Van valami kóros abban, hogy nincsen tévénk (az a helyzet, hogy nem akarunk).
De annak persze vannak előnyei, ha egy videoklip jól meg van csinálva. El lehet adni a legnagyobb szart is, csak jól nézzen ki (pl. Madonna: Frozen)
A szolgálatos lityilötyi rádió meg nem ad többet, mint amit összemotyikáltak a stúdióban.
Következő szint: rádió és koncertfelvétel. Na ez az, amikor csak a csontváz marad, amit nem nézünk, csak hallunk. Ha olyan mint a Pinké aki képes végigordítani egy egész estét anélkül, hogy berekedne, hamis lenne vagy vesztene az intenzitásból, akkor nekem ez a szórakozatató ipar csúcsterméke (túlzás nélkül). De ha Robbie Williamsre gondolok, kiráz a hideg attól a koncertfelvételtől, amit kb. négy éve hallottam. Egy hang nem volt a helyén, ráadásul százas hogy be volt lőve. Hát moost már mindenkit hülyének néz?! Pedig milyen jó számokat nyomatnak tőle - a stúdióból.
Ha viszont már a második szinten bibi van, akkor számomra életképtelen az aktuális vagy - whatever - éppen leköszönő üdvöske. Mint pl. Beyoncé vagy Rihanna. Mindkettőnek lenne potenciál a hangjában, s errefel hamisan vagy egyszerűen rossz énektechnikával (!) énekelnek. Vagy mindkettő. Hát mi a fene, nem elég fekete az a csontváz?! (pedig ez lenne a pozitív diszkrimáció helye... pech, elbaltázva.)
Úgyhogy a sokat tárgyalt, betiltandó vagy nem betiltandó Rihanna-számról is csak az a véleményem, hogy... zeneileg sajnos gyenge. Ezek után általában nem megyek tovább, hogy a szöveget is megnézzem (bár azért füleltem, mert a tömeghiszti hatására erre is kíváncsi lettem).
Ej, ha én is ennyi pénzt kapnék azért, hogy beállok a ringbe orrhangon ordítozni, komolyan berendezném ezt a lepratelep konyhát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése