Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2009. augusztus 26., szerda

Templomi szeparéban

Ma szeparéban pötyögtem. Méghozzá a templomban! evvót máma a templomi szeparé Weizban, merthogy ilyen is van. Kórusfeljáróban, a harang és az orgonaszekrény között van egy pár négyzetméternyi hely, ráadásul az is ajtó mögött, úgyhogy méltán élvezhettem királynői mivoltomat (ez abból állt hogy gyorsan felvettem egy ingibingit és zoknit húztam, hőmérsékleti változásokra való tekintettel). Odaát Férjecske csépelte vadul az orgonát, jobbról balról vigyázta az a két szerencsétlen regisztrátor aki szerencsére nem én vagyok. Szombaton koncertje lesz a zarándoktemplomban, ez lesz Weizban a bemelegítő projekt. Merthogy szeptember 6-án a gráci dómban szerepel a lelkem, stresszben ül nyakig, no, az ilyenekből szeretem ha csak nagyon keveset veszem ki a részem. Elég hisztis Csőrike mama is, de Kaktuszka se kutya e szempontból, ugye.
Szóval találtam a szeparéban egy konnektort, igaz hogy szikrázott cseppet mikor beledugtam a számítógép végit, de szerencsére nem égett le se ő, se én (utóbbi nem is áll olyan rosszul mert majdnem Karácsonyig jutott el az összehasonlító táblázatokkal, ami abban a hangzavarban ami vót, nem semmi! Höhö). Tehát a héten letudom ezt a két kéziratot, marad még másik kettő ami bent van a tanszéken úgyhogy jelentkezhetek majd Praßl bácsinál.

Nincsenek megjegyzések: