Húszéves korom óta készülök erre: a jól előkészített védésre, a disszertáció végére, a finisre, szóval mondom, hogy már vagy tizenhét éve. Errefel: kapkodás, összevakarás az utolsó pillanatban, jó eséllyel még doktori másodatyám sem lesz ott, Rőtmalac pedig diplomatikusan közli a vészforgatókönyvemet fejezetről fejezetre a telefonban a bal fülembe, miközben Mikrócsőrike kíváncsian lapít a jobb kezemben, azt nem hallja senki hogy idegesen járkálok összevissza a lakásban, mert ilyen nincs is, de Mikrócsőrike tényleg egy áldott jó teremtés.
Holnap felváltva indexelünk, korrektúrázunk és babázunk Mrs. Lazyvel. Hanem a büdös életben nem lesz kész, nemhogy két nap alatt. Izgi lesz.
Miután elküldtem a nyomtatnivalót holnapra, gyorsan vasaltam (!) egy kört, begyúrtam egy adag mosogatnivalót a gépbe, eltakarítottam a fogyasztható étel- és italmaradékokat a lakásból, és igen, még mindig rágcsálnék valamit, legszívesebben megenném a cipőm sarkát, hogy elnyomtassam vele a mai napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése