Istenem, nagyon egyedül vagyok én a világon az Analectával, mióta megismertem űtet, vagyis mától. Két polcnyi kötet nézett szembe a polcról, rettenetes egy 1881-es kiadás... az a jezsuita, aki elkövette, telepiszkította ma már rég nem használt rövidítésekkel és olyan kucifántos rendszert fabrikált hozzá, hogy még mindig nem értem, miért jön az, ami éppen jön, egymás után. Hét kötetnyi himnuszt fésülgettem ide és oda, semmi ünnepek szerinti mutató, csak egy sovány betűrendes. A hét kötet tartalmilag ugyanúgy van felépítve: egy kicsi ebbül, egy kicsi abbul...
Persze, akitől meg tudnám kérdezni, hogy ezt akkor hogy kell használni, az mind akadémikus = tisztes jövedelemmel rendelkezik és bő bukszájú szabadságon van ilyenkor.
És hol vannak még az antifónák és a responzóriumok! Belekeverve a rímes offíciumokba, hogy akkor most azokat is tetvészgessem. Kicsi vagyok én még ehhez :-(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése