Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2012. november 2., péntek

Mazochizmus

Lassacskán rend lesz, mert rendnek kell lennie végre. Tehát kezdjük a desktoppal, gondolta előrelátó és rendszerető Csőrike, ahogy beütött a fuszulyka által generált krakk. (Nem, nem akarok kórházba menni legkésőbb két hét múlva a doktor bácsi szerint, úgyhogy inkább leredukálom, amit le lehet). Az én "asztalom" úgy néz ki, hogy bal felsőtől jobb középig programok, szoftverek stb-k parancsikonjai vannak, jobboldalt lefelé folytatják a munkafolderek a sort, aztán van egy alsó fejléces vonalzó középtől jobbszélig, ahová glédába állítottam a digitálisra pofozott hangjegyes kéziratokat, kódexeket, amikben vájkálni szoktam (vót). Múltidő, kérem, nem is akármilyen. De tovább. A fennmaradó bal alsó sarok kb. a közepéig, na az a tulajdonképpeni íróasztalom, azokkal a dokumentumokkal, amiken éppen dolgozom. Csak az történt időközben, hogy tegnapelőtt bepakolásztam az egész paksamétát az illetőleges munkafolderokba, leredukálás gyanánt.
Azóta élem ki minden alkalommal mazochista hajlamaimat, hogy bekapcs a gép, pedig a legutolsón is már egy hónapja, hogy nem piszkáltam semmit. Mint egy erdő, széltörés után, úgy mered szembe. A parancsikonok melletti nagy büdös lyuk.

Nincsenek megjegyzések: