Szombat estére teljesen kipurcant az ambícióm, minekutána egész napot átdolgozva nemhogy leapadtak volna a verzikulusok, hanem szembeduvadt - még - 800 zsoltáridézet, számozatlanul, rendszerezetlenül, egy nagy bolyba csomagolva, egyenest a pofámba. S minekutána a 150 zsoltár kétféle számozással létezik, Vulgata és Septuaginta szerint, az antifónákkal meg átlag 250-400 volt a napi elvégezhető penzumom, én ekkor, 19 óra magaslatában beadtam az unalmast. Előtte még utolsó agyi erőmmel megírtam részletesen Bajormedvének, hogy a június 30, mint olyan, JUST FORGET IT. Azt később realizáltam, hogy sehová nem írtam sajnálomot meg hasonlókat, csak azt, hogy ez a helyzet, bmeg, én pörgök a fejemen, mint rajzszeg, kérek szépen ötletet, quo vadis meg izé, ember ennél többet nem dolgozhat, remélem világos.
Ezután pedig eltemettem az egészet, hogy agyő, most már befellegzett Csőrikének, oda a publikáció... Mi marad ezenkívül?... a kicsi Csőrikék. Meg a ház rumlija, meg az életem darabokban, egy olyan én amire ezelőtt hónapokkal rávertem egy kalapáccsal. Majd kiderül, mi lesz, és ezzel most nem foglalkozom egészen addig, amíg nem látom, merre és hogyan. Lecsutakoltam az ifjúságot, vacsoráztunk, lefeküdtünk, elvégre másnap indulni kellett StF-ba.
Reggel templombúcsú, valahogy bepakoltunk, egy hányással abszolváltuk az utat. Hihetetlen epés mozdulat volt az "előesti", ahogy kikapcsolám a 4.15-ös ébresztőt. Hónapok után nekem is kijár egy vasárnap reggel. A mise úgyis csak 9.30-kor kezdődött.
Most meg itt vagyok a teológiai tanszéken és tanulok az októberi versenyvizsgámra. Holnap pedig beugrom a számítógépes mukihoz, elvégre ő is StF-ban van. (Nohát!) Kíváncsi a sok bakira, amivel szembementem a munkám alatt, és hajlandó megcsinálni a számítógépes utómunkát július 20-ig. Halleluja. Egyszóval a Nagy Főnök mennyeien rendezi a dolgaimat, ezért kár lett volna külön idegeskedni.
Ezen a padon úgyis azt írja: SIGNUM TEMPORIS. Én is az idő jegyében gondoltam a dolgaimat. Amúgy persze imádom a könyvtárazást, de éjjel értünk ide, utána meg alig aludtam valamit, középső Csőrike is bokszolta álmában a vállamat és aligocska-alvás után már felkukurikú, jobbról-balról. Egy óra patrisztika után kiültem az udvarra. Holnap jobb lesz. Ki kell aludnom magam, basszus.


3 megjegyzés:
El nem tussolható a párhuzam a nővéreddel! :) De ez egyben biztatás is, hiszen ő már elért a vakáció mennyei állapotába. :)
Óóó.... köszönöm a biztatást, igazán.
Nincs mit, az ember szóljon hozzá pozitívan, ha már hozzászól, nemde? :)
Megjegyzés küldése