Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2013. szeptember 9., hétfő

Sabotage

Fél órányi komoly politikusrizsa az orgonaavatón, hát aszittem hogy eléggé felkötöttem a gatyámat az elején, de mi tagadás, megint elszámítottam magam. Az ünnepi vesperással és a tulajdonképpeni szentelővel nem ért véget a jeles nap, ó nem... (Nagy zárójel: pedig már elegünk kezdett lenni Kaktusszal a viselkedésből; mikor a királynőnek csak kétharmadnyi bele lett kész és az is hamiskás de még mennyire, és ha összejön, idővel nagyon szép orgona lesz, de itt és most tyúkháború mert másfél évig álltak a sípok a dobozokban és most nem akar még sehogy se szólni, és az a fránya pénz meg a fránya orgonaépítők, mind és mindennel elkéstek, és most vigyorogj a kamerákba, mikor reperálás előtti öregasszony-fogsorod van!)
Éreztem én, hogy valami más irányt vesz az este nemsokára, ha ott kell maradnom a kirakatban. Az egy tárgyi tévedést leszámítva, hogy: "s hogy itt tartunk, hogy orgonát szentelhetünk..." (általában nem mi szenteljük a szenteltvízhintővel, hanem a püspök), Vajdaság csúcsemberének a beszéde messze a részemről várt szint felett teljesített - szó esett konkrétan az orgona majdani kihasználásáról a régióban, végre nem csak magyarkodós ködbe burkolva. N.Zs. csúcspolitikus, aki Budapestről jön ugye, gyorstalpalós egyházzenei képzést tartott az egybegyűlteknek. No, igaz hogy senki nem kérdezte meg nem várta el hogy otthonos legyen e szakterületben is, de nehogy azt higyjük hogy ő nem ért ehhez! Nem is időzött el sokat az ötágú síp metaforán hogy így magyar sokszínűség meg úgy, hanem egyből a zenére terelte a szót, dicsérte a kiváló népzsolozsmázó zentai kórust - már éppen ellágyultam volna, hogy Kaktuszné is kap majd egy virtuális diplomát - mikor ecceribe csak oda lyukadt ki a laudációban, hogy "mert az orgona... az orgona helyettesíti a kórust". Gondolom azt, amit az imént dicsért agyba-főbe. Nem is tudtam ellenállani a kísértésnek - ott volt húsz centire egy filmes - hogy oda ne súgjam jó érthetően a kóristatársam felé: "Sült ökör!" amivel sikerült elindítanom egy helyesen prognosztizált kommentlavinát a kórusban. A kamera körül, hehe! Bizony mondom én, a káröröm a legjobb öröm.

Nincsenek megjegyzések: