Tudom hogy nagy gaztett KCs-t egy hétig egyedül hagyni (na jó, Kaktusszal), de...
nagyon önző dolgok következnek most, tessék felkészülni rá.
Először is, én szeretek koncertezni. Nem mindenfélével, nem mindenkivel, nem billentyűs hangszerrel vagy valami mással amihez nem igazán konyítok annyira hogy színpadra álljak, de kamaraegyüttesekkel, kórussal, szkólával, szólóban, orgánummal stb, s ha egyszer van rá luxuslehetőség, meg is nézem hogy kivel.
A koncert tematikája, egyáltalán a téma, ha az tökösen van összeállítva, úgymond van művészi (és nem csak!) koncepció, már ez képes engem lenyűgözni.
A gondosan összeválogatott anyag a gregorián esetében dallamrestitúción (is) keresztülesett, tehát valaki órák hosszat görnyedt kb. 10 különböző légypiszokrendszerű középkori kézirat fakszimiléje felett, hogy kihozzon egy, a történelmi valóságot leginkább visszaadó variánst (csak egy példa: a száz évig "etalon"-ként használt Graduale romanum 1908-ból, majd az 1979-es Graduale triplex tele vannak ordas hibákkal, amiket még mindig nem sikerült teljesen kigyomlálniuk a felette görnyedőknek). Szóval a helyzet itt eléggé komplex, mert sokszor nem csak az idő- hanem a területi massza is megnehezíti az egységesítési kísérletet, pölö tegnapelőtt éppeg okosabb volt egy bizonyos légypiszok szerint énekelni a nuótát, mintsem összevetni a másik kilenccel. Eccóval gaude, ha a munkának ez a fele is megvolt (jelen esetben Ingabinga ült össze egy gregorián guruval, tehát amit énekeltünk, annyira friss volt, hogy ahajt szalajtották a műhelyből).
Tegnap lehetetlen volt inkognitóban mászkálnom Reichenauban, mert még a Zen teaházban is felismert a pincérnő, pedig se smink, se koncertmaskara nem volt. (Igen, nem messze voltunk a Zeppelin grófok hajdani rezidenciájától... micsoda luxuscikk az az egész tópart, kész őrület. Egy pillanatig meg is kérdeztem magamtól, mi a fenét keresek én itt, de micsináljak ha ott volt a koncert színhelye?!)
Hát, ami nem túl jó, hogy két napig kell utazni amíg az ember eléri az artériát, vissza a hajszálerekhez megint kettőt, az ugye négy, s akkor még hol van a koncert?? Ha jól nézem, idén ez volt az utolsó löket. Szépen kifizetem belőle a mesterek szőrét-bőrét, ha már nem pápai valutában adták a honoráriumot, mint az előzőeket - sö felavatom most már a dolgozószobámat, remélem engem vár, mire hazaérek. Meg a kicsi csőrikék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése