Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. április 27., hétfő

I mint... inaktív

Mára két baratina is bejelentkezett: Ingrid és Inga.
Igen, finom volt az ebéd, miért ne főznék finomat magamnak?

Arcok

Jakominiplatz. Grác legforgalmasabb tere, a tömegközlekedés mondhatni legnagyobb csomópontja (metró itt nincs, de van villamos, helyi és távolsági busz, méghozzá elég sok).

Néni a buszon: 70 és a halál közt, de vadonatúj frizurával, amolyan cruellás az egész jelenség. A homloka mellett jobbról meghagyták hófehérnek, a többi sötétbarna, látszik hogy szándékos volt a manőver (végülis NEM ROSSZ, nekem biztos nem állna ilyen jól, tetszik vagy nem de jól megszabták neki), égőpiros ajkak (a körme is, biztos), az arca nem mondható szépnek de szó ami szó, nagyon sztájlis néni. A Borsában biztos "igen" lenne.

Két sofőr beszélget a peronon, várják a váltást. Először a sötétkék egyenruha alapján azonosítom őket, aztán rendesen megrémülök: mindkettő NŐ. De még milyen... Hosszú festett vörös haj, mindenünnét kitüremkedő háj egy számmal kisebb egyenruhába gyömöszölve, 2 óriási segg, 2 úszógumi, méteres vállak, ráadásul úgy állnak ott mintha két túrázó motoros éppen pisiszünetet tartana vagy a micsodáját vakarná két böffentés között. Hja, Gender-aspekt.... már ahogy vesszük.

Már fent vagyok a buszon. Jön egy öreg bácsi bottal, leül velem szembe. Aztán jön egy hajlott hátú néni, ugyancsak bottal és melléje telepszik (nem ismerik egymást de valami vibrál a levegőben, ezt világosan lehet érezni). A bácsi már majdnem kopasz, de a szeme még mindig csupa láng. Mintha csak József Attila egy gráci öregember lenne aki igazából sohase égett ki, csak megöregedett. A néninek persze nincs cruellás frizurája bár őt is frissen fodrászolhatták-egyenletes fehérre. A ruhája is egyszerű, végülis sokkal nehezebben mozog mint mondjuk én, már ki se tud egyenesedni. De az arca... teljesen lesokkol. Gyönyörű nő lehetett fiatalkorában s még most is úgy néz ki hogy csak nehezen lehet megállni hogy ne végig őt nézze az ember. Mindene szépen ívelt, a szeme egy parázsló ékszer. (Már öt éve élek itt de még ilyen szép osztrák nőt nem láttam.)
A bácsi és a néni időnként összenéznek... aztán beszédbe elegyednek egymással.

2009. április 26., vasárnap

Feszélyes pontok

Ez a szlovén mise... lassan már nem tudja az ember hogy sírjon vagy kacagjon, olyan irányba halad. Ezelőtt 5 évvel 3 minorita pap misézett. Időközben meghalt kettő (nem is a legöregebbek), s eközben az a pap bácsi aki még az előző generációból van, már a 90-et is elrúgta, él és virul. Hiába, nincs recept hogy ki mikor megy a mennyországba.
Jelenleg Páter Józse misézik aki idén ünnepelte a 60-ik szülinapját (hatalmas csindaratta volt, amolyan kisebbfajta lagzi: volt vagy 50 ember, ettek-ittak egész nap, igen, MI is ott zabáltunk a nagy asztalnál).

Szóval Páter Józse... ez egy külön ügy. Próbálom megérteni a gondolkodásmódját, de folyton csődöt mondok. Van egy-két veszélyes avagy inkább feszélyes pont a miséjében amit képtelen vagyok megszokni. S úgy kábé egy hónapja még újabbakkal is bővült a repertoár, pedig még nem tart ott mint Páter Belej akinek már a hamu is mamu. Ha ez így megy tovább, lassan hülyét kapok...

Először: a Kyrie az első feszélyes üty- beadom az intonációt, eddig minden jól ment de mióta ittjárt a vikárius és annak kb. egy hónapja, Páter Józse feszt más hangon kezdi el a nótáját s ami a legrosszabb, képes vagyok utána menni de a gyülekezetnek csak a fele kapcsol, a másik fele énekli tovább a beadott hangnemben... brrr....brrrr! Dehát ELMENT a vikárius, pap bácsi!!!
Ma mégis találtam egy szuper jó megoldást s ezután is így lesz: a feloldozás után ÉN kezdtem el énekelni a meglepődött Józse helyett, 1 db. hangnemben, a gyülekezet meg UGYANABBAN folytatta, prríma! (ezt úgyse kell feltétlen a papnak intonálnia).

A Gloria hálistennek csak rövid feszély. Legalábbis az első sor amit Páter Józse nyüszít (mea culpa de erre sajnos nincs jobb kifejezés). Ezt valahogy ki lehet bírni. Amit csak fogcsikorgatva lehet túlélni az a prefáció (az sajnos eléggé terjedelmes ahhoz hogy csak külön lelki felkészüléssel lehessen kibírni, de most inkább nem részletezem). Szóval az egy sor Gloria után már egyszerű a dolog, bejátszom az intonációt a gyülekezetnek és éneklünk tovább, mintha mi sem történt volna. Úgy látszik, ők már immunisak erre a dologra. Szerencsére.

Megyünk tovább. Első olvasmány, zsoltár, második olvasmány, halleluja... na itt a bökkenő. Már hetek óta nincs vers hanem jön egyből az evangélium. Régebben úgy volt hogy énekeltünk egy "János bácsi a csatában"-dallamú Glori, glori alleluját (NEM röhögni, ezek TÉNYLEG erre a dallamra éneklik!), aztán Páter Józse elolvasta a verset, utána megismételtük ezt az épületes nótát, és jött az evangélium. Na, most nem János bácsit nyomjuk a csatába hanem a húsvéti halleluja-dallamot, először én majd utána mind, várnám a verset, nézek az ambó felé mint egy gülüszemű aki még soha nem játszott misét, s hát nem rázendít a pap hogy "Gospod zvami!" És a te lelkeddel, jóember, de miaffrancot csináálsz?...

Ma már nagyon piszkált a dolog: nem létezik hogy már most ilyen szenilis lenne. Elvégre még csak hatvan. Mise után megkérdeztem hogy miért nincs már hetek óta vers, csaknem elfelejtette? bár meg se kérdeztem volna... "Tudja, olyan hosszú a mise s mikor látom azt a sok hosszú ábrázatot, akkor az a jó ha minél gyorsabban lejár a dolog, maga meg ne aggódjon ha nincs vers mert MINDEN A LEGNAGYOBB RENDBEN, hát nem ott van a halleluja az evangélium előtt?"

Az hittem, eldobom az agyam. Ha EZ a legnagyobb rendben, akkor mehetek takarítani. Ott legalább tiszta mese hogy mi van rendben s mi nincs. És aggódni se kell: ha 4 óra alatt nem lesz kész a munka, akkor szépen ott ül az ember amíg minden ragyog a tisztaságtól s csak akkor teszi el a pénzt mikor meglett minden. Betonbiztos munkahely és mindenki elégedett, HÁT NEM?

Biztos velem van a baj.

2009. április 25., szombat

Hurrá, szombat!

Na már rég nem volt "hétvége"-érzésem, úgyhogy épp ideje. Ez a betegállományos hét jó volt olyan szempontból is, hogy elgondolkoztam egy-két dolgon, miket csinálok s miért, miket lehetne csinálni, és főleg miket NEM kéne.

Csütörtök este volt finom lerben sült töltött karalábé, Schilcher és almás tészta, de ha nem jön Zituka társaságot csinálni, akkor biza elég lapos lett volna az egész. Valahogy olyan fásultak voltunk mindketten (a kicsi Csőrike persze SOHA nem fásult, ezt róla egyszerűen nem lehet elmondani, egész nap csak szökdösött), én személy szerint fáradt voltam a hajnali keléstől, sajnos a délutáni alvás se tudott kirázni abból az állapotból, a baba sehogyse akart alukálni velem. Még jó hogy két napja rendese(bbe)n alszom. Ez a gyermek már most el van rontva, pedig én becsszó, még semmit nem csináltam: őt aztán nem érdekli hogy fáradt vagyok és bubukálnék, azt csinálja amit akar. Az a nagy helyzet hogy ebben az állapotban még nem lehet jobban rekcumolni, s ha kibújik, akkor meg már el lesz nevelve, jó kis perspektíva. Ezek után ne érezze magát tehetetlennek az ember??

Na de visszatérve az elejére, eléggé úgy néz ki hogy fészekrakási kényszerem van. Ez mondjuk még nem olyan vészes, csak nekem új. Nem vettem százezer haszontalan cuccot, de azért beszereztem egy új hátizsákot, és ma be fogok pakolni, nagy és okos könyvek alapján. Még van 5 és fél hét, de ha a kicsi Csőrike hamarább akar jönni, akkor nem mondhatom, hogy "Várjál fiam míg anyád bepakol", mert ez nálam általában gyermek nélkül is rettenetesen szokott kinézni, s akkor még a vajúdás is rátesz egy lapáttal, hogy a dolgok fele itthon maradjon, őkeme meg útközben lássa meg a napvilágot, rettentő hiszti közepette, brrr.

Szóval döntöttem: szülésig nincs vizsga és kész. Az utóbbi 2 napban már elég kényelmetlenül gyakoroltam, s ha ilyen tempóban növünk, kész lehetetlenség hogy én 2-3 hét múlva vizsgán játsszak. A baba keresztben fekszik (jobbról a fejével bokszol, balról a lábaival), a hasam meg előre nő, ráadásul egyre magasabbra, úgyhogy ülni csak enyhén hátradőlve tudok, gondolom míg nem ereszkedik meg egy kicsit, egyre jobban peckesedek. Na de a karjaim így egyre rövidebbek lesznek. Pötyögni még tudok, csak zongorázni nem. Höhö. Ez merőben új nekem. Van egy zongorázó Brahms-kép a fejemben, már öreg és kövér, és ő se fér oda a pocakjától:D
Szóval nagyon vidám meg minden, de ez nem nekem való. Úgyhogy felhívtam a tanárt, először is lemondtam a mai órát (hurrá, szombat!), aztán átraktam a vizsgát szépen szeptemberre. Lesz ami lesz (Apu eteti a babát, én meg gyakorolok, tyűha), de ha minden nap le tudok ülni egy kicsit a zongorához (kb. 1 órát), igazából sokkal többet ér aa a 2 hónapnyi munka, mintha intenzíven csinálnám 2 hétig. Huhh... kemény menet lesz, az biztos.

2009. április 23., csütörtök

Már megint

Ha lett volna megfelelő felszerelésünk, akkor le is téptük volna az ereszt. Még a kicsi Csőrike is kézzel-lábbal tiltakozott a fülcserdítő zaj ellen. Jó kis ébresztő volt ma 5-kor, mit mondjak... aludtam kemény 4 órát. Van 2 irdatlan lyuk az ablakunk feletti részen, plusz egy emelet átlag 4 méter belmagassággal számolva, a ház meg körbe van burkolva betonlapokkal. Na, itt mikor begorombul az eső... gondolom jó kis szülinapi ajándék volt túlfelől is.
Azanyját ezeknek a hajnali felkuvikolásoknak!

2009. április 22., szerda

Mintha csak most jöttem volna a kozmetikustól, 1 db. naggyon elrontott sminktetoválással...
Holnap remélem nem fogom már annyit fújni az orrom. Estére valamennyire szalonképes leszek, ha összejön... elvégre Férjecskének szülinapja lesz:)
Csak kettesben (avagy hármasban) leszünk itthon, de azért eszünk valami finomat. Még ki kell gondolnom hogy mit, hüm... hüm...

2009. április 21., kedd

Klorofill

A galajtea egy sötétzöld lötty. A végtermék egy szinte teljesen színtelen, szagtalan cseppfolyós izé (2 liternyi bevitel után már csak ilyen). Elképzelem ahogy a köldökzsinóron mohaszerű fürtökben áll a sok klorofill, a baba meg hol a szájába, hol a fülébe dugja a zöld szöszöket, de jó!

2009. április 20., hétfő

Hőss vagyok. Bevágtam ma úgy 2 liternyi folyadékot. Most már ott tartok, hogy 10-15 percenként kell kimennem, de nem csak a teázás miatt. Ábel baba aktívabb mint valaha. Belenéztem az nagy és okos könyvbe s kiderült hogy naponta 10 mozgás a minimum. Háhá. Nálunk egy óra alatt sikerül több tucatot produkálni (héé, Anyu NEM gumiból van!!!), ezt azzal együtt hogy itt döglődöm egy kupac vizes papírzsebkendő közepibe (ez még az a stádium amikor még inkább csepeg és folyik, de azért lassan eldugulófélben vagyok). Szóval ez hálistennek nincs rá semmilyen hatással.

Különben legutóbb 2008 decemberében voltam beteg, úgy Advent után, előtte meg a húsvéti hercehurcát követően... asszem logikus hogy előreláthatólag megint decemberben érnek utol majd a nyavalyák. Azért jó előre tudni (hogy mitől lesz ettől jobb, halvány ibolya, de a nassemmi néha megnyugtató).

Szent nyugalom

Hogy néha mennyire le tud egyszerűsödni az élet... itt van ugyebár A NAGY dilemma, hogy kimerülten mihez kezdjek, holnapi karvezetésórára, szerdai continuóra, szombati partitúraolvasásra gyakoroljak-é? vagy ássam bele magam a Prassl bácsi 300 oldalába (egyelőre kb. 40 az amire azt mondhatom hogy átrágtam magam), pötyögjem szorgalmasan az indexet, mert csütörtökön mindkettőt kikérdezi? s egyáltalán, mit csináljak ezzel az idióta vizsgával? halasszam őszre mikor tudvalevő hogy a babázás miatt se időm, se erőm nem lesz rá gyakorolni? de ha egyetemre is járok és másra is kell készülni, aligha tudom május elején letenni. De úgy, hogy át is menjek. Legszívesebben elküldeném a retekbe az egész tanári gárdát, hogy már egyszer csend legyen az agyamban.

Na, ehhez képest ma torokfájással ébredtem, a mise alatt rájöttem hogy nem tudok énekelni se mert tele van az egész fejem valami izével amitől folyton tüsszögni kell, és közben elhasználtam egy csomag papírzsebkendőt. 12 magaslatában már boldogan lobogtattam a frissen szerzett orvosi igazolásomat. MICSODA?? Szó se lehet arról hogy egyetemre menjen a héten. Kúrálja csak ki szépen magát, most legfontosabb a maga és a baba egészsége és nyugalma. Egy hét múlva tessék befáradni kontrollra!

Annyira jól esett hogy betegállományba kerültem... ennek örömére át is aludtam a nap további felét. És még fogok alukálni a héten, soxxxszor, bizony!

2009. április 19., vasárnap

Ortodox Húsvét? de hát még ott se voltam...

... s mégis kijut mindig valami vasárnapi finomság.
Na jó, igazából nem kellene nyafognom: MÁR 2 után ágyban voltam, tehát a múlt szombathoz képest marha sokat aludtam, ugyebár. De ha így maradok mára, se most, se fél 3-kor nem leszek képes órákon keresztül bohóckodni a kórus elött, az fix. Tehát mégiscsak hazaviszem ezt a mosott szart amit a fejem helyén érzek. Bubulni kell, pont.

2009. április 16., csütörtök

Gráci Rózsadomb

Ma elvittük a kicsi Csőrikét a Rózsadombra. Merthogy Grácban is van, bizony, rendes nevén Rosenberg és tulajdonképpen 10 percre van a kolostortól, úgyhogy igazán lehetne oda gyakrabban is menni. Személy szerint most voltam másodszor. Egy darabig nagyon rózsadombinak néz ki, az alja tele van puccos villákkal, aztán egyre régebbiek lesznek a házak és egyre nagyobbak a kertek, az utolsó ház pedig már egy valódi palota a XIX. század végéről, kétszintes, kéttornyos, kovácsoltvas kapuval (nem restaurált! ez itt nagy szó, mert általában minden régi ház ki van vikszolva), a kertje meg egy igazi dzsungel. Tehát a kerítés után tényleg jön az erdő, tele büszke gráci kutyatulajdonosokkal akik végre szabadon engedhetik a drágaszágukat, rohangásznak is összevissza, kutyák és gazdik felváltva, de azért nagyon kellemes hely. Ma hármasban caplattunk fel a tetőre, találtunk egy tisztást és napoztattuk a hasamat. Vagyis a kicsi Csőrikét aki láthatóan nagyon élvezte a műsort: ide-oda forgatta a buksiját és szerintem roppant elégedett lehetett hogy végre kivilágosodott odabent. Olyan kíváncsi vagyok hogy miket is szokott csinálni magában, már alig várom hogy kibújjon. Furcsa így, látatlanban s mégse, azt a piculáját.

2009. április 15., szerda

Sö megettem én is a nagyszombati szentelt sonkát mustáros tormával és... mazsolás kaláccsal, hogy miért hívják húsvéti kenyérnek, az rejtély. Többet nem eszem ilyen izét. Külön-külön, az más. Még azt se mondhatom, hogy hagyományos gyomrom van, elvégre itt EZ a hagyományos kaja. Brr...

Vasárnap lement a mise. Délután aludtam kemény fél órát. Este lekínlódtuk a koncertet. Még Antanina is félreénekelt, pedig nem szokott: a "quia surrexit Jesus" helyett "quasi resurrexit Christus" jött ki a száján... Húsvét első vasárnapján, a bécsi Szent István dómban! majdnem felnyerítettem úgy igazából, hát ez volt a koncert csúcspontja!!! de aztán beleharaptam a szájam szélibe. Prassl persze ideges volt, elvégre ez egy nagyon fontos hely nekije, bláblá. Én személy szerint teljesen nyugi voltam, félig aludtam is, nem is, tudjátok, megrekedtem ahajt a középúton. De énekelni, azt tudtam:)

Már 3 után itthon voltam. Úgyhogy nem nehéz kiszámolni, kb. 4 órai alvás után felkelt a zombi Csőrike, eljátszotta a hétfői misét is, aztán megpálinkáztatta és elszórakoztatta a locsolókat, plusz standby üzemmódban. Egy biztos: valami iszonyat pörgős lehet az aktív üzemmódja, mert még így is ittragadtak és sehogyse akartak hazamenni. A pálinka után még egy üveg vörösbor is előkerült, el is ütötték rendesen. De a versről megfeledkeztek, én meg arra a stájer improvizációra nem emlékszem amit lebazseváltak (csoda-e??), úgyhogy ezt akkor nem idézzük. Nagyon helyes fejek meg minden, de azért örültem hogy végre egyedül maradtam.
Ki is dőltem úgy 14 óra tájban rendesből. Annak viszont nagyon örültem hogy került helyettes Újvidéken aki lenyomta a hétfői misét, úgyhogy estére már megjött az "Én kis kertész legény vagyok..." ("Az rég volt már, fiam..."), meglocsolt egy lapival, olyan jólesett hogy csak.

De valahogy még mindig ezt a rázós hétvégét húzom pedig már szerda este van. Holnapután már megint bánya: pénteken Varasdon, szombaton Zágrábban koncertezünk, vasárnap reggel meg mise itt Grácban hogy nehogy elszokjak... ja, és délután intenzív kóruspróba Karlauban, fél 2-kor kezdjük, 2 nagyobb blokk lesz, allig várrom, rroppant nagy lelkesedéés...

...és ezzel le is jár a húsvéti szünet. Ugye, milyen jól jött ez a kis lazítás? na azért.

2009. április 11., szombat

Nagypéntek kipipálva


Készen vannak az írott tojások... holnap szépen bekerülnek a kosárba, az egyebek mellé ami még sehol sincs, hihi. De most inkább bubulok, délután 2-ig csak meglesz a kalács is (meg még valami más is ami arra vár hogy kitaláljam).

2009. április 10., péntek

Tavaszbúcsúztató



Ma lementem a postára. Szandálban! rövidujjúban! hát mit lehet felvenni 24 fokban?!(árnyékban van a hőmérő!) A drága gyapjúpelerinemnek már lőttek. Végülis mit nyavalygok, kemény egy hónapig hordtam (nagy szó!), s úgyse kell most már átmeneti kabát a pocakomra, ha már egyszer nyár van. Kész röhej, múlt héten még csizmában voltam s a nemlétező cipőtartóban egymás mellett a tél meg nyár (mikor hazajövök, egyből lerúgom az ajtó mellé ami rajtam van s kb. egy hónapja már nem hajolgatok hogy párosítsam őket, de azért annyira trehány nem vagyok hogy tél lejártával ne pakoljam be a csizmákat zacskózva a szekrénybe), értsd fél csizma mellett fél szandál, érdekesen fest. Holnap összeszedem a csizmákat, agyő. A tütüke meg, szegény, eddig már az is teljesen beleizzadt a csizmájába, de az övét már nem olyan egyszerű leszedni, úgyhogy megvárom a másik felemet vele.

Szerintem a természet sem csípi ezt az erőltetett menetet.

Az első kép az árnyékos oldalról van. KÉT nappal ezelőtt a napos oldal is ugyanúgy nézett ki. Vagyis tele volt ibolyával és a gyermekláncfűnek még nyoma se volt. Ma már egy ibolya sincs.(ahhoz képest hogy márciusban rájuk havazott, a napokban meg valószínű hogy elégtek, egészen hosszú életűnek bizonyultak, nem?)
A virágzó magnólia... hát az egyszerűen hihetetlen. Férjecske szerdán reggel ment el és még csak akkor akart volna virágozni. Mire hazajön, már csak zöld lesz a fehérség helyén... (remélem, nem sárgulnak el addig a még ki se hajtott levelek?!!)

2009. április 9., csütörtök

Nagycsütörtököt mondtunk, azt.

Miért érzem hogy kollektív bűn részese vagyok mikor nem csináltam semmi rosszat?
Miért kell egy szenilis és összevissza karattyoló pap miatt mindenkinek szégyenkezni, mikor mi jól énekeltünk?
Most mit lehet tenni egy egyházzenésznek ha a főnök mellébeszél és összekavarja a szent liturgia elemeit? legszívesebben lementem volna és kitekertem volna a nyakát mint egy levesbe való kakasnak, pedig ezidáig nem találtam magamban ilyen gyilkos hajlamokat.
Bár átbillenne ez az egész Nagycsütörtök valami jópofa anekdotába amiket egymásnak szoktunk mesélni a tanszéken, de egyelőre sehogyse akar. Itt nincs micsinálni, alszom rá egyet, aztán meglátjuk.

2009. április 8., szerda

1 heti adag

Egy hétig szalmaözvegy vagyok. Már megint. Ez a hét különben olyan hogy unatkozom és mégse. Vagyis utálok egyedül lenni (üres az egész ház: Pirimókus még fent van a szobájában, de egy-két nap és már hazahúzott a stájer anyukájához... különben se vagyok vele semmilyen viszonyban, az egy sziát leszámítva), de millió dolog van amitől inkább ki fogok fingani, vagyis még nyavalyogni se lesz időm. Ma és holnap próbálunk a szkólával (naponta 10-től du. egyig), ma este János-passió, holnap este nagycsütörtöki mise Karlauban tehát vezényelnem kell, pénteken tojásírás (csak azért is! és NEM vezényelek a dómban. Döller nagyot nézett, de nem érdekel és kész. Megcsókolhatja a heggemet, cupp-cupp!), szombat ugye Nagyszombat: du. 2-kor ételszentelés a szlovénoknál amire nem üres kosárral kéne beállítani s közbe-közbe énekelni is kéne mert ugye nincs orgonázás, még jó hogy nem kell orgonazengetős éjféli misét játszani. Húsvétvasárnap az viszont húzós lesz: reggel 9-kor mise a szlovénoknál, du. valamikor próba, este indulunk Bécsbe mert a koncert 23 órakor (!) kezdődik. Na hogy annak mikor lesz vége az jó kérdés (a Stephansdom elég sznob hely, úgyhogy biztos éccakába nyúló vendégség után lehet csak elhúzni a csíkot), természetesen Húsvéthétfőn reggel 9-kor misét játszom hogy még jobb legyen. Nyámmi!
De kedden valamikor este hazavetődik a másik felem úgyhogy a következő hétvége finomságait már neki fogom ecsetelgetni. Milyen jó ha van kinek nyavalyogni, ugyebár...

2009. április 7., kedd

Helyzetjelentés

Frissen kiürített hólyaggal, éhesen álltam rá ma reggel a mérlegre: 53,7 kg.
Eddig 6 kilót híztam, ennek kb. fele a baba. Hihi. Ekkora még sose voltam...

2009. április 6., hétfő


Asszem megérte... az illatát azt sajnos nem tudom mellékelni. Nunc dimittis...

Eddig tartott

Sül a kenyér. Még egy órát kell várni, hogy végre lebubukáljak... idióta egy bioritmusom kezd lenni. Éjfél előtt képtelen voltam lefeküdni, most meg már dőlök ki. Még szerencse hogy csak este kell bemennem (János passiózunk.. holnapután lesz az utolsó előadás, már alig várom hogy vége legyen).
Csőrike egy nagyon söpeciális madár. Sajnos... Az még rendben lenne hogy a kintiekkel egyszerre ébredek. De MIÉRT nem tudok akkor velük egyszerre bubulni menni? Mint a jó csőrikék, ahajt az anyácák vesperása után.
Na, kíváncsi leszek hova fejlődik ez a dolog ha kibújik a kicsi a tojásból...
(Kisördög: erősen elfelé, há métt, mit gondoltál?)

Hetfü, hát milyen lenne

Na, ma egy fokkal jobban néz ki a dolog: fél 6 után ébredtem ami ugye már luxus. Ennek örömére bemegyek még a tanszékre mise előtt, hátha ki tudnék préselni magamból valami bevonulófélét.
Remélem sikerült frissíteni a vírusölő programot. Egy félóráig nyaggattam, ejsze nem reménytelenül (vagy fóbiám van, vagy csak duduk vagyok, ha valamit CSINÁLNI is kell a gépen, mint pl. programtelepítés és efféle komplikált dolgok). Arra viszont kifejezetten büszke vagyok hogy tegnap sikerült feltennem a képeket. Szerencsére a köldökzsinór elég volt s nem kellett vacillálnom a cd-vel. Huhhh....

2009. április 5., vasárnap

Virágvasárnap

Szép kis kontraszt: kint barkaszentelés, éneklő apácák (és egy bencés pap), itt bent meg az égvilágon semmi nem emlékeztet arra hogy ma virágvasárnap: halomban áll a tegnap levetett cucc, az ágy még őrzi a reggeli mérgemet, én meg nyakig mosogatásban, tréningben, csíkos térdzokniban, még a csipám is ott van ahol vót. A szomszéd szobában valaki ébredezik (jó neki, csak most...), krrrrr, felhúzta a redőnyt.

Szóval, gyorstalpalás: 9-kor a szlovénoknál játszom, Férjecske meg a ferenceseknél. Valahogy át kéne vedleni valami mássá a következő félórában... az égvilágon semmi kedvem misét játszani.
Nem lehetne ma tartani végre egy laza napot?... de naaa...

Na mesze jándék


Tiszta hülye vagyok.
DE MIÉRT, DE MIÉRT???...

Már egy órája ébren vagyok (fél 6). Azzal kezdődött hogy ki kellett menni vécére, aztán visszafeküdtem de juszt se hogy visszaaludjak. Utálom. Először Bach kezdett el muzsikálni az agyamban (utálom a polifóniát!!! soha nem hagy aludni, ha beindul), aztán rázendítettek a kinti csőrikék... reménytelen hogy most már egyórai malmozás után vissza fogok aludni.

Ezek után mondanom se kell hogy aki ilyenkor blogot ír, az vagy hülye, vagy otthon internetezik. Vagy mindkettő.

2009. április 4., szombat

Jándék

Mivelhogy:
1. Húsvétig nyakig melóban leszek/vagyok,
2. miután az utóbbi idö csak újabb hangszerdömpinget hozott a házba,

na igen, miután a lestrapált Csörike személyes igényei így háttérbe szorultak, gondolt a Nyuszi egy nagyot s merészet (hihi). Megelölegezte a jándékot. Húsvétkor ugyebár úgyse lesz idöm semmire, csak rohanok egyik miséröl a másikra.

Ez viszont meglepetés lesz:) vagyis ma este kapom meg, az elöadás után.
Ha minden jól megy, akkor a következö bejegyzésböl kiderül hogy mijaz. Jajjj, már alig várom!...

2009. április 3., péntek

Vizsgálat

Gondoltam, jobb ha nem iszom kávét reggel. De csak én voltam gülüszemü háromnegyed 8-kor. Àbel baba mintha beszedett volna egy adag serkentöt reggelibe... akkorákat rúgott a CTG-készülék szenzorfejébe, hogy csak úgy csobbantak a kövek a hasamban. Legalábbis ezt lehetett hallani. Meg a szívveréseket. Mintha egy madárka lakna bent. Végülis jogos, a kicsi Csörikének tényleg olyan gyorsan ver a szíve mint egy igazi madárkának (150-170 közt). Biztos ö is azt hallja amit én: barlangban van egy tó, zubog a víz, és valaki (na ki?) kedvére hajigálja a cuccokat a vízbe. De lehet hogy csak pancsol a bábójával. Jó dolga van... én is pancsolnék, dá-dá.
Amúgy 1,7 kg vagyis minden a legnagyobb rendben. Ès én is 53 kg vagyok. Mit mondjak, nekiálltunk rendesen hízni...

2009. április 2., csütörtök

Na, nem sok újság van. Megint itt ülünk a Babával az egyetemen, de nem sokáig. Az éjjel nem aludtunk valami jól (inkább én nem), ma pedig még lesz egy khm...khm... prömier, úgyhogy irány haza bubukálni. Este firiss és gonosz leszek, grrrrr....

Nem valami buli az éjjeli gyomorégés. Àllapot: 93 cm a kerületem. Vagyis elméletileg kevesebb mint 60 centi, s akkor Csörikének tényleg szélte-hossza egy lesz. Hihi. Elméletileg:)