Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. február 28., hétfő

Sutty, banánhéj!

Most nem merem elmondani, hogy mekkora ökör vagyok...
Megkerült a Iustus germinabit, de ekkora ökör nem létezik. Szerencsére a 230v-n (kinyitva 231r) és nem valahol a hétszázasokon. Vagyis a CCXXXI-n. És NEM a CLXXXI-n. Csak persze siettem mikor átírtam, és a C gyorsan leírva kísértetiesen kezdett hasonlítani az L-re, és lám, lám. A pech csak az, hogy ugyebár ott az incipit a 181r-en is. Kész őrület! Lett volna nagy pofáraesés. Szerencsére ezt még ma sikerült letisztáznom magamnak, hogy mekkora ökör vagyok, mégiscsak jobb érzés szólóban mint bizottságban, NEXT PLEASE!!!

Nincsenek megjegyzések: