Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2018. július 7., szombat

Balkániáda, átutazóban

Mindjárt megyünk nyaralni. Haha. Biztosan gondolja mindenki, kéthetes nyaralás! Nem több és nem kevesebb, mint 3 és 1/2 napot nyaralunk, azaz megünnepeljük a tavalyelőtti tízéves házassági évfordulónkat, a Kaktusz tavalyi 40-ik születésnapját, és bizony, babonás híveink rémületére, az én leendő januári negyvenedikemet is.
Biztos, ami biztos, hetet egy csapásra! vagy ki tudja, mennyit, mert itt nyaralás egyhamar úgyse lesz megint. S ha mégis, valami véletlen folytán, annak lehet majd rendesen örülni, mint a vásári bambucnak. Kell a tüzelő a feneketlen építkezési szörnyeteg gyomrába, feszt tátja azt az óriási száját! Ilyenkor eszembe jutnak mindenféle filmbeli és képen meredező Titanic-kémények (ha jól emlékszem, négy bazi nagy volt neki), és másmilyen hajókémények. És irdatlan vaskohók kéményei. És üzemi munkások hada, embertelen-állattalan igahúzó kálváriájuk. A lapátolás. A forróság. És megint ugyanaz, elölről.
Na szóval, mi kedden déltől kezdve háromsfél napig lubickolni megyünk, míg jönne esment a forró lapátolás a dög pofájába. Milyen nyugival szemlélem ezt a bolondokházát. Csak volt valami abban a lelkigyakorlatban, szilencium ide vagy oda...

Nincsenek megjegyzések: