Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2021. március 29., hétfő

Döntsd a tőkét (ne siránkozz)!

Biztosan nem az idegkimerülés kerülget, énszerintem a családomésegyébállatfajták pokolian piszkálni kezdte a mindenkori emberi legfelsőbb tűrőértékemet. Vajmi.

Neurotikus palántáim tegnap, ahogy hazajöttek nagymamiéktól délután folyamán, na onnantól kezdve nem volt megállás, én asszem 3x bőgtem (csak egy pohár pálinkát ittam, igazából érdemesebb lett volna belehúzni az üvegbe), kiabálás, hiszti, bőgés csőrikéktől felváltva, hol ez, hol az.... brrr és brrr.

Az óraátállítás nekem a legkeményebb, mint egyházzenésznek, ha jár, ha nem jár ehhez munkahely, ez valahogy mindig így alakult. Vasárnap 6-kor kezdődött a zsoli úgy, hogy közben a kottát előtte be kellett szereznem, a darabot beénekelnem, mert a másik kotta nem jó s nehogy összekeverjem a kómában,... á. Szóval a régi öt óra startnak príma, ehhez felkelni a régi negyed öttel. Matutínum, laudes után már becsusszant 9-kor egy tercia is, a továbbiakat mellőztem, a vesperást fél 6-kor este kibuliztam magamnak, ez volt a vasárnap(om). Tehát amikor nagy nehezen lefeküdt a társaság (de... hogy!) új idő szerint vasárnap este 11-kor, akkor elkezdtem ültetni az előre beáztatott magokat a cserepekbe, hogy valahogyan lenyugodjak olyan szintre, hogy azért mégse álmodjak rémeket, vagyis nyugodtan el tudjak aludni, ilyesmi. Hát, ebből fél 2 lett. Mondanom se kell, hogy az alig 4 óra alvás kicsinykét betette mára az ajtót. Du. fél négykor eldőltem és fél hétig aludtam, mint egy zsák.

Mikor most félórája kezdődni látszott, hogy megismétlődik a tegnap esti görcs, benyitottam a darab vége felé a kápolnába és feldelegáltam Kaktuszt, lefektetni az ördögfiókákat. 

Köszönöm, ma már több favágást nem kérek szépen a hátamra.

2021. március 24., szerda

Film a kanapéról

Ööö... most kéne bedurrantani minden feladatvégzést, de ezerrel, én meg (végre!) nyugodtan reggeliztem egyet és arra gondolok, legszívesebben beülnék egy kanapé közepébe egy fészekbe, egyik oldalamon valami fincsi rágcsálnivaló és szörpi, csak úgy, én meg valami jó filmet nézek. Na persze, évek óta nem néztem filmet rágcsálnivalóval kanapén, még csak semennyire sem. :-D

Leírogattam a tanítónéni-feladatokat, gondoltam ébredező csőrikéimre is, hagytam nekik kaját. Temérdek q házimunka (N.B. +mára még csak tegnapi leves van), két itthoni iskolás felügyelése (NEM Zoe Wees-t nézünk, hanem iskolában vagyunk!), kényszer-melegágy gondozása (már a fülemen is palánták nőnek, nemhogy a cipőm mellett), nyelvvizsgára készülés, pályázat-előkészítés, határidős mindegyik. Eközben persze állandó jelleggel munkahely-keresés. Hát, ez a film, hogy úgy mondjam, nem valami érdekes, mégis feszt nézni kell, sőt, ez a kényszerű főszereplésem is kezd az agyamra menni.

2021. március 21., vasárnap

Szivárványos az ég alja

Két teológus is kiborította a bilit, hogy miféle dolog Rómából ez a visszamaradott nézőpont, kábé sacc az ötvenes évekből, hogy akkor miért is nem lehet megáldani a szivárvány kapcsolatokat??? ezt a roncshajót kormányozva úgy nyilatkozni, hogy közben tudomást sem venni fél évszázadnyi humán tudományos kutatásról és egyáltalán, azokról a társadalmi folyamatokról, amik az elmúlt évtizedekben lezajlottak?....

Jelzem, két teológus. Nem népbutító, demagóg, korlátolt egyházfi, izé, két darab egyszeri teológus, akik kutatni soha nem szoktak, mert minek az, reprezentálás ezerrel, na ebből is csak hülyeségek szócsövévé lehet avanzsálni. Hanem két értelmiségi nyilatkozott, igen, két egyetemi professzor, mert ilyen is van teológusból, még szerencsére.

2021. március 19., péntek

József napján

Tosca, az én középső gyerekem múltkor azt kérdezte, hogy...

Anyuuu. Miért pazarolod el az idődet az imádságra?... 

Hát, lássuk. Próbáltam egy nyolcéves szintjén elmagyarázni neki, hogy izé, kicsicsőrike, de ha nincs imádság, akkor nekem kaszáltak, ahogy ti engem egész nap kicsináltok, az élet másik oldala dettó, érted, nekem kell egy másik ajtó, valami ilyesmi. Naagy szemével pislogott, ejszen megértette. Vajmi.

Hogy miért is jó nekem?... például ez a zsoli?.. hogy van napi szinten egy buggyantott Rőtmalac (kinek szintén jólesik a nádas felé kommunikálni, hiába jár le kéthetente Rómába), aki becseteli a csoportba az olvasmány alatt, hogy:

5 participantes istius liturgiae sunt de ex-imperio Habsburgensi cuius patronus S. Joseph erat

Igyen, asszem, kell nekem egy ilyen ajtó, jól behúzom magam után, oszt feltöltöm magam, mint egy akkumulátor.

Mert csodák nincsenek, ugye

A tegnap reggel az a nővérke engem úgy elintézett egy sima vérvétellel, engem, akinek szuperjó vénája van, és igazából nem is szúrt mellé, hanem valami tüzes gombócot forgatott ide meg oda, de komolyan, ilyent az életben nem pipáltam. Lila folt se lett. A szuri helye is minimális. Még beszuszakoltam a csomagokat a kocsiból, mert hát egy steril maszk, akkor heti bevásárlásféle. Szóval hazaértem én, leöblintém a sokkot egy pohárkával, kéremszépen, nekem gyengék az idegeim, egyelőre nem tervezem, hogy vágóhídra kéne menni. Pakolgattam ide-oda, és fel se tűnt volna hogy lesz folytatása, de néhány óra múlva már nem tudtam kinyújtani a karomat. Igazából az húzta ki a biztosítékomat, hogy ennek a szépen kiprüntyölt fiatal fehérnépnek csak egy szakmát kellett volna rendesen kitanulnia, ráadásul neki fix munkahelye van, én meg negyvenen túl, két egyetemmel és doktorival sminkeletlenül, hajnali ráncokkal is nonstop azon kalapálok, hogyan tudnám valahogy elérni azt a státuszt és munkahelyi viszonyt, amit 2004-ben otthagytam (:hogy továbbtanulhassak és valamikor családot alapíthassak az akkoriban szétkúrt kapcsolatom után), ha már jobb nem lesz. Jelenlegi állapot aszongya, hogy a felsőoktatásos terveimnek leginkább meszeltek, legutóbbi méleimre még válasz se jött, például Csőrike naccsád, kár a gőzért meg ilyenek. Mint látható, kezdek egysíkúan gondolkozni, ez a veszély igenis benne volt a levegőben, hogy ha sokáig nyakamon lóg az állásnélküliség, ebből csőlátás lesz. Nem baj. Lehet, hogy nem létezem egyeseknek, talán sokaknak se. A családom tagjai naponta megaláznak, ki így, ki úgy. Nem baj. Egyszer úgyis mindenki megkapja a magáét (igen, én eeegyre rosszabb vagyok, lásd, csőlátás tünetei).

A második eredményem is negatív. Jelentem, kibírtam nemcsak a tegnapi nyúzást, de a statisztikákat felforgatva, ennél nagyobb sikerélményt aligha tudok elkönyvelni az idénre: pestises betegápolásom alatt nem fertőződtem meg ezzel a q.va koronával. Nada. Niente. Nula!!! Márc. 19. Beregisztrálva az új oltásra.

2021. március 17., szerda

Az utolsó (?) koncertek

Biztosan vannak fontosabb dolgok is máma, de én elakadtam a rock koncerteknél. Mint egy hibernáló medve, hörrentem egyet a barlangból: a Pörldzsem és Méjden turnékat idénre még nem mondta le senki. Még. Esély kb. nulla, hogy egyáltalán én ilyen helyre eljussak, még a korona előtti időkben is nagyrészt álmodoztam ilyesmiről. Még nem mondták le a turnékat. Méz. Málna!

Holnap megyek ismét vérvételre. Nyárig még kész lehet a kovidos útlevélem. Esély kb. nulla, de miért ne játsszak el a gondolattal?... Az irgalmas nővér, aki túlélte a pestist anélkül, hogy megfertőződött volna. Ennek vajon nem ugyanannyi esélyt adnál?!...

2021. március 13., szombat

Me, myself... na még egyszer

Mindhárom R-rel kezdődik, de mindegyik más. Egyik ez a blog. Másik a fészes profilom. Harmadik a polgári nevem.

A vicc ott kezdődik, amikor a fészes profilod annyira befészkeli magát a másik agyába (trallala), hogy megszűnsz a polgári neveddel létezni. Hát így történt, hogy a legnagyobbik csőrikém csoportjában az egyik szülő telefonba nekem simán a fészes nevemet mondta. Akkor esett le, mikor már letettem, hogy nekem mondta, mégpedig rendesből... :-D

Minek legyen olyan unalmas a világ, ha ilyen ártalmatlanul szkizóka is lehet??

2021. március 11., csütörtök

Piaci méltatás

Csak hogy sikerélményem is legyen, mint Kertész-Csőrike:

Ma a piacon Gyuri aszonta, múltkor látott kertészkedni az utcáról ahajt, és én igenis ügyes vagyok, hogy több napig ástam a hatvanvalahány négyzetméteremet. Kaptam dicséretet, ejha, fijatalasszon, van itt erő!

Mondám, hátul a szomszédom bezzeg háromszor akkora területet boronált fel egy frézerrel, csekély félóra alatt. DE. Gyuri szerint egy gyom gyökerét a frézer akár hat darabba is aprítja. Majd azt is megnézhetem, amikor vegyszerrel belocsolja az ágyását, hogy a gyomok valahogy kipusztuljanak a veteményből. Az ennivaló zöld és gyökér pedig jól megszívja magát méreggel, na ki járt jobban?

Szerintem is.

2021. március 10., szerda

Me, myself and I

Az egészségbiztosító számítógépje szerint egyszerűen nem léteztem, mikor ma fel akartam vasalni a tudtom szerint érvényes egészségügyi kártyámat. Ha már az oltásomat elvitte a Tisza sodrása és az utolsó előtti karanténos nap tiltása, gondoltam, éppen ideje utánajárni ennek a peches helyzetnek. Ebben az országban, ahol vajjal kenegetik az embert, legalábbis a koronás oltások tekintetében, hát ennél tongyóbb eset alig van, mint az enyém. Kaktusz oltása akkor jött meg, mikor már egyhetes beteg volt, na, az is kézzel-lábbal magyarázta, héé, éppen beteg vagyok, nehogy beoltsanak! Én pedig hiába próbáltam kivakarni az utolsó napot, szó sem lehetett róla, hogy felvegyem az oltást. Antitest-tesztem 0.01. Ez a békasegge alatti érték egyelőre azt mondja, hogy nem kaptam én el semmit, de abszolúte. Majd két hét múlva meglátom a medvét, tényleg-e.

Na persze, bökkent ma a hivatalnok. Hiszen az új állampolgárságommal kaptam egy új személyi számot (már megint!) az államtól. Sorban a harmadikat, mióta ebben az országban élek, csóválta a fejét. Rendes állampolgárok egész életükben megelégednek azzal az eggyel, amit születésükkor sóznak rájuk. A maszkom alatt nem látta a pofákat, amiket erre vágtam, szerencséjére.

Az ügyintézés viszont korántsem nevezhető gyorsnak, az új kártyám valamikor júniusban érkezik (érti, egyenesen Belgrádból!), szerencsére addig is van egy helyettes bizonyítvány, hogyaszongya, aktuális személyi szám, Csőrike, biztosító szerint is létezik, mehet intézkedni! Csak nehogy elveszítsem addig ezt a papírkámat... :-D

2021. március 4., csütörtök

Kocaparaszt-híradó

Hajnali fagyok után mondhatni, optimális időjárásunk volt: az "itt-ott"- darabkák a héten sikeres apadásnak indultak.

Szeszélyes segédem, mint mérőoszlop, mutatja, meddig kellene még ásnunk, hogy kijöjjön saccra a 62 négyzetméternyi művelésre szánt terület.

 

A mérést követő nap még sikerült felszabadítani a fal melletti dzsumbujt és befejezni az ex-pityókaföld kitakarítását (ide kerülnek majd a narancssárga és a többi, színes murkok).



Melegágyi hírek: jelentem, a padlófűtés megtette a hatását, a karalábék és a cukkinik is kibújtak a vizesflakonból. Az éjszakai fagyok kikerülése a napi szinten fűtőházba való pakolgatással szintén okos dolognak bizonyult, a nagy dézsában öt nap alatt kikeltek a többszínű retkek. Mivel kevésnek találom a decembert az adventi kalendáriumhoz, ezért retekből és murokból is többszínű cuccokat vettem, hogy ne tudjuk meg egyhamar, milyen színűt rángatunk éppen kifelé a földből (ha már ott tartunk, persze....).


2021. február 27., szombat

Az égig érő tök

Gibanica-, a "király"-tök. Ha csak ez éli túl a kipalántálást, már ettől is boldogabb leszek. Egyelőre olyan iramban nő, mint az égig érő paszuly.

A kezdetek:

 


És ugyanaz 6 (hat) nap múlva:

A kertben még egy kb. 2 méteres sávot kellene most először felásni, szerencsére nem hosszában, de na. A többi meg itt-ott, vetemény-szigetecskék, szerencsére azokon csak kevés a gyom, a tavaly már egyszer felástam. Háát... ma igencsak szeles és borult az idő. De ha esni akarna, azt az "itt-ott"-ot jó lenne még ma felásni, mert hanem szarrá fog ázni. A traktor "a rétbe" még rá sem megy a földre, olyan vizes. Ahhoz képest én mindenképpen előnyben vagyok, az eddigi ásást és a súlyomat tekintve (tegnapi doku):

Szemben a szomszéd fala, amivel nincs mit csinálni, legfeljebb magas paradicsomokkal takarni (azon leszek, rajtam ne múljon). Balról a panzió ablak nélküli oldala. A diófán túl és jobboldalt egy-két "itt-ott". Jobbfelől kellene még felszabadítani azt a két métert, kb. addig, ahol az a műanyag gyomos flakon van. Azaz: Gatyát felkötni!

2021. február 24., szerda

Kertész-Csőrike, csakazértis

Az idén méginkább bedurrantom a kertész-projektet a házamtáján, mégpedig ezt a várt hozamtól teljesen függetlenül. Ez azt jelenti, hogy a kertészkedés családom és más állatfajták számára az udvaron belül (a kapu előtt is van egy diófacsemete, de az majd kicsit később jön be a képbe) elsősorban terápiás céllal fog üzemelni. Mindegy, miből mennyi termés lesz (vagy nem lesz), a kinti gübülés napi szinten fog menni, a ház belsejében levő munkák rovására is, ha kell.

Ezt már eliskezdtemforma, elültettem egy csomó magot és még mindig nem fejeztem be, de már minden ablakpárkány dugig van, egy részük már kikelt és bedurrantotta a fejlődési görbét (pl. gibanica-tök), másik fele még csak most csavarodott kifelé, harmadik még javában szundizik a földben. A tavaly igencsak beléestünk a kertészkedésbe, mint egy nagy gödörbe, de mivel én fejlődőképesnek tartom magam (más nevében itt nem nyilatkozhatok), a kovidos év körmömre pisszentett azzal, hogy az előtervezés a több forgatókönyv szerint sokkal fontosabb, mint hittem. És teljesen mindegy, hogy éppen miről van szó.

Na lássuk azt a tavaszt! 

A leendő vendég házából kihurcikáltam az összes teleltetni való virágot, tegnap egész délután azokat mürcöltem, jelentem, sikerrel átültetgettem őket és betúrtam a száraz szemeteket egy zsákba. A döglött egeret a kertből mondhatni már rutinnal hajítám át egy lapáttal a szomszédhoz, ne zavarjon a kinti munkában. (Nem értem ezeket a macskákat: beleszarnak az ültetvényembe, az egérnek meg csak a torkát harapják el, és mindezt otthagyják. A közmondás szerint Otthagyja, mint kutya a szarát. Generatio perversa et conversa, nem kérdés.)

Kezdek belejönni én ebbe, hejj.

2021. február 22., hétfő

Panzió mormotahírei

Március 5-én jön az idei év első vendége. Ooo, dobrodošli!...

Tehát gyorsan-gyorsan megfuttatom a fejemben:

Ez több, mint jó. Fantasztikus! addigra vége is a karanténunknak, sőt, friss vírusmentes környezettel szolgálhatok Kedves Vendégünknek.

(Azaz: Kaktusz előtte 3 nappal szépen kiköltözik, de irgumburgum, hogy kitakaríthassak odaát. Végre lesz rendes éjszakai vendégünk, azaz olyan lakó, aki_éjjel_alszik_és_nappal_nem_alszik. Juhuuu!...)