Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. május 3., péntek

Van mit tanulnom

Ha a koncetrált önfegyelmem gyakorlását tűzöm ki már ismételten és mindig, picsogva, rinyálva a hullámokösszecsapnak-területem felett, snemsikerülsmégse, akkor sandán az eresz felé nézek és elszégyellem magam. Ma reggel keltek ki Rozsdafarkúéknál a fiókák, hangból ítélve nem két tojás volt, hanem legalább 5-6. Átlagosan 10 perc telik el ordítás nélkül, de Apuka az az érzésem, nonstop trappol a kaja után, hogy betömje az éhes csőröcskéket. Elvégre nem csomagtartóba pakolja a kaját, hogy aztán otthon ledőljön a tévé elé s kész, mint aki jól végezte a dolgát. És még mindig normálisnak tűnik, ahogy repked itt mellettünk. Hát.... RISZPEKT.
Ezek után igazán nyugodt, csendes kis helynek tűnik a mi házunk, így belülről.

Nincsenek megjegyzések: