Mindig van miért. Valahogy belém lett kódolva már az elején, hogy kibújtam a tojásból. Persze, nem rajtam múlt hogy tíz napig egy kukkot nem tudtam bütykölni az LO*-n, de hogy tegnapelőtt elkezdtem már kínomban ablakot/virágot pucolni, amivel tegnap estére lettem kész, s akkor már egy fél napja itt várt a gép, a pimasz, hogy akkor nem rajtam teccike dógozni, mi?!
Hirtelenjében megfordult a fejemben hogy beszólok neki mint az egyszeri székely menyecske montavót a halálnak: "majd holnap."**
* liber ordinarius
** Azúgy vót, hogy jött vala a halál, a menyecske meg aszonta: "Holnap". Felírták az ajtófélfára, s ahányszor gyütt, annyiszor mondta a menyecske: "De halál, látod hogy holnap, neme?!" Addig s addig, hogy a halál egyszer megelégelte s elvitte. Na de a menyecske felcsimpaszkodott a hátára, s le nem akart szállani róla. A halál bírta egy darabig, bírta, osztán már nem emlékszem hogy sikerült neki, de úgy lerakta valahová, hogy csak úgy futott a szeme világába, sö itt a vége, fuss el véle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése