Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. november 14., hétfő

Ülök a heggemen

...és pislogok mint valami kotlós Cs, nincsen csürke a tojásban, csak úgy elakadtam-forma. Mondjuk egy hétig nem volt netem mert elbliccelém a vírusölőmet és várnom kellett rá, de hogy közben így kicsesszenek a fríblöggel és egy csomó emberkével, hát erre tényleg csak pislogni lehet.

2011. november 13., vasárnap

Divatlap

tükörben állingáló
szemtelenül modellt ülő  

Csekély háromhavi adag képet sikerült végre feltennem a gépre. Halleluja. Többek közt KCs parádés fotóit, ebből a csukorékból tessenek most parancsóni. A nyáriakat félretettem a portfólióba, naná, ez a gyermek annyira hiú, hogy még a végén portfólió kell neki. Gondoltam, átugrom a fejezetet, mikoris fejemhez vágná, hogy miért nem gondolkoztam idejében erről!

Az előlegezett angyalfia, lásd az 'őszi-téli kollekció' Csipkepitty munkája.


Kimaradt a rádiós misébül

Sohase gondoltam volna, hogy ilyen jó egy nyakas csimma szigetelése, pedig nem is kartonpapírból van. Persze jól eldugtam a nadrágszár alá. Nem feltűnősködhetek a stájri dómban minnvalami kinnszakadt atyámfia, de azért elgondoltam, felhúzom még nehányszor e célbul. (És következőkor jobban vigyázok az ádázul lakkozottra restaurált barokk kőpadlón... öh. Semmi se tökéletes, pláccs.)

2011. november 6., vasárnap

Orgonahírek

Úgy látszik, mégiscsak templomban köt ki a drága. Szerencséjére éppen fut egy másik orgonaprojekt (is). Úgy is mondhatjuk, a közeli jövő meghozza számukra a boldogító (vagy kényszerű?) igent. Nem is vót még eddig másikfődön kutyavásár, pardon orgonás házasság...
(pedig már bokszcsarnok, városi sportegylet edzőterme és nyakasfődi csűr is megfordult itt egy-két emberke fejében...)

Ássuk, ami ásható

Komolyan mondom azt hittem, hogy megzizzentem. Gyereksírás, miközben mellette világosan ki tudom venni a nyugodt szuszikálást. És egy idő után arra is rájöttem, hogy ébren vagyok. Egyszeribe még ébrebb lettem, s akkó... elhúzott a fülem mellett egy szuperszonikus szúnyog. De ezt csak ő hitte magárúl. Tehát bedugtam a konnektorba a félelmetes robocopot, aztán kislattyogtam ide, elvégre aki korán kel, az sírásó, na állok neki én is, hogy megássam a síromat. Holmi LO-korrektúrázgatás és pofozgatás után őt is betehetitek mellém, ha már ott tartok. Majd szólok!

2011. november 3., csütörtök

Új családtag?

Alig hogy visszaköltözött a csembaló a gazdájához és kétéves lett KCs, fordult a kocka. Ez most azt jelenti spéci, hogy ha nem vigyázunk, nyakunkba szakad végleg egy 15 regiszteres, kétmanuálos sípos (egyenlő: bazi nagy helyet foglal) orgona. Mert ha a másifődi egyetem nem fizeti ki eme stájri adomány felállítási költségeit, akkor Kaktusz összecsomagolja (öö?) és hazaviszi (uh!!!).
Najójó, de ki adja nekünk kölcsön az buszszerelő műhelyét, hogy felállítsuk?!!

2011. október 29., szombat

Bent a KCs, és a...

Szóval akkor írunk blogot, mikor már nem is tudjuk, mit lehetne még csinálni. Íme, megérkeztem én is ebbe a csoportba, hajrá, hajrá.
Mielőtt még nagyra nyílna az én szemem is az előző mondattól, elmondanám hogy helyzetem hasonlít a majdnem tetten ért szeretőéhez, amelyik a frissen kívülről bezárt szekrényben eszi a meszet, bújt vóna a zannyáva, hova! A tennivalóm a nappali asztalán hever, a nappali egyenlő KCs délutáni bubukáló birodalmával, tehát nuku. Névjegykártya, rajta e-mail cím, odaát várják a levelem, haha.
Nem bírom, hogy nincs már LO pötyögés (csak jövő héten derül ki, hogy kell belekezdeni a diszi következő munkafázisába), csak mailezgetés ide meg oda, publikáció korrektúrája, szintén. Tisztára lötyögök, mint valami Frau Aszaltszilva Exhájgombóc. Persze, kényszeres munkamániás vagyok, nekem is leesett már, de most micsináljak. Majd olvasni fogok. Vajmi :-)

2011. október 26., szerda

Nemzeti ünnep

Úgy gondoltam, hogy megünnepelni való a mai nap. Először is, nem volt reggel mise amin játszani kellett volna. Kereszténynek mondható egyházzenésznek tartom magamat. Ööö, elméletileg. Kezd lassan elegem lenni a mindenkori vasárnapból. Na ja... egy itteni nemzeti ünnep a vasárnaphoz képest aranyat ér. Még ha este kóruspróbát is kell tartanom.
Szóval délelőtti programként beraktuk KCs-vel az Üsztürüt és "megosztrákoltuk". Szökött is a gyermek rendesen. Aztán kenyeret kavartam holmi langyi ausztropop mellett. Harmadik zenei élményem még nem volt. Majd este. (Höhö. Ha úgy mennek a dógok, ahogy a dómképellmájszter mongya, akkor emez zenei élményt nemsokára papíron is megcsodálhatjátok. Nyomtatva. Doblingernél, basszus!)
Amúgy elgondoltuk, hogy nem is emlékszünk már, mikor sétáltunk hármasban utoljára, bár az idő aligha volt sétának való. Mire hazaértünk a parkból, koloncokban lógott rólunk a sár, a Kaktusz ruhája meg használhatatlanná vált a sok 24-es bakancsnyomtól.
Jó ez a mai nap. Szeret engem ez az ország. Peace, man!

2011. október 25., kedd

Bűvös mondat... :-)))


Et sic laus deo explicit pars hyemalis quae est ultima huius breuiarii.

2011. október 23., vasárnap

Mikor írunk blogot?

Az a nagy helyzet, hogy most igazából egy nagy zaba után vagyok, még ha okosan is szerveztem meg a gyomrom leterhelését (ezen azt kell érteni, hogy gyerekkel mentünkforma bábicához, s mikor letudtuk a májgombóclevest, éppen beérkeztünk az alvászónába, gyereket haza, és amíg egyik dekkolt otthon, a másik evett még egy fogást, aztán cseréltünk, tehát tényleg optimális meg sejde volt, de...). Akkor írunk blogot, mikor emésztünk.
Még az is a helyzet, hogy vasárnap van. Dolgoztam egy adagot (mise), és még egyet (bábicánál kísértem zongorán, amit a vendégeknek kornyikáltam). Kéne írni a diszibe is egy kört, Rőtmalaccal holnap kell egyeztetnem időpont végett etc..etc.. Tehát akkor írunk blogot, amikor dolgoznunk kéne a számítógépen.
Csak akkor nem, amikor. Csakerak.

2011. október 16., vasárnap

Elhagytam a 270v-t

...avagy készítem a lelkem... a cél: 284v.

2011. október 14., péntek

Őszi tatás-mamás

Kaktusz: "Itt van a fekély, itt van újra..."
Én meg a reumámmal kénlódok. A "húsz év múlva"-forgatókönyvvel itt most nem akarok senkit se fárasztani...
Nota bene: a tyúkszemem még csak lapít a tudatalattijában, de ami késik...

2011. október 12., szerda

Nózi

Pont amikor új portfólióra készültünk, jött le KCs orráról a plezúr... Jaj, jaj. Ő persze messze nem veszi ilyen tragikusan a dolgokat. Na, most pont olyan, mint egy bohóc. Egy igazi. Ha velem történt volna, már oda s vissza lennék. Hogyismondják, eborr beforr? valami ilyesmi. S ő meg persze vigyorog rajta...