Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. február 22., szerda

Mindig ugyanaz

Gyerek leadva, hazafurikázok, potyogtatja az aktívbogyókat a napocska hogy azt hinné az ember, ma MINDENT és még azon is túl - ahol a kurta farkú malac túr - el fogok intézni... mígnem a nap első feladatába beleásva magamat összehuttyan az egész mint egy leeresztett labda, willkommen hétköznapi fíling. Ezt SE és azt SE fogom tudni elintézni, naná hogy még szorongok is miattuk, és még a holnaputániakért is. Hol a reggeli érzés, huss, huss.

2 megjegyzés:

hosszu írta...

Mintha az én életemről írnál, komolyan. :)

Rétyusa írta...

No, azért nem volt szándékos! ;-)