Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. március 21., vasárnap

Rara avis

Hát persze, hogy hajnali ötkor a legszebb a madárcsicsergés! ha pedig Csőrike beáll a madárvédő egyesületbe, akkor már fél négykor kipattan hogy bemenjen az erdőbe. Minimum. Egyelőre, fajtám szégyenére, inkább átaludnám minden nap a vissza nem térő stb. alkalmat.
Vajon miért van az, hogy K.Cs. csak akkor érzi magát madárkának, ha aznap vezényelnem, szólót énekelnem és hasonló finomságokat kell elművelnem?... igaz hogy félévenként egyszer vagy kétszer, és ritkaszépen csicsereg, de akkor is.
Ma történetesen kétszer is esélyes vagyok (le)szerepelni: de. 10-kor és este fél nyolckor. Nesze, media XL.

Nincsenek megjegyzések: