Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pocak. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pocak. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. június 14., kedd
Lapos has
Na, itt még nem tartok, de mit ér a hegymászás csúcs nélkül? lényegesen jobb az izomtónusom, annak ellenére hogy q---ra fájnak a térdízületeim és izomlázam van a csípőm körül. Mintha az előrelöttyedt dolgaim a hasamon kezdenének visszaállani a rendesbe. Recept: bicikli StF-ban és közben magánóra-adás énekből. Szép lassan rehabilitálódok az OP-ból, közben letojom a visszereimet és még sok mást, végre nem kell már a párnával való alulpóckolás, utty.
2016. március 15., kedd
Még 3 hét
Jajjdefáradt vagyok. Holnap még átnézem az összefoglaló 4 oldalt. Összecsapom az egészet egy nagy kilométeres kolbászba. Kijavítgatom a tartalomjegyzéket, hogy passzoljanak az új oldalszámok. Ès elküldöm az utolsó pífke korrektúrára.
Holnaptól számítva még 3 hét szülésig. Ha holnap 9kor baszogatni mer a polgármester, igazgató, tanácsos pina, igazgató vagy bárki más, a balhézós rendevú közepén felkelek és hazamegyek. Most már szeretném letudni mindannyiukat, tele van a mütyürkém mindenkivel. Ha engem kérdeztek, nincs több cenzúra, elég volt.
Holnaptól számítva még 3 hét szülésig. Ha holnap 9kor baszogatni mer a polgármester, igazgató, tanácsos pina, igazgató vagy bárki más, a balhézós rendevú közepén felkelek és hazamegyek. Most már szeretném letudni mindannyiukat, tele van a mütyürkém mindenkivel. Ha engem kérdeztek, nincs több cenzúra, elég volt.
Címkék:
diszi,
görrr,
NLM,
nyürr de nem csak,
pocak
2015. december 12., szombat
Nem, nem ment fel a cukrom
De tényleg nem. Minden érték a helyén van, na jó, a vas határeset de a doki szerint az amúgy is vacakoló emésztésemet nem tesszük még ki az állandó székrekedésnek, és ennek ellenére...
Mikrócsőrike mégis félkilót nyom a tisztességes 350 g helyett, egyszóval nő mint a burján, az általa kreált fitness-stúdióban, csak bírjam ki addig amíg kibújik. Még 4 (négy) hónap!
Mikrócsőrike mégis félkilót nyom a tisztességes 350 g helyett, egyszóval nő mint a burján, az általa kreált fitness-stúdióban, csak bírjam ki addig amíg kibújik. Még 4 (négy) hónap!
2015. november 3., kedd
A történet ismétlődik
Mikrócsőrike jó darab lehet mán, kicsit elvesztettem a fonalat hogy akkor mennyi idős stb-stb.
Egy biztos: a derékbőségem 84 cm, csípőbőség ez mellé 82, tehát elkezdődött a döblöcösősdi. Oldalról nagyon viccesen fest a dolog, mert hátulról még mindig 70 cm-nek néz ki a derékbőségem.
Ami tény és való, telezabálva is 47,9 kg. Ezt soha nem fogom megérteni: üresen és gyerek nélkül is 47,6 kg az átlag. Elromlott az a mérleg, már harmadszor, höö??
Egy biztos: a derékbőségem 84 cm, csípőbőség ez mellé 82, tehát elkezdődött a döblöcösősdi. Oldalról nagyon viccesen fest a dolog, mert hátulról még mindig 70 cm-nek néz ki a derékbőségem.
Ami tény és való, telezabálva is 47,9 kg. Ezt soha nem fogom megérteni: üresen és gyerek nélkül is 47,6 kg az átlag. Elromlott az a mérleg, már harmadszor, höö??
2015. október 24., szombat
Gyereknevelési szabadságon vagyok
Az most elég hülyén hangzik hogy még csak áprilisban bújik ki a gyerek (akik miatt a nők többsége és a férfiak kisebbsége gyereknevelési szabadságra megy), de én most úgy döntöttem hogy amíg Kaktusz CD-t gyárt a másik országban, addig én kiveszem a kéthetes gyereknevelési szabadságomat.
Elvégre van két másik gyermek aki igencsak jó néven veszi ezt a döntést. A nagyszülők addig piszkáltak az utóbbi időben mindenféle gyereknevelési gubanccal hogy most meg nem igazán akarják elhinni: nem megyünk oda; tényleg van ebédünk; elvagyunk; szóval hogy el tudom látni a magunk baját, vagy hogy felnőtt vagyok mittudomén, bár az is lehet hogy lassan rájönnek, nem élet a kecskeélet. Őszintén szólva, jelenleg magasról leszarom az egész rókonyságot, egyáltalán nem hiányoznak a napi képletből, ami amúgy is tele van mindenféle szolgálatos csipicsupival.
A diszit most két hétig pihentetem, elég lesz nekiveselkedni a hiányzó részeknek ha Kaktusz már hazajött, Rőtmalac úgy veszem észre, nem nagyon siet azzal a javítással. Szóval rekreációs szünetet is tartok, micsoda szerencsés egybeesés, haha.
Közben nyugtatom magam hogy logisztikai csúcsra viszem a háziasszonykodás összes csínját-bínját, pl. minden nap elrendezek egy sarkot (ez egyáltalán nem lebecsmérelendő, tekintve azt hogy 2,5 éve mióta ideköltöztünk, zacskókban és dobokban áll sok-sok horribilis, beazonosítatlan tartalmú... öö, nevezzük csomagnak, bár tisztában vagyok, mennyire felbecsültem ezzel őket).
Ha kérdezné valaki ebben a NLM-ban, mivel is foglalkozom mostanság, akkor megmondom, szabadságon vagyok. Utána lehet nézni a pénzügynél, még papírom is van róla, hehe. Na ja, téli szezonban bezár a Kultúrpanzió, ki nem ibolyázza le magasról, más mit gondol a dumámra.
Elrendeztem ma a kóruskottákat... huhh, ezt se hiszem el, igaz hogy csak egy kórusét, az éppen aktuálisat, de akkor is. Jubilálok időnként egy csésze aromás teával, hogy milyen ügyi vagyok.
Ma átnyekergett a másik ház raktárából egy nagy zsák terhescucc is... Majd szépen nekiveselkedek egy adagnak. Nix tréningnadrág és pufajka mint a kolleginák az iskolaudvaron, ezen a télen igenis öltözködünk. Mind. A csőrikék, egytől egyig. Tegnap már varrogattam is, egyelőre csak kisebb felhajtás volt meg fércelés, de még ez is hihetetlen, hogy egyszerűen MEGTÖRTÉNT. Kicsit kontrasztálni fog a látszat azzal hogy feleannyi pénzből fogunk ezután élni, dehát itt rengeteg minden van amiből remekül lehet majd csükészni. Egy csomó holmi vadiújnak néz ki, és amikor őket utoljára hordtam, még másik ország emberkéi nézték, tehát NLM-ban (node nem csak!), exkluzív lesz a szekrény tartalma, akárhogy is nézzük.
Szerdán jön az építész meg a statikus, hónap végéig remélhetőleg erre csámborog kóbor asztalosunk is meg egy másféle kamaraegyüttes és Karácsonyra gombnyomásos meleg lesz itt, de az ám! :-)
Elvégre van két másik gyermek aki igencsak jó néven veszi ezt a döntést. A nagyszülők addig piszkáltak az utóbbi időben mindenféle gyereknevelési gubanccal hogy most meg nem igazán akarják elhinni: nem megyünk oda; tényleg van ebédünk; elvagyunk; szóval hogy el tudom látni a magunk baját, vagy hogy felnőtt vagyok mittudomén, bár az is lehet hogy lassan rájönnek, nem élet a kecskeélet. Őszintén szólva, jelenleg magasról leszarom az egész rókonyságot, egyáltalán nem hiányoznak a napi képletből, ami amúgy is tele van mindenféle szolgálatos csipicsupival.
A diszit most két hétig pihentetem, elég lesz nekiveselkedni a hiányzó részeknek ha Kaktusz már hazajött, Rőtmalac úgy veszem észre, nem nagyon siet azzal a javítással. Szóval rekreációs szünetet is tartok, micsoda szerencsés egybeesés, haha.
Közben nyugtatom magam hogy logisztikai csúcsra viszem a háziasszonykodás összes csínját-bínját, pl. minden nap elrendezek egy sarkot (ez egyáltalán nem lebecsmérelendő, tekintve azt hogy 2,5 éve mióta ideköltöztünk, zacskókban és dobokban áll sok-sok horribilis, beazonosítatlan tartalmú... öö, nevezzük csomagnak, bár tisztában vagyok, mennyire felbecsültem ezzel őket).
Ha kérdezné valaki ebben a NLM-ban, mivel is foglalkozom mostanság, akkor megmondom, szabadságon vagyok. Utána lehet nézni a pénzügynél, még papírom is van róla, hehe. Na ja, téli szezonban bezár a Kultúrpanzió, ki nem ibolyázza le magasról, más mit gondol a dumámra.
Elrendeztem ma a kóruskottákat... huhh, ezt se hiszem el, igaz hogy csak egy kórusét, az éppen aktuálisat, de akkor is. Jubilálok időnként egy csésze aromás teával, hogy milyen ügyi vagyok.
Ma átnyekergett a másik ház raktárából egy nagy zsák terhescucc is... Majd szépen nekiveselkedek egy adagnak. Nix tréningnadrág és pufajka mint a kolleginák az iskolaudvaron, ezen a télen igenis öltözködünk. Mind. A csőrikék, egytől egyig. Tegnap már varrogattam is, egyelőre csak kisebb felhajtás volt meg fércelés, de még ez is hihetetlen, hogy egyszerűen MEGTÖRTÉNT. Kicsit kontrasztálni fog a látszat azzal hogy feleannyi pénzből fogunk ezután élni, dehát itt rengeteg minden van amiből remekül lehet majd csükészni. Egy csomó holmi vadiújnak néz ki, és amikor őket utoljára hordtam, még másik ország emberkéi nézték, tehát NLM-ban (node nem csak!), exkluzív lesz a szekrény tartalma, akárhogy is nézzük.
Szerdán jön az építész meg a statikus, hónap végéig remélhetőleg erre csámborog kóbor asztalosunk is meg egy másféle kamaraegyüttes és Karácsonyra gombnyomásos meleg lesz itt, de az ám! :-)
2015. szeptember 22., kedd
Drága Elhanyagolt Olvasóim,
nem igazán tudtam mit kezdeni az elmúlt időszak bénulásos tünetegyüttesével, így en bloc, mostanra is csak addig jutottam el, hogy ideje van a tervezésnek, és ideje a kivitelezésnek, ehh, a nagy dilemmák alatt további bibliai parafrázisok keringenek az agyamban, közben sűrűn morzsolgatnám a bűnbánati zsoltárokat, de inkább csak a huszonkettes traktusdallama agyal az agyamban éjjel-nappal, kiegészítve régi német kanciókkal (pl. O hilf Christe Gottes Sohn és egyebek). Az oblációra is készülök, és a februári kurzusomra, hiába hogy addig még sok van, de most nagyon érzem a témát: Invocavit me! Deus Deus meus.
NEM, nincs depresszióm, nem fetrengek idegkimerülésben, de érzem hogy most van a pengeélen való tánc ideje, és ideje készíteni a terepet azon az oldalon, ahová le fogok huppanni. (Legalábbis én, akkor az enyémet egyedül, ha közösen nem lehet.) Mintha csak nagyon kevesen éreznék azt hogy ideje az aggyal való tervezésnek, ó de fájdalmas a tömegmanipuláció és a mázsára mérhető ostobaság. Ordítani tudnék, de a bronchitiszem nem engedi...
Pár napja adtam egy interjút a csőrikeéletemről, igen, van akit ez érdekelhet, és magam is meglepődtem hogy milyen életem van. Az interjúban. Elég sok kijött belőlem, hogy miért akkora a fejem, és merre húz.
Hja. Nem vagyok egyszerű eset.
Ma viszont hetek óta végre ittam reggel kávét és ettem melléje péksüteményt. Asszem, elég volt már az émelygésből. A dió nagyon remélem hogy nem akar kibújni, a két hete tartó alkudozás mintha jó irányba terelné a dolgokat.
NEM, nincs depresszióm, nem fetrengek idegkimerülésben, de érzem hogy most van a pengeélen való tánc ideje, és ideje készíteni a terepet azon az oldalon, ahová le fogok huppanni. (Legalábbis én, akkor az enyémet egyedül, ha közösen nem lehet.) Mintha csak nagyon kevesen éreznék azt hogy ideje az aggyal való tervezésnek, ó de fájdalmas a tömegmanipuláció és a mázsára mérhető ostobaság. Ordítani tudnék, de a bronchitiszem nem engedi...
Pár napja adtam egy interjút a csőrikeéletemről, igen, van akit ez érdekelhet, és magam is meglepődtem hogy milyen életem van. Az interjúban. Elég sok kijött belőlem, hogy miért akkora a fejem, és merre húz.
Hja. Nem vagyok egyszerű eset.
Ma viszont hetek óta végre ittam reggel kávét és ettem melléje péksüteményt. Asszem, elég volt már az émelygésből. A dió nagyon remélem hogy nem akar kibújni, a két hete tartó alkudozás mintha jó irányba terelné a dolgokat.
Címkék:
bumm,
gregó,
lélekbúvár,
másik boly,
pocak
2015. augusztus 31., hétfő
Bökkenő
Azt mondja meg nekem valaki, hogy milyen nevet kapjon az a csőrike, aki 16 milliméteresen megbújt a tojásban?
Kicsi Csőrike - foglalt
Legkisebb Csőrike - egyrészt foglalt, másrészt már nem is legkisebb. Asszem mégis vele kell megbótolnom. (ha megtanul olvasni, kapok majd tőle ezért)
Kicserélni az összes címkét?... na, ezt inkább nem vállalom be.
Hümm.
Kicsi Csőrike - foglalt
Legkisebb Csőrike - egyrészt foglalt, másrészt már nem is legkisebb. Asszem mégis vele kell megbótolnom. (ha megtanul olvasni, kapok majd tőle ezért)
Kicserélni az összes címkét?... na, ezt inkább nem vállalom be.
Hümm.
2015. június 1., hétfő
A gyerek állása
Nos, jelentem, beékelődött az ebadta, de most éppen ott tartunk, hogy az illetékes személyzet visszatessékelte még pár napig. Ez nem lep meg egyáltalán, elvégre LKCs is három napig született.
Lehet hogy a visszatessékelés két hétig tart, de ez a maximum.
Titkárnő: Természetesen elég, ha elektronikusan megkapom. (ő nem fogja elolvasni csak iktatni, tehát neki jön a 90 százalékos példány)
Rőtmalac: Amíg nincs itt az egész egyben kinyomtatva az orrom előtt, neki se állok olvasni. (Vigyázz, a titkárnőnek úgy add be, mintha 100 százalékos lenne!) Most megyek Rómába, csüssz.
Másodatyám: De ha kész van, itt is ki tudjuk nyomtatni...
Másodatyám nagyon udvarias, de természetesen neki is egészben kell a dolog, az orra alá. Különben egészen jól eldiskurálgattunk utána a kopt és arámi nyelvről, hogy melyik hieratikus és melyik nem... komolyan mondom, sajnálom hogy nekem már nincs munkahely a kéziratrészlegen. Kettőkor én is beülnék kávézni a hátsó terembe, vinnék magammal egy kis muzsikát valamelyik graduáléból amit a mellette levőhűtőszekrényből klimatizált teremből kapnék ki, desszert lenne mindenki szórakoztatására... csak úgy, mint a múltkor. Mikor is akart a szarka keveset...
Lehet hogy a visszatessékelés két hétig tart, de ez a maximum.
Titkárnő: Természetesen elég, ha elektronikusan megkapom. (ő nem fogja elolvasni csak iktatni, tehát neki jön a 90 százalékos példány)
Rőtmalac: Amíg nincs itt az egész egyben kinyomtatva az orrom előtt, neki se állok olvasni. (Vigyázz, a titkárnőnek úgy add be, mintha 100 százalékos lenne!) Most megyek Rómába, csüssz.
Másodatyám: De ha kész van, itt is ki tudjuk nyomtatni...
Másodatyám nagyon udvarias, de természetesen neki is egészben kell a dolog, az orra alá. Különben egészen jól eldiskurálgattunk utána a kopt és arámi nyelvről, hogy melyik hieratikus és melyik nem... komolyan mondom, sajnálom hogy nekem már nincs munkahely a kéziratrészlegen. Kettőkor én is beülnék kávézni a hátsó terembe, vinnék magammal egy kis muzsikát valamelyik graduáléból amit a mellette levő
2015. május 21., csütörtök
Vajúdás
A kismamaság csak azzal járt anno, hogy délben kidőltem. Ha sikerült félbehajtanom a napot, rendszerint normálisnak nevezhettem azt, ami utána következett, vagyis a nap hátralevő részét.
1. De mikor KCs kibújt a tojásból, az első három hónap, amikor összevissza evett és főleg aludt, azt mondtam mikor alábbhagyta, soha többet!
2. LKCs bioritmusa az első naptól kezdve hihetetlen emberkímélő tempóban igazodott az enyémhez, ilyent én se láttam, de más se.
3. A diszi vajúdásba érkezett, ráadásul koraszülés lesz neki, ha tetszik, ha nem. Én meg az utóbbi időben, de főleg három napban olyan mentális és fizikai mélypontra kerültem, mintha most érkeztünk volna meg abba a fejezetbe, hogy akkor a gyerek összevissza eszik és alszik. Ja, persze, soha többet...
Már két napja nem megy a hajnalban kelés, sőt egyáltalán nem úgyhogy lábadoztam mert csak fél 7-kor keltem, ezenkívül ma 13 óra magaslatában frontostól meg diszistől úgy eldőltem, mint egy zsák. Ébresztővel, de mégiscsak sikerült aludnom 40 percet. Most éppen nem fáj a fejem, se a jobb felem nem fütyül (fül-szem-torok-taknyolás). Nemtom mire kenjem, legegyszerűbb az időjárásra, úgyhogy épp ideje volt 21-én egy májusi időjárásfélének.
Belebonyolódtam egy fejezetbe amit se lezárni nem tudok, se kibogzódni belőle. Egy másik és a konklúzió még hiányzik.
Egy hét múlva leadom. Már be is harangoztam. Kedden indulok. Köv. hétvégén másik kurzus, harmadik országban. Anyám.
1. De mikor KCs kibújt a tojásból, az első három hónap, amikor összevissza evett és főleg aludt, azt mondtam mikor alábbhagyta, soha többet!
2. LKCs bioritmusa az első naptól kezdve hihetetlen emberkímélő tempóban igazodott az enyémhez, ilyent én se láttam, de más se.
3. A diszi vajúdásba érkezett, ráadásul koraszülés lesz neki, ha tetszik, ha nem. Én meg az utóbbi időben, de főleg három napban olyan mentális és fizikai mélypontra kerültem, mintha most érkeztünk volna meg abba a fejezetbe, hogy akkor a gyerek összevissza eszik és alszik. Ja, persze, soha többet...
Már két napja nem megy a hajnalban kelés, sőt egyáltalán nem úgyhogy lábadoztam mert csak fél 7-kor keltem, ezenkívül ma 13 óra magaslatában frontostól meg diszistől úgy eldőltem, mint egy zsák. Ébresztővel, de mégiscsak sikerült aludnom 40 percet. Most éppen nem fáj a fejem, se a jobb felem nem fütyül (fül-szem-torok-taknyolás). Nemtom mire kenjem, legegyszerűbb az időjárásra, úgyhogy épp ideje volt 21-én egy májusi időjárásfélének.
Belebonyolódtam egy fejezetbe amit se lezárni nem tudok, se kibogzódni belőle. Egy másik és a konklúzió még hiányzik.
Egy hét múlva leadom. Már be is harangoztam. Kedden indulok. Köv. hétvégén másik kurzus, harmadik országban. Anyám.
2013. május 23., csütörtök
2013. május 20., hétfő
A reggeli adag
Na mostanra lejárt odaát a mise is. Én meg pünköski rózsaszedegetés helyett befejeztem a himnológiás körlevelek küldözgetését. Összesen 19 lett... ebben csak az a fárasztó, hogy mindegyiket kicsit személyre kellett pofozni, egy-egyet tegezősre, másikat magázósra, meg az információfiltert is ennek megfelelően kellett szabályoznom... Maradt még egy bökkenő: a magyar kollégáknak jobb lesz lefordítani a német szöveget, mielőtt megköveznének, de ehhez per pillanat nincs már türelmem. Majd holnap vagy délután (ha lesz egyáltalán ilyesmim :-) ja és előtte elolvastatom Kaktusszal, hogy elkerüljem a "Mit látnak szemeim" stb. konstrukciókat.
A baba közben aláfestésként ropogtatja a bordáim. Ez nagyon morbid, de tényleg hallom és főleg érzem!!! na majd lejár egyszer odabent a garancia, kiskomám.
A baba közben aláfestésként ropogtatja a bordáim. Ez nagyon morbid, de tényleg hallom és főleg érzem!!! na majd lejár egyszer odabent a garancia, kiskomám.
Címkék:
áúúú,
Cs.kohhája,
güzü,
pocak,
stájer orkán
2013. május 18., szombat
És az elefánt még mindig nem akar kibújni - hosszú hétvége lesz
Gondoltam, ha már május 17-e vót, elmegyünk szépen kontrollra a klinikára, ha már nem szültem idáig. Ez a szemtelen kölyök meg folyton szégyenbe hoz. Először kipurcantja kétszer (!) a CTG masinéria hangját (végül teljesen levették nullára, csak a számokból lehetett látni, hogy ugyanúgy tekeri odabent a zannyában, 130-160-ig mindenfélét), mialatt 10 másik anyuka szörnyülködik, mert minden kihallatszik... aztán a vizsgálatnál kérdem én is nagy naivan, hogy akkor nem kell sokat várni, ugye? Hát... vigyorog a doktornő, nézze, mennyi magzatvíz van még körülötte... idő kell még neki. Ő se tudja, hol fér itt el ez a 3,5 kilós gyermek, de majd meglátja, megérzi hogy mikor fog megszületni. (Érzi egy fenét!)
Ja, továbbiparasztbabonák jótanácsok, ezúttal a hangyaboly mosodás nénijétől: meglátod, majd hétvégén kibújik, most úgyis hosszú hétvége lesz... Ebből annyi igaz, hogy a pünkösdi hétvége tényleg baromira hosszú, csakhogy mindenkinek másképp, éspedig így:
Ja, további
- az oviban hétfő és kedd is szabad, aminek marhára örülök, tekintettel arra, hogy szerda este van a Kaktusz koncertje (ha addig szülök, tényleg izgi lesz beszervezni KCs-t valahová, mert Kaktusznak gyakorlója van a templomban, Nammama kedden már dolgozik)
- a kereskedők megelégszenek a szabad hétfővel
- nekem meg legyen elég a szabad szombat, ugyebár (a hétfőit még rányúzom Kaktuszra, de ki játssza a vasárnapi szlovén misét, mialatt ő Nestelbachban játszik???)
2013. április 20., szombat
Balkáni kép isiásszal
Azzal kezdődött, hogy csütörtök délelőtt óta, ahogy hazaértem, beakadt baloldalt. Nagyon kellemes volt, tekintve hogy latinóráról bicikliztem hazafelé miközben azt sakkozgattam, hogyan is fordítsam drága aranyeremet elfelé az üléstől; én kis naiv, hogy ennyivel megúszhatom az aznapra és a hétvégére. De igazából még kibírható volt.
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...
Nos, várt rám délután még egy óra tanítás, egy kóruspróba, pénteken azaz tegnap egy nőgyógyászati vizsgálat, délután újabb tanítás a lurkóknak, KCs-t felnyalábolás, bevásárlás... na itt aztán elszakadt a cérna, bár az volt az érzésem, hogy az isiász maga. Mint valami nyugdíjas nyanyóka-banyóka, úgy tologattam magam előtt a bevásárló kosarat, azaz a guruló mankómat Közben valami röhögő ideget is cirógatott az ikszedik barátunk, úgyhogy elképzelhetitek ahogy elöl ült KCs rám vigyorogva, én meg féloldalasan kapaszkodva a kosárba, ott billegtettem magam egy nagy dinnyével a hasamban, meg-megállva, sziszegve és röhörészve.
Este csak folytatódott a buli, holmi balkáni anarchiába torkollva. Én ugyanis kidőltem az ágyra féloldalt, mialatt elszabadult a pokol. KCs-re rátört a vetkőzőmánia, mert ő most ugyebár a strandon úszik (egy szál szívecskés mintájú rózsaszínű bermudanadrágban), letetette az apjával a matracot az ágyam mellé a földre és ádáz csatakiáltásokkal érzékeltette, hogy beleugrott a Tiszába. És kijött belőle. És felmászott az ágyamra, hogy megint beleugorjon. Így lőn, kb. 20-szor. Balkezemmel közben kellett rajzolnom egy halom betűt meg számot neki, mialatt szárítkozott a parton.
S hogy még ez se legyen elég, este 9 óra tájban becsörtetett a Peszton, aki a konyhában gyorstalpalós kurzust tartott okostelefonozásból anyámnak (nincs balkáni kép nagymama, Peszton és okostelefon nélkül), persze hogy oda csődült az egész banda, nieztük mint honn, falunn, mibül lesz a cserebogár. Addigra KCs is előállt mint egy teljesen autentikus purdé, a ház két napja nem volt feltakarítva úgyhogy el lehet képzelni mi kosz ragadt rá a strandolás közben és főleg utána a konyhában, mert még véletlenül se akart ezek után felöltözni, de se mosakodni, úgy raktam ágyba valamikor háromnegyed 11-kor (!), de még ekkor se adta meg igazán magát. Sikerült legalább nedves törlőkendővel letörülnöm a kezét meg a lábát, mielőtt ágyba dugtam. Az enyémbe persze, mert ennek a feltuningolós estének sehogyse akaródzott az ő ágyában véget érni. Kaktusz később átpakolta a hortyogó purdét a helyére, aztán rendes Hamupipőke királyfi módra szétválogatta a konyhában a kóruskottáimat a KCs játékaitól, a maradékot avagy koszt felseperte, kiszedte a kenyeret aztán nem tudom, miket csinált még, mert én kidőltem közben.
Még szerencse, hogy nincs itthon a szomszédunk...
2013. április 19., péntek
Óriásdinnye friss adatai
Növöget az elefánt,
a 3 kg-t is elrúgta már...
Ha azt nézzük, hogy én most értem el a 7 kilós súlygyarapodást, akkor is le vagyok maradva egy körrel hozzá képest. Hiába, hogy 7-3=4, de ez se mind az enyém, mert a magzatvíz és a placenta simán lehúznak vagy másfél kilót. Tehát 2,5 kilót híztam, ha jól számolom. Csak nehogy úgy járjak szülés után, mint a múltkor...
a 3 kg-t is elrúgta már...
Ha azt nézzük, hogy én most értem el a 7 kilós súlygyarapodást, akkor is le vagyok maradva egy körrel hozzá képest. Hiába, hogy 7-3=4, de ez se mind az enyém, mert a magzatvíz és a placenta simán lehúznak vagy másfél kilót. Tehát 2,5 kilót híztam, ha jól számolom. Csak nehogy úgy járjak szülés után, mint a múltkor...
2013. április 16., kedd
Csüccs
Jó lenne most már lassan szülni, mert akkor tudom, hogy napról napra (bár azért lassacskán, hetekre elosztva) jobb lesz. Eddig van egy érsebésznek való visszerem, egy nőgyógyásznak való, és a tegnap megérkezett a legújabb: az aranyér, a drága. Most már trióban énekelnek, de én is, mintha egy heterofón hangszer lennék. A legújabb tag egyelőre étvette a szólószerepet, egész éjjel szúrt az istenadta. Az első terhesség alatt az égvilágon semmi zenebona nem volt meg visszér se, csak szülés után 2-3 hét, mialatt minden helyrejött, de nem emlékszem, hogy a kényes terület éjjel is muzsikált volna.
Ha elfelejteném amikor hosszabb ácsingálás után először leülök, ordítok, a többi alkalommal már csak kulturáltan sziszegek, mint egy kígyó. Kíváncsian várom az elkövetkező heteket.
Ha elfelejteném amikor hosszabb ácsingálás után először leülök, ordítok, a többi alkalommal már csak kulturáltan sziszegek, mint egy kígyó. Kíváncsian várom az elkövetkező heteket.
2013. április 3., szerda
Bakancstalan hegymászás
Hiába, nem lehet erőltetni a tavaszt, úgyse jön hamarább, mint ahogy akar. (Nem merem kitenni a tavalyi tojásokat. Hátha csak ártanék neki). Tegnap szemmel láthatóan vezettem át a télbe, minden száz méterrel ijesztőbb lett a kép. Esőben, kb. 300 m-től indultam, egészen 1445-ig, aztán lefelé. Na a Sökli már brutálisan nézett ki: mintha valami giccses karácsonyi képeslapon gázoltam volna át, uffál b..meg a hóban. Csak a lámpás és az alpesi viskó hiányzott, hogy teljes legyen a kép. Persze, a kutya se járt arrafelé, ettől még csak kísértetiesebb lett a dolog. Ha néha óvatoskán fékeztem, az is úgy énekelt, hogy "ra-ta-ta-ta-ta". Hazafele más utat választottam, ahol csak havazó volt, de a végtermék már nem állt be csuszinkapályának.
Ez a kórus az idén különben rém peches. Nem elég, hogy lemondtak egy csomó próbát az időjárás miatt, még Húsvéthétfőn is elaludt az orgonistájuk, aki ezúttal nem én voltam. Most vasárnap viszont én leszek a dzsóker. Hja, ha a holnapi admonti koncert ideje alatt nem jön a gyerek. Vagy a hét maradék felében. Hihi!
Ez a kórus az idén különben rém peches. Nem elég, hogy lemondtak egy csomó próbát az időjárás miatt, még Húsvéthétfőn is elaludt az orgonistájuk, aki ezúttal nem én voltam. Most vasárnap viszont én leszek a dzsóker. Hja, ha a holnapi admonti koncert ideje alatt nem jön a gyerek. Vagy a hét maradék felében. Hihi!
2013. március 27., szerda
Karácsonyra készülvén?!
Tudom, hogy eltespedt, pocakos emberek számára kifejezetten egészséges a hólapátolás (valami ökör már ki is számolta, hogy hány kalória mínusz óránként), de a maival remélem befejeztem ezeket és efféle akciókat, mivel hogy pocakom ellenére nem érzem magam ebbe a kategóriába tartozónak. Eddig csak mindenütt máshol fájt, most már a vállízületem is betársult a buliba. Hogy mekkora adag felesleges erőpocsékolásomba kerül a húsvéti tél a nyolcadik hónap közepén, erről többször nem akarok referálni.
Címkék:
áúúú,
görrr,
güzü,
pocak,
stájer orkán
2013. március 19., kedd
Egy darabka igazság
Mi tagadás, rettenetesen fáradt vagyok, ezt semmi nem tudja enyhíteni, megszépíteni satöbbi. Nem tudom, hogy fogom megcsinálni szülésig azt a sok mindent, amit muszáj (és miből fogom eltartani magam a szülés után, de ezzel úgy vagyok, hogy jelenleg nem tudok sokat gondolni rá a tele határidős napló miatt).
Mi lesz itt a közeljövőben, hacsak nem egy nagy anarchia... rosszat sejtek. Na ez is fárasztó, úgyhogy most erre se gondolok többet. Aludni és aludni.
Mi lesz itt a közeljövőben, hacsak nem egy nagy anarchia... rosszat sejtek. Na ez is fárasztó, úgyhogy most erre se gondolok többet. Aludni és aludni.
2013. február 28., csütörtök
Dongólét
A szabadságolás főleg abból állott, hogy lubick, lubick Kaktusszal a harmincfokos vízben. Fantasztikus érzés volt: eltűnt a pocakom. Na nem a látvány, csak a fíling. Mégse mindegy, hogy hónapok óta cipelem az ólomgolyót, ami egyre nagyobb és nagyobb, és emiatt nehezebb is. Na, volt is sok rémüldöző nénike és bácsika, azonnal bekrepáltak ahogy meglátták a hasamat. Biztos ijesztően nézek ki, gondoltam magamban. (A visszeremet a kutya nem nézte, csak a hasamat). Kaktusz vajon csinálhat-e szerintük gyereket, vagy attól félnek, hogy a postástól van? Most fog itt nekünk szülni, a medencébe!!! Normális, hogy idejött?! valahogy ezeket lehetett kiolvasni. A másik pillanatban persze már azt gondoltam, mindenki hülye rajtam kívül. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, miért néznek olyan rémülten, és őszintén, még mindig foglalkoztat ez a gondolat hogy akkor mi van??? Kismama ne járjon lubickolni? Randa vagyok? Szerintem ugyanúgy nézek ki, csak a darázsderekat cseréltem le dongóra. Eddig se bámult meg senki, meg ezután se fog, ez rendben is lenne. Nem voltam és nem is leszek az a típus, aki: hibádzik vagy húsz centi, szabályos fogsor és nem vagyok ehhez eléggé szőke. Még csak ez kéne. Mindenesetre fura volt hogy mindenki engem pislogott, de egy mosoly nélkül.
Pedig szép világoskék fürdőruhát is vettem a kismamaboltban, totál decensen takarta az egész mindenfélét. Nagy marha lettem volna, ha kihagyom ezt a lubickot! a nyanyák meg feldughatják, lá-lá.
Pedig szép világoskék fürdőruhát is vettem a kismamaboltban, totál decensen takarta az egész mindenfélét. Nagy marha lettem volna, ha kihagyom ezt a lubickot! a nyanyák meg feldughatják, lá-lá.
Címkék:
áúúú,
bumm,
Kaktusz,
lélekbúvár,
nem güzü,
nyámm,
nyürr de nem csak,
pocak
2013. január 12., szombat
Ismétlés a tudás anyja
...avagy sose elég korai elkezdeni, hogy lóvá tedd tulajdon anyádat.
Az óriáspaszuly kezdi kialakítani a bioritmusát. Ami kb. úgy néz ki, hogy amikor aludni akarok, ő éppen bulit szervez. Mikor felkelek, aggódva veszem észre, hogy semmi mozgás (megnyomtam volna éjjel a placentához vezető főeret? mindig a hátamon ébredek, hiába fekszem előtte az oldalamra).
Szóval az aggódás nem az én kenyerem, ezért ilyenkor eszembe jut, hogy KCs is ugyanezt művelte velem minden nap. Letagadhatatlanul apja gyereke ez is. Mert ami a bioritmust illeti, ebben a házban kaktusz és bagoly szinonimának számít. Jellemző, csak én lógok ki a sorból...
Az óriáspaszuly kezdi kialakítani a bioritmusát. Ami kb. úgy néz ki, hogy amikor aludni akarok, ő éppen bulit szervez. Mikor felkelek, aggódva veszem észre, hogy semmi mozgás (megnyomtam volna éjjel a placentához vezető főeret? mindig a hátamon ébredek, hiába fekszem előtte az oldalamra).
Szóval az aggódás nem az én kenyerem, ezért ilyenkor eszembe jut, hogy KCs is ugyanezt művelte velem minden nap. Letagadhatatlanul apja gyereke ez is. Mert ami a bioritmust illeti, ebben a házban kaktusz és bagoly szinonimának számít. Jellemző, csak én lógok ki a sorból...
Címkék:
hmm,
Kaktusz,
kicsi Csőrike,
lk. Csőrike,
pocak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)