) a konyha és a fürdő közti lyuk, és megszűnt az aknaszerű lyuk a padlóban, ami egyenesen az udvarra vezetett. Jó, tele volt tömve homokkal de akkor is. Az elmúlt napokban eget-földet rengettem, konkrétan is, a flextől ólomnehéz minden tagom. Majd lesz valami fótográfia róla, egyelőre nyakig a sántier itthon.

Ma Szent Benedek atyánk tiszteletére lenyomtam reggel egy misét, Kaktusz helyett, aki imprókurzuson van. Éppen az evangéliumnál álltam oldalt - miután lejöttem az ambótól -, amikor megjelent az egér. Ott lent, az oltárnál. Erzsike és Márta a szemük sarkából figyelték, de nagyon ám, én úgyszintén. Magasztos pillanat, most nem sikítunk! (amúgy alig tudok mozogni, nemhogy rángatózni, lásd fent) 

Az egér se cincogott, mint valami neveletlen egér, de azért kíváncsian pislogott jobbra és balra: jött hallgatni az evangéliumot! :-D

2025. június 20., péntek

Június, hazatántorgó módusz

Könnyű azt mondani októberben, hogy jövő nyáron nem fogok kötetszerkesztéssel tölteni - nyarat! Azt hát!...

Kitalálhattátok, éppen erről a nyárról beszéltem. A pohár persze félig tele és félig üres, időnként vakon felrúgom, oszt kezdem elölről töltögetni.

A júniust tanításmentessé szerveztem egy katasztrófa-május révén. Hurrá, kipipa.

Az elmúlt hetekben volt két konferenciázás és egy háromnapos kurzusom, 3 féle nyelven. Kipipa!

És közben kolostorba is mentem, hogy ne zakkanjak meg teljesen. Ez mind nagyon szép és üdvös dolog, de érzem, ki vagyok nyúlva a sok reggeli imától, lassan semmilyen nyelven nem tudok kommunikálni ergo holnap nem fogok korán kelni. Átlag 1-2 havonta van egy szombat reggelem, amikor nincs ébresztőóra és nem is kelek fel magamtól, nem én. (Lássuk, nyakonüt-e holnapra egy migrén, ami rendszerint akkor szokott belepofázni az életembe, mikor pihenni szeretnék kicsit, úgy fél napig.)

Persze, a félelem nem hagyja, hogy kimerült és életunt (ideális esetben: kipihent) legyek, ez olyan, mikor éppen majdnem elalszol a volánnál, de az őrzőangyal hirtelen belédrúg, mielőtt a szalagkorlát felé vennéd az irányt. Ezek rövidtávú, mesterséges ébresztgetések, mint amit egy csésze kávé is csinál - ha csinál. 

Én viszont konstans be vagyok szarva, hogy konkrétan hogyan lesznek meg a publikációk?... három tanulmány egy olyan kötetben, amit nem én szerkesztek, de van idénre 4 (négy, azaz VIER!!) kötetem, mindegyikben van saját tanulmányom is... Ebből a négyből talán egynek esélye is van, hogy tördelésre készen áll egy héten belül. A másik három, általam szerkesztett kötettől enyhén szólva feláll a szőröm.

Tegnap sikerült egy fantasztikus dolgot csinálni: a három tanulmány közül egyet lepasszoltam a kollégának. Néha vannak isteni ihleteim. :-D Most már csak 2 tanulmány és 3 kötet maradt, kellemes félkész állapotban (főleg azok a tanulmányok, amiket a saját szerkesztésű kötetekbe vagyok kénytelen belevarázsolni, grrr és grrr.)

Mindjárt két hete vagy mennyi, rosseb tudja, rengeteg idő, hogy elmentem hazulról. Ja, és hétfőn jön a csempéző, betömni az otromba lyukakat a fürdőben és a konyhában - hajrá, hajrá!

Az a bizonyos pohár nemtom, mennyire üres és mennyire tele, de az biztos, hogy ma már tartottam onlány konzultációt egy negyedik nyelven a vonaton, a munkapenzumomat az utazás végéig ejszen letudtam. 

Ha hazaértem, megtöltöm én azt a söröskorsót rendesen, és pont.

 

2025. április 3., csütörtök

Passió, kellett nekem

Tudtam, éreztem hogy ez lesz belőle, ha írok egy új passiót. Pedig elméletileg ez is egy szimpla gyakorlati egyházzene, egy fércelési gyakorlat vagy valami hasonló: írunk egy olyan darabot, amit muszáj megírni, mert valami miatt éppen "nincs készleten" olyasmi, amit illető felosztású csapat illető helyen meg kellene, hogy szólaltasson. És levezényeljük megszüljük. Vagyis most már evangélista sincs és nem csak a turbákban, hanem mindenütt ott vagyok. Csakhogy ez egy olyan folyamat, ami vérre megy. A vérem csordul ki a passióért, meg kéne, hogy szólaljon... az én áldozatom, mindenkié. És akkor jó, ha érzed, hogy lassan csepeg a véred és majd holnap új erőt kapsz ebből az egészből. Nem könnyű, sőt. Ha temetésen kell énekelnem, addig kell tartani a gerendával a lelkemet, amíg műszakban vagyok, ezalatt csak a többiek sírhatnak, de nem én. Majd ha tojásokat írok, Jesus Christ Superstart hallgatok melléje, és elengedem magam.


 

A passiókkal kapcsolatban az én lelkem eleve komplikáltan viselkedik, imhol egy 16 évvel ezelőtti kép, Bach János passiója a színpadon: Csőrike balról a turbakórusban legelől szemétkedik (a rendező kedvence voltam), mellettem a szolgáló szerepében Ibolya (most Erfurtban él), jobbról Heródes szerepében Alekszej (piszok jó karmester volt, fene tudja, hol lehet most, remélem megúszta a sorozást). Ez még olyan régi kép, hogy valami muzeális mobillal készülhetett és nem igazán látszik, hogy az első csőrike már hetedik hónapja bennem lakik. Később vettem észre, hogy még Kaktusz is rákerült a képre, ül a kék ingében a közönségben, hű milyen vékony még a nyaka.

2025. március 31., hétfő

Midlájf, Z és a tanítás

Időnként belefutok valami világrengető cikkbe, hogyaszongya, X generáció szorongásai, midlájf többlet teher, menopauzás kálvária meg ilyenek. Legjobbak az ezekre adott receptek!! Ha ha.

Ezt spékeld meg szép hazánkban uralkodó helyzettel, benne a főszereplővé avanzsált Z generációval. Akik ugye eddig csak ültek a nagy seholban, most pedig felforgatják a világot. Az ádáz egyetemisták, akik nem akarnak tanulni! Akik csak zavarognak, ó, bár visszamenne minden a normális kerékvágásba!

Na, itt a bökkenő, kérem szépen, hogy mi is a normális kerékvágás? Ki és mit akar lenyomni a torkomon, normális gyanánt? Vagy kinek is a milyenféle elvárásának kellene megfelelni??? Ki vagy mi csinálta azt a kerékvágást, egyáltalán miért és hogyan, és nem kellene már megnézni, minden rendben van-e azzal a nyommal, itt ne, 2025-ben? A 21. századnak lement már egy negyede, az ég szerelmére. Melyikben is élünk mi?

Utánaszámoltam: 28 éve vagyok pedagógus. Bár ebből csupán öt évet tanítottam állami iskolában, három és fél évestől a majdnem 90-ig minden korosztállyal dolgoztam már. Volt itt már minden: csoportos, egyéni, frontális, alternatív stb. oktatás, az utóbbi időben spontán alakítom a módszereimet, élesben improvizálok attól függően, hogy éppen kit oktatok mire. Oda jutottam, hogy lassan a vasszeget is meg lehet tanítani jól intonálni, énekelni, nemhogy embereket. A "normális"-nak a hátat fordításom még Szentgyörgyön elkezdődött: kiakasztott anno egy-két dolog a tanáriban, egyik volt az állandó szeptemberi betonizált téma (zakuszka-, uborka-, stb. receptek), másik a diákok hülyézése, most több nem jut eszembe, ja és a kocsmában sem lehetett a kollégákkal olyasmiről beszélni, ami engem érdekelt, tisztelet a kivételnek.

Mindenki olyan ügyes és tökéletes volt pedig, hiszen ezt is sulykolta az intézmény: Csőrike, nem vagy te hülye, de na, nézz körül, utána magadba, légy szíves. Tudod, éppen van katedrád, de nem vagy te főszakos, érted. Majd ezután beszélgetünk. Ebben a hangulatban az ember inkább lefagy, főként ha alig 20 éves.

Volt egy-két alkalom, amikor annyira megaláztak, hogy még most is eszembe jut, aztán fogtam én a sátorfámat és leléptem. Eltelt egy-két év, míg fel is fogtam ott legbelül, hogy nemhogy középszerű nem vagyok a szakmámban, de egy-két dologban bizony sokkal magasabb szinten vagyok, mint az átlag. Valahogy az első egyetemen és abban az egész közegben arra ment ki a játék, hogy kapjál te képzést, de nehogy igen elbízd magad, netán 10 év múlva kitúrd a friss kollégát az egyetemről! Érdekes, hogy az agyammal már rég tudtam, hogy mi az ábra, mégis évekbe telt, míg a szakmai önértékelésemet a lelkemmel is meg tudtam érteni, elfogadtatni magamat, desőt, még élvezni is azt, ami vagyok! Hogy a saját személyiségemmel és az egyesek számára fura lelkiségemmel időnként a gödörből meg tudjam újítani magam, kívül-belül. És nem vagyok sem szuperanyu, sem szupernő, sem szuperfej a színpadon, a templomban, a konferencián vagy a kötetben, de én vagyok, ÉN. Van nekem egy naagy szám, ó igen, nem is tagadom. De az is én vagyok, aki kíváncsi és alázatos, és én így szeretek tanulni és addig nem is érdekel semmilyen midlájf, leszarom ezt itt csukorékban. A tanítás mindig a munkám egyik fontos része volt, de nem érdekel semmilyen tanítás, ha mellette nem tudok tanulni is. Nagyon izgalmas a munkafolyamat, amikor kinyílok minden csatornámmal és tanulhatok a diákomtól, a csoportomtól, az oktopuszos kollégáktól, a több szálon hozzám kapcsolódó lelkiségi tagoktól. Tanárként talán a legtöbbet az óvodásoktól tanultam, ez egy önzetlenül ajándékozott luxustükör volt részükről, hát, elég nagy hasznot húztam belőle, főleg a saját lelkemnek. És nagyon hálás vagyok, hogy ezelőtt 3 évvel taníthattam helyettesítő tanárként egy kicsit a Z generációt. Most, amikor a körülöttem levő kövületek méltatlankodóan hápognak bele a szűk világukba, kaján vigyorral nyugtázom, hogy legnagyobb Csőrikém, aki a volt diákjaimmal jár együtt, teljesen kivirulva, globális polgárként igenis feltalálja magát a Z-ben, desőt még nekem is cseppent egy-két morzsát az új ismereteiből és tetszik neki, hogy nincs egyedül, amikor eltalálja a fején a szöget. Ennél jobb alkalmat nem is látok arra, hogy ismét tanulhassak, ugráljak, mint Bicskuj a kerekerdőben (pumpáááálj!), és már rég nem érdekel, hogy ki mit szól a piacon hozzá. De most már nem fogom eltörni a csigolyám, mint a Tankcsapda koncerten anno.

Majd csak felfogja egyszer ez a világ, hogy a 21. századi oktatás nem a 20. század őskövületeinek való. Annak a generációnak már egyszer s mindenkorra meszeltek! Én viszont továbbra is vigyorgok: tegnap Csőrikémmel letöltöttük a Mandylion albumot a mobilomra, hogy tudjam hallgatni az úton, mikor nem lesz netem. Tanulok én, hejj! Különben a siker proaktív, mondta volt az exem még harminc évvel ezelőtt. Adok én ennek a világnak, nesze midlájf!!! :-D

2025. március 14., péntek

Retrospektív jövő

Nem lehet nem komolyan venni az előzményeket a jó gregorián énekléshez. A gregoriánt csak ma gondoljuk, hogy milyen misztikus lehet, pedig nem is annyira misztikus, hanem természetes dolog, legalábbis:

  • ott, ahol kaszával egyengetik a biodiverzitást azaz a méhlegelőt, pázsit és fűnyíró helyett
  • ott, ahol a kertben lehet venni a levegőt a kóruspróba ideje alatt, ez is a jó kondíció, sőt az öngyógyítás része is
  • ott, ahol szabad használni az ásót, gereblyét s ahol az ágyásban mindenféle jól megfér egymással
  • ahol nem egy újabb koncertet kell gyorsan összekalapáni, hanem naponta énekelünk azaz imádkozunk kertész izmainkkal, így izmosítjuk a rezilienciát
  • ott, ahol a természettel együtt énekelünk, élünk, lélegzünk: a quilisma neumára a macska, a trigon neumára a kakukk válaszol, a torculus specialis pedig hömpölygő folyóban úszik
  • ott, ahol a természetbe nem pofázik bele a frézer, a körfűrész és az egyre hangosabban bőgettetett konzerv zene

Vissza az előzményekhez: ép testben ép lélek, a hildegárdi mikrokozmoszát neki!

(A félév végén a tanszékünk minden egyes tanárja evaluálva lesz, brrr és brrr. Mit is adhatnék én magamból, ha nem azt, ami vagyok??)

2025. március 2., vasárnap

Terminátor-hírek a nádasból, NLM módra

Történelmi pillanat érkezett az alsó szintre. Szétverték a sarkot, de teljesen. A tűzhely és a mosogató helyet cseréltek, lett egy talicskányi törmelék, rossz és lyukas csövek, közben lett vésés a plafonba is, van mindenütt világítótest és kapcsoló is ott, ahol bemegy az ember abba a hosszú tolltartóba. A konyhaszekrényt leszereltem a mosogató feletti falról, a háta szét is rohadt a penésztől. Épp ideje volt.

Legkisebb csőrikét átköltöztettem a legnagyobbhoz a rattattata idejére, fantasztikus eredmény hogy egy hét alatt végeztek és csak 2 napig nem volt mosógépünk, vécénk és mosogatónk (felváltva, no). Kezdek optimista lenni. Ha az ország képes rá, akkor én is. Végtére csak alig 12 évem van lenyomva a budiba, másnak meg évtizedek estek a pöcegödörbe.

Az eddigi mestereket száműztük a .....-ba és most már csak azzal dolgoztatunk, akinek tényleg az a szakmája. A villanyszerelő, aki lézeres derékszöges síkmérővel anno kápolnát szerelt Iron Maidennel, na ezután csak az fog villanyt szerelni nálunk. Otthagyott mindenkit a gyárban, mindenki vele akarta volna csináltatni azt, amihez amúgy senki nem értett (mind villanyszerelők, ember...). Kétméteres, röhögve eléri a plafonról lelógó dolgokat, de szokott maga után sepergetni is. Félig szerb és félig magyar, cirillben írja a magyar sms-t, sült hülye, amúgy jár ki ő is tüntetni. A vízszerelő szintén kétméteres, kicsit csámpásan jár a sasorrával és alig van foga. Ő már nyugdíjas, de még mindig az egyetlen igazi vízszerelő az egész NLM-ban, a másik tatával sűrű anyázás közepette rattatatázik (dicséri az eddigi kontár munkákat nálunk, no). Sőt, egyszer még a padlóba is lefúrt, mi több, ásott egy gödröt a ház tövébe, kicserélte még a bejövő vizet és a kanalizációs kimenetelt is és hozott egy még nagyobb eszközt. Mint a Terminátorban, egyszer csak megérkezik egy nehéz fegyverrel egy nagy dobozban s az ajtóban aszongya:

"Na Deda*, szerelje össze ezt a hegedűt!" 

"Lássa-e, Csőrike?! Na, tudja-e, mi ez? Ez megmondom, mi: TAKONY!!!" (a többit inkább cenzúrázom. Mondtam Kaktusznak, majd végez engesztelő imát a sok káromlásért, mittudomén, a lényeg, hogy ezek csinálják meg jól.)

Kicsit kidöglöttem a napi 2-3 óra takarításban utánuk, de muszáj volt mindig, ilyen az ha építkezésben él a az ember.

A fűtőházban találtam egy csomó csempét, szerencsére van tartalék abból, amit már nem lehet kapni. Vicces, ha valaki leül a vécére, a mosogatónál rálátsz a fejére. Remélem, nem fog ez sokáig tartani. Egyelőre sehol nem folyik, sem a víz, se a kanalizáció nem bugyog. 

Négy lyuk volt, csupán!... az elsőt még ezelőtt néhány hónappal megtökölte az öreg, egy hétig pedig itt szarakodtak dedával, a bontással és a másik kettő szarással... hát, eredetileg kettő lett volna, de csak gyanús volt és addig bontottak, míg végre előkerült a harmadik - takony - illesztés. Minden nap megnézem többször is. Ezt az elégtételt! nem folyik.


* deda szerbül tatát jelent, ami azért vicces, mert szerintem egykorúak lehetnek

2025. január 28., kedd

Csőrike országa(i)

Elvileg kettő van, ami fix, a többi pedig inkább utazós, átmeneti szokik lenni (elég ebből a nagy csőrikefejből egy is, nemhogy kettő...).

Na de most úgy vagyok, hogy először történik meg velem, hogy jójó, most StF, majd kolostor, oszt Bürgüncfalva - de végtére nem tudni, milyen országba is megyek haza egy hét múlva? Bár tegnap este óta talán abba az irányba billen(ne) a mérleg, hogy a lassan három hónapja tartó tüntetéssorozat dacára mégsem lesz kormánybontás (nyehh), február 4-ig még sok idő van, kérem szépen.

Hajrá, hajrá!

2024. november 5., kedd

Nyavalya-dominó

Csőrike nagyon nem úgy tervezi, hogy nyafogóposztokat posztoljon, az árgyílusát neki.

De tény és való: Minél több ideig nem írok ide, annál több nyafognivaló tolul a világba, szóval már azért is jobb lesz ide írogatni, hogy kisebb adagok nyomuljanak egyszerre ki a csőrömből.

NLM-mozaikok (GRRRbe hajló): 

  • perverz olasz szomszédunk most már nem gatyátlankodik, hanem óriás hordóban szemetet éget, így ingyen füstöli a frissen kiterített holmimat
  • tömegszerencsétlenség a székesünkben, még mindig gyászol mindenki (tavaly decemberre esett a bentlakásos hasonló eset, egyszer évente is sok!)
  • nem lehet Márton-napi libamenüt rendelni sehol, épp csak a Laternefest ne ússzon el vele együtt, mint a tavaly
  • lejárt az idei konfi, amit saját szőrünkre-bőrünkre szerveztünk Kaktusszal, agyő, never ever again 
  • ráment az egészségem a dologra, begyulladt valami jobboldalt, ami rossz esetben nembelegondolnimi, legjobb esetben pedig a bölcsességfogam lesz, csak éppen nem lesz mikor és hol kiműteni még két hétig!!

StF-mozaikok (hasonló a rendszer)

  • kollégánk, aki nem egyházzenész, aláásta egy közös projekttel a tanszakunk hírnevét, ráadásul rárakta a nevemet is egy plakátra, aminek a szövegéhez semmi közöm bmeg, egyik oldalon az egyházzenébe belenyomott reklámanyag ordít, másik oldalon Krisztus csapkod az ostorral, az idióta meg egyiket se akarja meghallani
  • szűk két hét múlva már megint a dómban énekelünk, loco, same band, na de erre legalább én varrom azt a gombot, ami nekem tetszik
  • holnapután indulok konferenciára Németországba, az előadásom két darabban lóg, a második még meg sincs írva, mivel ma is a munkahelyi nyavalyákkal voltam elfoglalva, na meg ez a fránya vándorló fájdalom, fene tudja, mit akar még velem a napokban

.....

tyű, az iskoláját. Megfekszi ez akárkinek a hasát, ez a dominó.

Reméljük a legjobbakat....

2024. augusztus 25., vasárnap

Sivatag és alagút

Csak annyira látszik az alagút vége a könyvnek, hogy feszt bedugul. De aztán kidugul. És be, és ki!

Szóval én elmentem egy Lélekoázis nevű pedagógus önismereti tréningre vagya mi a túróra, a szomszédos sivatagba. A fene gondolta, hogy tényleg sivatag van, innét alig 40 km-re! basszus.... a falu szélén a kukoricás mellett majdnem beleragadtam a homokba. A falu aszfaltozott utcáján az aszfalt nem látszott a ráhordott homoktól. Mire odaértem, recsegett a fogam alatt a homok, szúrt a szemem és tele lett a tüdőm, hiába zártam be már az elején a szellőzőt. Hát mivel: a homokkal, persze!! Emlékszem, hogy amikor Cataniában konfin voltam, a hotelben az ágyneműre is lerakódott a szobából a vulkáni pernye (de az legalább nem szúrt). A tanyán bent a vendégházban mindenütt - por és homok. Vagymuk. Grrr. A programok amúgy nagyon jól voltak, megérte. Nesze sivatag, vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Utolsónak egy elrontott receptből készítettünk egy isteni jó rétest (csapatmunkaaa!), kisütöttük a kemencében, aztán a két és fél nap után valahogy hazakecmeregtem, leseperkéltem az autóról az ujjnyi homokot (jéé, van számtáblám! khhh...khhh...kHHH!!), utána minden lyukamat kimostam, amit csak tudtam - a homoktól.

Most itthon játszom az alagutasdit, kukucsi! nesze kötet!... holnap a grafikus medve barátommal egy érseki aláírást fogunk fabrikálni a kötetbe, mert a m.ti.msgr. elfelejtette csatolni a fájlt, és valószínűleg szabadságon van. A másik kolléga, a tördelő éppen esik át a fején, de tényleg, olyan áldozatos és becsületes - hát, nem éppen ebbe az országba való!

Gatya felkötve. Drukk, még ezen a héten nyomdába kell rúgni a Rőtmalac szülinapi kötetét... egy tizenegyessel! (vagy amivel éppen sikerül...)

2024. augusztus 8., csütörtök

Dell

... a gépecske neve. Egyelőre még pislogó módusz(ok)ban ismerkedünk hajamtépem móduszban próbálom a Rőtmalacnak szánt jubileumi kötetet átbokszolni a magyarul maradt Word 2019-esén, ezeket néhány napja kezdtem, mikor Prágából Budapesten átutazva hazahoztam magamat magunkat. 


 

A gép jó vásár volt, feleárért kétszer olyan jól megy, mint a 11 éves kipurcant matuzsálem. Na de. A huszita úrvacsorai kehely mellé hoztam valami rendesebb szuvenyírt is, a leköszönő mandátumommal együtt ugyanis bevasaltam az IAH elnökétől egy jó adag koronavírust. Szegény, nem tehet róla, hogy a nyakamba akasztotta, de azért a 13 éves működésemet... ööö... nem éppen így gondoltam lezárni. Mindezt a perimenopauza mellé, tökéletes egy időzítés volt, bmeg. Szerencsére a szerencsétlenségben, hogy itthonra maradt az elkéső menzesz, az összes nyavalyájával, és most már felfelé ível a görbém, igaz, még csak lassan, naaa, gyerünk!! 

Azt hiszem, beértem abba a periódusba, hogy be kell írni a naptárba, kb. mikor esedékes a következő havi kínlódás, legalábbis a még használható időtartamot, amolyan ante quem valószínűségszámítással.

Munkára fel, flamingók!