Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2010. április 24., szombat

Child In Time

Lassacskán világos kezd lenni, hogy annak idején hogy fordult abba az irányba a zenei ízlésem, ami. Bár ebben az országban valahol megrekedt - pont AZ a "retró" ami lennék. Pontosbítsak, ami túlnyomó részben lennék. Még ha úgymond populáris zenéről is beszélünk, a komolyzenére jellemző stíluspluralizmus szépen átfolyik a huszonegyedik századba. Talán annyira világosan sose esett szét alkotó elemeire mint a kilencvenes években, az egyik diszkós volt, a másik rocker. Madonnának esélye se volt a Metal Cage-ben, viszont Green Day se ment diszkóba. Értsd, röhögve rúgták volna seggbe mindkettőt (veled együtt. Az ugye világos volt hogy ki miféle, az egész város tudta). A hasadás egyénileg teljesen logikusan működött, klikk ide, klikk oda. A retró természetesen a rockerek, vagyis "az értelmesebbek" alműfaja volt (bár arról is lehetne beszélgetni hogy az egyik bicskás székely legény mennyivel volt értelmesebb, mint a másik), AC/DC egy jó példa arra hogy retró is lehet kellőképpen kemény ha nem akar éppenséggel pogozni mindenki, és elég ha némi sörmennyiség után a másik tyúkszemére lépek ahelyett hogy arra szöknék.
Most valahogy minden összefolyt, egy részből nagy kár (oda a klikkesedés! hja..), másrészt meg igazán jó számok és formációk születtek. Pl. itt az Emiliana T. nagy nyári slágere, most vagy popsláger, vagy klubzene a könnyedebbik fajtából, de tény hogy érdekes és új, még annak ellenére is hogy rongyosra járatták a lötyirádiók. Mando Diao meg egy egész sor. Amy, a stílusteremtő (vagy újjáélesztő?), egy egész bandát húzott elő a naftalinból, mintha csak a hatvanas évek legjavát hallgatnád egy időutazásban, pedig vadiúj számok.
Végülis nem sajnálom, hogy nem múlt ki a kilencvenes évekkel a jó zene (bár ezelőtt tíz évvel kezdtem volt kétségbe esni... vajon mindenki így bekrepál és ilyen elfogult a "saját kora" zenéjével szemben?), és tessék, kérem szépen, új számokat kreálni hogy legyen kicsi Csőrikének kiindulópontja. Tudjon mire bulizni ez a gyermek!
De... annak mégis örülök hogy 2010-ben visszatértem én, a retró! ma reggel például beadta a lötyilötyim az Ugly Kid Joe hülye számát hogy aszongya, I Hate Everything About You... Csőrikemama elkezdte rázni a virtuális fürtjeit, s hát láss csodát, a kicsi Csőrike jobbra-balra kezdett dülöngélni, ritmusra (!) és közben nagyban vigyorgott. Mondom én, rocker lesz ebből a gyerekből, bárki meglátja:-D

Nincsenek megjegyzések: