Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. november 30., péntek

Észmérő

Annyira azért nem okosak ezek az új telefonok, hogy szót fogadjanak a gazdájuknak. Itt egy példa: Rőtmalac sutyorálva summázza Rómából, hogy mi mindent kell elintéznem holnap, kiindulópont az íróasztal közepe a tanszéken, aztán egyszer elunja, emígy: Tudod mit Csőrike, felhívlak inkább egy félóra múlva, jó?
Két perc múlva már nyaggat az "Espionage", mert az én buta telefonomon ez szokott szólni, belehördítem a hallót, és... és... szuszogás, maszogás, sotyorgás, de csak nem akar elhallgatni. Tíz másodperc elteltével úgy döntöttem, hogy a Rómából motyorgó nadrágzsebbel nem folytatom eme párbeszédet, és leraktam.
Persze, hogy félóra múlva felhívott Rőtmalac, akinek szerencsére több esze van, mint egy okostelefonnak, tehát:
Holnap vesperást vezényelsz.
Ki mindenki fog antifonálisan énekelni, kérdem én?
Hát Csőrike, szóló versus nép. Kész a kottád és van egy orgonistád.
(Izgi lesz. Lényeg, hogy a plakáton az ő neve szerepel, de hogy miért lógott meg, nem fog egyhamar kiderülni.)

2012. november 24., szombat

Évzáró+buli

Elkezdődött a karácsonyi vásár. Ma. A tarisznyásoknál olyan mise volt délután, hogy közben a Tarisznyás térről behallatszott a forraltboros stájri házibuli. Megnyugtat, hogy legalább bent is, évzáróféle lévén (Krisztus Király az utolsó évközi vasárnap, jövő héten Adventtel jön az Újév), az előmise végén végre kihúztam azt a mixtúrát, és legalább öt percig repesztettem áldás után. Nesztek kivonuló. Oda. Kintre. Utty.

2012. november 23., péntek

Múlt hétre csukréta, mára csupa jóindulat

A horoszkópom azt mondja, hogy a Nap bement a 12. házba, tehát számítsak rá, hogy nagyon szar most minden, de még szarabb lesz úgy december elejére. Ennek rendkívül örvendek, minekutána ma kiderült, hogy mivel ahajt a Söklin túl nem énekelnek az adventi muzimuzin, ezért jövő héttől kezdve egész decemberrel befejezőleg nuku próba. Higyjem el, nekem is könnyebb pocakkal így, stb.stb.
Az nagyon aranyos, hogy más országban a muzimuziból azért nem lehet megélni, mert ott úgy definiálják, mint valami hobbitevékenységet, de hogy itt is be akarják velem etetni, hogy amiből felsőfokú végzettségem van, az nem arra való, hogy eltartsam belőle magamat és a családot, bár a jogi keretük és a büdzséjük se hiányzik hozzá, hogy ezt nekem biztosítsák (biztosan eltart a nemlétező ösztöndíjam vagy a stájritaták álmaiban jól kereső férjem), és hogy ez nekem jó, ha most terhesen nem kell dolgoznom másfél hónapot, hát ettől fejre is álltam, mint a rajzszeg. Hát még a bankszámlám, főleg elseje után. Értem én ezt a horoszpókot, nagyon is.

Meg is jött

...a hűlés. Csodálkoztam volna, ha nem jön. Egy pozitívum: a negyedik hónap elején már mindene megvan Fuszulykának, aki mellesleg már nem is fuszulyka, inkább vajaskifli nagyságú. Ideje lenne már hízni valamit nekem is, mondjuk vissza ide nekem azt a két kilót, amit az elején lefogytam.

2012. november 18., vasárnap

Szép hétvégét, köö

Ez a "köö" itt (Stájriországot elhagyva különböző szinten zöngétlen vagy éppen zöngés a "göö" felé tartó skálán) egy roppant bevett és nemkülönben szalonképes "höö." Emlékszem, a kémiatanárnőm direkt allergiát kapott, ha valaki "ööö"-t használt beszédben a vessző, illetbe stb. helyett. Hát még, ha a mondat végén jött a "höö"! Senkinek nem kell magyarázni, hogy magyarban a "höö" - a nagyon udvariatlan - odabiggyesztett kérdőszó. Ausztriában a "köö" viszont ugyanúgy használható kérdőmondat végén, mint egyszerű felkiáltó mondat szükséges rosszaként. Ha meg nem használod, akkor modortalannak, sótlannak könyvelnek el és kész. Ja, és vigyorogni kell a "köö" mellé, ez csak természetes.
Szóval ahhoz képest, hogy már pénteken elhangzott a fentebbi bűvös mondat, csak hátamon felálló szőrrel néztem a hétvége elejibe. Meg is érkezett (a hétvége). Nézzük a jó oldalát: két hatalmas csukréta mered szembe az aligkaptamnekikvázákatból. Végre aludtam egyet. mielőtt kezdődik a hétfő. Most már csak rémálmaimban kínoz az Egerländer (a tegnap esti koncert műsora, tessék kérem a youtube-on beírni a keresőbe......brrr, brrr. Érthető, hogy ahogy beültem az autóba, beleordíttattam a Dream Theater egyik nagyon speedes és trash-es albumát a világba). A kiütésnek köztudott, hogy van lappangási ideje, ezért nem látom még magamon. No jó, takaríthatnék is, és ennek ellenére még mindig úgy-ahogy a szakmámban vagyok, hálás is emiatt stb-stb és különben marha fáradt, miután se péntekről szombatra virradóra, se tegnap délben nem tudtam rendesen aludni. Tegnap is ma értem haza, reggel hétkor uccu neki hangszerestül (hordozható elektromos zongora) másik városba misét vezényelni - a második csukrétáért. Köö, köö?! Azannyát!

2012. november 13., kedd

Múzejum:-)

Ajánlom, állítsuk fel a Predgrádszki vénácon (=szerény lakunkban) a Tiszamenti egyházzenei múzeumot. Egyelőre van az üres lakásban négy nyári gumi és egy, a plébános körfűrésze elől megmentett traktúránk és pedálunk a lebontott százéves Rieger orgonából. Mivel hogy a bevitrinezés még hátravan, vettem magamnak holmi múzeumőri privilégiumot ergo a kiállított tárgyakon végigmatattam, sőt, végig is masíroztam rajta. Ezen, itt:-)

2012. november 8., csütörtök

Lampinyonos transhumanţă

Nemigen tudom komolyan venni azt a mai Laternenfest fedőnevű hisztériát, amikoris ma délután az egész óvoda apraja-nagyja (és a változóan terjedelmes famíliák) fogja a lampinyonocskáját pro óvodás, oszt átmasíroznak a parkolóból a kert végébe. Emez óvoda kertje szerencsére tíz hektárnyi, úgyhogy legalább van mit menni, de ahol csak egy udvar van, na hogy azok mit csinálnak órákon keresztül, höö?? asszem ezt csak egy idevaló tudná lelkesen tálalni, hogy mi a nagy pláne benne. Nem vagyok én ebbe az országba való, legkésőbb mostanra kiderülhetett mindenki számára...

2012. november 6., kedd

Vegyes, nyafog...

Hétvégén elruccanunk NLM-ba, átvenni a munkát... Egész péntek és szombat utazással fog telni, remélem meg is éri. Időközben kaptam egynehány löket pozitív energiát, gondoltam nagy naivan hogy ezzel akkor ki is másztam a gödörből. Ma a mise után olyan émelygésben volt részem, amit csak az ellenségeimnek adok szívesen kölcsön. Közben konstatáltam, hogy a négy évvel előtti, gondosan összeválogatott gardróbom nagy része kiment a divatból. Ma mindenki méregzöld, okker és bordó, ráadásul időközben a mell alatt bővülő, eredetileg nem terhes fazonok is leköszöntek, és itt a dilemma. Ahol még lehet kis méretet kapni, nem tukmálható át pocakos modellekre, mint hajdan. Aki kismama, az mind tehén ergo kizárt hogy 34-es méretet hordjon, ezért nem is lehet kapni ilyen exkluzív holmit, csak a drága butikban. Már megint itt tartunk. Azannyát!!!

2012. november 2., péntek

Mazochizmus

Lassacskán rend lesz, mert rendnek kell lennie végre. Tehát kezdjük a desktoppal, gondolta előrelátó és rendszerető Csőrike, ahogy beütött a fuszulyka által generált krakk. (Nem, nem akarok kórházba menni legkésőbb két hét múlva a doktor bácsi szerint, úgyhogy inkább leredukálom, amit le lehet). Az én "asztalom" úgy néz ki, hogy bal felsőtől jobb középig programok, szoftverek stb-k parancsikonjai vannak, jobboldalt lefelé folytatják a munkafolderek a sort, aztán van egy alsó fejléces vonalzó középtől jobbszélig, ahová glédába állítottam a digitálisra pofozott hangjegyes kéziratokat, kódexeket, amikben vájkálni szoktam (vót). Múltidő, kérem, nem is akármilyen. De tovább. A fennmaradó bal alsó sarok kb. a közepéig, na az a tulajdonképpeni íróasztalom, azokkal a dokumentumokkal, amiken éppen dolgozom. Csak az történt időközben, hogy tegnapelőtt bepakolásztam az egész paksamétát az illetőleges munkafolderokba, leredukálás gyanánt.
Azóta élem ki minden alkalommal mazochista hajlamaimat, hogy bekapcs a gép, pedig a legutolsón is már egy hónapja, hogy nem piszkáltam semmit. Mint egy erdő, széltörés után, úgy mered szembe. A parancsikonok melletti nagy büdös lyuk.