Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. szeptember 10., szombat

Minden viszonylagos

Van egy perzsa (vagy török?) nő a szomszédban. Igazából nem ő van itt, csak a három gyerek. Állítólag addig hajkurászta a pasi ergo a gyerekek apja, hogy egyik inkognitót a másik után szedte magára. Nem is tudom, hogy hívják (meg állítólag a nővérkék se), de a lényeg, hogy nyaranta a hangyabolyban tanyázik az ifjúság Szibilla nővérrel (Most legyen már más is rosszmájú, hát nem az a sor jut eszébe mindenkinek, hogy "Teste David cum sibilla"?? :-DDD), mialatt a mama dolgozik, hogy ne rúgják ki ebbül a Stájriábul. Ma találkoztam vele először. Meglepően jól konzervált, csekély 10 évvel fiatalabbnak néz ki nálamnál (ezennel úgy gondolom, hogy én annyinak nézek ki amennyi vagyok). Saszkérdi, hogy bölcsibe jár-e KCs? Mondom, nem, s hogy én lennék a teljes állású Tagesmutter. Dolgozok? nem. Ó, hát akkor könnyű... na de nem tudtam befejezni, mert vályúhoz parancsolta őket ez a Vasszibilla, s elmaradt a KCs-vel átszórakozott/balhézott kóruspróbák és hasonló finomságok ecsetelgetése.
Mialatt KCs fel és alá randalírozott az udvaron, én is megálltam ezek után egy percre. Mert az tuti, hogy három gyerekkel már én se írnék disszertációt. Vagy... mégis?... (hülyevagyokiksz, hülyevagyokiksz, etc.)

2 megjegyzés:

csipkepitty írta...

Nos, mindenkinek másutt van a tűrésszintje...

Rétyusa írta...

Sö még az se derülne ki, hogy hol is van valójában, ha ki nem rágná az ember a falát először... kránccs.