Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. március 23., szerda

Ez az állandó bűntudat

Mindig van miért. Valahogy belém lett kódolva már az elején, hogy kibújtam a tojásból. Persze, nem rajtam múlt hogy tíz napig egy kukkot nem tudtam bütykölni az LO*-n, de hogy tegnapelőtt elkezdtem már kínomban ablakot/virágot pucolni, amivel tegnap estére lettem kész, s akkor már egy fél napja itt várt a gép, a pimasz, hogy akkor nem rajtam teccike dógozni, mi?!
Hirtelenjében megfordult a fejemben hogy beszólok neki mint az egyszeri székely menyecske montavót a halálnak: "majd holnap."**




* liber ordinarius
** Azúgy vót, hogy jött vala a halál, a menyecske meg aszonta: "Holnap". Felírták az ajtófélfára, s ahányszor gyütt, annyiszor mondta a menyecske: "De halál, látod hogy holnap, neme?!" Addig s addig, hogy a halál egyszer megelégelte s elvitte. Na de a menyecske felcsimpaszkodott a hátára, s le nem akart szállani róla. A halál bírta egy darabig, bírta, osztán már nem emlékszem hogy sikerült neki, de úgy lerakta valahová, hogy csak úgy futott a szeme világába, sö itt a vége, fuss el véle.

Nincsenek megjegyzések: