Te jó ég, öt perc memó Lennon papának, aki tisztes papakorba lépett volna a tegnap, igen, bár túlélte a rettentő woodstocki huszonhetet (talán mert nem volt ott?), azért mégse mondanám hogy olyan sokáig élt, szóval negyvenben született, utánaszámoltam, ez igen, papa lenne a javából.
Az a helyzet, hogy előttem más is utánaszámolt. Tízkor van egy kakukktojásműsor a lityilötyiben ahol stájri és kevésvé stájri teológusok (azaz mindig csak egy, de váltogatják egymást) igyekezgetnek hogy leállítsák a lakosságot egy percre, na időnként roppant katolikusra sikeredik a szösz, csoda-e, há ott ül a szomszédban a stájri püspök.
Szóval az este öt perc alatt szó esett az egyhetes interjúról az ágyból (mintha csak II. János Pál prédikálna a békéről, hö?), hogy Lennon bá öt évet szentelt a fia nevelésére (öö?), úgy egyáltalán, peace man, értitek skacok, megállunk egy percre, mert megismételhetetlen és hatalmas, na ez volt a pofa mindannyiunknak.
Én meg ahelyett hogy azon csámcsogtam volna, mennyire nem katolikus volt a tegnapi adag, azt éreztem, riszpekt man, ha te is ezt érzed, nem is olyan elveszett a dolog hogy izé, katolikus egyházzenész vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése