Csőrike egy nem akármilyen madár. Sok a dolga... reggeltől estig csak talpal. Na de a sok nyüzsgés közt időnként elfelejti hogy túl nagy a feje ahhoz hogy repüljön, s akkor nagyokat koppan. Egyébként is általában a fejével szokott neki baja lenni. De ha Csőrike betér ide és nyüszköl egy kicsit, a feje is könnyebb lesz.

2019. június 6., csütörtök

Ha két életem volna....

... s így tovább valahogy, mondja a nóta. Hát, meglep vagy sem, az se lenne elég, csak a négyzeten.
Holnap megyek másik országba, kelet felé. Estére valahogy hazavergődök. Közben ezerrel készülődnék én, vasárnap jön a gyermek woodstock-ba egy fiatal pár, nekünk meg szállóvendégnek, kínjukra. A Népkertben vasárnapra igazi sárdagasztó várható, amely Mosolytenger fedőnévre hallgat. (Közben reggel keresztelőre megyünk, Pünkösdvasárnap, vendéglői nagyebéd és ilyen apróságok, ebbe cseppen bele a vendég, délután majd indul a buli). DE curukk: szombaton még reggel próba. Utána csak a takarítás további része(i). Mára meglett 3 szúnyogháló és ablakok kívülről + 1 teljes ablak a háromból. Egyenként négyszárnyas és duplán, mert régi fajta, úgyhogy igazán nem lebecsmérelendő teljesítmény. Függönyök, falvédők, egyéb textíliák kimosva, kikészítve a falak pókhálózása utánra (félig ez is megvan). Ebben a házban csak döglött madárral nem találkoztam a szekrényben, annyira kemény Csipkerózsika-szerű állapotok vannak. Az építkezés után sehol nem volt rendes takarítás. Ujjnyi por volt a függönyökön is, pofádba minden mozdulatnál pókháló, boááá, boáá.
Ja, és a rohadék referenciatáblázatok most pechükre (és pechemre) várnak még néhány napot, ha akarnak, ha nem. Mit izélek, el vagyok én tévedve: vasárnap este utazom két országgal odébb, nyugatra s egy hétig ott dolgozom a bencéseknél, valami teljesen egyebet, aztán felvételi az oblációs próbaidőre. Na, valahogy így. És közben megcsíptek a szúnyogok. 10 perc alatt diónagyságúak lesznek ezek a bucik. Hát... legalább eltűnnek a ráncaim néhány napra, már ez is valami.

Nincsenek megjegyzések: