Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. augusztus 18., vasárnap

Mindjárt huss

A mai múzeumlátogatásból annyi lett, hogy megnéztem a Van Gogh előtti 100 méteres óriásszalámit, aztán úgy döntöttem, hogy nem érdemes beállni ebbe a hurkatöltőbe. Milyen okos dolog volt, mert 2 kilométerrel tovább kiderült az infódeszknél, hogy leghamarább csak a 15 óraira lenne jegy. Én meg már itt vagyok a repülőtéren, veszekedtem egy kört a csomagomért, de most már el van intézve. Voltam múzeumshopban, szupermarketben, hú de soppingos hangulatom lett: Vettem 10 deka egyéves érlelésű sajtot, egy banánt, két zsemlét és egy doboz Amstelt. Aztán a parkban leültem, hogy mindezeket megebédeljem. Közben mellémtelepedett a Concert Gebouw-ból éppen szünetre kipattanó fagottos is a zenekarból (először üzletembernek néztem s nem értettem, mi a fenét keres fekete öltönyben, mint lepattantságom kontrasztképe, de aztám kiderült, hogy most van a Walt Disney musical-mix, gyerek filharmónia bérleti előadás, ilyesmi). Olyan ügyesen eltakarítottam magam után, hogy sikerült a 3 napos GVB jegyemet is bepakolnom a szemetesbe, ami legalább 100 literes és le van zárva. No, nyugtáztam hogy ezt el kellett temetni. Még jó, hogy csak két utazás maradt villamossal, s azt is besürítettem egy órába.
Már eléggé ég az ülepem, hogy elhúzzam a csíkot, de egy darabka még itt maradna valahol a parkban. Igen, jólesett látni, hogy boldog buzik is vannak a világon, nem csak bujkáló frusztrált egyedek. Eleve azon vagyok, hogy hagyják békén az embereket, éljen mindenki úgy, ahogy akar. Az amúgy is jó kérdés, hogy ki hány százalékban hetero meg nem hetero. Az ember rájön, hogy elgondolkozna maga is a dolgon. De ez már egy másik fejezet.

Nincsenek megjegyzések: