1. elkéreztetem a leányzókat az oskolából etc.
2. elővesszük a tetőcsomagtartót.
....öööö..... Vagyis vettük volna. A bökkenő, merthogy nálunk az égvilágon semmi sincs úgy, ahogy másoknál VAN, nekünk a létezés külön definíciót kéván stb.-stb.... Na nem Thule koma tűnt el, mert az azért már ordas lenne mifelénk, a mi rendetlenségünkben is. Hanem a felfüggesztő csavarjai. S mivel Kaktusz szinti nélkül el se indul mostanság sehová, mert reggel mise, délután mise, hanem begazol impróoktatáskor, na jó, ebből mi is lesz nálunk?...
Öt ember plusz kismatrac, gyerekágy és szinti egyenlő rövidzárlat. Hát az lesz, hogy Kaktusz marad a szintivel itthon, én meg felpakolom a csőrikéket. Nálam sajnos nincs kompromisszum, ha a biztonságról van szó, ergó ha kiságyban akar aludni, azt visszük, ja és nem rakjuk a gyerekek feje mögé a szintit. Plan B: sima csomagtartóba és anyósülésbe belekötve elférnek a csomagok, ágy, matrac stb., de Kaktusz nélkül. Háát... ilyen nálunk a családi kirándulás. Ez engem igencsak emlékeztet arra a nyárira... Na jó, nem megyek naponta könyvtárba, csak eljátszom szombat este a stájer misét, Kaktusz helyett. De jó. Hónapok óta nem gyakoroltam egy hangot az orgonán. Vagy már évek óta?...
Csőrike
2 megjegyzés:
Hmmm... ismerős :D én már odaragasztószalagozom egy zacskóban a csavarokat a cucchoz, máshogy esélytelen. És mi összesen 75 négyzetméteren toljuk csak.
fűzfavirág
Okos döntés. Tanulok, na.
Megjegyzés küldése