Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. február 14., szombat

utolsó előtti nap Szentgyörgyön

Holnap megyünk tovább. Vagyis vissza. Fúj. Hogy hiába vártam napokig, a sapka nem akart odébbállani, randa és undok módon ült a városon. Meg rajtam. Persze, mert nem jövök több mint egy évig vissza. Utálom az ilyesmit. Ma reggel láttam a napocskát, kb. fél óráig tartott az egész, aztán visszaestünk az előtte való állapotba.

A Mama sírjáról már másodszor lopták le a virágot. Holnapig lehet hogy már harmadszor.

Brühühű... utálok utazni, ez van.

Nincsenek megjegyzések: