Nemtom létezik-e ez a terminus egyáltalán, de ha nincs, szívesen kitalálom és megpróbálom valahogy definiálni:
AZ, amiben élni szeretnék, sőt, fogok is, mert ha valamit akar az ember... Egy bukszával tartható állapotról van szó, ami ha megvan, nem kell vele foglalkozni és igazából ezért is van: hogy ne legyen téma, lehessen ez idő alatt akadálytalanul értelmes dolgokat gyártani, hogyismondjam, terepet ad a nyugodt szellemi és/vagy művészi munkának.
A polgári összkomfort mostohatestvére a paraszti összkomfort amiben most vagyunk, még ha leredukáltuk is a kocaparaszt éltető, megtartó oldalát a nullára (vö. Republic: "A malacnak reggel ki fog enni adni..."), még mindig az van hogy meleg van ha fűtünk, tűz lesz ha aprítunk gyújtóst, várj fiam, mindjárt adok még egy szelet kenyeret de előbb megpiszkálom azt a tüzet, na már megint olyan koszos lett minden rajtam mint a disznó, stb.
Időnként érzem hogy ha nem lesz záros határidőn belül összkomfort-váltás, főbe lövöm magam, de mivel nem vagyok Széchényi, egyrészt nincs mivel, másrészt a kutyákat/szomszédokat a szomszédból még ez se zökkentené ki a posvány nyugalmukból (=frusztrált kutyák ugatnak 24h mint vízfolyás, szomszédok ezalatt csendben csücsülnek a napi pocsolyában) úgyhogy inkább kihagyom ezt a lépést. A héten érkezik az átépítési terv a statikustól/építésztől és akkor már tisztán látszik, hány köbméter lesz és hogyan tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése