Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. december 30., péntek

Ismétlem magamat ergo nem muszáj olvasni

Szakma szégyene, ismét, na miért?
Holnapután-után elutazom Nyakasfőd irányába, ami azt jelenti ugye, hogy oda 2 nap, vissza két nap, ott meg 2-3. Egy hét. Utána prezentáció lesz 20-án. De még előtte! Jövő héten kezdődnek a kóruspróbák. Böjt első vasárnapján énekeljük a Dómban azt a motettát amit még meg se írtam. Következő héten természetesen el kell kezdenem a próbákat. Igen, jól sejtitek. AZZAL kezdjük, ami még a fejemben sincs. Holnap búcsúztatják a nővérkék az Óévet, pofavizit. Holnapután két misém lesz (vagy három?).
Errefel ahelyett, hogy prezentációra készülnék vagy legalább komponálnék (ott mondjuk most Kaktusz horkol, ahol vajmi billentyűs hangszer lakik, igenis, rákenhetem, legalább ezt a felét), itt csücsükélek a konyhában a neten, a kávémat megittam hogy aktiváljak délután fejibe, de a dunsztból nem lesz egyhamar kreatív felhő.
Eltaláltátok, SEMMIT nem akarok most csinálni. Azt, a naaagy semmit.

December 30-a van, tényleg

Elég nagy darab nagyképűség volt részemről NEM csokit és édességet kívánni Zangyaltól, mikor a Zangyalfiámat nagyobbrészt csoki-bor egyenruhába öltöztettem... szóval nem volt kérdés hogy kibírom-e, míg leporhad a vándling édesség a nyakamról, amikor is... khm... beérkezett végül Őfelsége, A kenyérsütő edény. Ma reggel már nem Bürgüncfalván, hanem a stájri fővárosban kortyolgattam a kávémat. És utána rögtön kikavartam egy adag kenyérmasszát. Este sütöm az újkenyeret, mit nekem kalendárium!

2011. december 24., szombat

Karácsony másodnapján (sic!)

Tavaly óta ez nálunk úgy szok működni, hogy ma Karácsony másodnapján vagyunk, de azért lenyomjuk este a missa in galli cantut (idén mindketten szlovénül - hajaj, ez az első közös Karácsonyom Kaktusszal), szóval az eleje nemigen talál a végével, de kit érdekel?! KCs-t nem nyaggatjuk semerre, hanem 23-án elhozza neki a Zangyal a karácsonyfát és a csokit-csokit-csokikát... és lefekszik este Nammamával, mint a jó babák.
Sztárfotó Kaktusszal. Tegnapról. (De csak ma raktam ki, no. Nem kényszerítem másra:-)

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

2011. december 22., csütörtök

Kikkel dolgozom?

A zenekarom:
  • Nyiszitili nyiszitili rosszulvágó késsel (I. hegedű)
  • Hamiskás tekintetű és fogású ázsiai fiúk (II. hegedű)
  • tökös magyar gyerek, tökös technikával (bőgő)
A szólisták:
  • elődöm a basszusban (karvezető, aki nem énekes, de azért hangos mint a sakál)
  • az altot a telefonhívásom verte ki az ágyból, ha már elfelejtette a főpróbát
  • a tenor elfelejtette lemondani a főpróbán való részvételt és ezt velem közölni
  • a szoprán a tökös magyar gyerek barátnője, beton! amúgy ha ő nem lenne...
Na ugye, minden jó ha a vége jó. Itt most nem arról van szó hogy ki magyar s ki nem, de tény, hogy ha nem lenne a párocska (és a kórus, akivel tegnapelőtt rendesen meggyepáltattam a misét), fognám a kalapom és mennék a csihányba. Csak már éljem túl ezt a vasárnapot!

2011. december 15., csütörtök

Pöcegödör

Tegnap már a harmadik altot sikerült bebányásznom vagy nemtom, bebanyásznom-e. Ebbe a ....... projektbe. Csak hogy lássátok, cenzúrázni is szoktam időnként magam. Az elmúlt két hét azzal telt kábé, hogy különböző emberek mondtak le nekem olyan dolgokat, amiket előtte megígértek volt. Kezdve PaterM-mel aki Hamiazannyának ígérte a munkát, hegedűsökkel és szólistákkal folytatva a kört, a végén azt hittem, tiszta mese hogy pályatévesztett vagyok. Kis betekintés a titkárnő életébe: csak hogy mennyit telefonáltam, tizen- embereket győzködtem, listával tudom bizonyítani. Most az óment várom egyrészt, hogy mikor mondja le ez az alt is, vagy esetleg a tenor? Másrészt az Agnus dei végén az áment, na attól már hatványozottan boldog lennék, ha már december 25-e lenne. Jövőre nuku zenekari mise Karácsonykor, ez már teljesen biztos. Csak még a plébános agyába kell betáplálnom valahogy...

2011. december 10., szombat

Szakma szégyene

És én most mézeskalácsot akarok sütni és adventi ablakdíszeket fabrikálni, nem pedig hegedűsöket hajkurászni holmi Mozart-kottákkal a december huszonötödiki misére és a mai vesperán vezényelni....

2011. december 6., kedd

Mrs. X

Nagy hiba volt tizen s egynehány évesen megnézni a Jane Eyre-t, mielőtt a könyvet olvastam volna. Még évekkel később is nehéz volt elvonatkoztatnom attól a szikár szadista fehérnéptől, amelyik a szegény főszereplő nyuszikát tenorizálta. Ha csak megláttam volt a peches színésznőt akiben egyenesen az ördög öltött képet (legalábbis én úgy gondoltam, hogy mindegyik filmben gonosz lesz valamikor, legkésőbb a vége felé), kirázott a hideg, este kínszenvedéssé vált a majdani villanyoltás rémséges képe ami úgy lebegett előttem, mint a lehető legrosszabb VALAMI ami velem történhet, jajj, jajj.
Van, ami túlzás, van, ami irreális. Az viszont döntő volt és lesz egyszer s mindenkorra, hogy ha KCs-nek nem szabad két és fél évesen kiköpnie az almát és a szerencsétlen gyermek két órán keresztül tartja a szájában, mert nincs, aki odatartsa a markát, és még az én gyermekem a neveletlen aki nem akarta se lenyelni, se a földre köpni, akkor volt Tagesmutter, nincs Tagesmutter, a fenti állomást ha egyszer lehet, kikerüljük, PONT.

2011. december 5., hétfő

Mikulás

Jó gyermekek kapják és - egyesek - nem csak virtuálisan. Rossz gyermekek pedig nincsenek:-) We are the world...

2011. november 30., szerda

Porűzésképpen

Most már ott tartok, hogy jöjjön az a ködszitálás, eső, havaseső, hó, bármi, csak valami csapadékot lássak. Több mint egy hónapja nem szotyogott semmi hasonló az égbül.

2011. november 27., vasárnap

BÚÉK

Háromheti köd után végre kisütött a nap. A migrénem kitörő lelkesedéssel üdvözölte az időjárásváltozást, csakhogy nehogy azt gondoljam, hogy aki önző, az jó keresztény. Közben meg liturgikus évet váltottunk, az este adventi koszorút szenteltek a tarisznyásoknál. KCs előbb egy cukorkát pattogtatott a templom padlóján ami annyira nem jött be nekem úgyhogy kimentünk még a máriaantifóna előtt, aztán már PaterM cingulumját rángatta az asztal alatt és bemászott az ételhordó középső és legfelső polca közé, de ez nem zavart, mert ugyebár már a vendégeskedésnél tartottunk. Hát akkor BÚÉK mindenkinek, aki rajtam kívül még magára veszi;-)

2011. november 23., szerda

Ó jaj

Eltörött a kenyérsütő edény:-( Tökmindegy hogy kinek a hibája. Csak olyan furcsa. Hónapok óta vadászok egy ilyesfélét, mert - érzem én, hogy egyszer el fog törni. Nos, nem lehet eléggé előrelátó az ember... Csakhogy íme a randa bizonyíték, mennyire lelkünkhöz nőnek a tárgyak... nyugodjon békében. Én pedig kibontok érte (és a még meg nem érkezett utódjáért) egy Bock sört.

2011. november 17., csütörtök

Kinderuni

I. Anatómiaóra
Gépelek, közben KCs itt sertepeltél körülöttem. Egyszer megszólal: Anyunak van kicsi fedő az orrában. Mi? Kicsi fedő. Hangának van-e? Van. (keresi a tükörben, de nem tud alulról belátni az orrába.)
II. Heraldika
(ugrál, négy napja nem látta Kaktuszt) Apu, apu! ez a gráci címer. Sárga a körme a sárkánynak. Van koronája! Ez a stájer címer. Stájjer! piros a körme. Van piros körme. Nincsen sárga koronája. Stájjer!

2011. november 14., hétfő

Ülök a heggemen

...és pislogok mint valami kotlós Cs, nincsen csürke a tojásban, csak úgy elakadtam-forma. Mondjuk egy hétig nem volt netem mert elbliccelém a vírusölőmet és várnom kellett rá, de hogy közben így kicsesszenek a fríblöggel és egy csomó emberkével, hát erre tényleg csak pislogni lehet.

2011. november 13., vasárnap

Divatlap

tükörben állingáló
szemtelenül modellt ülő  

Csekély háromhavi adag képet sikerült végre feltennem a gépre. Halleluja. Többek közt KCs parádés fotóit, ebből a csukorékból tessenek most parancsóni. A nyáriakat félretettem a portfólióba, naná, ez a gyermek annyira hiú, hogy még a végén portfólió kell neki. Gondoltam, átugrom a fejezetet, mikoris fejemhez vágná, hogy miért nem gondolkoztam idejében erről!

Az előlegezett angyalfia, lásd az 'őszi-téli kollekció' Csipkepitty munkája.


Kimaradt a rádiós misébül

Sohase gondoltam volna, hogy ilyen jó egy nyakas csimma szigetelése, pedig nem is kartonpapírból van. Persze jól eldugtam a nadrágszár alá. Nem feltűnősködhetek a stájri dómban minnvalami kinnszakadt atyámfia, de azért elgondoltam, felhúzom még nehányszor e célbul. (És következőkor jobban vigyázok az ádázul lakkozottra restaurált barokk kőpadlón... öh. Semmi se tökéletes, pláccs.)

2011. november 6., vasárnap

Orgonahírek

Úgy látszik, mégiscsak templomban köt ki a drága. Szerencséjére éppen fut egy másik orgonaprojekt (is). Úgy is mondhatjuk, a közeli jövő meghozza számukra a boldogító (vagy kényszerű?) igent. Nem is vót még eddig másikfődön kutyavásár, pardon orgonás házasság...
(pedig már bokszcsarnok, városi sportegylet edzőterme és nyakasfődi csűr is megfordult itt egy-két emberke fejében...)

Ássuk, ami ásható

Komolyan mondom azt hittem, hogy megzizzentem. Gyereksírás, miközben mellette világosan ki tudom venni a nyugodt szuszikálást. És egy idő után arra is rájöttem, hogy ébren vagyok. Egyszeribe még ébrebb lettem, s akkó... elhúzott a fülem mellett egy szuperszonikus szúnyog. De ezt csak ő hitte magárúl. Tehát bedugtam a konnektorba a félelmetes robocopot, aztán kislattyogtam ide, elvégre aki korán kel, az sírásó, na állok neki én is, hogy megássam a síromat. Holmi LO-korrektúrázgatás és pofozgatás után őt is betehetitek mellém, ha már ott tartok. Majd szólok!

2011. november 3., csütörtök

Új családtag?

Alig hogy visszaköltözött a csembaló a gazdájához és kétéves lett KCs, fordult a kocka. Ez most azt jelenti spéci, hogy ha nem vigyázunk, nyakunkba szakad végleg egy 15 regiszteres, kétmanuálos sípos (egyenlő: bazi nagy helyet foglal) orgona. Mert ha a másifődi egyetem nem fizeti ki eme stájri adomány felállítási költségeit, akkor Kaktusz összecsomagolja (öö?) és hazaviszi (uh!!!).
Najójó, de ki adja nekünk kölcsön az buszszerelő műhelyét, hogy felállítsuk?!!

2011. október 29., szombat

Bent a KCs, és a...

Szóval akkor írunk blogot, mikor már nem is tudjuk, mit lehetne még csinálni. Íme, megérkeztem én is ebbe a csoportba, hajrá, hajrá.
Mielőtt még nagyra nyílna az én szemem is az előző mondattól, elmondanám hogy helyzetem hasonlít a majdnem tetten ért szeretőéhez, amelyik a frissen kívülről bezárt szekrényben eszi a meszet, bújt vóna a zannyáva, hova! A tennivalóm a nappali asztalán hever, a nappali egyenlő KCs délutáni bubukáló birodalmával, tehát nuku. Névjegykártya, rajta e-mail cím, odaát várják a levelem, haha.
Nem bírom, hogy nincs már LO pötyögés (csak jövő héten derül ki, hogy kell belekezdeni a diszi következő munkafázisába), csak mailezgetés ide meg oda, publikáció korrektúrája, szintén. Tisztára lötyögök, mint valami Frau Aszaltszilva Exhájgombóc. Persze, kényszeres munkamániás vagyok, nekem is leesett már, de most micsináljak. Majd olvasni fogok. Vajmi :-)

2011. október 26., szerda

Nemzeti ünnep

Úgy gondoltam, hogy megünnepelni való a mai nap. Először is, nem volt reggel mise amin játszani kellett volna. Kereszténynek mondható egyházzenésznek tartom magamat. Ööö, elméletileg. Kezd lassan elegem lenni a mindenkori vasárnapból. Na ja... egy itteni nemzeti ünnep a vasárnaphoz képest aranyat ér. Még ha este kóruspróbát is kell tartanom.
Szóval délelőtti programként beraktuk KCs-vel az Üsztürüt és "megosztrákoltuk". Szökött is a gyermek rendesen. Aztán kenyeret kavartam holmi langyi ausztropop mellett. Harmadik zenei élményem még nem volt. Majd este. (Höhö. Ha úgy mennek a dógok, ahogy a dómképellmájszter mongya, akkor emez zenei élményt nemsokára papíron is megcsodálhatjátok. Nyomtatva. Doblingernél, basszus!)
Amúgy elgondoltuk, hogy nem is emlékszünk már, mikor sétáltunk hármasban utoljára, bár az idő aligha volt sétának való. Mire hazaértünk a parkból, koloncokban lógott rólunk a sár, a Kaktusz ruhája meg használhatatlanná vált a sok 24-es bakancsnyomtól.
Jó ez a mai nap. Szeret engem ez az ország. Peace, man!

2011. október 25., kedd

Bűvös mondat... :-)))


Et sic laus deo explicit pars hyemalis quae est ultima huius breuiarii.

2011. október 23., vasárnap

Mikor írunk blogot?

Az a nagy helyzet, hogy most igazából egy nagy zaba után vagyok, még ha okosan is szerveztem meg a gyomrom leterhelését (ezen azt kell érteni, hogy gyerekkel mentünkforma bábicához, s mikor letudtuk a májgombóclevest, éppen beérkeztünk az alvászónába, gyereket haza, és amíg egyik dekkolt otthon, a másik evett még egy fogást, aztán cseréltünk, tehát tényleg optimális meg sejde volt, de...). Akkor írunk blogot, mikor emésztünk.
Még az is a helyzet, hogy vasárnap van. Dolgoztam egy adagot (mise), és még egyet (bábicánál kísértem zongorán, amit a vendégeknek kornyikáltam). Kéne írni a diszibe is egy kört, Rőtmalaccal holnap kell egyeztetnem időpont végett etc..etc.. Tehát akkor írunk blogot, amikor dolgoznunk kéne a számítógépen.
Csak akkor nem, amikor. Csakerak.

2011. október 16., vasárnap

Elhagytam a 270v-t

...avagy készítem a lelkem... a cél: 284v.

2011. október 14., péntek

Őszi tatás-mamás

Kaktusz: "Itt van a fekély, itt van újra..."
Én meg a reumámmal kénlódok. A "húsz év múlva"-forgatókönyvvel itt most nem akarok senkit se fárasztani...
Nota bene: a tyúkszemem még csak lapít a tudatalattijában, de ami késik...

2011. október 12., szerda

Nózi

Pont amikor új portfólióra készültünk, jött le KCs orráról a plezúr... Jaj, jaj. Ő persze messze nem veszi ilyen tragikusan a dolgokat. Na, most pont olyan, mint egy bohóc. Egy igazi. Ha velem történt volna, már oda s vissza lennék. Hogyismondják, eborr beforr? valami ilyesmi. S ő meg persze vigyorog rajta...

2011. október 7., péntek

Kontraszt

Tegnap még húsz fok volt Máriazellben, ma meg kettő. Itt se valami fügefalevéllebegtető a kinti hőmérséklet, a bentire meg csak annyit hogy szerencsére nem egy aszkétarend üzemelteti a fűtést. Tegnapelőtt még szandálban bicikliztem. De jó, hogy nem ma van csütörtök és nem ma kell kóruspróbát tartani a Söklin túl, ahol havazik... Hétfőn csizmát adatunk a tütükére, az fiksz.

2011. október 5., szerda

Roham után

Ahhoz képest, hogy eltemettem az ügyet ezelőtt két évvel, roppant meglepődtem. Először feldühödtem, csapkodtam és kiabáltam egy kört hogy akkor most tessék minket békén hagyni, ezt a témát befejeztük, pénzről nem akarok többet hallani, pássz.
Pedig gondolhattam volna, hogy a monarchia cseppet se változott. Igaz hogy azóta eltelt vaegyszáz év és az ország is megtöpörödött, de ez az aszaltszilva törvénykezés (Stájriba szakadt karintiai bá mondá, még Mária Terézia idejéből való, sammeg nem száz éve vót...), le lehetne fagysztani. A Railjet csiga most húzott el röhögve a stájri ügyintézés mellett: Netene, hogy sikerült KCs-ből milliomost csinálni! legalábbis magyar valutában számolva.
Szóval ezelőtt egy hónappal jött egy levél a legfelsőbb pénzügyi hivataltól (merthogy itt ilyen is van), miszerint az ügyvédem két évvel ezelőtti úgybemondoknektek levele... és itt akadtam el meg az öt oldalnyi jogi szövegben, elolvastam a dögöt, el én, de úgy értettem, hogy nuku nesztek, niksz pá-pá. Következett a már említett szitkozódás és csapkodás. Tegnap átutaltak egy valag pénzt. Betojtam, és felhúztam magam. Ilyenkor kell rohamot intézni az ellenség ellen. Na, én is tudtam volna ölni. Nemsokára felhívott egy stájri úriember, hogy jelentkezzek itt meg emitt. Udvariasan bár (legalábbis Csőrike kódexe szerint, de ez aligha válik be ebben a langyi országban), elküldtem az anyjába. Nem érti hogy nem kapunk semmit? Ne lógassák már annyit azt a mézes madzagot, mert megbolondulok, megszellőztetem ezt a történetet a stájri újságban stb-stb.
Délutánra már akadt is végre valaki aki megérttette velem a levél szövegét, miszerint:
"A ránkszalajtott ügyvéd karattyolása sikerrel járt, nesze nektek egy bog gyermeknevelési pénz, vagyis az egész elmaradt összeg, a két évre szóló!"
Hogy ezt miért nem lehetett egyből csőrikenyelven írni, már az elején...

2011. október 2., vasárnap

Befolyásolható vagyok

...és amúgy hiú is, de üsse kő. Egyik felem aszongya, jól néz ki a pisztáciazöld logó, másoknak hányingere van tőle.
Akkor milyen is legyen? válaszokat csak erre a címre várok, már ha jön (mielőtt elszánom magam megint valami marhaságra).

2011. október 1., szombat

Még csak én

...jöttem haza, K tanít, a tütüke majdnem lerobbant de aztán mégse, engem meg várt a komponálnivaló és a kórus. Meg Tarisznyás Mikulás méltatlan utóda, PaterM aki egy kész káosz, brrr.
Herzlich willkommen, Csőrike...

2011. szeptember 24., szombat

Vakáció!

Ez nem vicc. Holnap indulunk Kaktusszal. Termálfürdőben fogjuk göbbögtetni magunkot, oszt nuku nyüszkölés egy hétig. Ha elnézem, ahajt két évvel ezelőtt szabadságoltunk ami négy napig tartott, ejszen elkel mán, vajmi-vajvalami. ÁÁÁ!!! (dzsulgelordítás kutyafasza mellette)

2011. szeptember 19., hétfő

Ajánló második személyben

Ha vederrel öntik fejedre az esőt és gesztenyék kopognak a kocsi tetején, akkor Depeche Mode Universe-t hallgassatok.

2011. szeptember 16., péntek

Még egy rúgás

Avagy 200v. Ma kirúgunk a hámból Kcs-vel, de még mennyire! :-D

2011. szeptember 12., hétfő

Tam ad horas quam ad laudes

Ekkora csalódást... igaz, hogy nem most tudtam meg, de hogy megint szembejön velem az antifóna, hogyaszongya "Cum facis elemosynam", ezt nem lehet megállni. Kábé harminc évig nem mondta meg senki, hogy nem magyar szó, én meg ennyi ideig hittem, hogy ezek mind hasonszőrűek: étel, étek, eledel, elemózsia. Rohadt állatja!

2011. szeptember 10., szombat

Minden viszonylagos

Van egy perzsa (vagy török?) nő a szomszédban. Igazából nem ő van itt, csak a három gyerek. Állítólag addig hajkurászta a pasi ergo a gyerekek apja, hogy egyik inkognitót a másik után szedte magára. Nem is tudom, hogy hívják (meg állítólag a nővérkék se), de a lényeg, hogy nyaranta a hangyabolyban tanyázik az ifjúság Szibilla nővérrel (Most legyen már más is rosszmájú, hát nem az a sor jut eszébe mindenkinek, hogy "Teste David cum sibilla"?? :-DDD), mialatt a mama dolgozik, hogy ne rúgják ki ebbül a Stájriábul. Ma találkoztam vele először. Meglepően jól konzervált, csekély 10 évvel fiatalabbnak néz ki nálamnál (ezennel úgy gondolom, hogy én annyinak nézek ki amennyi vagyok). Saszkérdi, hogy bölcsibe jár-e KCs? Mondom, nem, s hogy én lennék a teljes állású Tagesmutter. Dolgozok? nem. Ó, hát akkor könnyű... na de nem tudtam befejezni, mert vályúhoz parancsolta őket ez a Vasszibilla, s elmaradt a KCs-vel átszórakozott/balhézott kóruspróbák és hasonló finomságok ecsetelgetése.
Mialatt KCs fel és alá randalírozott az udvaron, én is megálltam ezek után egy percre. Mert az tuti, hogy három gyerekkel már én se írnék disszertációt. Vagy... mégis?... (hülyevagyokiksz, hülyevagyokiksz, etc.)

2011. szeptember 8., csütörtök

Szabadnap

Nem tudom, de az Úristen is úgy gondolhatta, hogy a hetedik nap nem fog hatkor kelni, ha már nincs idén szeptember nyolcadikán miséje. Ma dőzsölök. Igaz csak moderátóban, mert csak 1-2 órát fogom nyomni az LO-t, de még ez is valami. Na!.. Mindjárt marhulok egyet... majd meglátjátok...

2011. szeptember 4., vasárnap

Lúdfing

...az én külvilággal való viszonyom, mint ezt a blogbejegyzéseim sűrűsége is nyomja. Zorromba. Sovány vagy kövér vigasz, hogy eközben egyszemélyes bölcsődésnéni és LO (meg holmi időnként leszottyanó) pénzkeresés tölti ki az életeme(n)t. Nyuszikás viccet tessék utána gondolni.
A nyárból is mi maradt volna, mint két fehér lábszár és állandó sóvárgás a komandói vizeskocsmák után.
De két hepaj közt legalább hoztam berăriás halbákat. Vót egyszer egy ártatlan szám, hogy:
"Ha hiányzom, ezt mindig nézheted / szét is tépheted".
Na akkor igazítsunk rajta: "szét is törheted". Majd szólok, ha megtörtént. Egyelőre, ami biztos, hogy a 148v-t elhagytam  (az LO-t 284v-nél hálistennek abbahagyta az ikszedik írnok). Ugye ne magyarázzam, hogy MÁR LASSAN elegem van?!

2011. augusztus 23., kedd

Ciszterci vesperci

Sakkó elkezdi a kopasz Szarumán fehér köntösben, hogy.... ööö....nemtom, nagyon szúnyogregiszterbe vót hangolva. Ajóég tudja, mit recitált Heiligenkreuzban, én csak arra koncsentráltam a maradék agyamot, hogy ne a rekeszizmomat hallják a többiek, ne nézni, se hallgatni nem lehetett. S ezek a világsztárok. Bekerültek az osztrák ORF Chartba (!!) Az ELSŐ tízesbe, jóember!!!!

2011. augusztus 20., szombat

Kaktuszhíradó

Szívszélhűdős mailomra a válasz:
KCs a Tiszában csak úgy fürdött, hogy mind a 2 kezét fogtam, és hajókáztattam. Maga nem tett 1 lépést sem. Egyébként nagyon szereti a vizet, ebben az apukájára ütött és nem az anyukájára. Az egész strand hangos volt Hangalány sikítozásától.


Zenei aláfestés

Hogy miért ébredtem arra a Metallica-számra, hogy Sad Bad True, fene tudja. Lehetett volna akár Master Of Puppets is. Tegnap kimondtam a boldogító nemet:-) Ma megyek utoljára ODA takarítani.

2011. augusztus 17., szerda

Prépostportré (vázlat)

Kihagyám a hetfüből a szégyenletes tényt, hogy semmi püspöki hájlájt nem volt. Ott volt viszont a dóm prépostja, egy szenilis de annál agyafúrtabb róka, aki még süket is ráadásul. Kétszer mutatkoztam be neki. Ő volt a hülye, hogy visszakérdezett. Harmadszor már nem strapáltam magam, csak gemütlich vigyorral átugrottam azt az átkeresztelős részt. Viszont szelektíven süket, vagy pedig a hallelujámnak tényleg lehettek olyan frekvenciái amik odaértek hozzá is, mert élénken legranulált a mise után, hogy magának milyen szép hangja van! Na de tényleg! Elgondoltam, csak az időzítés nem megfelelő.  Akár én is lehetnék dómorgonista. Azúgyvót, hogy versenyvizsga, koncertek és babámfüle, lejár az egész hajcihő. Tűkön ül az egyházzene tanszék, sakkó gondol egyet a prépost és Valaki lesz a dómorgonista, aki messze nem ütötte iksz másiknak a szintjét. Hja. Még jó hogy nem kell magam röhögtessem a stájri főváros és mindenki más előtt. Maradok a dógomnál, tisztelettel, Csőr

2011. augusztus 16., kedd

Fejlődés

Ha a pácikán az ágyúgolyót megtámasztom a zujamma, mára a plafonyt es tudom nézni.

2011. augusztus 15., hétfő

Ad processionem

Most már a vállamnak is lüttek, nem elég hogy mára a nyakam egy ingovány fogpiszkáló...

NE headbang utáni nap cipeljétek a missa solemnis keresztjét.

Már csak a dobosért is

...megérte. Ezt amúgy kevesebb kakival megúsztam, mint gondoltam. A Waking The Cadaver meg se jelent (szerencséjére). A másik meg nem volt se ijesztő, se nagy szám. A szemüvegem csodamód megúszta. Biztosan betojt, most fogom kinyírni, imhol küldöm a kockázatos halálba. Na, ahogy elnézem, nem hótt meg. Totálkáros toalettemet alig tudtam lenyúzni eredetileg habkönnyűnek hitt testemről. Nem elég, hogy csuromvízre izzadtam, de többen is sörrel próbáltak az epicentrumban bulizni aminek az lett a következménye hogy minimum fél liternyi a ruhámban kötött ki (nem csak az enyémben). Ja, semmi extra, csak farmer és fekete hosszúujjú, amit aztán lecseréltem barna majóra. Semmi új a nap alatt: volt póló- és tetkókiállítás, változatos demográfiai paletta... a legnagyobb bulizók pedig természetesen nem németül, hanem valami a délszlávul karattyoltak. Emmán ilyen.

2011. augusztus 14., vasárnap

Cenzúra még nem volt

Az még hagyján, hogy szót se a püspök bácsinak (aki biztosan ott lesz a Tarisznyás Mikulás holnapi...brühühű, búcsúmiséjén, ahol különben ministrálni fogok), mert emez nem tűrné meg a Sonntagsblattban a nyomdafestéket. Lényeg, hogy én ma este IDE fogok menni. Kemény a lemez és ha józanul bazseválják, akkor a koncert is az lesz.
DE hogy miért kell minden szemetet berakni előtte... az rendben hogy a trash az trash. De büdösen hörgő hallal adni a citromot?! az ember nem előzenekarokra akarja pazarolni a pénzét. Még ha múzeumi bája van a dolognak, akkor se (én spéci azt hittem, hogy 2011-re végérvényesen kihalt a death metal, nos, csalódtam). Reménykedjünk, hogy bandánként egy-egy szám után letűnnek a színről.
MIT vegyek fel???

2011. augusztus 11., csütörtök

Hurrá!

Finis (95v) explicit pars estiualis huius breuiarii iuxta ritum cathedralis ecclesiae seccauiensis.
 
Igaz, hogy a teljes kézirat csak 284v-nél ér véget, de én már ennek is úgy örülök, mint a bolond a farkának. Pár perc múlva otthon már dél van;-)

2011. augusztus 9., kedd

Ki érti ezt

Pont az felem nem akarja látni Kaktuszt, amelyik rákente a tonhalas pástétomot a pirítósra.

2011. augusztus 7., vasárnap

Mit jáccunk? egyetemistát?!

Veliki multikulti buli volt. Egy lakássá átalakított istállóban voltunk, fejünk felett kifeszítve egy medve (grrr), oldalt kandalló, a ház tele régiségekkel, könyvtár, porcolány és ezüst, millióféle pohár, festmény, szentkép. Egy szlovén csaj meg egy német pasi lakása. Néztem nagyot mikor úttalan utakon végre megérkeztünk. Kiderült, pesti régiségkereskedőtől vette Thomas... a székelykaput. Szóval azt hittem, Ausztriába megyünk, de aztán mégis Magyarország lett belőle. Elméletileg. Gyakorlatilag egy túlnyomórészt szlovén sarok, ahol a nénikék szerencsére tudnak magyarul (is). A miseszlovénommal egy kukkot nem értettem abból amit egymás közt vatratyoltak, de némettel és magyarral el lehetett boldogulni az asztal körül. Táncoltam, bohóckodtam, ettem, ittam. Énekeltem én mindenfélét, még román népdalt is. Közkévánatra.
Fél egykor konstatáltam itthon, miután hazabógenyoztak valami stájri szőke bigék, hogy te jó ég, milyen szomjas vagyok!! Jeggyélmeg. Aztán visszapörgettem az eseményeket. Du. kettőtől estig csak sört és pálinkát ittunk. Minimum fél liter vizet döntöttem magamba, némiképp legnyugodtam tőle... a stájrivindis néniknek mámma rendelésszerűen nem mesélhettem semmit, mert volt aki meglógott a mai miséről. Nyomtam én a zsoltárt is rendesen! (a szakrális táncot ezennel mellőztem) Mit érne kontraszt nélkül a zélet, ugye.

Így élünk, höhö

Részlet a Kaktusz leveléből:
Csütörtökön indulok Grazba. Ha nem fordítanak vissza a határon, akkor oda is érek.
Cél: holmi házassági évforduló ünnepelgetése...

2011. augusztus 5., péntek

Musica sacra, héjj!

Hogy hányszor küldi el a gépemen az LO naponta Jézust, ne kérdezzétek (EV Intravit Iesus in quoddam castellum; EV Conuocata Iesus turba cum discipulis suis; EV Cum intrasset Iesus in domum cuiusdam...etc..etc..), na jó, a ritmust én diktálom:-)
Hö. Van valami sajátos bája a nap végének, amikor az apácák kertjébe hördítem bele a Guano Apes-t:
KUMBA YO! (My Lord...)

Végzetem

A véremet nem szívják, hiába kerestem a nyomokat. Nélkülem se tudnak élni. Ó, nem kell nekik kaja. Rájöttem. ÉN kellek.Mióta visszajöttem, csak csodálkozom, mekkora a hullacsend. NÉGY (négy, vier) napig tartott. Tegnap a derült égből pottyant az orrom elé két példány (Jelentem, már kifasírozva!). Este pedig hiába vetődtem volna utána, máris másik irányba csavarodott a lehető legnagyobb düg, amit eddig láttam: "Ne zavarj, most fontos dolgom van: megyek szaporodni!"

2011. augusztus 4., csütörtök

Közlekedési hírek

Azt hittem, hogy még mindig álmodom az íccakai csattogó és az uncsi Oedip után, amit az este hallgattam. Pedig a lityilötyi rádió a következő negyedórában is elmondja ugyanazt:
"A tűzoltóság a nagyját már felszedegette, de azért tessék vigyázni az úton, kidőlt fák és ágak lehetnek jönnek szembe vezetés közben, és figyálám-figyálám a Shopping City környékén lovak vannak az autópályán!! ööö... legújabb információink szerint a cirkuszból szöktek el..."

2011. augusztus 3., szerda

Félidőn túl

Az a jó, hogy nem kell agyat gyepálni, egyáltalán nem. De van egy bizonyos pont mikor az embernek beugrik egy-két gondolat, miszerint:
  • utálja
  • unja
  • nem akarja már
  • kifáradt
  • úgy hazamenne, mint a sipirc, és vissza se jönne
Hát kedves feleim, ilyen a négyórás takarítás, ott né, a harmadik órától kezdve, a végéig. Hányszor érezted ugyanezt, már rég kipotyogtak a listafejek a tele szatyorból. Szeptembertől ejtem őket. Hogy mit fogok csinálni helyette, nem tudom, de most nem is érdekel.

2011. augusztus 1., hétfő

Kámpec

Hogy hetekig nem működött a gépemen a wireless internet, s másmilyen meg nem volt... jellemző. Engem csak ilyen későn érnek utol a hírek.
Arról nem írtam, mennyire bosszantott mielőtt elutaztam, hogy idén se Schwarzlsee, se Amy Winehouse nem jön össze. Én meg minden nap elmegyek a plakátok előtt. Azért nem írtam, mert gondoltam hogy csak az idén nem. Shit! és valahol éreztem hogy egyszer így lesz vége. Önző disznó, ki más: PONT MOST?!!!

2011. július 31., vasárnap

Mi a legfontosabb

Jelenlegi állapotokat és a jövőperspektívákat elnézve KELLENE:
  • LO-t, avagy disszertációt piszkálni
  • publikációt gyártani ergo a jelenlevőt szalonképessé pofozni/pofoztatni
  • az agyamban levő örvényből újabb és legnagyobb tökök gyöngye kategóriájút gyártani
  • befejezni a Mindenszentek napjára tervezett oratórium komponálását, amit november 1-jéig illik betanítani
  • bepótolni az olvasnivalót:  a rám (jujjj!!!... megbolondultak ezek!) bízott térség (a történelmi Ausztria-Magyarország mondhatni közép- és keleti része) pár évtizedes himnológiai kutatását (ha optimista akarok lenni). (Csipikenyuszinak: na evvót röviden Temetropolisban!)
Ezt most úgy tessék elképzelni, mint a csomafalvi embert a buszon: öt Schwarzenegger verekszik az egy ülésért. Mit is mondhatnék, Csipkepitty...
HASTA LA VISTA. BABY!

2011. július 21., csütörtök

Visszaszámlálás

Két óra múlva kezdődik a koncert. Reszkess, világ, és dugd be a füled.
Megyek hajat mosni. Illik legalább jól kinézni, ha már-ha már.

2011. július 18., hétfő

Gö

Akkora frászom van ettől a két héttől, mint amilyen dögszag van errefelé ebben a harmincegynehány fokban. "Csak" egy koncert és "csak" egy előadás. Pár nap alatt összehányni vasvillával, aztán a következőt is, állomástól állomásig, mindig ugyanúgy...
Schönen Urlaub, GÖÖÖ?!!

2011. július 17., vasárnap

Nyakasfőd

Hazajöttünk. Má meginn. Jegeseső kipipálva, grillparti is, bár másként alakult, mint gondoltuk. Mámma az itthoni tyúkszeredai sörnek örülök a legjobban. Ennincses Stájriába. Mégis jó, hogy hazajöttünk...

2011. július 10., vasárnap

Nem élhetek muzsikaszó nélkül

Meg is halna a holnapi gregoriánom, ha ma nem hallgatnék szimfonikus metált! Beautiful agony, yeah.

2011. július 9., szombat

Mások is vedelik

Ma láttam a goslari füvesboszi boltja előtt egy plakátot, hogyaszongya boszibenzin receptje, le fogom fényképezni hogy lássátok:
Semmi önigazolás vagy efféle, mondtam én hogy nem hülye a gyermek!

2011. július 8., péntek

Halál, majd holnap

Darkos lett a címe, de nem kell berezelni. Mai nap túlélve, a kötelező teendőket imhol sikeresen berekesztettem. De programváltozás, kérem. Pofa sört holnapra hagyni, nekiállni LO-t gyomrozni. Pedig senki nem látja... Jó bulizást kívánok a hologramomnak, ezennel megyek dolgozni. Sajnálhattok, megengedem!

(Ez lett a hétfői szpíccsünk eredménye:-( Tudja Rőtmalac, hogy másszon be az agyamba, azannyát nekije.)

2011. július 7., csütörtök

Beszarás

A német nők még csúnyábbak és barátságosak, mint az osztrákok. A román nők meg sokkal szebbek és barátságtalanabbak.
Most jelenleg egyébre nem tudok gondolni. Teljesen be vagyok rezelve, hogy én itt mint előadó fungálok. Tegnap is és ma is tanultam. Na ja, már amennyire bírtam agyilag... Alulírott igazolom, hogy fiam, Bauer gyengélkedés miatt ma nem mehetett iskolába. Mindjárt hasmenésem lesz. Azt már kiderítettem hogy az Abendbrot tulajdonképpen Abendessen, de ez is csak a véletlen műve volt. Most megint meg kell tanulnom másik németül, mikor még emezzel se boldogulok?!!

2011. július 5., kedd

Paradox, paradox, paradox....

A naivságom fog megölni. Ezt vágjátok majd a fejemhez ha majd aktuális lesz. Egyelőre még ott tartok hogy a naivságom éltet. 

2011. július 2., szombat

Csőrikék tőmondatok felé tendálnak

Nagyon gyenge zene volt.
Utálom ezt a gráci magyar közösséget.
Gyogyós családi délután. Zene. Nem jó.
KCs halálra unta magát. Cs/Anyu is. HazA/Nammama is.
Ha berúg Cs/Anyu, akkor is jobb zenét ír.
Következőkor csak táncházba megyünk.
Tőlem meg is dögölhet a gráci magyar madár.
Le se szarom/szarjuk.
Kéérsz ropit? Kééérssssz.......

2011. július 1., péntek

Ördögi masina

A készüléket felrázni, ütögetni, sugárzó hő hatásának kitenni szigorúan tilos! Gyermekek elől... hahhaha, ennek biza lüttek. Nem volt elég EGY turbó KCs, neki legalábbis. Az oktánszámnövelőt hanem minek kóstolta volna meg? Ez egy roppant intelligens gyermek, legalábbis szerintem. És ha nem Szerbiából származott vón az octane booster, akkor nem tartott volna egy félórát a tanácskozás a doktor bácsinál, hogy mi a szar van benne ami mit és mit (nem) okoz(hat). Mindenesetre flakon nélkül nem megy az ember ilyen helyekre. Tehát ebből köv. hogy sikerült leütni mindenkit a lábáról a szaggal, aki nem kóválygott az fuldoklott (Cs inclusive), a medikák meg csak pislogtak a sok infótól, mintha csak a gyöngytyúk tojná a legokosabb tojásokat. Miközben KCs hercegkisasszony ott gyönyörködött a nyájában nézkelődött körbe-körbe egy szál pelenkában az asztalon, hogy höö? ejsze nem én vagyok mán megin a középpontban??

P.S. a tüdejében nuku booster, a gyomráról majd holnap lesz hír, de addig is vígan lubickol mások gyenge idegeinek tengerében, hja, én most megyek aludni.

2011. június 27., hétfő

Most jöttem az Olümposzról

Amúgy meg lemész a Power Point jobb sarkába, ott a nyilacska, egy-kettő, fent a testreszabott animáció, most blendet raksz bele, de a betűk ne legyenek huszonkettesnél kisebbek, címnek negyvenes elég, klikk az egérrel. Ne felejtsd el, klikk, de te csak az emberekre nézel, nemhogy izé, mit is írt ebbe a sorba az a zírnok, okidokk??

Evvala az első leckém prezentációs technikából. Merthogy e célból kajtattam fel a görögöt. Istenuccse (hatványozott olümposzi módra), következőkor szimfonikus metálról fogok vele diskurálni (hátha tényleg elkapom, hogy leteperhessem e célból), de micsináljak ha jövő héten nímötföldön kell előadást tartanom és hamarjában csak a fürttelen görög istent lehetett elérni, hogy összecsapja a kurzus anyagát amire még nem tudtam bejelentkezni az idén... remélem az egyházzenei szeminárium résztvevői nem pisilőgörcsben fognak kimúlni miután lejárt az előadásom, hanem egy hétig tartó, állandóan megújuló gregorián orgazmusban lehelik ki boldog nyugdíjas lelküket, yeahh.

2011. június 26., vasárnap

Így rázzák fel az embert álmábul

Milyen fura, gondoltam a tegnap, hogy izé, megjött Kaktusz és én úgy átálltam közben a szalmaözvegységre, hogy egy részem azt mondja, dehogy van itt, ez csak Páter Rufusz a szomszéd stájri faluból, ó helló, de rég láttalak.
Akkor esett le igazábul hogy itt van, mikor ma délben lejárt vala a nagy bencés hepaj odaát Karintiában és... bekapcsoltam a telefonomat. Pitty-pitty-pitty, aztán megint pitty. Ahajt ne, hat elszalajtott hívás és egy hangüzenet. Végtére csak esemény utáni sokktablettát kaptam: anyós már hazatranszportálva a kórházból, kullancs már órák óta ki van műtve, gyermek alszik. Huhh...

2011. június 23., csütörtök

Íratlan szabály

Kinek van még a felsoroltakon kívül elsőbbsége? hát a szabályosan közlekedőnek a szabálytalannal szemben. Legalábbis Stájriában nem kiabálnak utánad...

2011. június 19., vasárnap

Kontraszt

Sakkó tessék engem elképzelni fűzős estélyi ruhában, fekete Audiban, sofőrrel - aki amúgy exkluzív locsolóim egyike és kocazenekedvelő -, ahogy kiszálldosok és belibegek egy kölcsönjeggyel az operába (miközben odahaza Hamianagyannya teljes bedobással pesztrálja KCs-t).
Q...jó Kisvárosi Lady Macbeth volt, a fene gondolta volna, hogy megérem ezt is. Egy B operaházban.

Három napig áll a bál

Nem gondoltam volna péntek éjjel 4 órakor, hogy a másnapra szombaton még be lehet rúgni, sőt, a szombati adag meg vasárnap gyógyítandó ugyanazzal a technikával...
Pénteken csak pisilni mentem ki miközben dübörgött a budi oldala (a legközelebbi színpad kábé öt kilométerre van szerény lakunktól).
Szombaton véletlenül kóruskoncertre mentem a Szt. András templomba amelyiknek latrinát csináltak a kertjéből. Közben villamosba be, villamosból ki s azon gondolkoztam hogy miért is nem lettem antropológus.
Ma pedig Szentháromság vasárnapja van, tehát búcsún énekeltünk.
Valahogy elvagyunk jó párhuzamosan mük es, gondoltam én. Közben meg állandóan belebotlottam másnapos vagy éppen belőtt (esetleg mindkettő?) emberekbe. Nemtom min csodálkozom, pedig ez csak olyan mint valami Szent György Napok odahaza. Hát ez lenne a Stájri Székes Nap. Köö.

2011. június 15., szerda

2

KCs nagylány lett. Pezsgőspohárból nyakalta befelé a vizet, közös erővel elfújtuk a gyertyáKAT, elpukkantott vagy öt lufit (jéé, elpukkannt!...), propellerezett az udvaron Kaktusszal (előtte Hamiazanya lődöste vele nagy bedobással a plafonyunkat...ööö, a propellerrel), vót legó és még mi minden, még jó hogy a kóruspróbából ezen a héten nem vette ki a magáét. Most már estevanestevan, nagy- és nehézfejű Cs is nyugulomba dőlve, hát jójcakát mindenkinek...

2011. június 11., szombat

Rosseb, rosseb, de gyorsan!

Ilyen szar masinám se volt még. Ha apám lettem volna, már ki is dobtam volna a konyhaablakon. A Fekete kolostorban van hogy végre akad egy fogorvos aki kézi fúrógéppel matat a szájakban, na kábé ez volt a hatékonysági fokom. Mérleg: minden szekrényajtó helyére került (kivéve az az egy amit még nem hoztak el), a fogantyúk és a gyerekzár még külön ügy, sajnos... Csőrike buldózerigényét aligha elégíti ki ez a vacak, dehát most micsináljunk.

2011. június 10., péntek

Hírek a konyhából

Van keddig egy fúrógépem! Elég egyszerűen ment, pedig ide-oda vacakoltam előtte.
Reszkess, rendetlenség...

2011. június 8., szerda

Már megint két malomban őrlünk

Majdnem félórát várni rá, aztán megint tíz percet várni míg valaki éppen az elhangzott előadással kapcsolatban kérdezgeti miközben én mellette kiborított diszivel (holmi liber ordinariusszal és számítógépes fakszimilékkel) várom hogy osztán mán...
Hát csoda hogy nem tudom nagyon hasznosítani a Rőtmalac szájából elhangzottakat, izé, Septrem fratrum meg Kilián meg Willibald... kit érdekel hogy milyen rangú ünnep, mikor én a lábjegyzeteim pofájáról akartam társalogni vele??? persze hogy jött a délutáni mélypontja, úgyhogy eljöttem mielőtt a szemem láttára elaludt volna.

2011. június 4., szombat

Jessz!

Megérkezett a Csőrikelakba Hamiazanya is, előreláthatóan lüxüriőzüs egy hónapig, hurrá, hurrá. Má nem azítt, de jólesik egy felnőtt azon az iksz négyzetkilométeren, ahol KCs-vel létezünk. Huhh, hogy ezt is megértük...

2011. június 2., csütörtök

Jelentés

Be kell vallanom hogy nem viselem túl jól az utóbbi idők kommentáradatát, de ha tényleg errefele járna valaki, akit, mondjuk, még érdekel is, visszament a csörgőkígyó a bűvölőjéhö' ergo jól van a hangom. Legalább ennyi...

Nem hiszem el

A végén még pontosan oda fogok érni mindenhová. Legalábbis gyerekkel:-D
Addig mind reszket az ember a váratlanul betempírozott kakáktól/hisztitől/etc, hogy a végén überpontos lesz. Mérleg: 2 kóruspróba és 2 mise, ahová öt-tíz (!) perccel korábban érkeztünk.

2011. május 30., hétfő

Lidércia

Ezt a szalmaözvegységet fix hogy nem nekem találták ki. Már az ötödik álmatlan éjszaka után tartunk, KCs meglepő módon pótakkuval működik miután kedvére kitombolja magát nekem meg lassan az is kimerül, ami van. Ma du. viszont muszáj volt már ledőlnöm mellé, hát mit álmodtam?? Egyszerre három férjem is volt, igaz mind a három papíron, s a papírok is három különböző országból származtak, de a pasik mind magyarok voltak. Hess. Kávé és vissza a liber ordinariushoz.

2011. május 28., szombat

Sötét bugyor

Én imádom az egyházzenét, mert hanem nem csinálnám azt amit csinálok, de van egy-két szöveg ami sehogyse passzol bele a képbe. Mintha gyogyósok csinálták volna. Mint pl. a Regina coeli (Mennyországnak királynéja), a húsvéti Mária-antifóna. Hogyaszongya, örülj Mária, mert feltámadt Jézus! erre vajon melyik anya tudna lelkendezve pogózni, ha azok a szörnyetegek azelőtt egy héttel csinálták ki a gyerekét, na?!
(...most már közeledik Pünkösd, nemsokára eltesszük a naftalinba jövőre, huhh...)

2011. május 27., péntek

Heti húzás

A piócák tényleg kiszítták a víremet, vajmit. Most már egy hete, hogy csörgőkígyó a hangom. Ha hétfőn is így állunk, elmegyek egy foniáterhez (a röhej, hogy énekelni még mindig jobban tudok, mint beszélni).

2011. május 26., csütörtök

Kezdődik

A moly-ságával párhuzamosan indítunk egy kissé másabb profilú sorozatot is, a címen még gondolkozom, de az új címke máris magáért beszél. Minthogy KCs is. Teccik ismerni úgy-e azt a nótát, hogy Gólya, gólya, gilice, kérem megjegyezni, később visszatérünk - ahogy ezt egy igazi sorozatban csinálják.
A mai epizód képei:
Reggelibe' sikerült elszednie a Csőrikemama nuncsakuját (hogy mi minden nincs ebben a házban!), és egy szempillantás alatt fejbekólintotta magát. Na nem dőlt belőle a vér csak egy kicsit csepegett az ajaka körül, fél perc se kellett s már vigyorgott rajta.
Megjegyeztük a nótát? na kérem.
Számottevő török kisebbség van ebben az országban, ebben a városban méginkább, és én hónapokkal ezelőtt megvariáltam vót, hogyaszongya gonosz gyermek elvágta, kicsi Hanga gyógyítja, hátha sikerül semlegesíteni a nemzetgyűlöletet nevelés által. Reménytelen volt, anyósom odaát az öt hét alatt visszacsinálta hagyományosra, ma együtt próbáljuk énekelni, hát ez a fránya szájhagyomány hogy sehogy se passzol, ráncolja a szőke szemöldökét, de nagyon.
Oké, szünet, közben sétáltunk, miegyéb.
Ma délután egyszerre csak rákezdi, hogy:
"Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad?
török gyermek elvágta,
magyar gyermek gyógyítja,
síppal, dobbal,
nuncsakuval!"

2011. május 23., hétfő

Bizonyíték

Kilométereken keresztül hittem természetfölöttien büdösnek a kinti világot, pedig hamarább is jobbra nézhettem volna. A bűzbomba nem más, maga KCs volt, aki büszke felturcsi orral, holmi importált arisztokratikus néma daccal hozta tudomásomra a tengernyi hányás közepén, hogy nem bírja a magyar aszfaltot.

2011. május 21., szombat

Esti előzetes

Az hagyján, hogy semmi kedvem nem vala nyakas jelmezben szóló cirkuszi lovat játszani, de hogy miért ma reggelre dagadt be a torkom mikor a hangomat eddig sose kellett megdumálni hogy izé...
(méz. méz. méz.)
Még egy nap fosás, de holnap megszorongatom KCs-t, meg bizony!

2011. május 20., péntek

A görög isten

Még szép hogy a saját képmásukra teremtették az isteneket. Charalampos máma nagy hévvel és millióegy statisztikai belövéssel bizonygatta, hogy a kilencéves Mozart úgy legózott korai szimfóniáiban a hangszereléssel mint a... basszam, felharmionyikázta a hifi a Symphony iksz kazettámat!!! grrr... mai gyerek az éppen aktuális számítógépes kütyüvel. Szóval egy félórán belül lábai előtt hevert a tisztelt publikum, amiből öt egyed az aktuális doktoranduszokat fingató doktor szerepkörben élte ki a feleséggel éppen nem működő, komplex kényszeres intellektuális szadista témakörbe tartozó tevékenységek csukorékát, (Charalampos múltkor az Iron Maidenből is kihozta a legképtelenebb statisztikákat, holnap megkérdezem, mit csinálna mondjuk Dream Theaterrel), és...
...akkor azt mondtam Kaktusznak, hogy légyszíves tessékelj orgonapadra ülni, tudod, koncert alatt feneket billegtetni erre meg arra, mert hanem rossz vége lesz a dolognak.

2011. május 19., csütörtök

Fejtviszt

Na akkor képzeljétek el ezt a nagy csőrikefejet hozzá, s meg is van a heti képlet. Minden napra egy kóruspróba, hétvégére két kóruskoncert. Mostanra utolért az az érzés is, hogy minden kórustag pióca. Szívjátok csak, genyák. Vasárnap elhúztam KCs-hez sö jövő héten leredukállak titeket, az fix.

2011. május 16., hétfő

Rózsarózsa

Május van. Persze, na és? Na. És. Nehéz meggyőzni a szlovénokat, hogy Mária-áhítat helyett Húsvét harmadik, negyedik, ikszedik vasárnapja van. Kicseréltem három (!) nótát. Hát asszem, összebalhéztunk egy kicsit.
Na nem mintha tegnap óta traumában szenvednék. Csak azért írom ide, igen, mert Kaktusz kapott volt a bálna dalerinától egy génmutáns szülinapi rózsát ami még mindig szembevigyorog ha ránézel, persze hogy most is, és szerintem jövő héten kukába kerül akkor is, ha még mindig nem hervadt el. Ebbiza szemtelenség, és igenis irigy vagyok erre a pimaszra hogy már egy hónapja itt virít, és különben se szeretem a vörös rózsát.

2011. május 9., hétfő

Édes halál

Ajánlom, indítsunk egy új dél-amerikai sorozatot e címmel.
Éppen ki akarom takarítani az ibrikből a zaccot, hát nem fekszik benne az egyszeri molylepke, perverzül szétterülve??? ...na és milyen cukorral főztem volt a török kávét? Cassonade de candi brune... hm. Lekker. Made in Belgia. Molyok: made in Styria.

2011. május 8., vasárnap

Intelligens egy állatfajta

Lassacskán belenyugszom abba, hogy nem tudom kiirtani őket, bár a fogó feszt tele van (!). Bölcsőnek használták idáig a leglehetetlenebb helyeket, mint pl.: a képek hátulját, a tisztasági betétem dobozát (áááá! fúj!) és bármi más üreges cuccot mint pl. csészét, poharat (természetesen mindig mást). Liszt, gríz, cukor mindig érintetlen, már meg se nézem.
DE HOPPÁ. Egyszer ottfelejtődött éjszakára a saláta az asztalon. Láss csodát, reggel öt példányt találtam belenyuvadva a mézecetes lötyibe. Azóta is vacillálok. Azért kicsit drágának találom ezt az exkluzív molyirtót...

Mélypont

Most az következne ugye, hogy mennyit írtam a disziből mióta elment KCs, hogy én milyen példásan dolgoztam, haha. Két hete semmit. Tegnap már meguntam a konyhaszerelést (összesen 89 csomagot hagyott itt az Ikea a folyosón), a korpuszok egyenként össze vannak szerelve, fiókok szintén. Annyi kartont vittem ki egy hét alatt, hogy egy angrós szemétkukája kutyafüle mellette. Szóval elmenekültem Rőtmalac irodájába hogy bepótoljam a lehetetlent ami... természetesen nem sikerült, csak jól kidöglesztettem a szemem egy kábé kétnapi adaggal. Nemtom minek akar valaki egyszerre ennyi fizikai és szellemi munkát végezni, na ugye hogy nem lehet, na ugye. Most lehet károgni, most kell!
Ha jövő héten kész lesz a konyha, visszahozom KCs-t, hamarább mint terveztük, de nem érdekel. Én ezt már nem bírom.

2011. május 3., kedd

Másodnapján, de hányadnapkor???

Na ez most nagyon későn jő, de az én locsolóim voltak a legjobbak! közben utána ugye egy hétig nem voltam itt, csak ma gyüttem vissza. DE ezt el kell mesélnem:
Bejő két tenor és két basszus (na basszus! de ezek tényleg igaziak), ha már meghívtam őket a szerdai kóruspróbán (Stájriában nem szokás locsolóba menni). Tessék uraim, díjazott másikfődi barackpálinka, ráadásnak itt van vajmi tavalyelőtti nyakasfődi szilvapálinka, a locsolást mintha főd nyelte volna, de van másféle kép és hang elég, merthogy nyakalják befelé rendesen, amit eredetileg nem ötvenfokosnak hisznek. Aztán bebukik késve még egy tenor, kezében üvegcse tele vízzel, lapi, oszt loccs erre, loccs arra, osztogatja bőven. JEEE! bió a javából.
Ha belegondolok, félóráig kellett várni hogy ez megtörténjen, de így is nagyon büszke vagyok a népnevelésemre, bezony... további félóra alatt meg az elkésett locsoló is bepótolta a hiányt, mi meg repetáztunk, hogy teljes legyen a kép:-) még szembe kell néznem a feleségekkel, de szerencsére már egyhetes a haragjuk!... (reménykedek még az előzőbb bejegyzés képén levő tojásokban is, hátha közben kiengesztelték őket...ööö, mármint a tojások a fejérnépeket)

2011. május 2., hétfő

Reminiscere

Nem, nem érte meg a hatszáz eurót, hogy fejtágíttassam magam. Inkább én oktattam volna kábé kétezerért. Asszem, megvan ennek is az ideje, mint a szalmakalapnak. Viszont be fogom ajánlani magam mindenhová, hogy ezután ÉN tartom a mesterkurzust, ha lesz kinek.
PS: hála a flamand zabáknak, sajtoknak, söröknek és a burgundi boroknak, sikerült felszednem 2 (értsd: KETTŐ) kilót! 

2011. április 24., vasárnap

Night caller

Mondja meg már valaki, hogy a nagy eufóriában és ölelkezésben Tarisznyás Mikulás a tömjénillatot vagy a tömjénillatú after shave ködét ragasztotta rám??
Ha még egyszer édes kenyeret tolnak elém sonkával, akkor hányni fogok.
Remélem nem fog álmomban elcsábítani egy tarisznyás csuhába bújt csudajó pasas. Mert marha jó ez a büzü. Miért nem lehet ide illatot mellékelniii???
Hát akkor marad a kép, Csőrike idei terméséből.
Boldog Húsvétot mindenkinek!
Neked meg Boldog szülinapot, Kaktusz! whatever you are...

2011. április 22., péntek

Lábmosás után

Még jó hogy a tegnap nem a CO Dominus Iesust, hanem egy négyszólamú áldozási éneket vettünk az új osztrák evangélikus énekeskönyvből. Szép, dallamos, pont jó, nem kellett sokat gondolkoznom csak az íveket meg az énektechnika. Nem szeretnék kipurcanni már csütörtökön.
Ma: Kodály Stabat mater és francia impropériák.
A holnapot még nem tudom; igazából csak a ministrálós rész idegesít mert még sohase csináltam, s pont ilyenkor...
Vasárnap, vezénylés: Praetorius, kicsit modern, kicsit nem zsoltár háromszólamú versekkel és egy durranós halleluja négyszólamú vegyeskarra, kimenőre meg Michael Haydn Te Deum. De hát ezek be vannak gyakorolva.
Hétfőn csak a szlovén misét kell elnyomatni, a zsoltárt azért be kéne gyakorolnom, elkelne egy kicsit másféle kíséret is. Mán eccer.
Szóval imádom a gregorián repertoárt, de most megnyugtat hogy nem lesz, egyáltalán. Elég a jövő heti mesterkurzus anyaga, négy responsorium prolixum és három miseének. Kívülről... Bábicának vasárnapra kenyeret és tortát viszek mert szülinapos a zunokája. Kaktusznak csak virtuális torta jár, ő Feltámadáskor másikfődön játssza magának az  szülinapi ünnepi anyagot, jaj de bizarr.
Én meg, gondolhatjátok: kenyér-, tortasütés, valamint tojásírás közben tanulom a darabokat. Na ja, ének munka közben, még ilyen stílus nem vót, de elméletileg gregoriánnal is kéne hogy működjön, nem?

2011. április 21., csütörtök

Első négy pálcika

KCs öt hötig nem lesz itt (amiből már négy nap, tehát majdnem egy hét eltelt).

1. Várom a szörnyebbnél szörnyebb érzéseket, mint pl.
  • bedepisedek, bedilizek, főleg a lelkiismeretfurdalásba, hogy lepattintottam
  • magam is szörnyeteg vagyok, nem csak más lelketlen anya

2. Várom a kompenzáló fílinget, miszerint:
  • végre számításba jöhet vajmi kozmetikázás is
  • lehet foglalkozni a hőn áhított doktori munkával
  • időm van végre, mindenre és mindenkire!
Sajnos ki kell ábrándítanom mindenkit. Nem dilizek sehová, mert van elég dolgom, és attól hogy hiányzik a gyerek, nem fogunk falra mászni, mert egyébre kell az energia; a kettes pontnál meg az a meglepő, hogy igazából semmire sem jut több időm, mint máskor. A kozmetikázás eddig se égett eppeg takaréklángon, a doktorin most se tudok napi két, maximum három órán túl bütykörészni mert kezd fájni a szemem. Húsvéti üdvözlőlapot is csak négyet küldtem szerte a világba.
És most is várom hogy mi lesz még, ahogy okos emberek duruzsolják nekem egész nap, s há, semmi különös, nahát.

2011. április 18., hétfő

Hosszunak

Végre hazacibáltam mán azt a nyakas csimmát és betettem fényképezkedni a nyírfa elé. Hm, de jól érzi itt magát! ;-)

2011. április 11., hétfő

Temagad légy

Volt nekem egyszer egy TZs nevű tanárnőm, és mikor kilencedikesek lettünk, már nem tanított tovább, mert akkor éppen másokat tanított, volt nagy sírás-rívás az osztályban. Aztán én meg ő. Legyűrtünk egy csomó évet külön-külön, aztán bejelöltük egymást az iwiwen, és már le is tegeződtünk azóta egyszer a brassói vonaton, és mégis, mostanra már olyan más az egész. Akkor volt neki csángó szőttes szőnyege, sok könyve, és olyan jó volt odamenni, még ha párszor is. És mostanra már csak az maradt meg, hogy minden évben van egy április tizenegyedike.

Kaptár

Azt eddig is is tudtam hogy hangyabolyban lakunk, de a teljes gőzzel bizzegő méhkas új nekem. Ráadásul az egész az ablak előtt játszódik, tehát szellőztetés csak szigorú csőszködés mellett engedélyezett. Na és ki tehet róla? a három bokor meg a fagymentes tavasz. Azon csodálkozom, hogy nem csíptek még meg egyet az erre slattyogó apácák közül...

2011. április 8., péntek

Méretek

Egészen gardonyméretű ez a gyerek. Szeintem.
(P.S. és ami rajta van, az többek közt V.A. keze, aki a gardonynak s nem KCs-nek az apja. DE: szángyörgyi! juhhú:-)))

2011. április 6., szerda

Puellus est (sic!)

Igen, most következne a globális hülyeség elleni káricsolás, és ha esetleg nem érdekelne titeket ez az adó, nyugodtan tovább lehet kapcsolni, no problem but just make it styled, yeah.
Kaptam én is millió sorstársammal egyetemben olyan Papíráru ÉS-Hírlevelet (a céget azért nem rombolnám a sárga földig mert onnét szerezte vót bé a Zangyal a DM-cédémet), hogyaszongya, vegyek Spájdermen vagy Pricessz hátizsákot a gyereknek. Hümhüm. Ekkora dzsenderdögöt rég nyomtak az orrom elé. Én meg arra gondoltam, hogy KCs ezennel semleges nemű lesz. (SIC!)

2011. április 5., kedd

Lüttek

...az angolomnak, ha volt egyáltalán, vagy a német gyomlálta ki szépen, vagy magától halt el.
Ma hátha sikerül visszavakarásznom a tagságdíjat, azt a 45 svájci franknak megfelelő eurót, amit tegnap naagy magabiztossággal átutaltam Svájcba. Persze hogy mégse kell belépni a nemzetközi kutatócsoportba, egyszerűen a kúglitrugyi delegál majd augusztusban. A konferenciára természetesen angolul kell bejelentkezni. És már üdvözöltek is a kollégák a csapatban, alighogy tongyó Csőrike bejelentkezett tagnak.... au, au!

2011. április 2., szombat

Utó

Ma megnéztem azt a darabot, ami beesett a takarítómelóm színhelyére. Hát, nem semmi... akkora, mint egy szétpleccsent kalács, de meg se lehet mozdítani. Hm, mit is mondjak... megfelelő időben a nem megfelelő helyen lenni, kábé.

2011. március 29., kedd

Tavaszi wellness-jelentés

Alighogy átálltunk a nyári időszámításra, máris megérkezett a tyúkszem és a hajhullás. Hogy már megint párosan szép a zélet...

2011. március 28., hétfő

Poperinge

avagy ikszedikszer is belga ropipoppra tippelnék, pedig ez csak a bekötő vasútállomás neve. Még csak egy hónap múlva kell keresgélnem az emberkéket arrafelé hogy léccilécci vigyetek be Watou-ba, na nem a prior sörfesztiváljára, hanem gregorián vezénylés kurzusra (de attól még meg szokták nyitani a csapokat;-), és mégis túl késő, hogy rendes repülőt kapjak a senekem alá, mint a múltkor. Ilyen az, ha ismételten nagy és nehéz fejem van.

2011. március 26., szombat

Tavaszi bomba

Ne tessék se vitaminbombára, se kirobbanó szerelmeskedésre avagy a természetnek más pezsdülő-pezsegő  megnyilvánulási formáira gondolni, mert
EZ EGY IGAZI BOMBA VOLT.
Tegnap találták második világháborús cuccot a vasútállomás környékén, és miután nagy cécóval kiürítették a környéket, végül este tíz előtt tíz perccel felrobbantották. Félelmetes naagy petárdahangja volt.
Mondta is Kaktusz a háborúban beedzett fülével, na ez biztos hogy bomba volt. S há nem mondja ma reggel a stájrirádió ugyanazt?!

2011. március 24., csütörtök

Megvan a konyhánk!

Legalábbis egy db. IKEÁs számítógépben. További "betonbiztos" hírek következnek:
  • a bank egyelőre hitelképesnek bizonyította a csóré Csőrikét, vagyis adva lett neki egy Paycard nevű izé;
  • ezek után villogni kezdtek az elefántcsonszínű Ståt előlapok, a porcelánfogók és a drapp gránit kő munkalap.... nyámmi!
  • két év alatt állítólag még Cs is visszapengeti a háromezret.
Szóval még csak két hét múlva lesz itt az áru, miakőre meg egy hónapot várunk míg valaki idecipeli és felteszi, de, akkor is, akkor is.....ÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!! (így ugrik Csőrike fejest abba a nagyon sötét kútba ahol meglátta álmai kohháját)

2011. március 23., szerda

Ez az állandó bűntudat

Mindig van miért. Valahogy belém lett kódolva már az elején, hogy kibújtam a tojásból. Persze, nem rajtam múlt hogy tíz napig egy kukkot nem tudtam bütykölni az LO*-n, de hogy tegnapelőtt elkezdtem már kínomban ablakot/virágot pucolni, amivel tegnap estére lettem kész, s akkor már egy fél napja itt várt a gép, a pimasz, hogy akkor nem rajtam teccike dógozni, mi?!
Hirtelenjében megfordult a fejemben hogy beszólok neki mint az egyszeri székely menyecske montavót a halálnak: "majd holnap."**




* liber ordinarius
** Azúgy vót, hogy jött vala a halál, a menyecske meg aszonta: "Holnap". Felírták az ajtófélfára, s ahányszor gyütt, annyiszor mondta a menyecske: "De halál, látod hogy holnap, neme?!" Addig s addig, hogy a halál egyszer megelégelte s elvitte. Na de a menyecske felcsimpaszkodott a hátára, s le nem akart szállani róla. A halál bírta egy darabig, bírta, osztán már nem emlékszem hogy sikerült neki, de úgy lerakta valahová, hogy csak úgy futott a szeme világába, sö itt a vége, fuss el véle.

2011. március 22., kedd

Je-je-je...

Üdv minden ide tévelygőnek! ünnepélyesen jelentem hogy hatvan pénzért megreparálták a masinucánkat, úgyhogy nem veszünk másikat. Huhh...

2011. március 17., csütörtök

Még mindig, de már nem annyira

Soha nem gondoltam volna, hogy egyesek note bookokkal dobigálóznak. Mert persze, hogy elromlott s úgy néz ki hogy kámpec neki (négy-ötszáz pénz hivatalosan, ha megreparálják...há ideki, nem otthon), de ha pl. Kaktusz holnap bejelentkezik a mobilinternetre, akkor 29 pénzért (ami kevesebb mint egy kóruspróbám után a lóvé), nos ennyiért hanyítanak utána egy masinát. Ami két évig ülne a nyakunkon. Kíváncsian várom a fejleményeket... és két év múlva megint váltunk?...
Különben ha jobban belegondolok, szedhetjük is a cókmókot, mi büdös fogyasztó banda, mert ha utolérnek a környezetvédöök...

2011. március 14., hétfő

Beteeg

...a gépecske. Ma viszem doktor bácsihoz. De jó, hogy amit idáig a diszin dolgoztam vót, elmentettem egy ceruzára mielööött befagyott volna a Windows feneke. Na ja, ezen a stájri gépen nics hosszú öö, és most nem vacakolok a beállításokkal. Drukk, hogy ne köszöntsön rá a jégkorszak... és rám se az anyagi csöööd.

2011. március 10., csütörtök

Szolgálatban

Kérdés, vajon meddig lesz Rőtmalacnak borhagyó hétfő??
Tény hogy ketten tartják egy fickóval a szerdai szemináriumot. Eléggé rövidecskére sikeredett a tegnapi, minekutána Rőtmalacnak egészségügyi séta kellett, így szépen hazatoltam mellette a lovamat (itt lakik ne, a sarkon). S közben bőven relatált a hétfői napjáról amikor állítólag "a vérét borba keverte", ez most rémes és morbid, de stájriül aszongya hogy q... berúgtak, a mérleg: 6 ember és 8 üveg bor, jelenlegi és ex dómorgonista meg még ki tudja kik, különben a jelenlegi csaja borvidékről való, hogy az milyen jól bírja a strapát!
Még ilyen se volt, úgy éreztem magam mint egy szociális munkás. Azért ki-kihúztam belőle egy-két dolgot, hogy mi az a suffragium és cum reliquis quatuor, ha már kedden agyondolgoztam magam a gépen.

2011. március 9., szerda

O´Hara

Ma lesz az első Csőrikére szabott kodikológia szeminárium. Én meg egy félóra múlva elhúztam takarítani, full manikűrrel ugye, mert délután kéziratokat fogunk piszkálni. Ahajt ne, mint Piroska a mesében.

2011. március 7., hétfő

Húshagyó hétfő

Nem, nem lesz az, se a szerda, se a péntek, és nem is tudom, miért jutott eszembe. Nem akarok ebben résztvenni.
Ja, és elegem van a stájrifarsangból. Nem akarok farsangbúcsúztatót holnap. Lepratelep lesz a központ. Nem kérek ebből se.
Időnként marhára elegem van a konvenciókból. Még nem vagyok elég öreg.

2011. március 5., szombat

Celebration Day

Három napig tart az úri mulatság a tizenhatodik században:-) akár a Liber ordinariusba is beírhatták volna: post celebrationem.... cantetur xy.
Már annyira rég nem hallgattam Zeppelint, hogy csak. Hát felvettek...

2011. február 28., hétfő

Sutty, banánhéj!

Most nem merem elmondani, hogy mekkora ökör vagyok...
Megkerült a Iustus germinabit, de ekkora ökör nem létezik. Szerencsére a 230v-n (kinyitva 231r) és nem valahol a hétszázasokon. Vagyis a CCXXXI-n. És NEM a CLXXXI-n. Csak persze siettem mikor átírtam, és a C gyorsan leírva kísértetiesen kezdett hasonlítani az L-re, és lám, lám. A pech csak az, hogy ugyebár ott az incipit a 181r-en is. Kész őrület! Lett volna nagy pofáraesés. Szerencsére ezt még ma sikerült letisztáznom magamnak, hogy mekkora ökör vagyok, mégiscsak jobb érzés szólóban mint bizottságban, NEXT PLEASE!!!

Addig örülj

Apropó táncház, oszt vót ott egy p... kinek két és fél éves lánykája vagyon (a gyerekkel nem is volt semmi baj). Saszongya nekem, addig örülj míg a gyereked ilyen kicsi, mert aztán úgy elfelejted hogy milyen volt... merthogy nemrég a kezébe adtak egy babát, és azt se tudta, hogy akkor vajon tartja-e a már fejét magától, és egyáltalán, mit kell vele csinálni?! Te jó ég, de ragya van odafent pedig még három éves sincs a gyereked, fordul meg odafent a csőrikefejben (miközben KCs szúrósan nézi: Te hülye vagy? szerencsére olyan buta a nő, hogy ezt se érti).
Na, a bájvigyorgásnak annyi. Természetsen nem osztom meg az illetővel (merthogy nincs kivel) a gondolatáradatot, miszerint az efféle témák mindig is piszkálták a csőrömet. Gyerekkoromban milliószor hallottam: addig örülj, míg gyerek vagy. Nafene. Mindig is utáltam, hogy nem lehetek felnőtt. Nem tudtam elképzelni, miért jó az nekem, ha mindig csak lehurrognak, mert gyerek vagyok és nuku véleménynyilványtás meg ehhez hasonlók (nagybátyám és anyám nagybátyja sztárok voltak ebben - az öregebbik még mindig abban az illúzióban él hogy Csipkepitty és Csőrike ergo harmincas éveikben járó férjes asszonyok mindhalálig "a gyerekek" maradnak, ha már úgy ismerte meg őket). És az a rettegés, hogy elképzeltem, szülők nélkül maradunk egyszer (mert melyik gyereknek nem élénk a fanzáziája?) és akkor nem tudjuk eltartani magunkat, nincs pénzünk és ha lenne is, főzni, mosni és ügyeket intézni csak a felnőttek tudnak, borzasztóóó! mert mindig ők csinálták, ugye.
Most meg örvendek végre hogy tudok rittyenteni egy laktató és tápláló ebédet magunknak, el tudom zárni még csípőfogóval is a fő vízvezetéket, keveset, de azért pénzt keresek és a hivatalokba is én járok. És ki is nyitom a szám, ha kell, le lehet mérni a centissel (csak csütörtökön is kinyissam, áúúú!). Ne jöjjön nekem senki ezzel a "gyerek"-szöveggel.
És ha valakinek megpendítem, hogy nagykoromban szeretnék zsíros bukszájú nyugdíjas lenni (na, ilyenből van errefelé épp elég! micsoda mézesmadzag-fíling...), akkor aszongyák: hát addig örülj amíg még fiatal vagy!
Namármost... GIVE ME A BREAK... WOULD YOU?!

2011. február 26., szombat

Táncház másodszor

...mégpedig farsanggal egybekötve...
no, még élünk. Ropogott a tánc, KCs meg hol egyedül járta, hol a lufival. Anyuval kevésbé, mással meg egyáltalán nem (hm... Anyu azért be-beállt a nagy körbe, mialatt a lufi érdekesebb volt). De a duda és a bácsi, duda! bácsi! na ezt hallottam egész este. Jó, hogy már megyünk bubulni! és is kinyúltam, nem csak az másik korosztály. Holnap ugye már megint vasárnap: reggeli még a bemenő ének előtt, és amúgy kell kerítenünk egy babázó bábicát a mise idejére...

2011. február 24., csütörtök

Csütörtöki kérdés

Azt magyarázza meg nekem valaki, miért van az, hogy fél nyolckor még a pokolba kívánom őket, nyolckor pedig imádom, hogy elcsíptem a hang farkát ergo hallom, hol és mit kell javítani, és mindenki csendben ül és már nem fosol se stájriül, se másképp? Miért vagyok olyan puhány hogy egy szép akkordért a csillagokat is leszedném és akkor haza is hozhatnám egy zsákban a legszebbeket KCs-nek, és kilenckor meg behúzom a függönyt és már csak azon kecetelek hogy ne suvadjak bé az oldalba a bábica kompjúterizált limuzinjával... pedig olyan csillogó és szép, csuda zúzmara a Sökli, csomó fenyő, kék fénybe dermedve... jaj, mindjárt elalszom!
Nem bírom én ezeket az esti melókat.

2011. február 23., szerda

Banánhéj

Pont azt az egy oldalt nem találom az összehasonlító kódexben, az egyetlenben ahol le vannak írva patkószegben a dallamok (1490-ből való), amivel nyakon akarnám ütni a főnyereményt a prezentáción (mert itt szóbelizni is kell a doktori felvételin, még van addig pontosan egy hetem és egy napom).  Ha nem lesz meg, akkor ráléptem, de tuti.
Most hosszas magyarázkodás következik. Van ugye az az Allelujavers hogy Iustus germinabit. Fellelhető (sajnos) vértanúknál, egyháztanítóknál egyaránt, majdnem akárhol az ötszáz oldalnyi büngyürkében. A mindenkori kalendáriumi szentburjánzásnak köszönhető, hogy egy dallamot egy kódexben csak egyszer írtak le. Nekem természetesen a dallam kell, mindenféle demonstrációs célból. Namármost, Inc. (nem Incorporated, hanem ezúttal Incipit) formájában milliomodszor megvan. Kérdés, hogy 1490-ben hányszor. És hol. Egyik belőlük nem incipit, hanem a dallam lesz.... 1345-ban csak négy helyre firkantották oda, ha Ingabinga nem hagyott ki valamit. Megnéztem azt a négy helyet az 1490-esben is, az egyik szentnél természetesen Iustus non conturbabitur van bebiggyesztve ami egy teljesen más tészta (= dallam és szöveg). Tehát. Munkamódszer változtatás, biztos ami biztos, abszolút kizárásos alapokra bazírozni, au, au: átnyalni a szentek offíciumait. Még jó hogy a néniket át lehet ugrani... természetesen vértanúból van a legtöbb. Valahol csak meglesz, azannyát... jaj hogy utálom ezt a hangyafelit, GRRRR!!!!

2011. február 22., kedd

Felső hányezer?

Ma olyan helyen takarítottam ahol 20.000 euróba került a beépített konyha, nehogy azt higyjétek hogy megszaladt a nullás! Ezelőtt két évvel meg azon csodálkoztam hogy a néninek 7.000-be került az amije van (mosogatógép nélkül!) és ott lelkendezett nekem hogy milyen olcsó (ennyibe került a tütükénk is, mi is lelkendeztünk annak idején hogy meg tudtuk venni).
Szóval ne sajnáljatok nagyon, mert ha lenne húszezrem, se vennék beépített Miele konyhát, essen a fejemre ami van. Ha már a kétszáz eurós porszívójuk ilyen vacak... (Csőrikeinfó elsőkézből: porszívóvásárkor ne a márkát, hanem a wattot nézzétek!)

2011. február 20., vasárnap

Télbúcsúztató rapper(ina)

Ennek annyi

Hát nem megígértem magamnak és az egész világnak, hogy ezen többet nem húzom fel magam?!

Részletek a csekély 15.45-kor végbemenő, bájcsevelynek nem nevezhető beszélgetésből:
Ffönök: Csőrike gyere misét játszani, mert a leányzó megbetegedett!
Csőrike: (ÖÖÖÖÖ....) Dehogy megyek. Itt vagyok még legalább egy hétig egyedül KCs-vel.
Ff: Jó, elküldöm az asszonyt sintérkedni.
Cs: De én Kaktusz NÉLKÜL és minden melójáVAL maradtam itt Gráciában.
Ff: Aha.
Cs: Igen. Aha. Sajnálom.

(Mára épp elég volt az adagom. Égek a vágytól hogy húsz percet biciklizzek a novemberi szemerkélésben, idegen orgonán kínlódjak, ja és a mise 17-kor kezdődik... NEM, köszönöm.)

2011. február 19., szombat

Váróterem

Leghamarább tíz nap múlva lesz itt Kaktusz. Ma olyan jól lenyomtuk a tarisznyás tenorral a duettet, hogy csoda. Kimenőre meg lett egy nagy kontraszt... ekkora méretű szart már rég játszottam. Szépen el kellett volna süllyedjek az orgonával együtt, ha lenne igazság itt a földön. Persze hogy nincs, már látom hogy odaát megkapom a magamét ezért (is). Miért van az hogy sohase lehet rendezni a számlát időben?! (K miséjét játszottam természetesen, némiképp megnyugtató hogy a kornyikálás úgyis az én reszortom leve)
KCs-vel meg nem lehet csinálni semmit se. Mióta szerda este nem jött haza az apja, ahogy megmondtam volt, olyan mint egy kicsi elefánt,. Hiába mondom neki hogy Apu vár még egy hetet, leült ma is az ajtaja elé a magassarkú csizmámban (!), és el nem mozdult egy félórán keresztül. Az előszobában van az összes cipősdobozom. Ő ott énekelgetett magában, kesztyűnek felnyúzta magára a magassarkú cipőmet is, és ahányszor kinéztem, annyiszor mondta el, hogy ő most kopogtat. Apu, kopogtat, hát nem értem? Persze hogy értem, nem sírhatom itt el magam, és különben is, ha csak úgy menne, hogy gombnyomás, haha.

2011. február 17., csütörtök

Retró is meg nem is

Ma pedig buliba mentem, ha már K nem jöhet be az EU-ba. Végigszaladtam tíz-húsz évnyi Slayeren, Gatheringen, Panterán (rendszerezze őket ki-ki az évgyűrűik szerint), néha bepattant egy-két egyke is (egy banda, egy év, mint pl. Dream Theater Awake-je Bukarestből, Megadeath Trust és hasonlók).
Azonkívül, hogy rendkívül jól elvoltam, bejött hogy a Sepultura ezelőtt tizenöt évvel nem tűnt ennyire nevetségesnek (ááá! jajj!). Másrészt Tomnak a Slayerből meg mindenképpen jót tett az idő, még ha nem is rázza a fejét (le is szakadna, mióta összefércelték). Most már legalább tényleg férfinak néz ki. Hangja mint az oroszlán, s akkor ott vót ne, az a cseszle. Jó pasas lett, na! (kár, hogy ilyenekből nem lesznek jó férjek...:-(...ööö.)
Még egy tanulság: aki nem való színésznek, ne menjen fel a színpadra énekelni. De az a fránya technika mindenhol (még itt is!), hogy ennyire nyomatják, még mindig ekkora energiával, ennyi idősen! megáll az eszem.

2011. február 15., kedd

Jelölöm magam

Szerintem indítsunk rinyablog versenyt. Én benevezek!
Például érdekelne, hogy mitől, miért, kivel szemben satöbbi van a következőktől lelkiismeretfurdalásom? imhol, lehet válogatni:
  • elvállaltam egy melót ahol 4 óra alatt fogok keresni annyit mint máskor egy óra alatt mert szeretnék spórolni a kurzusokra (emilyen egyórás meló meg éppen nincs és már két hónapja, hogy várok, a lakbér meg sajnos nem)
  • ahelyett hogy nyugtáztam volna, betegség miatt elmarad a kantáta, beugrottam az egyik szólista helyére hogy mégse hagyjuk ki a programból mert már olyan rég nem énekeltem olyan kis szűcsöt, mint Kabos mondta vót, és most pénteken duóban fogjuk nyomni és még kísérem is magunkat melléje.
Nem vagyok normális. A sor természetesen bővíthető. Aki még olyanabbnak érzi magát, szívesen veszem ha telenyomja a fejemet. Bármi egyébbel.

2011. február 14., hétfő

Sapka a szívemen

Roppantul be vagyok depisedve és még a munkaterápiát se tudom beindítani. Tisztára le vagyok bénulva, mindegy hogy éppen ébren pörög KCs vagy el van dőlve, mint a zsák. Egy foliót se tudtam megcsinálni ma, sőt, még fel se tudtam igazából húzódni rajta, ami siralmas. És kb. egy órán keresztül teregettem a ruhát.
A pocsolya és a feszültség nagyon is összefüggnek egymással... nálam legalábbis egyik generálja a másikat, hol amelyik éppen. Most meg azon vagyok hogy eldöntsem, poshadok-é vagy csak kitörni készülök (addig jó, míg messze vagytok...)
S ugye Kaktuszt is bezabálta valami sivatag, és ezt elég rosszul viselem, sajna :-(

2011. február 13., vasárnap

Hát ez nem jön össze

Néha jól esne, ha a babica lánya lehetnék és visszaadnám neki a csajszinak kölcsönadott pénzt amit soha nem szokott visszakapni...

2011. február 10., csütörtök

A szalmaözvegység folytatódik

És ott van az a marha riporter a másik fődről amelyik nem nyakas. Az, amelyik interjút akarna csinálni velünk. Hogy micsa ambíciós pár, gyerekkel és nagymamák nélkül, imhol a nemzet büszkesége. Ha idetolná a képét, komolyan mondom nem úszná meg anélkül, hogy be ne verném neki. Idióta. Ha csak látná, miről csinálná!
Egy napig volt itt Kaktusz, mialatt sikerült felrobbantanom a kuktát is az idegeim mellett, most meg két hétig nem fogjuk látni megint. :-(
KCs idegei szerencsére éppen máshol voltak.
Nem lehet így élni, mondom én.

2011. február 8., kedd

Pofáraesés

Ma meg lettem hívva a temetropolisi konferenciára... ööö. Előadást tartani. Németül. Magyar énekeskönyvről. (Ááá!) Ha már Rőtmalac történetesen az IAH elnöke (is).
Így találkozik a kellemes a hasznossal. A szállásköltségeim sem mellesleg csökkentek ekkorát, ugye. S amúgy ott lesz Temetropolis színe-java, mint pl. a dékán bácsi. Huhúú!...

2011. február 7., hétfő

Röviden+velősen

Utálom már ezt a szalmaözvegységet.

2011. február 6., vasárnap

Kis hajtépés, ahajt unalomelűzés végett

Az a baj ezekkel a fránya továbbképzőkkel, agytágítókkal és mindennemű borzadállyal, hogy ha elmegyek valamelyikre is, garantált hogy őszig fogom nyúzni az adósságaimat. Csak egy kurzusra és egy konferenciára szeretnék elmenni, (egyik Belgiumban, másik Romániában van, vagyis idén már egy az áruk) és ez máris a hajtépéssel egyenlő. És az a baj, hogy igazából mindkettőre szükségem van. Grrrr.... :-(

Felhúztak

Hogy miért nem járunk KCs-vel magyar misére. Merthogy újabban mennyi fiatal, kisgyerekes család jár templomba eccetera. Eldobom az agyam. Milyen nehéz megérteni egyeseknek, hogy én akkor járok misére, mikor:
1. dolgozni kell, és ezt legjobban gyerek nélkül lehet csinálni; nem egyszer két vagy három misét játszok vasárnaponként, namármost épp csak egy következő kéne a lelki üdvösségemért, ezt errefelé úgy hívják hogy prostitúció;
2. ha VAN miért. Ide ugyanúgy beletartozik az elsőosztályú egyházzene vagy a valóban szent liturgia, mint egy jó prédikáció, na ugye kitaláltátok, milyen gyakran megy nálam ez a kettes.
Ki kell ábrándítanom mindenkit, ugyanis amolyan vasárnaptól vasárnapig tartó ájtatosságot még nem fedeztem fel magamban, ami megkövetelné hogy hetente egyszer misére menjek, az imént említett üdvösségemért meg a közösségért meg amit akartok (és különben is mit szól Izé, ha nem menyek? na és Izéné?)
Amíg nem gyártják le valahol azt csőrikevallást, addig ilyen szárnyaszegett a dolog. Jobb lesz engem inkább nem kérdezgetni...
Hát persze. Hogy más ájtatos konvencióit lepcsegtessem jobbrabalra, bő lére engedett cukros magyar mázban! dehát magyar, ugye. Ettől már egy mise is jó lesz, hát borzasztó!!!

Sóhaj

Óóó, miért nem álltunk meg cseppecskét úgy hét órakor, hogy bambulhattam volna kedvemre azt a pinkflójdot, ó! Minek kell vakító és zajos reggelt csinálni ebből, ki érti a Főnököt, na ki.

2011. február 3., csütörtök

Hobbi

Tegnap felmostam a konyhát, éjszakába nyúlt mire le tudtam tenni a könyvet amit olvastam, és ma lehet, hogy még hímezni is fogok.

2011. február 1., kedd

És a ma

Rőtmalac kábé egyórai taposómalom után (az idegeimet csépelte kábé öt lóerővel, ami egy malacnak nem is elhanyagolandó teljesítmény) átírta az expozé átírnivalóit, csapkodott egy kört a kurta farka körül, aztán kinyögte az elbocsátó szép üzenetet, hogy ő akkor a szóbelin mindent meg fog tenni, amit csak lehet. Hogy mozdítsa a mozdíthatót. Ha már rajta múlik (ő a doktori iskola főnöke). Peszton szerint belém van zúgva, de ezt én még valahogy nem vettem észre az eddigi szadista megnyilvánulásaiban. A sorok közt, vagy hogyismongyák.

KI B.....? BEJELENTKEZTEM!!!!!!
És most iszunk:-)

Wrong

Tegnapi nap, dióhéjban:
  • rossz helyre dugtam a navigációs maca fenekébe a drótot, ezért bosszúból más helyre vitt;
  • tele tankolás után kiderült, hogy nincs elég pénz a bankkártyámon, a lej meg ugye nem valuta Magyarországon;
  • eközben a Universe harmadik számához értem, ami aszongya, hogy:
"I was born with the wrong sign
In the wrong house
With the wrong ascendancy
I took the wrong road
That led to
The wrong tendencies
I was born in the wrong place
At the wrong time
For the wrong reason
And the wrong rhyme
On the wrong day"

2011. január 25., kedd

Nyamvadék

Megmondta TM, hogy:
  • a világot úgyse fogjuk megmenteni, se én, se ő
  • ha az embernek lelkiismeretfurdalása van, az még mindig annak a jele, hogy az illető (még) ember
És mégis, falrahánytam azt a borsót. Menthetetlen és javíthatatlan vagyok. És nemcsak. Attól van ugyanis lelkiismeretfurdalásom, hogy tegnap alkudozni merészeltem a Nagy Főnökkel: izé, elutaznék én temetésre, de csak február elseje után...
(Rőtmalac Rómában, expozé félig, holnap utazom, genya voltam és főleg önző, mi az hogy még egy hétig haldokoljon egy kedves ember miattam?!)
Vannak még pofáraesések. Önző, genya liba vagyok. De legalább lenyugodtam és ma már nem hajigálok késeket. És bocsánat mindenkitől, aki most idelátogatna.

2011. január 24., hétfő

Nagy tervek, előzetes

Valószínű hogy semmi különbség nincs a directorium liturgicum és a liber ordinarius között, de ma valahogy mégse jött hogy rákérdezzek erre (is). Rőtmalac így is szórta maga körül agybarőtt informácijójit, a nagyját leböngyöltem gyorsan, a többit meg hátha megjegyeztem, hajaj... (Esetleg tudja valaki??). De ha minden jól megy, február elsejéig sikerül elkészítenem az expozét és ezzel lezárul a bejelentkezési hercehurca a doktorira... szorítsatok, de nagyon!!!

2011. január 23., vasárnap

Nem vaskarika, avagy gyors feszültségletudó Csőrike

Ma konstatáltam, hogy a linóleum alá nem betont, hanem valószínűleg fapadlót raktak le anno. Másképp hogy állt volna be három centire a kés?!

2011. január 22., szombat

Irenéusz, Irenéusz!

Bevallom, alig tudtam visszatartani élénk ujjalmutogatásomat a doktori szimpózium moderátorának az irányába, mikor ezt nyüszköli az a kekec:
Most következik Páter (ugye, páter?...) ööö...khm...To...czy...dłowski előadása.
Először: Tudhatná, hogy ha már Mikulás páter, akkor kötelezően a rendi keresztnév következik és nem kell holmi lengyel neveket mötyörésznie a nemlétező bajusz alatt, nemlétező szakállba;
Másodszor: miközben elvárja, hogy más tökéletesen informált, sokrétűen művelt stb. legyen, nem kell feltétlenül bemutatkoznia, hogy kakit nem ért az egészhez. Ezt igazán megkérdezhette volna az előtte levő szünetben (!), akár Rőtmalactól is, hogy izé, hogy is mondjuk másképpen, hogy Tarisznyás Mikulás?
Amúgy TM nagyon jól nyomta a rizsát, jó neki! Hát persze, kurvára be van edződve azzal a sok prédikációval...