Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. március 9., péntek

Ursus maius festivaliter

Épp lábadoznék vissza a zéletbe, miután kiütött a ringből az idei vírusözön egyik keményfejű példánya - az egész csőrikedinasztiát elintézte, sajnos - s hát nem nyakonüt egy díj?! Arra hamar rájöttem, hogy ez orosz cirill lesz, gyí spionkodás. Tehát még Lacibánál is megjártam magam, merthogy a blogon és dariton kívül egyebet nem értettem. Szóval hálás köszönet Tündérkének és Hosszunak, hogy egyszerre kápráztattak el megtisztelő figyelmükkel és elismerésükkel:-)
Hm. Amúgy kissé zavarba hoztak mindketten, mert elkezdtem gondolkozni, mivel is érdemeltem ki a díjat. Ööö... még a rezonátoraim is tele vannak takonnyal, nemhogy az agyam! Másik. A bökkenő, hogy kinek is menjen tovább, mikor már mindenkinél ott virít, akiket olvasok? Hja, megint gyorsabbak voltatok nálam...
Mindjárt kitalálok valami kompromisszumos megoldást, utty. Addig is... lássuk a medvét!
1. Gyerekkoromban utáltam ha gyereknek néztek, felnőttként meg akkoriban szívesebben lettem volna bácsi mint néni. Most már semmiért nem cserélnék azzal, ami lettem. Nőként még mindig lehetek férfi is anélkül is, hogy melegnek nézzenek:-)
2. Halálosan félek a medvétől és a vaddisznótól. Csak Kaktusszal nem merek sétálni az erdőben attól való félelmemben, hogy ami kimászik a fa mögül, mindkettőnket megesz, kránccs!
3. Ezelőtt öt évvel Zs hat gyereket jósolt nekünk ingás módszerrel, ebben a sorrendben: lány-fiú-lány-fiú-lány-fiú. Ahányszor eszembe jut, röhögőgörcsből átmenet nélkül csapok át pánikrohamba és vissza.

És akkor Sorica kapja a díjat. Nem csak Rowan Atkinsonért (bár teljesen kifeküdtem a videótól:-D), hanem egyáltalán, a saját terméséért.
Még egyszer, KÖSZI!

Nincsenek megjegyzések: