Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. június 2., csütörtök

Jelentés

Be kell vallanom hogy nem viselem túl jól az utóbbi idők kommentáradatát, de ha tényleg errefele járna valaki, akit, mondjuk, még érdekel is, visszament a csörgőkígyó a bűvölőjéhö' ergo jól van a hangom. Legalább ennyi...

Nem hiszem el

A végén még pontosan oda fogok érni mindenhová. Legalábbis gyerekkel:-D
Addig mind reszket az ember a váratlanul betempírozott kakáktól/hisztitől/etc, hogy a végén überpontos lesz. Mérleg: 2 kóruspróba és 2 mise, ahová öt-tíz (!) perccel korábban érkeztünk.

2011. május 30., hétfő

Lidércia

Ezt a szalmaözvegységet fix hogy nem nekem találták ki. Már az ötödik álmatlan éjszaka után tartunk, KCs meglepő módon pótakkuval működik miután kedvére kitombolja magát nekem meg lassan az is kimerül, ami van. Ma du. viszont muszáj volt már ledőlnöm mellé, hát mit álmodtam?? Egyszerre három férjem is volt, igaz mind a három papíron, s a papírok is három különböző országból származtak, de a pasik mind magyarok voltak. Hess. Kávé és vissza a liber ordinariushoz.

2011. május 28., szombat

Sötét bugyor

Én imádom az egyházzenét, mert hanem nem csinálnám azt amit csinálok, de van egy-két szöveg ami sehogyse passzol bele a képbe. Mintha gyogyósok csinálták volna. Mint pl. a Regina coeli (Mennyországnak királynéja), a húsvéti Mária-antifóna. Hogyaszongya, örülj Mária, mert feltámadt Jézus! erre vajon melyik anya tudna lelkendezve pogózni, ha azok a szörnyetegek azelőtt egy héttel csinálták ki a gyerekét, na?!
(...most már közeledik Pünkösd, nemsokára eltesszük a naftalinba jövőre, huhh...)

2011. május 27., péntek

Heti húzás

A piócák tényleg kiszítták a víremet, vajmit. Most már egy hete, hogy csörgőkígyó a hangom. Ha hétfőn is így állunk, elmegyek egy foniáterhez (a röhej, hogy énekelni még mindig jobban tudok, mint beszélni).

2011. május 26., csütörtök

Kezdődik

A moly-ságával párhuzamosan indítunk egy kissé másabb profilú sorozatot is, a címen még gondolkozom, de az új címke máris magáért beszél. Minthogy KCs is. Teccik ismerni úgy-e azt a nótát, hogy Gólya, gólya, gilice, kérem megjegyezni, később visszatérünk - ahogy ezt egy igazi sorozatban csinálják.
A mai epizód képei:
Reggelibe' sikerült elszednie a Csőrikemama nuncsakuját (hogy mi minden nincs ebben a házban!), és egy szempillantás alatt fejbekólintotta magát. Na nem dőlt belőle a vér csak egy kicsit csepegett az ajaka körül, fél perc se kellett s már vigyorgott rajta.
Megjegyeztük a nótát? na kérem.
Számottevő török kisebbség van ebben az országban, ebben a városban méginkább, és én hónapokkal ezelőtt megvariáltam vót, hogyaszongya gonosz gyermek elvágta, kicsi Hanga gyógyítja, hátha sikerül semlegesíteni a nemzetgyűlöletet nevelés által. Reménytelen volt, anyósom odaát az öt hét alatt visszacsinálta hagyományosra, ma együtt próbáljuk énekelni, hát ez a fránya szájhagyomány hogy sehogy se passzol, ráncolja a szőke szemöldökét, de nagyon.
Oké, szünet, közben sétáltunk, miegyéb.
Ma délután egyszerre csak rákezdi, hogy:
"Gólya, gólya, gilice,
mitől véres a lábad?
török gyermek elvágta,
magyar gyermek gyógyítja,
síppal, dobbal,
nuncsakuval!"

2011. május 23., hétfő

Bizonyíték

Kilométereken keresztül hittem természetfölöttien büdösnek a kinti világot, pedig hamarább is jobbra nézhettem volna. A bűzbomba nem más, maga KCs volt, aki büszke felturcsi orral, holmi importált arisztokratikus néma daccal hozta tudomásomra a tengernyi hányás közepén, hogy nem bírja a magyar aszfaltot.

2011. május 21., szombat

Esti előzetes

Az hagyján, hogy semmi kedvem nem vala nyakas jelmezben szóló cirkuszi lovat játszani, de hogy miért ma reggelre dagadt be a torkom mikor a hangomat eddig sose kellett megdumálni hogy izé...
(méz. méz. méz.)
Még egy nap fosás, de holnap megszorongatom KCs-t, meg bizony!

2011. május 20., péntek

A görög isten

Még szép hogy a saját képmásukra teremtették az isteneket. Charalampos máma nagy hévvel és millióegy statisztikai belövéssel bizonygatta, hogy a kilencéves Mozart úgy legózott korai szimfóniáiban a hangszereléssel mint a... basszam, felharmionyikázta a hifi a Symphony iksz kazettámat!!! grrr... mai gyerek az éppen aktuális számítógépes kütyüvel. Szóval egy félórán belül lábai előtt hevert a tisztelt publikum, amiből öt egyed az aktuális doktoranduszokat fingató doktor szerepkörben élte ki a feleséggel éppen nem működő, komplex kényszeres intellektuális szadista témakörbe tartozó tevékenységek csukorékát, (Charalampos múltkor az Iron Maidenből is kihozta a legképtelenebb statisztikákat, holnap megkérdezem, mit csinálna mondjuk Dream Theaterrel), és...
...akkor azt mondtam Kaktusznak, hogy légyszíves tessékelj orgonapadra ülni, tudod, koncert alatt feneket billegtetni erre meg arra, mert hanem rossz vége lesz a dolognak.

2011. május 19., csütörtök

Fejtviszt

Na akkor képzeljétek el ezt a nagy csőrikefejet hozzá, s meg is van a heti képlet. Minden napra egy kóruspróba, hétvégére két kóruskoncert. Mostanra utolért az az érzés is, hogy minden kórustag pióca. Szívjátok csak, genyák. Vasárnap elhúztam KCs-hez sö jövő héten leredukállak titeket, az fix.

2011. május 16., hétfő

Rózsarózsa

Május van. Persze, na és? Na. És. Nehéz meggyőzni a szlovénokat, hogy Mária-áhítat helyett Húsvét harmadik, negyedik, ikszedik vasárnapja van. Kicseréltem három (!) nótát. Hát asszem, összebalhéztunk egy kicsit.
Na nem mintha tegnap óta traumában szenvednék. Csak azért írom ide, igen, mert Kaktusz kapott volt a bálna dalerinától egy génmutáns szülinapi rózsát ami még mindig szembevigyorog ha ránézel, persze hogy most is, és szerintem jövő héten kukába kerül akkor is, ha még mindig nem hervadt el. Ebbiza szemtelenség, és igenis irigy vagyok erre a pimaszra hogy már egy hónapja itt virít, és különben se szeretem a vörös rózsát.

2011. május 9., hétfő

Édes halál

Ajánlom, indítsunk egy új dél-amerikai sorozatot e címmel.
Éppen ki akarom takarítani az ibrikből a zaccot, hát nem fekszik benne az egyszeri molylepke, perverzül szétterülve??? ...na és milyen cukorral főztem volt a török kávét? Cassonade de candi brune... hm. Lekker. Made in Belgia. Molyok: made in Styria.

2011. május 8., vasárnap

Intelligens egy állatfajta

Lassacskán belenyugszom abba, hogy nem tudom kiirtani őket, bár a fogó feszt tele van (!). Bölcsőnek használták idáig a leglehetetlenebb helyeket, mint pl.: a képek hátulját, a tisztasági betétem dobozát (áááá! fúj!) és bármi más üreges cuccot mint pl. csészét, poharat (természetesen mindig mást). Liszt, gríz, cukor mindig érintetlen, már meg se nézem.
DE HOPPÁ. Egyszer ottfelejtődött éjszakára a saláta az asztalon. Láss csodát, reggel öt példányt találtam belenyuvadva a mézecetes lötyibe. Azóta is vacillálok. Azért kicsit drágának találom ezt az exkluzív molyirtót...