Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. január 30., szombat

Hibernálás

Ugye mindenki ismeri azokat a háziállatokat amik már hónapok óta egy helyben telelnek vagy mittudomisén, a doboz az ablakpárkányon tele az adventi sütikék betonkemény morzsáival, konyhaszekrény tetején a fedeles tepsi, belefásult már a várakozásba hogy kimossák (szerencsére más állatok nem élősködnek benne mert egyből beleszáradt az a valami)... és még sorolhatnám. Napjában többször is ránézel, nyugtázod hogy még megvan, azt is hogy ugyanúgy idegesít mint mindig, s ha talán lenne is véletlenül egy szabad félórád hogy eltakarítsd az illető romhalmazt, ugyanolyan nyugodtan szoktad megállapítani hogy lelkierőd az meg nincs, úgyhogy heába.
(A dobozt ma felszámoltam. A tepsi... majd holnap. Holnap is holnap lesz és így tovább... De erre az egyre azért nagyon büszke vagyok:-)

Nincsenek megjegyzések: