Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2016. május 26., csütörtök

Work in Progress

A bejegyzéseim gyakoriságát tekintve arra is számítottam hogy a rendszer nem enged már be, elvégre a másik számítógépen két hete kijött egy figyelmeztetés miszerint ez a weboldal veszélyes egy hely, jól gondoljam meg hogy megnyitom-e. Természetesen nem nyitottam meg, de azért örvendek hogy sikerült végre elolvasom emezen a négy (!) megjegyzést, tejóég, köszönöm szépen hogy még mindig olvas engem valaki.

Nos, az időmet egy ideje olyasmikkel múlatom, mint
 bambulni a hajnali járatok hajnali csíkjait,
beszúrni a bibliográfiát, rövidítések jegyzékét etc. a mammut dokumentumba, átnézni hogy stimmeljen minden oldalszám, miközben ringatom ezt a fél szemmel szundikáló négykilós Mikrócsőrikét. Ezt még ma el kell küldenem a korrektornak, aki minnyáminnyá megy szabadságra s akkor már bottal üthetem a nyomát.
Reggel azért még gyósan-gyósan bepakoltam az oviba a muffinokat, középső Csőrikével együtt aki ma 3 éves és a pajtásokkal szülinapot ünnepel.
Biztosan minden út vezet valahová, egyiknek-másiknak vége is van egyszer ebből a sok párhuzamos szálon futó valamiből, de most csak az jár a fejemben, hogy:
ööö... van itt káosz ezerrel.

Nincsenek megjegyzések: