Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. március 20., péntek

Március 19.

Elkezdödött az asztrológiai tavasz. Ennek örömére tegnap fél óra alatt akkora hó esett le a nemtudomén melyik felhöböl, hogy a tütükét rendesen ki kellett ásni a lötyöböl mielött beültem volna. Jellemzö: eltelt az egész tél, sehol nem volt egy kiadósabb havazás (úgy értem, dél-Stájerországban, vagyis loco), hónapokig recsegtettem a kavicsokat a csizmám alatt, egyszer még ki is bicsaklott a bokám mikor a busz után szaladtam, most meg...
Assszta... már nem azért, de pont a tegnapelött vettük észre hogy mind kinyíltak az ibolyák az ablak alatt. Nesze, tavasz. (Biztos Szent József szólt be a képbe, elvégre Stájerország patrónusa. Vagy a sokadikok. Jóskák. Ök úgyis alulról szagolják már az ibolyát.)

Nincsenek megjegyzések: