Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2011. december 22., csütörtök

Kikkel dolgozom?

A zenekarom:
  • Nyiszitili nyiszitili rosszulvágó késsel (I. hegedű)
  • Hamiskás tekintetű és fogású ázsiai fiúk (II. hegedű)
  • tökös magyar gyerek, tökös technikával (bőgő)
A szólisták:
  • elődöm a basszusban (karvezető, aki nem énekes, de azért hangos mint a sakál)
  • az altot a telefonhívásom verte ki az ágyból, ha már elfelejtette a főpróbát
  • a tenor elfelejtette lemondani a főpróbán való részvételt és ezt velem közölni
  • a szoprán a tökös magyar gyerek barátnője, beton! amúgy ha ő nem lenne...
Na ugye, minden jó ha a vége jó. Itt most nem arról van szó hogy ki magyar s ki nem, de tény, hogy ha nem lenne a párocska (és a kórus, akivel tegnapelőtt rendesen meggyepáltattam a misét), fognám a kalapom és mennék a csihányba. Csak már éljem túl ezt a vasárnapot!

Nincsenek megjegyzések: